A játszótér

A panelrengeteg szívében, fáktól övezve bújt meg a kicsiny játszótér. Az óriás tízemeletesek között a napsugár utat talált a boldog gyermekmosolyok szigete felé, megcsiklandozva az ébredező, ásítozó játékok még szendergő szemeit. Mosolyogva üdvözölték egymást.

–Ma szép napunk lesz! – jegyezte meg a mérleghinta – majd gyorsan elhallgatott, mert megjött az első látogató. Ő volt az, aki soha nem maradt el, legyen akármilyen az idő. Egy fiatal lány volt, aki még munka előtt futott egyet a fittségéért. Lassú tempóban végigszlalomozott közöttük, majd elnyelte őt a betonváros. A hinta tetején lévő kis fahuszár utána nézett és magában megjegyezte:

–Vajon miért hiszik az emberek, hogy ebben az orrfacsaró benzingőzben olyan egészséges a futkározás?

Időközben már mindenki felébredt, csak a bal szélső hinta szunyókált még egy kicsit. Tegnap este ő volt fent legtovább, mert egy reménytelen szerelmes fiú nyikorgatta szomorúan a láncait. Szerette volna felvidítani, de nem sikerült. Már holdas éjszaka volt, amikor otthagyta őt még egy utolsót lökve rajta, majd elment a reménytelenség felé. Még lengett egy kicsit és lassan álomba szenderült. De most hirtelen felébredt, mert egy kisfiú közeledett. Ledobta táskáját a padra és belehuppant, majd nagy lendülettel hintázni kezdett, miközben tekintetét le nem vette a szemközti lépcsőház bejáratáról. Türelme nem volt hiábavaló, mert nemsokára megjelent egy kislány, egyenesen felé indult. Saját táskáját a másik mellé dobva a szomszéd hintába ült és átvette a már lengő hinta ritmusát. Lábukat lóbálva, szó nélkül, kipirult arccal hajtották a bimbózó szerelem hintóját. A meghitt percek azonban gyorsan véget értek, mert hívta őket az okosságok háza. A kisfiú felkapta a két táskát és elviharzottak.

A park büfése érkezett. Kinyitott, és kirakta a kerti asztalokat a napernyőkkel, és a fehér székekkel. A büfé másik oldalához egy ketrecbe zárt, aszfaltos kosárlabdapálya simult. Szokásos időben megjelent „Colos”, a hóna alatt egy kosárlabdával. Megpróbálkozott néhány hárompontossal, majd ő is az iskola felé vette az útját. A környező utcák megteltek dolguk után siető emberekkel. A játékok egyre izgatottabbak lettek, mert nemsokára fogadhatják kis látogatóikat. Mint mindig most is Lajoska volt az első. Nagyapja felügyelete alatt közelítettek, teljes menetfelszerelésben. A fél játszótérnek elég kiegészítőket hoztak magukkal. Hiába, hosszú a délelőtt. Azért szerettek korán érkezni, mert ilyenkor, még az övék volt a teljes játékbirodalom. Lajoska egyik játéktól a másikig rohangált, nyomában a lelkes nagypapival. Az öregek bevállalták Lajoskát, hogy könnyebb legyen a szülőknek. Reggel beadják őt a nagyiékhoz és munka után érte mennek.

Ahogy a Nap magasabbra emelkedik, sorra szállingóznak a kismamák a játszótér irányába. Ismerősök köszöntik egymást, kis csoportokat alkotva beindul a forgatag. Fél szemüket a csimotán tartva kicserélik az aktuális sorozatokról a véleményüket. Önfeledt gyermekzsivaj tölti meg a teret. A játékok boldogok, hogy örömet szerezhetnek, mindenkinek jut gyerektárs. A homokozó, büszkén mutatja az új várait a többieknek. A csúszda, elvakítja a fényesre csiszolt lejtőjével a szembe lévő majomutánzó mászókázókat. A körbeforgó, szédítő sebességgel teszi színes csíkká a környező világot. A nagyok hintája izgatottam meséli, hogy magassági rekordot döntött. A mérleghintát, most két újragyerek anyuka bitorolja, körülöttük tapsoló gyereksereggel. A mászóvár roskadásig tele aprósággal, folyik az „enyém a vár, tied a lekvár”. Közben, lassan beszivárog a gumibugyis részleg. Ők azok, akik csak ismerkednek a játszótér légkörével, messziről figyelik a hullámzó gyerekseregletet. A játékok találgatják, és fogadásokat kötnek, hogy melyikük lesz majd a játszótér ördögfiókája.

Most egy pillanatra megáll az idő. Feltűnik a bejárati kiskapunál Elemér. Ő egy súlyosan sérült, fogyatékos, tizenéves fiú. Kerekes járókeretét maga előtt tolva érkezik. Látszik rajta, hogy a lépések egymásutánisága is nehezére esik. Arca kifejezéstelen, tekintete távolba révedő. Édesanyja támogatja, vigyázza, óvja lépteit. A tér közepére érnek. Elemér remegő kézzel elengedi a biztonságot-adót, miközben anyja hátulról átöleli. Együtt lépkedve indulnak el az éppen szabad „billegős korong” játék felé. Amikor odaérnek, az anyuka látható nehézségek árán felemeli, a nála fél fejjel magasabb gyereket a játékszerre, majd amikor már látja, hogy biztonságosan fogódzkodik, ő maga is fellép rá. Elemér riadtan kapaszkodik a szerbe, majd amikor az megmozdul alatta, elmosolyodik. Teljesen megváltoznak az arcvonásai, a koncentrációtól kinyújtja a nyelvét, és a szemeibe beköltözik az élet. A mozdulatok lassúak és óvatoskodók, körülöttük feleakkora gyerkőcök száguldoznak. A jelenet olyan, mint egy film, ahol az emberek gyorsítva, iszonyatos sebességgel rohannak, miközben főszereplőnk csigalassúsággal vonszolja magát. A folyamat a mérleghintánál megismétlődik. Az anyukának nagy nehezen sikerül leültetni a fiút a hinta egyik felére, míg ő a másikon foglal helyet. Ahogy a hinta megmozdul, Elemér újra elfelejti addigi nyomorúságát, és földöntúli boldogság ül ki az arcára. A kis öröm nem tart sokáig, újra visszatér a görcsös félelem. Az anyuka már ismeri a jeleket. Nehézkesen felállnak, Elemér visszakapja a számára biztonságot nyújtó kiskocsiját, majd elindulnak hazafelé. A Nap, aki felülről látott mindent, megfigyelte a környezet reakcióját. Akik ismerték már a fiút, semmin nem csodálkoztak. Akik először látták ledöbbentek, vagy zavartan félrefordították a tekintetüket. A játékok, óvó szemekkel figyelték Elemér minden lépését, ha nem lennének helyhez kötve, odaugrottak volna, hogy segítséget nyújtsanak. De azt is tudták már jól, hogy az anya annyira ismeri fiának minden gondolatát és mozdulatait, hogy egy harmadik személy csak teher lenne számukra. Aki egyszer látta őket, soha nem felejti el azt az átszellemült anyai szeretetet és gondoskodást, amellyel körbeölelte gyermekét. A Nap, ahogy követte a távolodókat, gyorsan maga elé húzott egy felhőt, hogy elbújjon egy kis időre.

A „délelőtti műszak” lassan lejárt, a gyereksereg korgó gyomorral hazafelé indult. De a tér nemsokára megtelt hazafelé igyekvő kisiskolással, beindult a délutáni „nagyüzem”. A játékok ezt az időszakot szerették a legjobban, ilyenkor egyikük sem maradt munka nélkül.

Kicsit később megjelentek a délutáni alvásból felébredők, a leckén már túl lévők. A kosárlabda pályán is békésen megfértek a nagykamaszok palánkvirtuózai és a focizni ugyan nem tudó, de szerető, labdakergetők siserahada. Jó meleg nap lévén a büfés is elégedetten dörzsölhette a tenyerét.

Ahogy esteledett ritkult a játszótér fogalma. A törpék hazatértek egy alapos csutakolásra. Ilyenkor merészkednek be a nagyobb iskolások egy kis nosztalgiázásra, felidézve a boldog, önfeledt kisgyerekkorukat. Esetlen, hosszú végtagokkal ügyetlenkednek a játékszereken, egymáson nagyot vihogva. Azután minden elcsendesedik, a játékok kifújják magukat. Fáradtan, egymás szavába vágva mesélik a nap eseményeit.

–Az ilyen napokért érdemes élni. – mondja fáradtan a hinta tetején a paprikajancsi, aki még mindig szédeleg egy kicsit az egész napos ringatózástól. Sorra hajtják fejüket álomra a játékok. A bal szélső hinta egy ideig még várja a reménytelen szerelmes fiút, aztán ő is elbóbiskol. –Talán már nem is reménytelen az a szerelem. – nyugtatja magát és végleges, mély álomba merül.   

Blowing The Blues - History Of Blues Harmonica 1926-2002 CD 3.

A harmadik lemezen a következő felvételek hallhatók:

51. Gonna Have A Good Time - Snooky Pryor

52. Juke - Little Walter

53. Hoodoo Man Blues - Junior Wells

54. Dont Start Me Talking - Good Rockin Charles

55. Sonny Boy Williamson - Paul Jones & Jack Bruce

56. Got Something To Tell You - Doctor Ross

57. 99 - Sonny Boy Williamson

58. Last Night - Paul Butterfield

59. Down At The Grocery Store - Jimmy Reed

60. Fresh Country Jam - Duster Bennett

61. Key To The Highway - Charlie Musselwhite

62. Easy - Walter Horton

63. Hoodoo Party - King Biscuit Boy

64. You Went Away Baby - Carey Bell

65. Why Worry - John Mayall

66. Honeydripper - Hig John Wrencher

67. Back Door Friend - Billy Boy Arnold

68. Rode Myself Crazy - Paul Delay

69. Bring It On Home - Sonny Blake

70. Texas Flood - Whispering Smith

71. Hootin And Screamin - Paul Lamb Az album letölthető /download/: http://data.hu/get/6337182/CD3.001 http://data.hu/get/6337207/CD3.002 http://data.hu/get/6337210/CD3.CRC És végül a kedvcsináló:

Blowing The Blues - History Of Blues Harmonica 1926-2002 CD 2.

A második a lemezen a következő felvételek találhatók:

26. King Biscuit Stom - Big Joe Williams

27. Pet Milk Blues - Walter Mitchell

28. Better Get Reaky - Elder Roma Wilson

29. Bring Another Half A Pint - Sonny Boy Williamson

30. Memory Of Sonny Boy - Forest City Joe

31. Im A Country Boy - Pee Wee Hughes & His Delta Duo

32. Wig Wearing Woman - Robert Richard

33. Boogy Fool - Snooky Pryour

34. Creole Gal Blues - Edgar Blanchard & The Gondoliers

35. Wailin Willie - Rhythm Willie

36. Winehead Seing - James Tisdom

37. Evans Shuffle - Muddy Waters

38. Gotta Go Baby - Joe Hill Louis

39. Moanin At Midnight - Howling Wolf

40. Jumpin Blues - Walter Horton

41. Me & My Chauffeur - Memphis Minnie

42. Down South Blues - Driftin Slim

43. Juke - Little Walter

44. Glad To Be Back Home - Sunny Blair

45. After While (Blue Lights) - Papa Lightfoot

46. Man Around My Door - Grace Brim

47. Doctor Ross Boogie - Doctor Ross And His Jump & Jive Boys

48. The Woman Is Killing Me - Sonny Terry

49. Mighty Long Time - Sonny Boy Williamson

50. Dont Come Back - Little Mac Az album letölthető /download/:http://data.hu/get/6337025/CD2.001 http://data.hu/get/6337044/CD2.002 http://data.hu/get/6337057/CD2.CRC És a szokásos kedvcsináló:

Blowing The Blues - History Of Blues Harmonica 1926-2002 CD.1

Ez a 2003-ban megjelent tripla album betekintést nyújt a herfli mestereinek felvételeibe, átölelve az 1926-2002-ig tartó időszakot.

Az első lemezen a következő felvételek találhatók:

1. Sun Brimmers Blues - The Memphis Jug Band

2. Need More Blues - Robert Cooksey

3. Up Country Blues - De Ford Bailey

4. Man Trouble Blues - Jaybird Coleman

5. Greenville Strut - Mississippi Sarah & Daddy Stovepipe

6. Chickasaw Special - Noah Lewis

7. The Old Folks Started It - Minni Wallace

8. Touch Me Light Mama - George Bullet Williams

9. Fourth Avenue Blues - Slim Barton & Eddie Mapp

10. El Watsons Fox Chase - Wl Watson

11. Medley Of Blues - Freeman Stowers

12. Beale Street Breakdown - Jed Davenport & His Beale St Jug Ba

13. Police And High Sheriff Come Ridin Down - Ollis Martin

14. Bumble Bee Blues - Memphis Minnie

15. Mean Low Blues - Blues Birdhead

16. Mississippi Swamp Moan - Alfred Lewis

17. Tampa Strut - The Georgia Browns

18. Harmonica Stomp - Jazz Gillum

19. Im A Stranger Here - Blind Boy Fuller

20. Blues In The Rain - Eddie Kellys Washboard Band

21. You Can Lead Me - Sonny Boy Williamson

22. Slick Capers Blues - Little Buddy Doyle

23. Blowing The Blues - Sonny Terry

24. We Got To Get Together - Frank Edwards

25. Tampa Blues - Skoodle Dum Doo & Sheffield Az album letölthető /download/:http://data.hu/get/6336895/CD1.001 http://data.hu/get/6336915/CD1.002 http://data.hu/get/6336916/CD1.CRC Egy kis kedvcsinálóként:

Kispapa

A családban feltorlódtak az események. A várva-várt gyermek megszületése után az anyukát megválasztották iskolaigazgatónak. Összeült hát a családi kupaktanács, hogyan tovább. Mi legyen a fontosabb a karrier vagy a család? Az apuka állt elő egy nagyszerű ötlettel. Ugyanis olvasta, hogy már a férjek is igénybe vehetik a gyermekgondozási időszakot. /Hiába az emancipáció hatása!/ Az nem volt kétséges, hogy meg fog felelni a feladatnak, mert az előző alomból már három gyerek felnőtt a kezei között, mondhatni már rutinos volt. A mostani párja csak kezdő anya volt, tőle tanulta a pelenkázás és fürdetés fortélyait. Így hát, a csemete hat hónapos korától, átvette az anyai teendőket. Szép lassan kialakult a mindennapi menetrendjük: ébredés utáni tisztasági szerviz, pocakfeltöltés, szundi, közös gagyarászás és heverészés, újabb pelenkajárat, hami, alvás. Mire a ház asszonya hazaért, addigra már meg volt a fürdetés is. Egy gyors mosoly anyára és jöhetett az esti mese. Az első pillanattól kezdve meséltek neki, mert hittek a mese erejében. Egyébként is a mesék szárnyán, gyorsan megérkezett az álommanó.  Ez után már csak arra maradt idő, hogy kitárgyalták a nap eseményeit, kivel mi történt, aztán mindketten a fáradtságtól beestek az ágyba. Ahogy jóra fordult az idő a napi rutinba felvették a sétáltatást is. A kis faluban, ahol éltek gyorsan híre ment, hogy van egy apuka, GYES-en. Ehhez hozzájárult a körzeti védőnő, hírvivő beszélőkéje is. Ő volt az, aki időnként megjelent és leellenőrizte, hogy minden rendbe van-e a kis emberpalánta körül. Kezdetben árgus szemekkel figyelte a kispapa minden mozdulatát, de semmi kivetnivalót nem talált a gondozás milyenségében. Nem sokkal később már teljesen elfogadta, ezt a számára is még szokatlan állapotot, és láthatóan megnyugodva, szívesen járt már hozzájuk. Az igazi elismerés akkor következett be, amikor már teljesen feloldódva, /mint ahogy az lenni szokott ilyen körökben/ nagyot „pletykálkodtak”. A kispapa így kivívta az egyenrangú elbírálást a kismamákkal.  Azonban el lehet képzelni, hogy milyen visszhangja volt a dolognak a falusi férfilakósok körében. Az ő értékmérőjük másképp működik. Mindenkinek meg van a maga helye: az asztalfős férfi keresi a kenyérrevalót, az asszony meg csak lássa el a háztartást, meg a gyereket. Egyik sétáltatás alkalmával hallotta a háta mögött, hogy két férfi összesutyorog. Ekkor tudta meg, hogy már nevet is adtak neki, úgy hívják, hogy LIBERO. Jót mosolygott ezen a találó gúnynéven és azon, hogy nem is tudják, hogy mennyi mindenről maradnak le, amit eddig csak egy nő élhetett át. Elszalasztják azt a boldog pillanatot, amikor kinyílik az a piciny szem, meglátja, felismeri a számára kedves arcot, és szélesen elmosolyodik. Nem élvezhetik, hogy pelenkabontás után, /mintegy várva az alkalmas pillanatot/ nagy ívben lepisiljék őket, amin aztán jót kacarásznak együtt. Nem élhetik át, ahogy napról-napra nyílik az értelme, ennek a bimbódzó életnek. És nem tudhatják meg milyen csodálatos érzés, amikor lefeküdve a mellkasára hasaltatta a kicsit és miután elaludt, hallgathatta egyenletes szuszogását. Nem lehetnek újra gyerekek, együtt négykézlábazva a padlón, vagy egymásnak labdát gurgatva. Nem hallgathatják együtt, tátott szájjal a búgócsiga muzsikáját. Kihagyják, amikor az udvaron először kóstolják meg a föld ízét és noszogatják a csigát gyorsabb haladásra, vagy együtt ugatnak a kutyával, esetleg jól megcincálják a macska bajuszát. Nem élvezhetik a virágos réten való hempergőzést, a szarvasbogár elöli menekülést. És kimaradnak a közös téli örömökből, amikor bebugyolálva minden fellenhető meleg göncbe, nagyokat borulva a szánkóval, hatalmasakat kacagnak. Nincsenek ott, amikor kiejtik az első szavakat, vagy először sikerül megállni a saját lábukon, majd megtenni az első lépéseket. Ezek az élet megismételhetetlen pillanatai, mindennapi csodák. Van ez olyan, mint a kedvenc falusi férfiprogram, a mindennapi kocsmalátogatás.

A napok rohantak, mindig valami újat adva mindkettőjüknek, sokat tanulva egymástól. A védőnővel való kapcsolatuk már olyan jó volt, hogy az egyik alkalommal meghívta a kispapát és a gyerkőcöt egy kismama találkozóra. Olyan szépen kérte, hogy ígéretet is tett, hogy elmennek. De a gyerek elaludt és nem volt szíve felébreszteni, így hát elmaradt a közös program. Annyira nem is bánta, mert úgy gondolta, hogy idegenül érezte volna magát. Különösen akkor áldotta az eszét, hogy nem ment el, amikor a helyi újságban megjelent a találkozóról egy cikk és egy fénykép. Kiderült ugyanis, hogy az összejövetel a „Szoptatás világnapja” alkalmából lett megtartva. Jól mutatott volna ott a kismamák körében. Az eddig sárba tiport férfi-image-e kapott volna még egy pofont, egyszerűen közröhej tárgyává minősítve személyét.

A két és fél év úgy elszállt, mint egy gyors röptű fecskemadár. A kispapa élvezte minden pillanatát és hálát adott, hogy részese lehetett. Most szívesen elment volna a kocsmába, megállva a közepén elmondani annak a sok elmeroggyantnak, hogy próbálják ki csak egy hétre, hogy mivel jár az anyai hivatás. Talán, ha megtapasztalnák, nem az volna az első, hogy az ital „jótékony hatására”, hazaérve szó nélkül leveszik a nadrágszíjat és helybehagyják az asszonyt meg a gyereket, mert csak ezután tudják nyugodtan álomra hajtani a kótyagos fejüket. De ennek az akciójának valószínűleg lincselés lett volna a végkimenetele.  Így hát megtartotta az élményt magának. Ezalatt a röpke idő alatt ő maga is hatalmas változásokon esett át: türelmesebb lett a világgal, könnyebben észrevette már az élet apró csodáit.

A kisember pedig elindult azon az úton, amikor már nem csak a szülők egyengetik a lépteit.

Bob Brozman: Post-Industrial Blues

Egy érdekes figurával szeretnélek megismertetni benneteket. Bob Brozman egy ízig-vérig mindenes gitáros és zenekutató. A bluestól kezdve a cigány zenén keresztül, a hawai-zenéig mindenben otthonosan mozog. Gitártudására jellemző, hogy többszörösen volt a világ legjobb blues-gitárosa, a world műfaj kiemelkedő egyénisége és slide-gitár nagymestere. Kitűnő zenészekkel játszott már együtt a világ szinte minden pontján. De egyszemélyes zenekarként is rendkívül szórakoztató. A bemutatásra kerülő lemez 2007-ben jelent meg, leginkább a blues zene jellemzi.

A lemezen a küvetkező felvételek hallhatók:

01. FOLLOW THE MONEY 2:06
02. LOOK AT NEW ORLEANS 5:54
03. OLD MAN’S BLUES 2:12
04. AIRPORT BLUES 3:30
05. SHAFAFA 3:25
06. LONELY CHILDREN 4:36
07. LET’S GET IT, BOY! 1:41 
08. THREE FAMILIES BLUES 5:18 
09. STRANGE UKULELE BLUES 3:46 
10. GREEN RIVER BLUES 4:34 
11. CROOKED BLUES 3:22 
12. ROLLING THROUGH THIS WORLD 4:59 
13. SLOW MOTION BLUES 6:00 
14. PEOPLE ARE STRANGE 2:13 
15. HOW I LOVE THAT WOMAN 3:29

Az album letölthető:

http://data.hu/get/6309159/Post_Industrial_Blues.001

http://data.hu/get/6309186/Post_Industrial_Blues.002

http://data.hu/get/6309458/Post_Industrial_Blues.crc

Bizonyíték az egyszemélyes zenekarra:

Vakrandi

Már a házasságuk hetedik évét taposták. Az életük egyenesben volt: berendezett lakás, kocsi, jövedelmező állás. Ennyi közösen eltöltött idő azonban unalmassá, és monotonná is tud válni. Semmi nem úgy működött már, mint a kezdetek kezdetén. Talán egy gyerek megváltoztatná az életüket, de a felesége nem akart még, pedig a biológiai óra ketyegett. Az esti közös együttlétek gépiesen működtek, egyre kevesebb örömet jelentettek számukra. A férfi kereste a megoldást, de nem igazán találta meg a neki megfelelőt. Számba vette a lehetőségeket. Szeretőt nem akart tartani, mert alapjába véve hűséges típus volt, még ma is szerette a feleségét. Fizetni nem akart az örömért, mert nem látta értelmét, hogy csak érzéketlen strigulahúzássá alacsonyodjon ez a számára fontos érzés. Ott volt még a lehetőség, hogy közösen megbeszéljék a problémát, de ettől hideglelést kapott. A házasságuk elején ugyanis a felesége sokat erőltette, hogy: „Drágám, beszéljük meg!”, és ez a mondat bekerült a top 10-be a fel nem tehető kérdések listáján. Pedig megoldást kellett találni, hogy mindkettőjüknek jobb legyen. Megpróbált finoman puhatolózni a munkahelyén. A férfi munkatársai a legvadabb ötletekkel álltak elő. Volt itt minden: édeshármas, gruppen, másik nemmel való próbálkozás. A női munkatársak pedig élből félreértették a problémáját, és többen is ráhajtottak, alig tudta őket levakarni magáról. Maradt az interneten való ötletböngészés. Ledöbbent, hogy mennyire lemaradt ezen a téren. Hosszú órákat töltött a szörfözéssel, de neki való nem akadt. Már teljesen feladta a reményt, amikor megakadt a szeme egy számára új fogalmon a „vakrandin”. Nem is hallott még ilyenről. Ahogy belemélyült a témába, kiderült, hogy ennek is nagyon sok válfaja létezik. Kezdve az egyszerű, ugyan nem ismerlek, de randevúzzunktól egészen a titkos, egyéjszakás kalandig. Ez utóbbinak íratlan szabályrendszere is van. Néhány napot kotlott a dolgon, de annyira befészkelte magát a gondolataiba, hogy végül a kíváncsiság győzött felette. A lebukás veszélye miatt, nem az interneten, hanem egy erre szakosodott magazinban feladott egy hirdetést. Nyitott egy postafiókot és várta a leveleket. Eleinte naponta kétszer is elment megnézni, hogy jött-e válasz, aztán már csak naponta egyszer, majd a végén már csak hetente egyszer. De hiába. Egy kicsit meg is nyugodott, jobb is ez így. Ekkor azonban váratlan dolog történt, jött egy levél. Izgatottan tépte fel a borítékot. Néhány levélváltás után megegyeztek a feltételekben és az időpontban. Sokat törte a fejét, hogyan tálalja a feleségének, a távolléte okát, mert a hazudozáshoz nem sok érzéke volt. De a sors besegített, ugyanis a neje bejelentette, hogy barátnőzni fog ezen az estén, így hát szabad volt. A közös megegyezésnek megfelelően kivett egy szállodai szobát, teljesen besötétített és várta a megbeszélt kopogtatást. A hölgy pontos volt, amikor belépett, a sziluettje érzékiséget sejtetett. Mivel ez volt a kérés, szavak nélkül zajlott le minden, majd gyors öltözés, és ahogy megérkezett, el is tűnt a látomás. Napokig a hatása alatt volt az élménynek. Úgy tűnt egyikük sem akart ennél többet, mert többé nem keresték a kapcsolatfelvételt. A férfi nyugtatgatta magát, hogy ez nem minősült megcsalásnak. Sokkal odaadóbb és figyelmesebb lett a párjával, aki, mint egy varázsütésre teljesen kivirult. Megváltoztak a hétköznapjaik, újra jártak moziba, piknikezni, baráti társaságokba. Egyik alkalommal, már a kocsiban ültek, amikor a nejnek eszébe jutott, hogy otthon maradt a táskája. Mit tesz ilyenkor egy úriember? Természetesen vállalja, hogy visszaszalad érte.  Ahogy felkapta és elindult vele lefelé a lépcsőn, megállapította magában, hogy milyen dög nehéz ez a retikül. Mi mindennel teli tudják tömni a nők ezeket a „bőröndöket”. Egy pillanatra kísértést érzett, hogy belekukucskál, de aztán elhessegette a kisördögöt. Nem szeretett más után kutakodni. A sors azonban másképp rendelte. Az utolsó lépcsőnél tartott, amikor a táska beleakadt a korlátba és arcra esett, felfedve tartalmát. Gyorsan visszadobált mindent, már csak egy papírdarab várta, hogy visszakerüljön a rejtekhelyére. Felvette, és közelebbről szemügyre vette. Egy kivágott apróhirdetés volt. El kezdte olvasni és egyre jobban lemerevedett:

„Kedves Ismeretlen Hölgy!

Keresek egy bevállalós lányt, asszonyt, aki benne lenne egy egyéjszakás kalandban. Közösen határozzuk meg a vakrandi feltételeit. Légy bátor, nyitott!”

„Éjféli Csillag”-jeligére a hirdetőben.

    

Felismerés

Boldog és kiegyensúlyozott családot alkottak: apa, anya és egy gyönyörű kislány. Klasszikus volt a kis közösség felépítése: apa kereste a kenyeret, anya megteremtette a meleg családi fészket, a kisgyerek pedig egyszerűen csak gyerek volt, egyre nyíló értelemmel. A férj örömmel és szeretettel ért haza minden nap, mert tudta, hogy a felesége melegséggel, étellel és harmonikus otthonnal várja.  Amikor megérkezett a kicsi, a nyakába csimpaszkodott és a lefekvésig ott totyogott a nyomában. Imádta ezt az idillikus állapotot. Az évek múlásával azonban az egyensúly felborult, mert a sokasodó anyagi gondok miatt anyának is el kellett menni, dolgozni, a kislány pedig elérte az iskoláskort, már más irányította a mindennapjait. Bár minőségében sok minden megváltozott, a férfi szeretete nem csökkent irántuk.

Történt egyszer, hogy a feleségnek, egy időre, továbbképzésre kellett mennie az ország másik végébe, így rászakadt azt otthon minden nyűge. Becsületére legyen mondva, hősiesen helytállt, de ahogy ez lenni szokott beütött a baj, kislányuk beteg lett. Másnap reggel betelefonált a munkahelyére, hogy mi a helyzet, majd elmentek a gyerekorvoshoz. Idegenül érezte magát a váróban, eddig a felesége intézte ezeket a dolgokat. Ráadásul, a nagyon kedves doktor néni elküldte őket vérvételre. Ez volt az egyik gyengéje, nem bírta a vér látványát. Az akció alatt az ájulás környékezte, de sikerült a lánya előtt tartania magát. Szerencsére a baj nem volt komoly és a kislány hamar felépült, visszaállt minden a régi kerékvágásba. Egyik este mikor a gyerek elaludt, még téblábolt egy kicsit a lakásban. Megakadt a szeme a laboreredményen. Érdeklődve nézegette az adatokat, próbálta kitalálni, hogy melyik szám mit takarhat. Ekkor látta meg a gyermeke vércsoportját. Ez nem lehet, biztos tévedek – mormolta halkan. El kezdett keresgélni, amíg meg nem találta a feleségének kórházi zárójelentését és a saját egészségügyi könyvecskéjét. Összevetette az adatokat és rádöbbent, hogy a szeretett kislánya, nem lehet az ő gyermeke. Kavarogtak a fejében a gondolatok. Először úgy reagált, ahogy az ősi férfiösztönök diktálták. Felszarvazva, megalázva érezte magát, tele dühhel és indulattal. Ebben az állapotban szokták a férfiak hirtelen felindulásból az éppen kéznél lévő asszony nyakán a levegőt addig szabályozni, amíg annak végzetes következményei nem lesznek. De szerencsére esetünkben az alany nem volt jelen, így hát lassan lenyugodott. Gondolatban sorra végigjárta a stációkat, kezdve onnan, hogy összepakol és elmegy, mint sértett, egészen addig, hogy bosszút áll és ő is megcsalja a bűnös asszonyt. Egész éjjel forgolódott az ágyában, anélkül, hogy bármilyen eredményre jutott volna. Reggel nyúzottan, rosszkedvűen sütötte a szalonnás rántottát, amikor megjelent a lánya és hátulról átkarolta.

–Valami nagyon finomat készít nekem az apucikám, csodálatos illata van!

Megborzongott és egy pillanat alatt kijózanodott. Megfordult és magához vonta a bozontos, éppen most ébredt fejecskét. Nagyon közel állt ahhoz, hogy férfi létére el ne sírja magát. Szégyellte az éjszaka kavargó gondolatait, egy pillanat alatt letisztult benne minden. A pár nap a felesége érkezéséig elég volt ahhoz, hogy regenerálódjon, újra a régi legyen. Azt az estét pedig elrejtette lelkének legmélyebb zugába, ahol lassan betokozódott. Telt az idő, a közös kocsi döcögött tovább. A férfi hazafelé tartott, amikor összefutott egy régi osztálytárssal. Ahogy az lenni szokott, beültek egy presszóba, megbeszélni, hogy mi is történt velük azóta, amióta nem látták egymást. A beszélgetés során előkerültek az ilyenkor szokásos családi képek. Ő is büszkén mutatta a nejét és a gyönyörű kislányát.

–Nagyon szép a lányod, tiszta apja!

A seb pillanatok alatt felszakadt, elmesélte a történetét. A barát figyelmesen meghallgatta, majd megkérdezte:

–Készítettettél DNS-tesztet?

–Nem, a feleségemnek nem mondtam, hogy tudok róla. Lenyeltem a békát akkor még a gyerek érdekében. Hiszen mi van azokkal a gyerekekkel, akiket örökbe fogadnak. Nem vérszerinti gyerekük és hányan felnevelik úgy, mintha a sajátjuk volna, több szeretetet adva, mintha igazi szülők lennének. Aztán meg a nejemre sem tudtam igazán haragudni. Tudod, azt hiszem a férjek is hibásak, ha elromlik valami. Talán nem figyeltem rá igazán, vagy nem vettem észre, amikor szüksége lett volna rám. Így hát maradt minden a régiben és a helyzet normalizálódott.

–Értem. Ritka egy példánya vagy a férfitársadalomnak. Tudod én doki lettem, ha gondolod, valaminek szeretnék utána nézni. Nem akarok beleavatkozni az életedbe, de szeretnék kizárni valamit, gyere el hozzám és hozd a párod papírjait.

A férfi napokig gondolkodott, hogy érdemes-e felbolygatni a múltat, de végül is úgy érezte talán végleg le tudja zárni ezt a kaput. A barát örömmel üdvözölte, átnézte a papírokat, majd megszólalt:

–Jó alaposak voltak a kollégák, mindent leírtak, amit tudni szerettem volna, de mi a helyzet veled?

–Hála az égnek én még csak az utcáról láttam a kórházat.

–Akkor vért kell vennünk tőled, egy teljes vérképhez.

Legközelebb már csak arra emlékezett, hogy egy nővérke pofozgatja, majd a doki tolja be az arcát a képbe:

–Most ugrott be, hogy Te voltál a suliban, aki mindig elájult a vérvételnél, mindegy már túl vagy rajta.

Lassan visszatért bele az élet és lekászálódott a vizsgálóasztalról.

–Jövő héten ugorj be, addigra meglesz az eredmény, majd dumálunk. – búcsúzott tőle a doki. Látta, ahogy az orvos háta mögül a nővér mosolyogva felé int.

Eltelt az idő és most újra itt volt dokinál, nagy megkönnyebbülésére egy másik nővérkével a háttérben. Az orvos böngészte az eredményeket, mintha direkt húzná az időt.

–Bökd már ki, hogy mi a helyzet! – mondta türelmetlenül a férfi.

–A gyanúm beigazolódott, – nézett fel a papírjaiból a doki és mintha egy biztató mosoly jelent volna meg a szája sarkában – majd folytatta:

–Hallottál már a Bombay-jelenségről?

–Az meg mi a motosz?

–Ez akkor következik be, ha egyik szülő nem örökíti a H antigént, ami a vércsoport antigénjének prekurzora. Ez alakul át A vagy B génre jellemző enzim jelenlétében A vagy B génné. De az antigén termelődés a H hiányában elmarad, és 0-ás tulajdonság jelenik meg, bár magában hordozza az A vagy B tulajdonságát.

–Na, elmész ám a sunyiba, ebből egy szót sem értettem, ha lehetne, lefordítanád az én nyelvemre!

–A lényeg, a lényeg barátom, hogy egy ritka, de bármikor előfordulható genetikai rendellenességed miatt a lányod vércsoportja 0-s lett, vagyis ő a Te gyermeked. És vedd tudomásul, hogy igenis nagyon hasonlít rád, bár szerencsére nem mindenben. Például, nem visel szakállat!