2017. május 26., péntek

Blueskocsma-Mill Valley Brunch


Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. E heti vendégeink a Mill Vaééey Bruch.


Ez az album 2003-ban kiadott, 1972-ben felvett session lemez amelyen kiváló bluesmuzsikusok közreműködnek. Érdemes őket név szerint is megemlíteni:
Michael Bloomfield (gitár, zongora, ének) 
Russell Dashiel (gitár) 
Spencer Dryden (dob) 
Nick Gravenites (ének, gitár) 
Barry Goldberg (orgona) 
Rick Jaeger (dob) 
John Kahn (basszus) 
Ira Kamin (billentyűs) 
Lee Michaels (billentyűs hangszerek ) 
Mark Naftalin (billentyűs) 
Pointer Sisters (ének) 
Mark Ryan (basszus) 
Michael Shrieve (dob) 
csirke Billy Thornton (ének) 
Bill Vit (dob)
Az album a "Casting Pearls" címet kapta.

A következő felvételeket hallgathatjuk meg:

01 - Honky Tonk Blues
02 - Betty And Dupree
03 - Ooh-Ooh-Ooh_La-La-La
04 - Rub For Cover
05 - What Would I Do Without My Baby
06 - Mellow Mountain Wine
07 - Let Me Down Easy
08 - Jimmy's Blues
09 - Young Girl's Blues
10 - Letting Go Ain't Easy
11 - Bye Bye I'm Goin
12 - Bells And Gonna Ring
13 - I'Ve Had It
14 - Bedroom Blues
15 - Your Hooywood Blues
16 - Go Home Blues
17 - Settle It In The Bedroom, Baby

Letölthető /download/:
https://data.hu/get/10532646/Mill_Valley_Bunch.zip

Kedvcsináló:


MILL VALLEY BUNCH - Your Hollywood Blues.

2017. május 23., kedd

Színek

Maszatka. Visszaemlékezett, hogy így hívta az édesanyja kislány korában. A becenév teljesen jogos volt, hiszen állandóan csatakosan, koszosan ért haza az ő kis magánvilágából. Ahogy a nap kibukkant a látóhatár mögül, ő már fenn volt, gyorsan felvette a kikészített ruháit, felkapta a félmalomkőnyi zsíroskenyeret, és huppsz, már ott sem volt. Egytrappban tette meg az utat a színek csodálatos otthonába, a virágos rétre. Kifulladva lehuppant a színkavalkád közepén, és bemajszolta a reggeli maradékát. Bódultan magába szívta az ezernyi virág illatát, hallgatta a szorgos méhek zümmögését. Azután felkerekedett és sorra felkereste kedvenceit: a lilában pompázó szarkalábakat, a sárga repcét, a csoportosan szerető kék búzavirágot, és a mindenütt felbukkanó vérpiros pipacsot. Nevükön szólította őket, elbeszélgetett velük.
Észre sem vette az idő múlását, csak arra eszmélt, hogy tompulnak a fények, a fényhozó készül lefeküdni, hogy megpihenve, másnap újra narancsszínűre fesse az eget. Még éppen időben hazaért, mert látta anyja arcán az aggodalom első jeleit, de azért nem bántotta őt, akit annyira szeretett, csendesen ennyit kérdezett:
- Jó napod volt? Megint kihagytad az ebédet…
Valamit dünnyögött az orra alatt válaszképp, majd ment mosakodni, befalta a vacsorát, és aztán beugrott az ágyba. Mielőtt behunyta a szemét kinézett az ablakon. Nem félt a sötéttől, mert tudta a fekete is része a világnak, csak így érzékelhetjük a világost, a fehéret.
Ez volt a gondtalan gyermekkor utolsó nyara, ősszel kezdődött számára a félelmetesnek vélt iskola. Szerencsére a jó természetének köszönhetően gyorsan beilleszkedett. Lelkiismeretesen tette a dolgát, mindig figyelt, és mindent gyorsan megjegyzett. Legjobban a rajzórát szerette, csodálta a színek sokféleségét, árnyalatait. Gyermekkorának aprólékos megfigyelései, és a színekhez való vonzódása, művészi szintre emelték tudását, így nem volt kérdés a pályaválasztása. Szerencsére a sorskerék jó helyre fordult, azt csinálhatta, amit szeretett, a festés lett a hivatása és a szerelme. Gyakran vitte vászonra gyermekkori kedvencét, a virágos rétet. Szerette, ha sok szín tobzódik egy képen, visszatükrözte az ő belső világát, sokrétűségét.
Még iskolás korában megfigyelte, hogy a különböző színek más-más hatással vannak rá, ezért mindig a hangulatának megfelelő színt keverte ki a palettán, és ez került elsőként a vászonra. Aztán ez a szín lett uralkodó, az egyre jobban kialakuló művön. Így minden képe köthető volt valamilyen belső állapotához.
A fehér színt nem szívesen használta, mert az édesanyja halálához kötötte. Eszébe jutott a fehérbe öltöztetett drága, aki utolsó mosolyával az arcán várta, hogy végleg elnyelje a föld.
Sárgával jó barátságban volt, mert melegséget adott a fagyott lelkének.
A kék mindig meg tudta vigasztalni, minden fizikai és lelki betegségre gyógyírként hatott.
A zöldet gyakran használta, bár sokszor eszébe jutott róla az a leveli béka, akit biológia órán kellett felkoncolni. De belátta, hogy a természetfestés nehezen képzelhető el nélküle.
A pirosról mindenkinek a szeretet a szerelem jut eszébe, neki egy lány, aki mindig pirosban járt és sokat piszkálta őt.
Sokszor dúlt vihar a lelkében, legjobban a kevert színeket kedvelte, ezzel jutott legtovább az önkifejezésben.
Visszahúzódó természetű volt, kívülről figyelte a világot, és az embereket. Egy idő után észrevette, hogy színeket lát az emberek körül, mint egy külső burkot. Nemsokára, már össze tudta kötni ezeket az adott ember tulajdonságaival. Közeli ismerősein látta, hogy a kor és a körülmények előrehaladtával, a szín hogyan változik. Ijesztő emberismeretre tett szert, talán ezért nem volt szerencséje a társkapcsolatokban.
Amikor az ember azt hiszi, hogy sínen van az élete, akkor jön egy olyan változás, amely gyökeresen felforgatja az életét. Nála egy olyan betegségben mutatta meg arcát, amelyből nem volt menekülés. Fokozatosan leépült, és ami a legnagyobb arcul köpés volt a sorstól, hogy a látása is megromlott. Előszór csak homályosabban látott, majd elveszítette az olvasási képességét. A következő fázisban már csak színes foltokat látott, és végül egy nap arra ébredt, hogy az örök sötétség birodalmába került.
Nem látta értelmét az életnek.


Teltek a napok és felülkerekedett az élni akarás, és az örök optimizmusa, amely végigkísérte eddigi életét. Valahol mélyen az agyában ott voltak a színek és a hozzá tartozó érzések. Elkezdte ezeknek az emlékeknek a visszahívását és újra festett a képzelet palettáján…

2017. május 19., péntek

Blueskocsma - Mike Bloomfield-John Paul Hammond-Dr John



Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. E heti vendégeink: Mike Bloomfield, JohHn Paul Hammond és Dr John.


Három nagyszerű bluesgitáros akik egyetlen lemez kedvéért összeültek és valami nagyszerűt alkottak. A lemez amelyet megfülelünk 1973-ban jelent meg és a "Triumvirate" nevet viseli. A blues-rock albumok egyik etalonja lett.

A következő felvételeket hallhatjuk:

01 - Cha-Dooky-Doo
02 - Last Night
03 - I Yi Yi
04 - Just To Be With You
05 - Baby Let Me Kuss You
06 - Sho 'Bout To Drive Me Wild
07 - It Hutzs Me Too
08 - Rock Me Baby
09 - Ground Hog Blues
10 - Pretty Thing

Letölthető /download/:

Kedvcsináló:


I YI YI - Bloomfield Hammond & Dr. John 


2017. május 12., péntek

Blueskocsma - Jimmy Johnson


Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. E heti vendégünk Jimmy Johnson.



Jimmy Johnson /eredeti nevén: James Earl Thomson/ 1928-ban született amerikai bluesgitáros ás énekes. Több testvére is zenész volt, Syl Johnson soul énekes és Mack Thomson basszusgitáros. Fiatal korában zongorázott és gospel énekes volt. 1950-ben családjával Chicago-ba költözött, ahol a munka mellett gitározni kezdett. Példaképei: Buddy Guy és Otis Rush volt,  A 60-as években leginkább R & B zenét játszott, de később az electric chicago-blues jeles képviselője lett. Sok kiváló gitárossal játszott együtt, amíg első önálló albuma 1978-ban meg nem jelent, amelyet még 12 követett, Ma este az 1999-ben megjelent "Every Roads Ends Somewhere" című albumot fülelhetjük meg.

A következő felvételek hallhatók:

01 - Roots Of All Evil
02 - My Baby By My Side
03 - Blue Monday
04 - Rock And A Hard Place
05 - The Street You Live On
06 - Ain't No Way
07 - Black Night
08 - Cut You Loose

Letölthető /download/:
https://data.hu/get/10503734/Jimmy_Johnson.zip

Kedvcsináló:


Jimmy Johnson ~ ''Black Night''(

2017. május 9., kedd

Egy majom, aki nem szerette a banánt

Amikor megszületett, olyan csenevész volt fiú létére, hogy az apja azonnal szét akarta tépni, mivel életképtelennel tartotta. De az anyja és a többi nőstény megvédték őt. Az állandó veszélytől reszketve kapaszkodott anyjába, egy pillanatra sem engedte el a védelmet nyújtó szőrgombolyagot. Valahogy felcseperedett, apja is megenyhült, elviselte, hogy a közösség egyik tagja lett, bár sohasem büszkélkedett vele, ha egy másik hordával összefutottak. Most, hogy már a csapat elismert tagja lett, nagyon vigyázott arra, hogy ne tűnjön ki semmivel, amivel felhívhatja magára a figyelmet. Különösen az apja és egyben a főnök előtt kellett meghunyászkodnia, mert az ő keze nagyon gyorsan eljárt, a legkisebb vétség esetén is. Történt egyszer, hogy banánosztás volt a közösségben, mindenki egyenlő mennyiséget kapott, mert majoméknál ez így szokás. A majomfiú szokása szerint hóna alá csapta az adagját és félrevonult vele. Ebben még nem volt semmi kivetnivaló, mert többen is így tettek. Volt, aki féltette a porcióját, nehogy valamelyik pákosztos elcsaklizza előle, de volt olyan is, aki szégyellte a többiek előtt, hogy milyen csúnyán csámcsog evés közben. De a mi majmocskánk azért vonult félre, mert egyszerűen nem szerette a banánt, és ha ez kiderült volna, akkor bizony páros lábbal rúgták volna ki a közösségből. Így hát, amikor megkapta a fejadagot kedvenc helye, a bogyós felé vette az irányt, ás út közben szétdobálta a banánt. Mire odaért kedvenc csemegéjéhez, a színpompás, ínycsiklandó gömböket termő bokrokhoz, már nagyon éhes volt. Boldogan vetette bele magát a szúrós tüskékkel védekezők közé, hogy csillapíthassa étvágyát. Amikor jól degeszre tömte a bendőjét, visszasompolygott, mintha mi sem történt volna. Este, ahogy kereste helyét a majomfészekbe, elgondolkodott. Mi lesz, ha valaki véletlen meglátja, amint megszabadul a termelő bizonyítékoktól, vagy valamilyen jó szimatú majom megtalálja az értékes fejadagot. Még belegondolni is ijesztő volt, ezért elhatározta, hogy óvatosabb lesz. A következő alkalommal úgy határozott, keres valami rejtekhelyet a gyűlölt éteknek. Azt hitte könnyű feladat lesz, de tévedett. Késő délután volt és még mindig nem találta meg az alkalmas tárolót. Félt, hogy a csorda keresésére indul és annak nem lesz jó vége. Ekkor már egy számára idegen helyen botorkált. Az utolsó pillanatban fedezte fel azt a rejtett kis barlangot, sűrűn benőve az erdő növényeivel. Gyorsan elrejtette az eldugni valót, és lóhalálában visszarobogott. Aznap korgó gyomorral hajtotta álomra a fejét. Az elkövetkező időkben már rutinszerűen ment minden, szépen gyűlt a kupac, ott a hűvös barlang mélyén.
A vándorló csapat útja során, néha összefutott más csordákkal. Ilyenkor néha verekedés tört ki közöttük, de volt, hogy békésen megosztoztak a területen, hiszen a bőséges banántermésből jutott mindenkinek. Egy ilyen békeidőszakban történt, hogy miközben békésen eszegettek egymás mellett, az időközben felserdült majomfiú felfedetett egy szemrevaló leányzót a másik csapatban. Azonnal fülig szerelmes lett, de fogalma sem volt, hogyan szólítsa meg. Egyre közelebb söndörödött, de nem volt bátorsága megtenni az első lépést. Végül mégis rászánta magát, de lehet, hogy rossz pillanatot választott, mert hangos kikosarazás lett az eredménye. Hatalmas hangzavarban azt vágták a fejéhez, hogy mit képzel, mit akar egy ilyen rangnélküli senki a fejedelmi leszármazottakkal rendelkező lányuktól. Alig tudott elinalni megaláztatásának helyszínéről.
Nem sokkal később valamilyen fertőzés megtámadta a banánfákat és az egyre kevesebb termésért megkezdődött a harc. De elérkezett a nap, amikor már nem volt miért harcolni. A csordák éheztek, egyre jobban lesoványodtak, elhagyta őket erejük. A majomfiúnak eszébe jutott valami, elhatározta, hogy felfedi a titkát. Elvezette a családot a bogyóbirodalomhoz. Szerencsére a kedvenc csemegéjét nem érte semmi baj, szebb és bőségesebb volt, mint valaha. A majmok értetlen képpel bámultak a szúrós bokrokra. Végül a főnök rászánta magát és a hozzá legközelebbi gömböcskét leszakította majd szitkozódva a mancsát ért szurka miatt a szájába gyömöszölte. A banda lélegzetvisszafojtva várta a hatást, ami nem is maradt el: savanyú képpel egy hatalmasat üvöltött és akkorát köpött, hogy azzal biztos megnyerte volna dzsungelbajnokságot. Ezután megvetően hátat fordított és a sűrű felé vette az irányt. A többiek lassan utána indultak, meg sem próbálva a csemege elfogyasztását. Hiába ha a vezérnek nem jó, nekik sem lehetett az! A bogyókedvelő nem ment utánuk, helyettük is belakmározott és elterült a magas fűben. Másnap összefutott az „úri” családdal. Bizony őket is megviselte a szűkös időszak. Csak vánszorogtak, már nyoma sem volt a felsőbbrendűségnek. A csodaszép majomlány látta, hogy a kikosarazott milyen jó erőnek örvend, feladva a büszkeségét odament hozzá és megkérte, hogy segítsen, ha tud. A fiúnak megesett a szíve rajta és mondta, hogy kövesse őt. Elindultak. Hosszú gyaloglás után ott álltak a barlang előtt. A fiú belépett, a lány követte. Bent a sötét barlang sarkából, csámcsogás hallatszott. Ahogy szemük megszokta a sötétséget, egy víziló sziluettjét vélték felfedezni. A monstrum megfordult szája szögletében az utolsó banán szárával.
- Hé, haver! Ilyen finomat még nem csócsáltam, amióta négy lábra álltam. Azok a szemtelen majmok egy párszor elhúzták az orrom előtt, de soha nem tudtam elkapni őket. Ez valami fenséges volt, ti aztán tudtok élni!


A majomfiú odafordult a lány felé, de az már nem volt sehol…

2017. május 5., péntek

Blueskocsma - John Mooney


Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. E heti vendégünk John Mooney.


John Mooney 1955-ös születésű New Orleans-i amerikai bluesgitáros, énekes. 1976-ban költözött New Orleansba, ahol nemsokára a város zenei körforgásának aktív része lett. Egyedi zenei világot alakított ki, amely a Delta-blues és a funky  sajátos keveréke. John különösen a slide gitár jelentős képviselője. Első lemeze 1979-ben jelent meg, amelyet napjainkig még 12 követett. Ma este a 2000-ben megjelent "Gone To Hell" című albumát füleljük meg.

A következő felvételeket hallhatjuk:

01 - Gone To Hell
02 - No
03 - That's What Lovers Do
04 - Dry Spell Blues
05 - Made Up My Mind
06 - Funky Arkansas
07 - Indian Lea
08 - I Wonder Blues
09 - Glases House
10 - Cypress Grove
11 - How Long Blues
12 - Grab A Hold
13 - Down South Blues

Letölthető /download/:

Kedvcsináló:


John Mooney - "Indian Lea" (from the film Contraband)