2018. január 30., kedd

Mini mesék XVIII.


A hangyafelderítők lélekszakadva rohantak vissza a bolyhoz. Gyorsan elterjedt a hír, miszerint piknikezők, hónapokra elegendő mennyiségű maradékhegyet hagytak maguk után. Aki csak tehette nekilódult, hogy segítsen a zsákmány megszerzésében. Minden olajozottan működött egy ideig, de egyszer csak megállt a cipekedő sor. A logisztikus előre küldött egy loti-futit, aki nem soká vissza is ért és jelentette:
- Valami iszonyatosan nagy szürke szikla került a csapat útjába, és emiatt az elsők lerakták terheiket, és tanácstalanul toporognak.
Gyorsan összefutottak az akadálynál a csapat okosai és tanakodni kezdtek, hogyan lehetne megoldani a problémát. Több megoldást is elvetettek, így az akadály megmászását, vagy annak kikerülését, mert rettentő időigényesnek tűnt, ezáltal a társaság nem fejezte volna be a munkát sötétedésig, és ezáltal a világítás miatt plusz költség merülhetett volna fel. Amint ott vitatkoztak, hirtelen megmozdult a hegy. Mint kiderült, egy böhöm nagy elefánt heverészett a felvonulási út közepén. A hangyák próbálták felhívni magukra a figyelmet: fütyültek, ugráltak, végül kórusban kiabáltak. Az elefánt azonban a füle botját sem mozdította. Ekkor a Piramis csoport, egymás vállára állt és próbált a nagyfülű látószögébe kerülni. Az ormányos észrevette őket és, hogy jobban lásson farmerja farzsebéből elővett egy nagyítót.
Megindult a tárgyalás.
Először megkérték az akadályt, hogy lenne szíves arrébb folytatni délutáni sziesztáját, majd próbálták lefizetni lépes mézzel, de a trombi nem volt hajlandó az egyezségre, és befejezettnek tekintve a beszélgetést, a másik oldalára fordult.
Az eredménytelen akció után a csoportvezető megszólalt:
- Na, jól van megpróbáltuk. Jöjjön hát Balázska!
A megszólított kilépett a sorból, és döngő léptekkel az elefánthoz ment és akkorát rúgott a hátsójába, hogy az elemelkedett a talajtól. A megtámadott, meglepődve felpattant és sírásra görbült szájjal elrohant…

Két Véletlen találkozott az utcán. Már jó régen beszéltek egymással, így volt téma bőven. Sorra jöttek a régi szép idők, a gyerekcsínyek és a nagy szerelmek is. Mikor kifogytak a témából, azt mondta az egyik:
- Barátom, Te hiszel a véletlenben?
A megkérdezett gondolkodás nélkül rávágta:
- Persze, hogy hiszek, ha nem tenném, önmagam létét tagadnám. Erről szól minden ezoterikus könyv: a saját magunkba vetett hitről, önmagunk szeretetéről.
A kérdező, szó nélkül rátette a kezét a másikra és eggyé olvadt vele, majd maga elé dünnyögött: - véletlenek nincsenek, minden elrendeltetett. Ha most nem futunk össze, akkor csak napjaim lettek volna hátra. Az orvosom javaslatára találnom kellett egy életerős donort, hogy vele egyesülve új erőre kapjak…-

Párduc Bodomér, a Sunshine bulvárlap száguldó riportere, már két órája a kocsijában izzadt.
Semmi kétség eltévedt. Megállt hát, hogy útbaigazítást kérjen. Az út mellett meglátott egy madárijesztőt, tőle kért felvilágosítást:
- Ismer egy bizonyos Heliotrope Hedviget?
- Ja, a dilis napraforgót mindenki ismeri. Menjen tovább azon a földúton, majd a második búzatáblánál forduljon balra és már ott is van.
A riporter megköszönte a tanácsot. A jelzett helyen, amíg a szem ellát, hatalmas napraforgó tábla terült el. A legszélső napraforgótól újabb információt kért, és kapott:
- A tábla közepén talál egy egyedet, aki nem a Nap felé fordul, ő lesz az.
Aránylag könnyen megtalálta. Meg akarta szólítani, de a környéken lévők lepisszegték:
- Ilyenkor nem lehet vele beszélni, mert szunyókál… akkor kel fel, amikor lemegy a Nap.
Ha már idáig eljöttem nem adom fel – mormogta a riporter és bevackolta magát az árnyékba, elaludt. Arra ébredt, hogy lágy szellő simítja meg az arcát. Besötétedett, a napraforgók nyugovóra tértek. Csak az a bizonyos állt büszkén a holdvilágos éjszakában, arcát a Hold fényében fürösztve. A riportert elbűvölte a látvány, csak nehezen tudott megszólalni:
- Kedves Hedvig! Eljutott a híre hozzám, szeretném, ha beszélne magáról egy kicsit.
- Én nem szeretnék hírnevet, csak más vagyok, mint a többiek. Tudja, egyszer annyira égetett a Nap, hogy nem tudtam nyitva tartani a szemeimet. Elaludhattam, mert mikor felébredtem, éjszaka volt. Megláttam a Hold varázslatos fényét és örökre rabja lettem. Sokkal szebbnek láttam, mint a Napot. Ezek után, a biológiai órámat fokozatosan átállítottam az éjszakai életre. A többiek különcnek tartanak, Holdraforgónak csúfolnak, de Ők már Napimádók maradnak, nem tudják, mit veszítenek…

Antilop Annamária, mindig is önálló életre vágyott. Ahogy saját keresettel rendelkezett, elhagyta a csordát. Szépsége gyorsan előre vitte a hivatali ranglétrán. Egzisztenciát teremtett, volt egy Feng Shui által berendezett otthona, Jaguár kocsija, kamatozó vagyonkája. Úgy érezte nincs szüksége senkire, családra, gyerekre nem vágyott. Ösztöneinek kielégítésére egyéjszakás kalandokba keveredett, senkit nem engedett közel magához. Alkalmi partnereit éjszakai bárokban szedte össze és a vad éjszakák után azonnal törölte az emlékeiből.
Egy ilyem kicsapongás után hazafelé ballagott. Szerette ilyenkor a hajnali, páradús szavannát. Úgy érezte, hogy lelke felszabadul, megtisztul.
A támadás pillanatok alatt zajlott. Minden oldalról egyszerre támadtak az oroszlánok, esélye sem volt. Hatalmas test ugrott felé, ledöntötte lábáról, mozdulni sem bírt. Mielőtt a végzetes álkapcsok beteljesítették küldetésüket, és öntudatát vesztené, eszébe jutottak édesanyja szavai:

„Tudom, hogy ez a modern világ, mindenki önálló akar lenni. Ne feledd, hogy a csorda mindig hazavár, itt biztonságban élhetsz, a csapattól még az oroszlán is fél, mert mindig akad egy szabad pata, amelyik odarúghat.”

2018. január 26., péntek

Blueskocsma - Various Artists-Collection Hits Blues Ballads CD 4.



Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. Ma a hangszóróké a szerep, a blues-balladák 4. cd-jét füleljük meg.


A következő felvételeket hallgathatjuk meg:

01 - Sting-Moon Over Bourbon Street
02 - Stevie Wonder-Make Sure You're Suire
03 - Blues Company-Silent Nire
04 - Peter Green-Got To See Her Tonight
05 - Ry Cooder-Theme From Southern Comfort
06 - Eric Clapton-Bell Bottom Blues
07 - Bob Dylan-Born In Time
08 - The Rolling Stones-Almost Hear You...
09 - The Jeff Healey Band-I Need To Be Loved
10 - The Band-Blind Whillie Mctell
11 - Gary Moore-The Sky Is Crying
12 - Joe Cocker-Now That The Magic Has Gone
13 - Jonny Lang-Sugarman
14 - Nazareth-Lady Luck
15 - Paul Rogers-She Moves Me
16 - Stevie Ray Vaughan & Double Touble-Tin Pan Alley
17 - Bonnie Raitt-Tangled And Dark
18 - Rod Stewart-Try A Little Tenderness
19 - Sting-Sister Moon
20 - Leonard Cohen-Always
21 - Eric Clapton-Have You Ever Loved A Woman
22 - Paul Rogers- Standing Around Crying
23 - Gary Moore-Jumpin'' At Shadows
24 - The Jeff Healey Band-While My Guitar Gently Weeps
25 - Pink Floyd-Marooned

Letölthető /download/:
https://data.hu/get/11006684/VA_-_Collection_Hits_Blues_Ballads_2011_4._cd.zip

Kedvcsinálók:


Blues Company-Silent Nire


The Jeff Healey Band-I Need To Be Loved


 
Paul Rogers-She Moves Me


Leonard Cohen-Always

Pink Floyd-Marooned

2018. január 23., kedd

Mini mesék XVII.


Példátlan eset történt a világ legszebbnek tartott otthonának környezetében, ugyanis rendszeresen eltünedeztek a kerti törpék. Hiába volt a legmagasabb a készültségi fokozat, mégis mindent kijátszva, sorra áldozatul estek valami megmagyarázhatatlan erőnek. Ezért, bekamerázták az egész területet és huszonnégy órás megfigyelést vezettek be. A szigorú szabályok bevezetése óvatossá tette az elkövetőt, mert néhány napig nem történt bűneset. Legelőször a család házőrzője, Gusztus gyanús viselkedése tűnt fel a figyelőszolgálatnak. Az eb, ugyanis következetesen az egyik potenciális áldozathoz járt és hátsó lábának felemelésével megjelölte azt. Néhány nap múlva, holdmentes, sötét éjszaka után, annak a törpének már csak a hűlt helyét találták. Az őrző-védő szolgálat vezetője tombolt dühében, de mindhiába nem tudtak magyarázatot adni az esetre. Már csak három törpe uralta a kertet, de ők is áldozatul estek a galád tolvajnak. A felvigyázó szervet, sikertelenség miatt menesztették.
Az első törpementes éjszakán különös társaság gyúlt össze a kert rejtett zugában. Gusztus kutyán kívül, ott volt: Pista a vakond, Béci és Lajoska a két csiga, a sorszámozott hangyák képviseletében 314-es, és Sasszem a papagáj. A szót Gusztus kutya vitte:
- Tisztelt Egybegyűltek!
Szeretném megköszönni, hogy a „Jó ízlésért” titkos társaságunk sikeresen teljesíthette küldetését.  Mindenki derekasan kivette részét az akcióban. Én a célpont pontos helyének meghatározásáért voltam felelős, Pista az aláásásért, Béciék és a hangyák a nyomok eltűntetésért, és Sasszem légi megfigyelésért.
Szeretném tolmácsolni, szeretett Csongor gazdánk köszönetét, mert eltűntettük az általa annyira gyűlölt, Róza gazdaasszonyunk által favorizált förmedvényeket…

A pávafiú, most is ott páváskodott a díszes pávaházában. Mit is tehetett volna mást, ehhez értett. A csodálatos, nagyméretű aranykalitkájában kecsesen kitárta farktollát, megtette azt a három lépést, amit engedtek a ketrec határai, majd visszafordult és hátulról is megmutatta kitárt tollazatát. Ilyenkor olyan volt, mintha ezer szem figyelné a kinti világot. Néha felrepült az aranyrúdjára, és összecsukva ékét, lágyan a földug engedte. Ilyenkor, ívben meghajolt testével olyan volt, mint egy csodás szivárványos zuhatag. Úgy érezte, hogy ő a világ legszerencsésebbike, gyönyörű volt, palotában lakott, három hölgy kereste a kegyeit.
Pötyi, a veréb gyakran leszállt megcsodálni, ezt a számára különös világot. Ilyenkor, tátott csőrrel itta be magába a varázslatot. Annyira lefoglalta a látvány, hogy észre sem vette, hogy mellé repült jóbarátja, Piaf. Egy ideig figyelte az ámuldozót, majd így szólt:
- Gyere Pötyi, elszállunk a patakhoz, és friss forrásvízzel óljuk a szomjunkat.
A megszólított felocsúdott, és barátja után eredt. Miután felfrissültek, Piaf újra megszólalt:
- Tudod Pötyikém! Lehet, hogy úgy látod Ő a világ legszebb teremtménye, de egész életét abban a luxusbörtönben tölti el. Lehet, hogy mi nem vagyunk díszesek, de miénk a repülés szabadsága, az egymás megismerésének lehetősége, és az együttcsivitelés öröme…

Nagy öröm érte a vaddisznó családot, ugyanis hét kismalac látta meg a napvilágot. A kezdeti lelkesedés, azonban nagy botrányba csapott át, amikor vadkan papa először ment be megnézni malackáit a szülészetre. Azt látta ugyanis, hogy hatan, teljesen rendjén valónak látszottak, de a hetedik kilógott a sorból, ugyanis rajta keresztbe helyezkedtek el a csíkok. A családfő feldúltan rohant el a korházból. Napokig őrlődött a problémán, kételkedni kezdett neje hűségében. Végül, ívócimborája a varacskos disznó tette bele a bogarat a fülébe:
- Komám, ugye emlékszel, hogy tavaly nyáron vendégségben itt járt az erdőben egy zebra. Bizonyosan ő lehet az apa.
Az agyarasban felforrt a méreg, egyre biztosabb volt benne, hogy barátjának igaza lehet.
Amikor hazajöhetett a család, nem tudott egy légtérbe lenne az anyával és a renitens kicsivel. Szerencsére annyi tisztesség szorult belé, hogy a feszültségét nem a családon vezette le, hanem minden nap pocsolyarészegre itta magát az erdei becsületsüllyesztőben. Egyik nap épp a kocsmából tántorgott kifelé, amikor a hetes babakocsival arra sétáltatta a kicsiket vaddisznó mama. Így szólt a férjéhez:
- Szégyellhetnéd magad, azért ahogy kinézel, és azért is, mert mindenféle cafkának nevezel az erdőben. Ha összeszeded magad, menj el bagolydoktorhoz, neki talán van akkora tekintélye, hogy elhiszed az igazságot.
Másnap kótyagos fejjel halovámyan emlékezett, hogy valamiért fel kell keresnie a dokit. Bekopogott.
_ Jó, hogy jössz. – invitálta be az orvos.
A nejed végső elkeseredésében, kért az apróságokra egy DNS-vizsgálatot. Tegnap jött meg az eredmény, hallgasd, te pupák:
„Mind hét gyermek egyazon apától származik. A harmadszülöttnek van egy kis genetikai rendellenessége, amelyet felnőtt korára teljesen kinő majd.”

A citrom, együtt nyomorgott társaival egy üvegtál alján. Az átlátszó oldalfalon át látta, hogy az emberek milyen elkámpicsorodott arcot vágnak amikör nyelvük hozzáér savanykás nedveikhez. Elhatározta, hogy amikorra ő kerül sorra, addigra meglepetést fog okozni. Gyorsan utána nézett az interneten, hogy hogyan tehetne a savanyú íz ellen. Rengeteg módszert talált. Mindet kipróbálta, de egyik sem vált be. Legvégül talált egy neves klinikát, ahol átültetéssel foglalkoztak. Minden spórólt pénze ráment, de úgy gondolta megérte. Végre elérkezett, amikor eljött az ő nagy napja. Nagyon izgatottan várta a hatást, amely nem is maradt el:
- Drágám, tudod, hogy vevő vagyok az ugratásaidra. –szólalt meg egy csacsogó női hang a szoba felöl. De most már szeretnék egy igazi, jó citromos teát inni, és nem olyant, amiben erős paprika van…

2018. január 19., péntek

Blueskocsma - Henrik Freischlader


Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. E heti vendégünk Hentik Freischlader.


Henrik Freischlader 1982-ben született német blueszenész. Már tizenéves korában neves blueszenekarokban játszott. 2004-ben megalakította első zenekarát és megjelentette első albumát, melyet számtalan követett. Otthonosan mozog a blues, a rock, a soul, a funk és a jazz világában. Ma este a 2017-ben megjelent "Blues For Gary" című albumába fülelhetünk bele.

A következő felvételeket hallhatjuk:

01. The Prophet
02. The Messiah Will Come Again
03. Blues for Narada
04. Intro
05. Where Did We Go Wrong?
06. Where Are You Know?
07. Jumping at Shadows
08. With Love (Remember)
09. Johnny Boy
10. Parisienne Walkways

Letölthető /download/:

Kedvcsináló:


Henrik Freischlader - The Prophet

2018. január 16., kedd

Mini mesák XVI.


A banán, társaival ott szorongott a zöldséges pulton. Egyre idegesebb lett, mert testén kezdtek megjelenni a rozsdabarna pöttyök, és attól tartott, hogy úgy jár majd, mint barátja, aki elfolyósodott és a szemetesben végezte. A sors azonban más szerepet szánt neki. Finom női kéz felemelte a fürtöt és a bevásárlókosárba helyezte. Ott már elég nagy volt a zsúfoltság. Kezek dobálták össze-vissza, utazott futószalagon, majd rázárult egy kocsi csomagtartója. Hosszas zötykölődés után megétkezett uticéljához. Díszes tálba került, más gyümölcsökkel együtt. Az első pillanatban kiszúrta őt. Élénk narancssárga színe, és tökéletes formája, magára vonta a férfiszemeket. Azonnal szerelmes lett, de aztán végignézett magán és lemondóan elbiggyesztette a héját. A tál tartalma, napról-napra fogyatkozott, de ők ketten még kitartottak. Egyik reggel azonban a banán kiválasztásra került. A kéz lerakta az asztalra majd visszatért a tálhoz, rövid habozás után kiemelte végyai tárgyát és mellé helyezte. A torkában dobogott a szíve az izgalomtól. Az elkövetkező pillanatok gyorsan zajlottak le. Mindkettőjükről lekerült ruhájuk, testüket összedarabolták, bekerültek egy tartályba és egy gyorsan forgó véglegesen széttrancsírozta őket. Egyetlen boldog pillanatra eggyé váltak, majd elindultak végzetük felé…

Durci a törpe, nem véletlen kapta ezt a nevet. Állandóan zsörtölődött, morgolódott. Mivel a Morgó a Hófehérkéből már levédett név volt, így másik rossz tulajdonsága után kapta a nevét, ugyanis nagyon sértődékeny is volt. Ezek a rossz tulajdonságok kirekesztették a törpe társadalomból. Egy ideig próbálkoztak bevonni a közösségbe, de nem sikerült, minden kísérletet elhárított. Állandóan, mogorva képpel, távolról figyelte a többieket. Egyik nap távoli rokonok érkeztek. A tiszteletükre, vidám vacsora estet szerveztek. A hangulat a tetőfokára hágott, persze Durcin kívül mindenki jól érezte magát. Illetve még sem, ugyanis a vendégek között is akadt egy félrehúzódó. Távol a tábortűztől ücsörgött egy magányos, nagyon szomorú törpelány. Próbálták bevonni a vidámságba, de nem sikerült, így hát békén hagyták, nem foglalkoztak vele. Hajnal felé ellaposodott a hangulat, csak a tűz ropogását lehetett hallani. Ekkor önfeledt kacagás harsant fel. Akik még ébren voltak, arra bambultak, ahonnan a hangok jöttek. Durci és a lány, önfeledten társalogtak az ébredező hajnali derengésben…

A konyhatündér, úgy döntött, hogy a mai ebéd palacsinta lesz. Gyorsan neki is állt kikeverni a tésztáját. Addig-addig kavargatta az összetevők arányait, amíg tekintélyes adag palacsinta volt várható. Gyorsan neki is állt a sütésnek, hogy időben elkészüljön. Sorra kerültek egymás tetejére a kisült kerek csodák. Anikor az utolsó is elkészült, a gondos készítő betakarta őket, hogy ne hűljenek ki idő előtt. A palacsinták izgatottan várakoztak, mert most dőlt el, hogy milyen töltelék kerül a közepükbe. A dolog azért volt fontos, mert ennek alapján kapták meg a rangjukat. A népszerűségi lista alapján az elithez tartozott a Gundel-palacsinta, főúri rangba emelkedett a pudingos töltelékű, a középréteget a kakaós, a cimetes, és a túrós képviselte, és a legalacsonyabba tartozó a lekváros volt. Feltárult a rejtekhelyük és megkezdődött a töltés. A más-más kaszthoz tartozók azonnal elkülönültek egymástól, szóba sem álltak az alacsonyabb rangúval. Már majdnem mindenki megkapta a maga beosztását csak egy árválkodott a helyén, neki nem jutott semmi. A már betöltöttek piszkálni kezdték:
- Nézzétek milyen szánalmas, ahogy ott fetreng, pucéran! – szólalt meg egy főrangú.
- Pont olyan, mint egy meztelen csiga! – tromfolt rá egy középosztálybeli.
- Talán oda kellene adni a kutyának. – javasolta egy lekváros.
A konyhatündér egy ideig hallgatta, majd halkan megjegyezte:
- Alig egy órája, még ti is ilyenek voltatok, nagyon gyorsan elfelejtettétek, hogy honnan is jöttetek…

A kimosott ruhák imádták a tavaszt, mert a téli összezsúfolt, szárítón való nyomorgást, felváltotta a szabadban száradás öröme. Most is ruhacsipesszel a nyakukban lengedeztek a szárítókötélen. Eleinte, csak magukba szívták a tavasz illatát, nézelődtek, napoztak. Egy idő után, csacsogni kezdtek, csupa lényegtelen dologról, majd sorra kerültek a szennyestartói pletykák, a fehérneműs fiók rejtett titkai és a nagyszekrény rejtélyes eltűnése. Amikor kifogytak a témából, mindenki átadta magát a ringatózásnak. Nem tartott sokáig a csend, mert az állandóan cserfes melltartó újabb témát dobott a közösbe. Mégpedig azt, hogy ki, mit tud a szerelemről. Mindenki belekotyogott a témába, állítva, hogy nála többet senki nem tud erről a csodálatos érzésről. Egész szenvedélyes vita alakult ki. Legfőképpen, az egymás mellett lengedező alsógatya és a bugyi keveredett parázs vitába, hogy ki a téma igazi szakértője.
A lepedő, egy ideig hallgatta őket, majd közbevágott:

- Ugyan már, két okostojás. Mit tudhattok ti az egészről, már régen lekerültök, amikorra a lényegre sor kerül. Csak én tudom az igazat, de nem kötöm az orrotokra, mert engem diszkrécióra neveltek…

2018. január 12., péntek

Blueskocsma - Graveyard


Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. E heti vendégünk a Graveyard.


A Graveyard, svéd kemény rockot, pszihedelikus rockot és blues-rockot játszó banda. A zenekar 2006-ban alakult. 2007-ben jelent meg debütáló lemezük, amit a mai napig, még öt követett. Ma a 2011-ben megjelent "Hisingen Blues" című albumukba fülelhetünk bele.

A következő felvételeket hallhatjuk:

01 - Ain't Fit To Live Here
02 - No Good, Mr Holden
03 - Hisingen Blues
04 - Uncomfortably Numb
05 - Buying Truth
06 - Longing
07 - Ungrateful Are The Dead
08 - Rss
09 - The Siren

Letölthető /download/:

Kedvcsináló:


Graveyard - Hisingen Blues



2018. január 9., kedd

Mini mesék XV,


A Polar Színházi Társulat büféjében iszogat a jegesmedve és a pingvin. Az ötödik feles után, elkeseredetten szólal meg a pingvin:
- A rendező megint kiszúrt velem a szereposztáskor, hogy ismeri meg a világ hallatlan tehetségemet?
- Lásd be, hogy ezzel az alkattal nem lehetsz hősszerelmes – verte hátba barátját a jegesmedve. Mi is leszel most?
- Fehérgalléros bűnöző…

Hamelnek a védőangyalnak, egyik pártfogoltjával: Horgas Somával, igen sok dolga akadt. Gumibugyis kora óta egy rakás csődtömeg volt. Esett- kelt, mindig érte valami, Hamel állandó készültségbe állt mellette.
Azért, valahogy felcseperedett, bár felnőtt korára sem lett talpraesettebb. Sokáig „anyahotelesként” élt, de aztán, nagy nehezen, rászánta magát az önálló életre. Zacskósleveses, tévénézős élte lett, semmi extrával. Még most is utol érték a kisebb-nagyobb balesetek, az ujj elvágástól a sarokcsont törésig minden, de ezek mind apróságok voltak, ahhoz képest, amitől a védőangyala megóvta őt.
Egyszer, váratlan dolog történt, Soma összemelegedett egyik kolléganőjével. A hölgy, anyáskodó természetű, gyakorlatias, határozott jellemű lévén, jól passzolt Somához. Amikor együtt voltak, Hamel dolga könnyebbé vált, ezért úgy érezte, hogy kivehet egy kis szabadságot, és meglátogatja régen nem látott anyját. Amikor visszaért, szörnyű hír fogadta: a fiatalok lesodródtak autójukkal az útról, és egy fának csapódtak.
A lány vezetett.
Hamel összetörten lerogyott, úgy érezte hiábavalóvá vált eddigi küzdelme. Eszébe jutott az egyik legfontosabb a tanulmányaiból:
„Az ördög soha nem alszik…”

Az erdei tisztáson, a szokásos péntek, tizenharmadikai összejövetelt tartották. Ilyenkor, mindem valamire való banya, felvette az ünnepi vasorrát, az utolsó divat szerinti banyaruciját, felpattant a legújabb modell szerinti seprűjére és már ott is volt. Eleinte a jó és rossz boszik külön bandáztak, de aztán oldódott a hangulat és keveredtek egymással. Az elfogyasztott pezsgőtől már igen jó volt a hangulat, amikor a főboszi emelkedett szóra:
Tisztelt egybegyűltek!
A Legfelső Tanács döntése alapján a következő új szabályok lépnek életbe:
1.     Ezentúl nincs jó és rossz boszi, mindenki foglalkozik mindkettővel.
2.     Vizsgaköteles lesz a jóslás, a megrontás, szemmel verés, és a woodoo babázás.
3.     Ördögökkel nem barátkozunk, mert tegnap óta hadban állunk velük, kölcsönös sértegetések miatt.
4.     Sebességkorlátozás lép életbe a seprűhasználatra, valamint büntetendő lesz az ittas vezetés.
5.     Ezentúl fekete macska helyett, fehér kutyát kell használni.
6.     A békák szakszervezete pert nyert ellenünk a Legfelső Bíróságon. Ezért tilos varangyos békát használni a bűbájhoz.
7.     És végül, takarékossági okokból, ezentúl évente csak egy összejövetelt tartunk Halloweenkor.
Döbbent csönd követte a bejelentést.
Másnaptól drasztikusan csökkent a banyalétszám. Többen átigazoltak a Független Tündérekhez, a Bányarémek Szövetségéhez, vagy a Lúdtalpas Ijesztgető Manókhoz, mert ott sokkal lazábbak voltak a szabályok…

A két kőoroszlán, már emberemlékezet óta őrizték, a parkban elhelyezkedő múzeum bejáratát. Egyszerűen, csak Jobboldali és Baloldali néven nevezték őket. Egyikük mindig ébren vigyázott. amíg a másik pihent. Az évek hosszú sora óta sok mindent láttak: a pucéran, önfeledten rohangáló női egyedtől, az andalgó szerelmespárokon át, az utolsó lépéseit megtevő, majd összeeső öreg bácsikáig. Elviselték az időjárás viszontagságait és a hátukon lovagló, fényképezkedő turistákat.
Egyik nap Jobboldali nagy elhatározásra jutott, elhagyja őrhelyét. Kalandozása során, együtt vadászott a szavannai oroszlánokkal, járt cirkuszban, megnézni a mutatványos társait, és váltott jegyet a világ legnagyobb állatkertjébe, hogy megvigasztalja a raboskodókat.
Egy tavaszi délután, a fiatal anyuka szokásos sétáját tette meg az eleven ötévessel. A gyerek fel-le száguldozott. Egyszer csak lelkendezve rohant az anyjához:
- Képzeld, Anya! Újra a helyén van a kedvenc kőoroszlánom!
- Biztos felújították. – tippelt az anya.
- Szerintem, meg világot látott…- válaszolt a gyerek.

Tündéréknél nagy lakodalmat tartottak. A koszorúslányoknak eljött a nagy pillanata, mert a menyasszony maga mögé hajította a csokrát. Nagy volt a tülekedés, mert aki elkapja annak lesz legközelebb esküvője. Szerénke nem tolakodott, mégis az ő kezébe hullott a hőn áhított. Furcsa fintor futott végig az arcán, hiszen talán ő volt az egyetlen, akit még nem csapott meg a szerelem heve. Telt-múlt az idő, minden ébredés után gyengéden végig futtatta ujjait a szebb napokat látott csokron, de az élete éppen olyan egyhangú volt, mint eddig. Egyre türelmetlenebb lett.
Elhatározta, hogy elmegy tündérkeresztanyjához, és kikéri a tanácsát. Ő türelmesen végighallgatta, kedvenc keresztlányát, majd elmosolyodott:
- Hány éves vagy lányom?
- 426. – jött a válasz.

- És, még hiszel a tündérmesékben? A szerelem majd rád köszön, ha itt az ideje, nem befolyásolja semmilyen buta babona…

2018. január 5., péntek

Blueskocsma - Gary Moore-Ballads & Blues


Az új év első hetében is nyit a blueskocsma. Ezen a héten egy elhunyt legendára emlékezünk.


Gary Moore 1952-ben született, észak-ír rock- és bluesgitáros, énekes, zeneszerző. Pályafutása a Skid Row nevű ír bandában kezdődött 1969-ben 17 évesen. 1985-ben érte el első zenei sikerét, amelytől pályája felfelé ívelt. Kezdetben a kelta zenei világ ihlette, de 90-es évekre rátalált a blues zene. A kilencvenes évek végén beszippantotta a new-wave, de ezután visszatért a blueshoz. 2011-ben vakációzott Spanyolországban, amikor elvesztette a bluesvilág. Ma este, felejthetetlen bluesballadáival adózunk emlékének, az 1994-ben kiadott "Ballads & Blues" albumával.

A következő felvételeket hallhatjuk:

01 - Always Gonna Love You
02 - Suit Got The Blues
03 - Empty Rooms
04 - Parisienne Walkways
05 - One Day
06 - Separate Ways
07 - Story Of The Blues
08 - Crying In The Shadows
09 - With Love
10 - Midnight Blues
11 - Fathing In Love With You
12 - Blues For Narada
13 - Johnny Boy

Letölthető: /download/

Kedvcsináló:


Gary Moore - Midnight Blues

2018. január 2., kedd

Mini mesék XIV.


A békaporontyok közül Salamon volt a legcsibészebb. Mindig járt az agya, valami turpisságon. Egyszer rekkenő nyári napra ébredt a békasereglet. Máskor, ilyen esetben elugráltak az erdei pocsolyához és egész nap strandoltak. Fogták hát a csíkos törölközőiket és irány a fürdőzés. Amikor odaértek, óriási csalódás érte őket, ugyanis a hőség kiszárította kedvenc szórakozásuk színhelyét. Szomorúan ücsörögtek a sivár parton. Salamonon látszott, hogy megint kattognak a fogaskerekek koponyájában. Egyszer csak felpattant és elviharzott. Kisvártatva Elefánt Fanni társaságában tért vissza.
- Azt ígérted játszani fogunk, mi lesz az, olyan izgatott vagyok? – mondta Fanni.
Először labdáztak, majd fogócskáztak egy nagyot, aztán pihentetésképpen, körbe ülték a kiszáradt medret. Történeteket meséltek, régmúlt időkről, különös állatoktól. Amikor Salamonhoz ért a mesélés sora, egy szomorú történetbe fogott bele. Szem nem maradt szárazon. Fanni egy ideig csak hüppögött, aztán kitört belőle a zokogás. A békák lapogatták a hátát, vigasztalták, de Fanni csak sírt és sírt. Végül elszégyellte magát azon, hogy ilyen állapotba került, felpattant és elszaladt. A békák szomorúan néztek utána, de annál vidámabbak lettek mikor visszafordultak, mert azt látták, hogy Fanni könnyei feltöltötték a medencét, kezdődhetett a fürdés…

Az erdei koboldok közül Boldizsárnak jutott a feladat, hogy elrejtse a töménytelen kincset, amit az évezredek során összehordott a nemzetség. Nagyon jó volt benne, soha nem találta meg senki a rejtett értékeket. Egy nap, kétlábú érkezett egy furcsa bottal a kezében. Boldizsár figyelte a tevékenységét. Egyszer csak megállt benne az ütő, mert az egyik rejtekhelynél lecövekelt a keresgélő, majd ásni kezdett. Azonnal telefonált az ijesztő manónak, aki éppen időben érkezett, már nem sok hiányzott, hogy előkerüljön a féltett vagyon. A kétlábú iszonyatosan megijedt, mindent hátrahagyva elmenekült. Boldizsár biztos helyre menekítette az aranyat és tanulmányozni kezdte az idegen által hátrahagyott szerkezetet. Az interneten kiderítette, hogy ez egy fémdetektor és kimutat mindenféle fémes anyagot. Rövid gondolkodás után körvonalazódott fejében a megoldás.
Néhány nap után, újra kimerészkedett az erdőbe a kutatgató. Boldizsár figyelte az eseményeket. Először a nagyi leharcolt bilije került elő, utána a halál használt kaszája, végül egy még működőképes második világháborús taposóakna.
Soha többé nem láttál arra bóklászni a kétlábút…

Ödönke, a legkisebb nyuszi, Duracell nyulat kapott karácsonyra. Nagyon szerette, mindenhova magával cipelte. Nappal vele játszott, éjjel ő volt a hálótársa. Egy nap, vadászkopók kiszimatolták a nyúlüreget. Ásni kezdtek és csak idő kérdése volt, hogy eljutnak hozzájuk. A családfő éppen azon gondolkodott, hogy kiugrik a veremből és magára vonja a figyelmet, ezzel megmenti a többieket. Ekkor megjelent Ödönke, félretolt mindenkit és kiengedte kedvenc játszópajtását. A műnyúl iszonyatos tempóban elviharzott, a kopók utána. A kutyacsaholás egyre messzebbről hallatszott, majd csend lett. Másnap kimerészkedtek, úgy nézett ki, hogy megúszták a kalandot. Ödönke, három napig kereste a társát. Egy bokros részen akadt rá, alig ismert rá, szétmarcangolták a vérebek. Nyúl mama nagy gonddal összefércelgette, a legügyesebb nyúlfi pedig megjavította a mechanikus részét, végül nyúlpapa új elemet hozott bele. Ödönke, újra indította. Egy kicsit sántított, de egyébként olyan volt, mint régen…

Az évszaktestvérek mindig szakítottak időt arra, hogy egy kicsit együtt legyenek. Ilyenkor, mint mindig a Tél vitte a szót, hiszen vele kezdődött és fejeződött be az esztendő. Egyébként is erőszakos, ellenmondást nem tűrő természete volt. A többiek egy ideig hallgatták dicsekvését, de aztán beleuntak.
- Ugyan már, kedves bátyám mi szép van a Télben, csak fagy, jég, és didergés. – szólalt meg Tavasz.
- De ott van a hógolyózás, a szánkázás, a hóember építés, meg a sok-sok varázslatos ünnep. – védte meg testvérét a Nyár.
- Ne vitatkozzatok, mindenkinek jutnak jó pillanatok. Tavasznak a kikelet, meg a nyuszi ünnep, Nyárnak az önfeledt vakációzó gyermekarcok. De rólam mindenkinek csak az elmúlás jut eszébe. Persze, hogy a halottaikra is nálam emlékeznek. – szólalt meg szomorkásan az Ősz.
- Ne kezd megint a depressziós ömlengésedet, Öcsi, senki nem tudja olyan sokszínűvé varázsolni a világot, mint Te. –vigasztalta a Tél. Inkább beszélgessünk arról, hogy ki mivel töltötte a háromnegyed éves szabadságát. Kezdem én: tavasszal a családdal a Húsvét-szigeteken töltöttük az ünnepeket. Nyáron az Antarktiszon üdültünk, ősszel pedig az Északi-sarkra utaztunk jégtábla szörfözésre.
- Mi, nyáron a Zöld-foki szigeteket látogattuk meg, ősszel Hollandiában jártunk a tulipán fesztiválon, télen pedig, sorba látogattuk Európa legnagyobb üvegházi arborétumait. – csatlakozott a beszámolókhoz Tavasz.
Nyár következett:
- Ősszel, Afrikában nyaraltunk, télen Ausztráliában karácsonyoztunk, fürdőruhás partin, tavasszal nem hagyhattuk ki Haitit.
Végül az Ősz is beszámolt a többieknek:
- Mi télen megnéztük Kínát, tavasszal festőiskolában voltam Párizsban, nyáron elvittük a srácokat, egy hamisítatlan spanyol narancsszüretre.

A testvérek, késő estig tartó élménybeszámolókat tartottak, fényképeket mutogattak egymásnak az útjaikról. Aztán elbúcsúztak, ment mindenki a saját dolgára. Mivel most az Ősz volt soron folytatta ott ahol abbahagyta, avarszőnyeggel borította be a tájat…