2018. július 20., péntek

Blueskocsma - Punch Brothers


Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. E heti vendégünk a Punch Broters.

Punch Brothers

A Punch Brothers 2006-ban amerikai zenekar, akiik legfőképp a bluegrass stílust képviselik. Tagjai: Chris Thile - mandolin, Gabe Witcher - hegedű, Noam Pikelny - bendzso, Chris Eldridge - gitár, és Paul Cowert - basszus. 2007-ben adták ki debütáló lemezüket, amit napjainkig még album követett. Ma a 2015-ben kiadott "The Phosphorescent Blues" című albumokba fülelhetünk bele.

A következő felvételeket hallhatjuk.

01. "Familiarity" 10:23
02. "Julep" 5:26
03. "Passepied (Claude Debussy)" 3:30
04. "I Blew It Off" 3:07
05. "Magnet" 3:14
06. "My Oh My" 4:19
07. "Boll Weevil" 2:36
08. "Prélude (Alexander Scriabin)" 0:58
09. "Forgotten" 4:17
10. "Between 1st and A" 4:15
11. "Little Lights"     4:42

Letölthető /download/:
https://data.hu/get/11322585/Punch_Brothers_-_The_Phosphorescent_Blues_2015_FLAC.zip

Kedvcsináló:


Punch Brothers - Tiny Desk Concert

2018. július 17., kedd

Szólások háza



Mostanában sokszor eszembe jut az a bérház ahol életem jelentős részét leéltem. Emlékszem a függőfolyósókra, a mindig félhomályos lépcsőházra, a zárt macskaköves udvarra, a közepén árválkodó porolóval, az állandóan ki-benyíló, nyikorgó ajtókra. Eközött a súlyos falak között töltöttem gyermekkorom, itt ért utol a kamaszkor, innen temettem el a szüleimet és örököltem meg a lakást. Ide hoztam szerelmem és itt nevelkedett fel a lányom. Ma már nem itt élek, de mindig szívesen gondolok az eltöltött évekre.
Szeretném bemutatni a ház lakóit, talán át tudom adni ennek a helynek a sokszínűségét. Magamról annyit, hogy szakmámat tekintve nyelvész vagyok. Iszonyú a névmemóriám, az itt élőket szólások alapján jegyeztem meg és így is adom tovább.
Az udvari szuterénlakásban élt: Jó fának is van rossz gyümölcse.
Valamikor a régi időkben házmesteri lakás volt. A házmester valaha fontos pozíciót töltött be, a bérház életében: gondoskodott a ház tisztaságáról, intézte az ügyes-bajos dolgokat, és este tíz után, némi apróért beengedte a későn hazaérkezőket. Itt öregedett meg a becsületesen és lelkiismeretesen dolgozó házaspár. Fiuk örökölte tőlük a lakást. Más idők jöttek. A bérház lakói megvehették a lakásokat, így a házmesteri pozíció is háttérbe szorult. Hála az égnek, mert a fiú nem örökölte a jó tulajdonságokat. Amolyan ügyeskedő, mindenből pénz csiholó léha alak volt. Felesége tökéletesen illett hozzá: Megtalálta zsák a foltját. Csak egy valamihez értett, elverni a férje összebuherált pénzét. Az életfilozófiája egyszerűnek bizonyult: Ha nem csinálok semmit, abból nem lehet baj. Mindketten alkoholisták voltak, gyakran hallatszott ki dajdajozás vagy veszekedés zaja.
A földszint 1-ben lakott: Addig dugd be a lyukat, míg kicsi. Ő egy kopasz, sunyi tekintetű, magányos alak volt, aki a ház pletykafészkei szerint pedofil. Tény, hogy sokkal fiatalabb tinilányokkal osont be esténként a lakásába. Esetében talán igaznak bizonyult, hogy: Nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél. Az biztos, hogy szexmániás volt, mert a házban lakó összes nőszemélyt megkörnyékezte, senkit nem hagyott ki, hiszen a: Tiltott gyümölcs édesebb. Amikor a ház férfitagjai értesültek a próbálkozásairól, összefogtak és örökre elvették a kedvét. Ezután csak óvatosan sunnyogott haza.
A földszint 2-őt: Sok jó ember elfér kis helyen-ék lakták. Az asszony állandóan nagy hassal járt, ebből tudta a ház, hogy megint születik egy égedelem. A ház rémei voltak az „orgonasíp” gyerekek. Randalíroztak, gyújtogattak, állandóan felverték a ház csendjét. Az asszony próbálta ráncba szedni az aprónépet, de: Üres hasnak nem elég a szép szó. Bár az apa éjt-nappallá téve dolgozott, a ház asszonya nem tudott a pénzzel bánni: Három napig dínomdánom, holtig való szánom bánom. Ez vezérelte. Hónap elején ment a habzsi-dőzsi, és aztán jött az éhkopp, valamint a ház lakóinak őrületbe kergetése.
A földszint 3-ban élt családjával: betyárból lesz a legjobb pandúr. Ismerőseim révén sokat tudtam a család fejéról. Fiatal korában a legrettegettebb huligánbanda tagja volt. A kis stikliktől kezdve a kifosztásig, minden szerepelt a repertoárjukba. Aztán látszólag jő útra tért, olyannyira, hogy rendőr lett belőle. A családjának nem dicsekedett a múltjával, úgy volt vele, hogy: Amiről hallgatunk, az nincs is. De az igazság, hogy korrupt zsaru hírében állt: farkas a szőrét elhányja, de a szokását nem. A neje fiatalon elment: Nem szed már kosarába epret. A fiáról olyan hírek keringtek, hogy zavaros ügyekbe keveredett, az apja nem győzte patyolat tisztára mosni őt: sólyommadárnak nem lesz galamb fia.
Az első emelet 1–ben lakott: Aranykulcs amely minden ajtóba beillik.
Ő egy kifogástalan úriember volt, aki mindig makulátlan eleganciával közlekedett. Mérhetetlen udvarias, simulékony modorú ember hírében állt. Nem tudni honnan, de állítólag volt mit a tejbe aprítania. Vagyonát a szebbik nemre költötte, bárkit megvett, sokszor modellszerű szépségek látogatták meg, eladva bájaikat a csillogás oltárán. Én azért láttam szemében a szomorúságot, mert tudtam a titkát: Sok ház ég belül, de nem látszik kívül. Halálos kór támadta meg szervezetét és nemsokára ez a látszólag boldog lét véget ért. Vagyonát széthordta a pénzéhes rokonság.
Az első emelet 2-őt lakta akinek: Bocskorbőr az orcája. Politikus volt az árvám, az is a rosszabbik fajtából, ugyanis az ellenzéket képviselte. Nem nagyon elégedett meg azzal, hogy: Ha nem csurran, cseppen. Ezért aztán minden nyíló lehetőséget megragadott, amit csak bírt. Nem rettent vissza, hogy: Lehazudja a csillagokat az égről, ha éppen arra volt szükség céljai eléréséhez. A lényeg, hogy minél több pénzt harácsolhasson össze. Az is igaz, hogy a neje és a lánya olyan volt, hogy: Elköltenék a Dárius kincsét is.
Első emelet 3.-ban lakott: Üres hordó jobban kong. Végtelenül buta, primitív ember volt a ház ura. Bejött faluról, hogy itt a városban majd jobb lesz az élete. Három műszakban gyárban robotolt, egyhangú szalagmunkában. Amikor megszólalt a munka végét jelző dudaszó, első útja a kocsmába vezetett. Ha tántorogva hazaért csak beesett az ágyba. Ennyi. Neje jobb időket látott külvárosi lány volt: Cseréptálhoz fakanál, aki mindegy hogyan, de ki akart szakadni a környezetéből. Elhanyagolt, slampos teremtés lett belőle, akivel így bántak: A sáros csizmámat sem törölném hozzá. Ettől függetlenül a pletykafészkek szerint földszint egynek mégis megvolt. A férj nem foglalkozott a hozzá is eljutott hírrel, úgy volt vele, hogy legalább nem kell teljesíteni az e havi házastársi kötelezettségét.
A második emelet 1-ben laktunk mi. Hogy stílszerű legyek a bemutatásban én voltam: Sokat hallj, láss, keveset szólj. Mindig is csendes, de éles szemekkel látó és jó emberismerő voltam. Sok olyan apróságot is észrevettem, ami felett mások elsiklottak. Vallottam, hogy: Az erdőnek füle van, a mezőnek szeme. Ha sokat is láttam és hallottam a ház lakóiról megtartottam magamnak. Nejem a: Kicsiny csupor hamar felforr. Imádni való, tűzről pattant menyecske, de ha bepöccen, jobb tőle minél messzebb lenni és csokival dobálni. Erről földszint 1. tudna mesélni, amikor nála próbálkozott, kapott olyat az arcába, hogy nem hiszem, hogy mostanában elfelejti. Lányunk aki: Szelíd, mint a galamb, már a saját fészkét építgeti.
Mellettünk a második emelet 2-ben lakott: Ég a keze alatt a munka.
Becsületes iparos ember hírében állt, amihez hozzáért arannyá változott. Nagyon jó érzékkel találta meg azt a kisipari terméket, ami népszerű lehet a piacon. Pillanatok alatt ráállt az újdonságra és máris elkészítette. A lakás tele volt mindenféle kacattal, mert azt vallotta: Nincs olyan hitvány eszköz, hogy hasznát ne lehetne venni. A felesége a ház hírközpontja a hírvivője volt, állandóan szomszédolt, gyűjtötte a továbbadható információt. Nem lett családjuk hiszen: Amelyik tyúk sokat kotkodácsol, keveset tojik. Emiatt sokat veszekedtek, mert az ember mindenképpen szeretett volna egy kisinast maga mellé. Ez a vita néha bizony tettlegességé is fajult, mert a férj még vallotta a régi elvet: dió törve, az asszony verve jó.
A második emelet 3: kerék is jobban forog, ha kenik, birodalma volt. Máshol egy sem, nálunk két politikus is rontotta a levegőt. Ő abban különbözött első emelet 2-től, hogy a hatalmon lévő párt, közel a tűzhöz embere volt. Útálták is egymást rendesen, bár egyszer látták őket együtt nagy egyetértésben iszogatni. Hiába a: Holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Ez valószínű valami közös érdekeltségű lopás tárgyalása lehetett, mert a házon belül továbbra sem köszöntek egymásnak. Hiába: Nehezen alkuszik meg két eb egy csonton. Politikusunk tartozéka volt egy repifeleség, akinek: Szép a szeme, de ördög a szíve, és egy kislány, ötödik cukiságfaktor minőségben.
A padlástérben két utólag kialakított garzonlakás nézett egymással szembe.
A baloldali lakásban élt: Kinek egyszer megégette száját a kása, az aludttejet is megfújja. Magányos fiatal lányként tengette itt az életét ő, aki már túlélte élete nagy csalódását és visszavonulót fújt minden érzelmi kihívásnak. Néha, mint ahogy az: Éhes disznó makkal álmodik, várta a csodát, de egyre jobban elvesztette a hitét, hogy rátalál a boldogság. Besavanyodva élte a mindennapjait.
A jobboldali lakást: Jó a hosszú kolbász és a rövid prédikáció lakta A fiatal férfi egyedül tengette mindennapjait. A szólás első tagjáról lányom tudna mesélni, mert egy rövid időre egymásba gabalyodtak. Aztán a varázs elmúlt és a lányom csak ennyit mondott: irtó rendes srác, de: Hallgat, mint a süket disznó a búzában. A cserfes utódomnak ez éppen elég volt a szakításhoz.
Ezek az emberek lakták a házat, amikor elköltöztünk.
Ami eszembe juttatta életemnek ezt a szeletét, hogy tegnap megláttam a két padlástéri lakót kéz a kézben sétálni. Nagyon örültem, hogy egymásra találtak, mindig is szurkoltam nekik, mert láttam, hogy őket az Isten is egymásnak teremtette, csak még ők nem tudtak róla…


2018. július 13., péntek

Blueskocsma - John Mayall


Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. E heti vendégünk John Mayall.

John Mayall

John Mayall 1933-ban született brit blueslegenda. Apja jazz-gitáros volt, így adottak voltak a zenei gyökerek. Fiatal korában képzőművészetet tanult, de magával ragadta a zene, különös tekintettel a blues. Neki köszönhető, hogy Angliában népszerűvé vált ez a zenei stílus. 1963-ban hozta létre zenekarát a John Mayall Bluesbreakers nevű bandáját, amely számtalan tagcserén átesett, de a mai napig működik. Ma este az 1968-ban megjelent "Blues From Laurel Canyon" című albumába fülelhetünk bele, tisztelegve a mester tudása előtt.

A következő felvételeket hallhatjuk:

  1. "Vacation" – 2:47 
  2. "Walking on Sunset" – 2:50 
  3. "Laurel Canyon Home" – 4:33 
  4. "2401" – 3:42 
  5. "Ready to Ride" – 3:32 
  6. "Medicine Man" – 2:43 
  7. "Somebody's Acting Like a Child" – 3:27 
  8. "The Bear" – 4:40 
  9. "Miss James" – 2:30 
  10. "First Time Alone" – 4:49 
  11. "Long Gone Midnight" – 3:27 
  12. "Fly Tomorrow" – 8:59 

Letölthető /download/:

Kedvcsináló:

John Mayall -Blues From Laurel Canyon

2018. július 10., kedd

Eltűnt egy lány



- Még nem kellett volna a lánynak hazaérnie? -kiabált fel az emeletre nagymama.
- Majd hazaér…-jött a válasz fentről, anyától.
A falióra mutatója kegyetlenül haladt előre, kattogása már szinte dübörgött, ahogy megtörte a várakozó csendet. Az anya többször is kiment a kapuhoz, mert mintha kulcscsörgést hallott volna, de csak az álmos, kihalt utca látványa fogadta. Hajnalfelé bóbiskolt el a két nő, győzött a kimerültség. Még egy napig reménykedtek, aztán bejelentették az eltűnést.
A keresés megindult.
Mindketten ugrottak, ha megcsörrent a telefon, de nem jött jó hír, szerencsére rossz sem. Az idegeskedés pattanásig feszült, egymást okolták a kialakult helyzetért. Abban megegyeztek, hogy nem volt oka a lánynak, hogy itt hagyja őket, hiszen mindent megkapott, valami másnak kellett történnie.
Már több mint egy hét eltelt az eltűnés óta, amikor az anyának eszébe jutott a párja, aki a halála előtt ezt mondta:
„Ha már én nem leszek, a lányotok itt fog hagyni benneteket”.
Ezt a mondatot már akkor sem értette, hiszen nincs jobb, mint az „Anyahotel”, ahol van étel, ruha, és fűtött lakás, ha kell, egy kis zsebpénz is. Mi oka lehet, hogy itt hagyja a biztosat.
Idáig jutott a gondolatokban, amikor meghallotta lentről az anyja károgó hangját:
- Ne aggódj, majd hazaeszi a fene, ha az éhség győzedelmeskedik felette. Itt fog pitizni az ajtó előtt, hogy fogadjuk vissza.

A lány mikor végső elhatározásra jutott, először barátainál lelt menedékre. De egy idő után mindenhonnan szó nélkül tovább állt, mert nem akart senkinek a terhére lenni. Úgy okoskodott, ha keresni kezdik, az ismerősök lesznek, akiket elsőnek elővesznek, ezért inkább az elhagyatott utcák rejtekét választotta. Egyre jobban a város perifériájára szorult, végül azon vette észre magát, hogy egy távoli erdei tisztáson érte az este. A távolban a város fényei barátságosan hívogatták, de úgy döntött a szabad ég alatt hajtja álomra a fejét. Eddig mindig volt egy hely, ahol bevackolhatta magát éjszakára, úgy döntött most ezt is kipróbálja. Szerencsére a nyári éjszaka kellemes díszletet adott mindehhez. Hanyatt feküdt, a feje alá gyömöszölte kis batyuját és a csillagokat bámulta. Azon cikáztak a gondolatai, hogy helyesen döntött-e, amikor ezt az utat választotta. Most, hogy fogyóban volt spórolt pénze és egyre kilátástalanabbá vált a helyzete, először elbizonytalanodott. Eszébe jutott a berendezett szobája, puha ágya.
Váratlan villanás szelte át a csendes éjszakát. Ijedten felült és belebámult a vaksötétbe. Egy alak körvonalait vélte felfedezni.
Felé közeledett.
Szíve a torkában dobogott, teljesen lezsibbadt, mozdulni sem tudott. Amikor az árny egészen közel ért a holdfény megvilágította az arcát, saját magát látta. A jövevény megszólalt:
- Ha megengeded, leülök. Mielőtt elájulnál, közlöm veled, hogy jól látod, olyan vagyok, mint Te, de ez csak a látszat. Nem az ikertestvérednek születtem, bár bizonyos szempontból ez is igaz. Én a párhuzamos világból jöttem. Tudom, hogy ti csak őrült elméletekben hisztek a létezésében, de nálunk odaát ez természetes. Olyannyira, hogy kifejlesztettek egy ablakot erre a világra, ahol mindenki nyomon kísérheti az itteni életet, különös figyelemmel, az evilági énjére. Annyira össze vagyunk kötve, hogy a másikban lejátszódó érzelmeket tökéletesen átérezzük.
Az arcodra tekintve látom, hogy nem nagyon hiszed, amit mondok. Hát jó, néhány bizonyíték arra, hogy igazat beszélek. Azért vagy most itt, mert elhagytad az otthonod. Tudom, hogy mindened megvolt, de valami nagyon hiányzott: a szeretet. Ott volt az a bazi nagy ház mindennel felszerelve, csak éppen ridegség áradt a falaiból. És ott voltak a félelmeid, az ijesztő álmaid és a kifelé növesztett tüskéid.
Az evilági lány hallgatta a másik szóáradatát, egyre jobban magára ismert, olyan belső, a legmélyebbre ásott titkai köszöntek vissza rá, amelyeket még a legjobb barátnői sem tudhattak. Fokozatosan elhagyta testét a félelem, feloldódott, pillanat alatt közelinek érezte a másik ént, feltőrt benne valami ismeretlen érzés. Magához ölelte a másikat. Egy ideig csend vette őket körül. aztán végre ő is megszólalt:
- Akkor azt is tudod. hogy miért jöttem el otthonról?
- Persze, de ha jobb, hogy kibeszéld magadból, szívesen meghallgatlak.
- Először nagyanyámról. Hozzájuk költöztünk, mert nagyapám nagyon beteg volt már és így engem ritkán láthatott, így szebbé tettük az utolsó napjait. Anyám is nagy betegségből épülőfélben volt, csak itt az anyja gondoskodása révén nyerhette vissza a régi énjét. Apám tudta ezt és szerette annyira anyát, hogy vállalta az összeköltözést.
Ezzel, hogy nagyanyám ilyen „Terézanya” típus volt, ki is fújtak a pozitív tulajdonságai. Kezdett mindenbe belekotyogni, mikorra észbe kaptunk már mindenhová befészkelte magát. Közben apát baleset érte, tolószékbe kényszerült, beszűkült az élettere. A nagyanyámnak nem kellett több, vérszemet kapott át akarta venni a nevelésem. Tudni kell, hogy tipikus falusi, aki bekerült ugyan a városba, de maradt, ami volt. Belőlem is kapavirtuózt akart nevelni, de minden porcikám berzenkedett ellene. Kezdetben, tiszteletből belementem a játékba, de hamar fellázadtam. Gyorsan átláttam a parasztfilozófián és ellenállásba vonultam. Erre ő gyűlölettel válaszolt. Rájöttem, hogy soha nem is tudott szeretni, azt hitte, hogy üveggyöngyökért és a kedvencedet főztem-mel mindenkit megvehet, minden bűnét felülírhatja. De vannak olyan tettek, amelyek nem évülnek el soha, mint a háborús bűnök. Egyre utálatosabb lett, már direkt kiprovokált konfliktusokat, hogy belém rúghasson. Minden egyes ilyen szikra beleégett a lelkembe, ezért is lettem sündisznó, kifelé álló hatalmas tüskékkel.
Anyámnál hiába is kerestem volna menedéket. Ő tipikusan az a nő, akinek nem való család, pláne gyerek. Maradni kellett volna a szingliségnél. Egy garzon, néha alkalmi partner, bejárónő, csak az önmagával való törődés.
Nulla empátia készség jellemezte, soha nem érezte mikor van szükségem rá.
Az egyetlen lelki támaszom apa volt, aki mindig megértett, aki meg tudott vigasztalni, akár szavak nélkül is. Csak átölelt nagy kezeivel és máris megnyugodtam. A baj bekövetkezte után, láttam, hogy nap, mint nap harcol az életéért, csak azért, hogy ne veszítsem el. De az égiek másként döntöttek, elvették tőlem.
Nem volt többé maradásom, már semmi nem kötött oda, csak egy ház volt a sok közül, de nem az otthonom. Ezt mind érezted?
- Igen. Sőt még olyanokat is, amiről te nem is tudsz. Például tudtad nagyanyádról, hogy ha valaki, vagy valamit az útjába került azt egyszerűen eltaposta. Kedvenc módszere a mérgezés volt. Emlékszel még a nyuszidra. Neki az volt a bűne, hogy a szőnyegre bogyózott. Vagy a kutyádra, aki állandóan ugatott, az ő helyébe én is ezt tettem volna. De mondhatnám nagyapádat, vagy apádat is, akiket megunt már kerülgetni. Mindegyikük módszeres, óvatos, lassú mérgezés áldozatává vált. Ki a vizébe, ki pedig a levesébe kapta az adagját. Persze nem ez okozta a közvetlen halálukat, de megrövidítette az életüket.
Az evilági döbbenten hallgatta a tényeket, alig tudott a megszólalni:
- A Te világodban is ugyanígy történt minden?
- Nem. Ez nagyon érdekes. A fő vonalak ugyanazok. Tehát a születés után ugyanúgy alakul a vezérfonal: iskola, szerelem, egymásra találás, otthon, gyerek, de a sorsot az egyedek személyisége és a kialakult környezet alakítja. Mindezt, hogy saját életemmel igazoljam, elmondom, hogy én szeretetben nőttem fel, már mondhatom, hogy egy kicsit terhes majomszeretetben. Éppen ezért is vagyok itt. Amikor láttam a sorsod, eszembe jutott valami, ami mindkettőnknek hasznos lehet. Te már őszintén fontolgattad, hogy feladod és visszamész. Nem engedhetem, hogy elkövesd ezt a hibát. Felajánlom, hogy cseréljünk világot, Te a családom része lehetnél, én pedig élném itt az életem. Na, nem ejtettek a fejemre, hogy én is menjek hozzátok. Ők megérdemlik, hogy ne legyen többé lányuk. Kihasználva a szökésedet belevetem magam az itteni kalandos életbe. Mindig is éreztem, hogy nem vagyok abba világba való, számomra túlságosan steril, kiszámítható volt. Kalandokra vágytam, váratlanra és ezt úgy érzem, itt megkaphatom.
- Na, mit szólsz az ötletemhez?
Pillanatokon belül jött a válasz:
- Benne vagyok!
- Megnyitom neked a dimenziókaput és ég veled. Majd figyeld a sorsom. Az első az lesz, hogy megváltoztatom a külsőm, nehogy még rám találjon a múltad.
Megölelték egymást, majd elindultak az új életük felé. A másvilági búcsúzóul ennyit tett hozzá:
- Még annyit szerettem volna mondani, hogy nálunk van egy elmélet a két világ karmikus kapcsolatáról. Én most már hiszek benne, a mi világunkban nagyanyád már régen nem él, de édesapád jó egészségnek örvend…



2018. július 6., péntek

Blueskocsma - Dzem


Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. E heti vendégünk a Dzem együttes.

Dzem

A Dzem együttes 1973-ban alakult lengyel blues-rockot játszó társulat. A banda motorja Ryszard Riedel az egyik legismertebb énekes. A zenekar sokszoros vérfrissítésen esett át, tagjai változtak, de még napjainkban is aktívak. Megjelent albumaik számolatlanok, a kezdeti hazai sikerek után ma már világszerte ismertek. Ma este az 1989-ben megjelent "Najemnik" című albumukba fülelhetünk bele.

A következő felvételeket hallhatjuk:

01 - „Najemnik I” (Beno Otręba – Kazimierz Galaś) – 5:45
02 - „Kaczor coś ty zrobił” (Jerzy Styczyński – Kazimierz Galaś) – 3:00
03 - „Harley mój” (Dżem – Ryszard Riedel) – 4:10
03 - „Modlitwa III - pozwól mi” (Paweł Berger – Ryszard Riedel) – 8:20
06 - „Wehikuł czasu” (Adam Otręba – Ryszard Riedel) – 6:10
07 - „Tylko ja i ty” (Paweł Berger – Kazimierz Galaś) – 5:35

08 - „Najemnik II” (Beno Otręba – Ryszard Riedel) – 10:05

Letölthető /download/:
https://data.hu/get/11296838/Dzem.zip

Kedvcsináló:


Dzem - Najemnik II.

2018. június 29., péntek

Blueskocsma - Various Artists-Martin Scorsese Presents The Blies 2.CD



Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. Mivel az utolsó hétvége ebben a hónapban, hagyományunkhoz híven különböző előadók számait hallgatjuk meg Martin Scorsese filmrendező válogatásában.


A következő felvételeket hallhatjuk:
  
  01 - Skip James-Devil Got My Woman
  02 - Lead Belly-C.C. Rider
  03 - Big Joe Williams-Baby Please Don't Go 
  04 - Roosevelt Sykes-Dirty Mother For You 
  05 - Billie Holiday-Billie's Blues
  06 - Robert Johnson-Cross Road Blues 
  07 - Sonny Boy Williamson-Good Mornin' Little School Girl
  08 - Bukka White-Shake 'Em On Down
  09 - Joe Turner & Pete Johnson-Roll 'Em Pete 
  10 - Robert Petway-Catfish Blues 
  11 - Count Basie Orchestra-Going To Chicago Blues 
  12 - Big Bill Broonzy-Key To The Highway 
  13 - Memphis Minnie-Me And My Chauffeur Blues 
  14 - Big Maceo Merriweather-Worried Life Blues 
  15 - Tommy McClennan-Cross Cut Saw Blues 
  16 - Lionel Hampton Sextet-Evil Gal Blues 
  17 - Sister Rosetta Tharpe-Strange Things Happening Everyday 
  18 - Joe Liggins-Honeydripper Pt.1 
  19 - Johnny Moore's Three Blazers-Drifting Blues  
  20 - Louis Jordan-Let The Good Times Roll
  21 - Arthur 'Big Boy' Crudup-That's All Right Mama 
  22 - T-Bone Walker-Call It Stormy Monday 
  23 - Wynonie Harris-Good Rockin' Tonight  
  24 - Jimmy Witherspoon-Ain't Nobody's Business, Part O1
  25 - The Johnny Otis Quintette-Double Crossing Blues 

Letölthető /download/:

Kedvcsinálók:


Big Joe Williams-Baby Please Don't Go 


Robert Johnson-Cross Road Blues 



Memphis Minnie-Me And My Chauffeur Blues 


Louis Jordan-Let The Good Times Roll


T-Bone Walker-Call It Stormy Monday 

2018. június 26., kedd

Barátság




Öcsi a törpe egy kidőlt fatörzsön ücsörgött és kedvenc elfoglaltságának hódolt, gondolkodott. Most éppen a múltján töprengett. Eszébe jutott, hogy honnan is kapta a nevét. Kistörpe korában az istennek sem akart megnőni, ezért mindenki leöcsizte és gúnyolódások célpontjává vált. Ráadásul Gazsi a fő viccfaragó rásütötte a bélyeget, hogy Ő a mesebeli hét törpe tulajdonságait egy személyben együtt hordozza, így lett Öcsi 7 az egyben. Ha jól belegondolt ebben azért volt valami: gyakran tüsszentett, mert könnyen megfázott, váratlan helyzetekben idétlenül vigyorgott, a lányokat szendén kerülte, imádott nagyokat szunyálni, védekezésképp állandóan mogorva képet vágott, nem volt a szájkarate nagymestere, de a legokosabb törpének tartották, olvasottsága miatt. Megosztó személyisége magányra kárhoztatta, de ez nem nagyon zavarta, szeretett egyedül.
Még fiatalkorában, (lehetett úgy 98 éves) történt vele egy eset, amely megváltoztatta az életét.
Elgondolkozva, magányosan sétált, nem vette észre, hogy sötét árnyak követik, majd szép lassan bekerítik. Amikor feleszmélt már bezárult a kör körülötte, esélye sem volt menekülésre. A félelmetes sápadtarcú vakondbanda kerítette be. Nagyon veszélyes társaság hírében álltak, akik kellően ijesztően néztek ki, mert mindegyikük albínónak született és tiroli rövid bőrnadrágban jártak. Félelmetes izzó, piros szemekkel szűkítették a kört, látszott rajtuk, hogy nagyon törpeverő hangulatban vannak. Öcsi, máskor ilyen helyzetekben kidumálta magát a veszélyből, de most nem állt mellé a szerencse, ugyanis a brancs egy része tök süket volt, a valamicskét hallok meg nem hozták el a portyára a hallókészüléküket. Öcsi összegörnyedve, behunyt szemmel várta az elkerülhetetlent.
De nem történt semmi. Óvatosan kilesett, valami eltakarta a napot, és a távolban látta a visítva menekülő bandát, és egyeseket, akik kis ásójukkal villámgyorsan beásták magukat a puha erdei földbe. Öcsi felnézett, mi az, ami így elriasztotta a félelmetes banditákat. Egy böhöm nagy óriás nézett rá vissza. A törpe lassan visszanyerte lélekjelenlétét és megszólalt:
- Köszönöm kedves óriás, hogy megmentettél.
- Szóra sem érdemes, nem szeretem a „vak undokokat”, mert állandóan feltúrják a kedvenc tisztásom és ezzel elrontják annak a feng shui-ját. – mondta az óriás és döngő léptekkel tovább állt.
„Tetszik nekem ez az óriás” – mondta magában Öcsi.
25 évnek kellett eltelnie, amíg újra keresztezték egymás útját.
Öcsi lement a patakhoz felfrissíteni magát. Éppen belemártotta volna kezét a hűs habokba, amikor e víz, hipp-hopp eltűnt. A törpe meglepődött, elhatározta utánanéz mi az oka a krónikus vízhiánynak. Elindult a vízeredő irányába. A kanyaron túl megtalálta a bűnöst: kedvenc óriása éppen szomját oltotta bőséges reggelije után.
- Szia óriás, emlékszel még rám?
- Persze, beijedt törpe vs. tiroligatyások.- törölte meg száját a megszólított.
Leültek egymás mellé a patakpartra és nagyokat hallgattak. A törpe törte meg a csendet:
- Én még ekkora óriást soha nem láttam, mint te…
- Nem láthattál valami sokat, mert én vagyok a legkisebb, valahogy visszamaradtam a növésben. Ezért biggyesztették rám a Töpszli nevet.
Ezzel az új információval megint el voltak egy ideig.
A közös sors azonban feloldotta őket. Elmesélték egymásnak történetüket. Kiderült, hogy Töpszli is számkivetett az óriásoknál, nem csak a mérete miatt, de eltérő szokásai és különcségei miatt is. Töpszli ugyanis nem szerette az nyers húst, a gombát részesítette előnyben. Unalmasnak találta a kőmorzsolást, szívesebben olvasott helyette, bár az utóbbi igen nehézkes volt számára, ugyanis az óriásoknak nincs könyvtáruk. Ezért kénytelen volt éjszakánként rendes méretű könyveket beszerezni könyvtárakból, könyvesboltokból, antikváriumból és egy elbugázott csillagászati látcsővel olvasni.
A két mellőzöt egyre többet találkozott, barátságuk elmélyült. A közös együttlétek mindkettőjüknek gyümölcsözőnek bizonyultak. Öcsi szívesen felolvasott, kímélve barátja szemeit a kigúvadástól, míg Töpszli megtanította Öcsit pontosan és messzire elköpni.
Mindketten azt gondolták, hogy ez a barátság örök élet meg egy napig tart majd, de nem így lett.
Történt, hogy mindketten beneveztek a helyi tv műveltségi vetélkedőjébe. A végén már csak ketten maradtak. Szoros mérkőzésen végül is Töpszli nyert. Öcsi egyszerűen nem tudta elviselni, hogy legyőzte egy buta óriás. Felfújta magát és ezentúl kerülte a másik társaságát.
Legközelebb egy ügyességi vetélkedőn futottak össze, ahol Öcsi lett a győztes. Az óriás teljesen kiakadt, hogy egy vakarcs törpe megelőzte őt, a nagy bajnokot.
A sors kereke másfelé pörgette őket, úgy elfelejtették egymást, mintha soha nem találkoztak volna…