Hét fő erény VII. ( industria ) buzgóság:

Ne szépítsük a dolgot, Jolán csúnya lánynak született. Nem szerette a tükröket, mert kíméletlenül megmutatták testi gyengeségeit: hatalmas szétálló füleit, a szájában összekuszálódott fogait, lapos melleit, előre dudorodó pocakját, elefánt lábait. Eleinte, legszívesebben élbújt volna a világ elöl, de aztán beletörődött, hogy ilyenek a testi adottságai.

Más utat keresett és talált, afféle karitatív kisangyal lett, aki buzgón segített bárkinek, bármiben. Ha valamibe belevetette magát, azt teljes erőbedobással, lelkiismeretesen, fáradságot nem ismerve tette. Az emberek ezt az erényt általában pozitívan értékelik, ezáltal ha nem is szépsége miatt, de kedvelt lett környezetében.

Esténként, mikor hazatért magányába, elfáradva, de jóleső érzéssel tért nyugovóra. Azokat a napokat szerette, amikor maradandót alkotott, ilyenkor elfelejtett minden rosszat maga körül. Pedig akadt az is minden napra, rosszindulatú megjegyzés az alkata vagy a buzgó mocsingsága miatt. Egyre jobban megkeményedett lelki páncélja a támadások ellen.

Tudták, hogy rá mindig lehet számítani, így egyre több feladatot vállalt. A hét minden napjára akadt tennivalója, lassan már semmi szabad ideje sem maradt. Pedig néhány dolgot nagyon szeretett: bekuckózni a nagyfotelbe, olvasni csodákról, sohanemvolt lényekről, vagy elbújni a mozi sötétjében, megnézni egy romantikus filmet és jól kibőgni magát.

Úgy gondolta, hogy lazít egy kicsit, a vasárnapot kijelöli pihenőnappá és hódol szenvedélyeinek. Egy ilyen vasárnap délutánján történt, hogy olvasás közben elnyomta a buzgóság, elszenderült. Álmában egy jóságos tündér jelent meg és megkérdezte, hogy miért ilyen szomorú.

- Majd pont neked fogom elkotyogni. – gondolta magában, de végül belekezdett és egyre jobban megnyílt:

- Kedves tündér! Most nézz végig magadon. Minden porcikád tökéletes, egyszerűen lenyűgözően szép vagy. Most nézz rám, mit látsz? Az ilyenekre szokták azt mondani, hogy ne menj ovisok közé, mert ijedtükben megállnak a fejlődésben, vagy ha lemész a bányába magától feljön a szén. Kinek kell egy ilyen förmedvény?

- A szépség nem minden, de te túl szigorú vagy önmagadhoz – szólalt meg a tündér. Ott annak a tónak a víztükre, nézd meg magad benne!

Jolán vonakodva lesétált a vízhez és beletekintett. A víz fodrozódott egy kicsit, majd kisimult. Tökéletes szépség tekintett vissza rá. Nem akart hinni a szemének, tapogatta az arcát, nem tudott betelni a látvánnyal.

- Te tetted ezt velem tündér? – fordult vissza boldogan, de sehol nem látta őt, válasz nélkül maradt.

Felébredt. Ösztönszerűen a tükör felé vette az útját, de a tükörkép újra lehangolta. Kesernyés mosoly jelent meg a szájszögletében:

- Mit hittél, az álmok valóra válnak? – motyogta csendesen.

Az átélt élmény azonban befészkelődött a gondolataiba és nem hagyta nyugton. Már hetedik napja őrlődött, amikor bátorságot gyűjtött és a kegyetlen valót mutató elé állt. Mindent alaposan megfigyelt, kielemzett. Belefogott a lehetetlenek tűnő teljes átalakulásba.

Esténként, amikor nyugovóra tért leragasztotta szétálló füleit és növeszteni kezdte a haját, hogy elrejtse a vitorlákat.

Elment fogorvoshoz, szerencsére még fogszabályzóval menthetők voltak rágói.

Alapos, intenzív alakformálásba kezdett.

Időnként türelmetlenül, lopva a tükörbe lesett, de lassúnak látta a fejlődést, de szerencsére nem adta fel.

Eljött a nagy nap, már minden tökéletesnek látszott, csak egy volt hátra: félretett pénzét beleölte egy mellnagyobbító műtétbe.

A főpróbánál leesett a tükör álla a csodálkozástól, egy tökéletes, hibátlan bombázó állt előtte. A látványtól Jolán önbizalmat kapott. Már az átalakulási folyamat közben is észrevette a megakadó férfiszemek szaporodását. Most, hogy már érezte a tökéletességét megerősödve vetette bele magát az előle eddig elzárt világba. Persze az átalakulásnak ára volt, már egyre kevesebb ideje maradt a buzgóságra, végül teljesen felhagyott vele.

Fontosabb lett a könnyű élet habzsolása.

Olyan ragadozóvá vált, mint a Vénusz légycsapója, édes illatával magához csalogatta a bogarakat, majd megemésztette őket…

Utóirat:

Ezzel a résszel befejeződött a Hét fő erényt követő sorozat. A történetek olyan emberekről szóltak, akik birtokolják valamelyik fő erényt, de valamilyen katartikus esemény kizökkenti őket a helyes irányból, megváltoznak. Valahol mélyen mindenkiben ott van a „kisördög” és toporzékolva várja, hogy felszínre törhessen…

Hét fő erény VI. ( humanitas ) jóakarat:

Ha bárkit megkérdeztek a Kelemen családról, mindenki csak jót mondhatott róluk. A családfő, Kálmán példás apa és férj hírében állt. A gyermekei megszületése előtt a tenyerén hordozta asszonyát, soha nem járt el kocsmába, a fizetését az utolsó fillérig hazaadta. Minden erejével azon dolgozott, hogy megteremtse a biztonságos létet, mert úgy nevelődött, hogy ez a férfi kötelessége. Tetteit mindig jó szándék vezérelte, mindenkivel jól kijött, nem vezérelte rosszindulat vagy irigység. Feleségét Hajnalkát imádta, mindent megtett érte. Alsó iskoláik óta ismerték egymást, gyermekszerelemként indult, örök közös élet lett belőle. Hajnalka el sem tudta volna képzelni, hogy más legyen a férje. Nagyon szerette Kálmánt, imádattal nézett rá, mindent megtett érte. Jó háziasszonynak bizonyult, vigyázta az otthon melegét. Ugyanakkor nagyon ügyesen kezelte az egyre gyarapodó kenyérre valót.

Amikor elérkezettnek látták az időt megszületett első gyermekük, Kelemen. A névadásnál mókásnak tűnt a Kelemen Kelemen név, de ez később sok bosszúságot okozott. A fiú megszületése után egy évre rá, ahogy kell, következett a lány Emese. A két gyerek együtt cseperedett ebben a puha légkörben.

Jó nevelésüknek köszönhetően nagyszerűen illeszkedtek a „tökéletes” családba. Belül harmónia, szeretet, egymás tisztelete jellemezte ezt a kis egységet, kifelé pozitív kisugárzás áradt belőlük a külső világ felé.

Minden kikezdhetetlennek, rózsaszínűnek, megtámadhatatlannak látszott. Ebben a mámorban telt el hét év.

Hajnalka egyik reggel zaklatottan ébredt. Nem tudta az okát, de érezte, hogy biztos köze van hozzá furcsa álmának, amelyben egy döngicsélő méhként repdesett. Virágról virágra szállt, szorgalmasan gyűjtögette a nektárt. Ekkor megpillantott egy fűben heverésző gyerekcsapatot. Valami furcsa érzéstől vezérelve megtámadta és minden áron meg akarta csípni őket. A gyereksereglet visítva menekült előle. Leizzadva felébredt.

Csak estefelé jött rá, hogy mi zavarja: hiányzott a házból a gyerekgőgicsélés, a friss babapúder illata.

A nap végeztével összeült a családi tanács. Mint minden kardinális kérdésben közösen döntöttek, ahol mindenkinek azonos értékű szavazata volt. A felvetett ötlet négy igen szavazattal elfogadásra került.

Majdnem pont egy évvel később megszületett Elek.

imádták, ajnározták, bár fura kisember volt. Soha nem mosolygott, akár mivel próbálták felvidítani, csak bámult a nagy szemeivel, olyan tekintettel, mintha azt mondta volna: Jesszus én meg hová kerültem?

Amikor beindult a négykézlábazó korszaka, mindig valami csendes, sötét helyre menekült és onnan leselkedett. Később sem volt hajlandó testvéreivel játszani. Ami játékot kapott azonnal szétszedte és így jártak Emese féltve őrzött babái és Kelemen Lego csodaépítményei is. Igazán türelmesen állt hozzá az egész család, próbálták a jó útra terelni, de minden hiábavalónak bizonyult, egy elv vezérelte: csak azért se úgy.

Mindamellett kiváló manipulátornak forrta ki magát. A családon belül képes volt ellentéteket szítani. Soha nem volt érzéseket generált testvéreiben és szüleiben.

Ő lett a család fekete báránya, akivel nem lehetett elindulni sehova sem, mert biztos, hogy viselkedésével leégette a családot. Az égetés szó szerint is igaz volt rá, ugyanis mániákusan gyújtogatott, valami hihetetlen vonzódást érzett a lángokhoz.

Egy ilyen esetben majdnem a tűz martalékává vált a család otthona. Csak a vakszerencsének köszönhették, hogy a szomszéd hazatérőben észrevette a gomolygó füstöt és azonnal intézkedett.

Aznap mikor ez történt, este összeült a családi tanács…

Két régi ismerős összefutott az utcán. Valamikor szomszédok voltak, de egyikük elköltözött. Ez már régen történt így volt miről nosztalgiázni. Jöttek a közös élmények, az ismerősök. Az elköltözött váratlanul megkérdezi:

- A Kelemenék ott laknak még? Nagyon bírtam őket, annyira jóakaratú emberek voltak!

- Nem tudom, hogy egyre gondolunk-e, bár nem hallottam a környéken másik hasonló nevűről.

Ez a család arról hírhedt, hogy beadta a kölkét a lelencbe…

Hét fő erény V. ( humilitas ) alázatosság:

Balázska egy kis faluban született, élvezve annak előnyeit és hátrányait. Az ennyire kicsi helység összekovácsolja az embereket, tiszta lelkű gyerekeket nevel, de ugyanakkor elrobog mellettük a rohanó világ, kicsit hátrahagyva őket. A falut mélyen vallásos emberek lakták, ahol természetesen minden gyerek a paphoz járt hittanra. Balázskát azonnal megcsapta a vallás szele, elvarázsolták a bibliai történetek. Igazi kis templomi buzgómócsinggá vált, mindig elsőként jelentkezett, ha valami tevékenység akadt a paplakban. Állandóan a tiszteletes körül sündörgött, leste minden mozdulatát. Természetes lett, hogy ministráns jelöltek közül őt választottál ki. A pap teljesen megbízott benne, hiszen igazi ájtatós manó volt, aki nem talál ki semmi csibészséget a szertartás megzavarására, és nem issza meg a misebort. Az iskolába „szentfazék” lett a gúnyneve, de őt ez egyáltalán nem zavarta. Alázattal viselte sorsát, tudta, hogy ő csak egy csepp az élet óceánjában, de ér annyit, mint bárki.

Kedvenc beszédtámaja a példabeszédek voltak, minden helyzetre tudott valami odaillő bibliai történetet. Ezzel persze egy idő után az őrületbe kergette a családját, rokonait és osztálytársait. Mindenki menekült előle, nem vágytak a társaságára.

Akkoriban, ha tíz embert megkérdeznek, abból kilencen azt mondták volna arra a kérdésre, hogy mi lesz Balázskából?

Pap – jött a válasz.

Az az egy, aki mást válaszolt volna, az maga Balázska. Megfordult a fejében a papi pálya, de ahogy komolyabban foglalkoztatta a gondolat megakadt egy ponton, ez pedig a papi cölibátus. Ekkortájt kezdte felfedezni a lányok rejtelmeit, és ahogy bele kóstolt a mézesbödönbe imígyen szólt:

- Nincs az az Isten, akinek a kedvéért lemondjak erről!

Így lett belőle mezőgazdasági gépszerelő. Tisztességes, szorgalmas emberré cseperedett, aki még ezután is rendszeres templomba járó hívő maradt.

Hetyke kis bajusza népszerűvé tette a falu lányainak körében. Ő a faluszépét a Zsuzskát választotta. Esküvő után derült ki, hogy a külső szépség nem minden, ami eddig a felszín alatt rejtőzött, előtört. Balázska rendesen bevásárolt az asszonnyal. Kiállhatatlan, zsémbes, magának való társat mért rá a sors.

Ki tudja hogyan, de mégis született egy gyerekük, a kis Balázs. A két Balázs imádta egymást. Nagybalázs elviselte a mindennapi megaláztatásokat, amelyek felesége felől érkeztek segítette őt a beleégetett alázatosság. Ha menekülni akart a vihar elől, akkor vagy a kutyájánál, vagy Kisbalázsnál lelt menedéket és ők végleg lecsendesítették háborgó lelkét.

A támadások fő oka mindig a pénz, a pénz és a pénz. Mindent elvállalt, hogy befogja az asszony lepénylesőjét, de neki az Isten pénze sem volt elég.

Úgy döntött, hogy disznónevelésbe fog, ha másnak bejött, neki miért ne. Eleinte futott a szekér, úgy tűnt sikerül az asszony mérhetetlen pénzigényét valamelyest kielégíteni.

Egy nyári reggelen kiment, hogy adjon a pocáknak enni. Már messziről hallotta, hogy valami baj van. Anikor odaért az ólhoz néhány disznó már éllettelenül hevert, a többiek is rossz bőrben voltak. Az állatorvos sem tudott már segíteni, a teljes állomány odaveszett. Szerette ezeket az állatokat, sokat beszélgetett velük, ha valami bánat nyomta a szívét.

Nem sokkal rá valaki megmérgezte a kutyáját. Az utolsó perceiben a hűséges társ az ölébe hajtotta a fejét, ránézett félelemmel a szemeiben, mielőtt megüvegesedett a tekintete.

Az utolsó csapás, Kisbalázs hirtelen gyógyíthatatlan betegsége, majd gyors halála képében jelent meg. Ott ült az ágyánál, tehetetlenül, magába roskadva. Váratlanul felpattant és beleüvöltötte fájdalmát a világba:

- Milyen Isten az ilyen, aki hagyja, hogy ez történjen?

A temetés után csak hánykolódott az ágyában, álmában egy csatában harcolt. A heves küzdelem véres és kegyetlen volt, úgy látszott, hogy a harcnak nem lehet győztese, csakis vesztesei. Ekkor éles fény hasított a csatamezőre, mindenki megmerevedett, apró lidércek jelentek meg és magukkal vitték, akit kiválasztottak…

A másnap hajnal a városba vivő buszmegállóban találta. Pontosan a menetrend szerint megérkezett az óriás, kitátotta száját és örökre elnyelte a várakozót…

Hét fő erény IV. ( patientia ) szelídség:

Virág nagyon szerette a nevét. Amikor bemutatkozott látta az embereken, ahogy elmosolyodnak, hiszen nagy részük szerette a természetnek ezt a színes csodáját. Ha rá jellemző virágot keresnénk, legjobban a Búzavirág illett volna rá, az egyszerűsége és a békés, szelíd természete miatt. Alsó iskoláiban mindenki szerette. A tanárok, azért mert precíz volt, szorgalmas és megbízható, a többi gyerek pedig azért, mert segítőkész, okos és kellemes társaságnak bizonyult. Szépsége vonzotta az osztálytársait, még a csúnyákat is, mert egy kivételes tökéletesség mellett még ők is megszépültek. Persze minden közösségben akadnak kötekedő, renitens alakok, akik őt is próbálták kikezdeni. Ilyenkor ránézett az illetőre azokkal a nagy ártatlan, kék szemekkel és megkérdezte:

- Bántottalak én valaha is téged? Ha nem, akkor Te miért akarsz gonoszkodni velem? Itt általában a megszólítottnál a szó bennrekedt, a nagy arc összement és következett az odébb sompolygás.

Nem haragudott ezekre az alakokra, mert tudta, hogy ilyeneknek is kell lenni, hogy meglássuk a világ jó oldalát.

A szépsége fiatalkorára még jobban kiteljesedett. Rajzottak körülötte a férfiak, mint a réten a hajladozó virágok között a méhek. Megtehette volna, hogy válogat közöttük, de az az elv vezérelte, hogy mindenkinek meg kell adni az esélyt. Türelemmel kivárta, hogy megismerje a másikat, és ha olyan tulajdonságot látott, ami nem fért bele az ő szelíd világába, továbblépett. Szakításai sohasem voltak durvák vagy lekezelők, szépen elmagyarázta. hogy miért nem megy tovább a közös ösvény.

Végül Sándort választotta élete párjának, aki ugyan nem volt Adonisz, de belső tulajdonságai messze felette álltak az eddigi jelölteknek. Közösen megteremtették a meleg családi fészket és született egy lányuk. Családi életók biztonságos, harmonikus, meghitt mederben csörgedezett.

Egyik reggel Virág kinézett az ablakon, csalogató nyáreleji napfény sütött a szemébe. Ekkor trappolt be nagy talpcsattogással kislánya és az ágyra borította. Hatalmas párnacsata vette kezdetét. Amikor mindketten kifulladva elterültek az ágyon, Virág megszólalt:

- Mit szólna a kisasszony egy jó kis játszóterezéshez?

- Hurrá!!! – jött a gyors válasz.

Összeszedték az elmulaszthatatlan játékszereket és neki indultak. A jó idő sok gyereket vonzott ki a térre. A kislány némi vívódás után a homokozót választotta és azonnal nekiállt egy gödör kiásásának. Virág egy ideig mellette állt, azon tűnődött, hogy a lánya talán régész vagy kútásó lesz-e. De aztán látta, hogy a gyerek önfeledten belemerült a tevékenységbe, keresett egy padot ahol jól szemmel tarthatja őt. Elővett egy női magazint és olvasgatni kezdte, időnként ellenőrzésként kipislantott az újság mögül. Mindent rendben talált.

Egy érdekes cikk lekötötte a figyelmét, végig elolvasta. Eljött az ellenőrzés ideje, de sehol nem látta a leomló szőke fürtöket. Fölpattant és idegesen kapkodta a tekintetét. Ekkor meglátta amint a lánya egy férfivel kézen fogva éppen elhagyja a játszóteret. Fiatalabb korában 110 méteres gátfutó volt, úgyhogy pillanatok alatt a férfi előtt termett, magából kikelve, artikulátlan hangon ráordított:

- Mit akar maga a lányomtól?

- Semmit…- hebegte a lekiabált. Virág lehajolt a lányához.

- Drágám mit mondott a bácsi?

- Megkérdezte, hogy szeretem-e a kiskutyákat, mert tud nekem mutatni hatot. Még választhatok is magamnak egyet.

Virág felpattant, és ezzel a lendülettel egy hatalmasat bemosott a férfinek, aki a meglepődéstől és az ütés erejétől hanyatt vágódott. Virág ennyivel még nem elégedett meg, anyatigrisként vetette magát a férfire és ütötte ahol csak érte. 26 évének elfojtott dühe, agresszíója tört fel benne. Ki tudja mi lett volna a végkifejlet, ha a többi szülő le nem cibálja a védekezni képtelen áldozatról. Többen kérdezték, hogy mi történt, de a dühtől nem tudott válaszolni. A káoszt kihasználva az alak felpattant, és elinalt. Virág leült egy padra kislányával. Csak nagyon nehezen nyugodott le. Odafordult a még mindig hüppögő ijedt aprósághoz:

- Ne haragudj, hogy anya ilyen volt. Már sokszor megmondtam, hogy nem szabad senkivel elmenni, anélkül, hogy engem megkérdeznél.

- De tudod, hogy mennyire szeretem a kiskutyákat?

- Igen kicsim, de ennek a bácsinak biztos nem is volt, csak el akart csalni. Sajnos vannak rossz emberek, nem szabad mindenkiben megbízni… - és magához ölelte szeretett lányát.

Na, gyere Búzavirág, összeszedjük a játékokat és egy fagyiba öljük az ijedségünket!

Hét fő erény III. (castitas) tisztaság:

Az ikrek: Szerénke és Luca öt perc eltéréssel látták meg a napvilágot. Apjuk nem vállalta ezt a „nőuralmat” és időben lelépett, magukra maradtak. Nagy bajba kerültek, mert a család amúgy is szerény körülmények között tengette az életét. Össze ült hát a családi nőtanács és úgy döntöttek, hogy Szerénkét Hrabal nagyi veszi magához és neveli fel. Hrabal nagyi cseh származású volt, állítólag szegről-végről a neves író Bohumil Hrabal oldalági leszármazottja. Nagypapi a nagy háborúban szedte össze és vette feleségül. A nagyi soha nem tanult meg igazán magyarul, de jól állt neki, ahogy törte ezt a számára nehéz nyelvet.

Özvegyen élt, egyedül, így nagyon örült a lehetőségnek, hogy megoszthatja mindennapjait unokájával. Szerénkével jól járt, mert szófogadó, szabálykövető, gyurmaszerűen formálhatónak bizonyult. Hrabal nagyi is igyekezett a maga módján mindent megadni a „lakótársának”. Szerencsére jólélekkel áldotta meg a sors, mindent megtett, hogy unokája semmiben ne szenvedjen hiányt. Kedvéért még felvállalta a modern kor kihívásait is. Még számítógépes tanfolyamra is beiratkozott és profin kezelte az okos kütyüket is.

Egyetlen dolog volt, amihez két kézzel kapaszkodott, az pedig az erkölcsi normák. Ebben képtelen volt engedni, nem tudott két generációt átugrani. Begyepesedetten ragaszkodott a régi elvekhez: minden tisztátalan vágyat és kívánságot melyek a szemérmet sértik, meg kell zabolázni. Gondolatainkban, pillantásunkban, beszédünkben, cselekedeteinkben tisztesek, szemérmesek, erkölcsösek legyünk. Nemi életünket rendezetten, csakis a házasság szentségében éljük, ne paráználkodjunk, ne törjünk házasságot, ne éljünk vadházasságban.

A mai világban szinte betarthatatlan szabályok voltak ezek, mégis Szerénke ebben a szellemben nevelődött. Ezt így tartotta jónak, mert megbízott Hrabal nagyi tanításában.

Időközben Lucával is állandóan tartotta a jótestvéri kapcsolatot, aki viszont egész más elvek szerint élt: szabadosan, kihasználva az adódó lehetőséget. Szerénke ámulattal vegyes ellenkezéssel hallgatta testvére kalandjait. Mintha egy egészen más világban élne, olyan érzések törtek rá. Luca jó testvér volt, sem rábeszélni, sem lebeszélni nem akarta Szerénkét semmire, mindketten élték a maguk életét.

Hrabal nagyi és unokája harmonikus együttlétben élték mindennapjaikat. Szerénke időközben sudár termetű nagylánnyá serdült önálló gondolatokkal, önálló érzésekkel, önállósodott egyéniséggel.

Egyik reggel a szeretett nagyi nem ébredt fel, követte férjét az örökkévalóságba. Szerénkére szakadt a világ, magányosnak és elárvultnak érezte magát. Túl csendesnek és üresnek érezte a házat. A temetés után a testvérek nagy elhatározásra jutottak, összeköltöztek. Újra élet, vidámság, csacsogás, töltötte meg a házat. Az ikrek gyorsan felvették a fordulatszámot, mintha nem is külön nevelődtek volna.

Egy nap Luca a következővel állított haza:

- Lett egy komolynak látszó kapcsolatom. A srácnak van egy facér tesója, nem lenne kedved egy dupla randihoz?

Szerénkének először el kellett mesélni a fogalmak jelentését. Amikor felfogta, mindjárt a tiltakozása jutott felszínre. Aztán kezdte piszkálni a kisördög, végül igent mondott.

Ha hét ruhát nem próbált fel, akkor egyet sem, amíg el nem döntötte melyik legyen a nyerő. Utána következett a frizura és a smink félórája. Luca már tűkön ült, sürgette. Végül csak húsz percet késtek. Szerénke alaposan szemügyre vette a neki szánt pasit. Nagyon tetszett, bár igazán sok összehasonlítási alapja nem volt. Kellett némi alkohol, hogy annyira feloldódjon, hogy szóba elegyedjenek. A férfi jó humorú, kellemes társalgó, udvarias volt, egyszerűen nem talált benne hibát. A hangulat emelkedett, még táncoltak is. Amikor tánc közben hozzáért a férfi keze, mintha villámcsapás futott volna rajta végig. Ezután felgyorsultak az események. Előbb egy éjszakai bárban kötöttek ki, majd Luca javaslatára náluk folytatták az estét. A hangulat a tetőfokára hágott. Szerénke egyszer csak azon vette észre magát, hogy kettesben ülnek a félhomályban, Lucáék valahova félrevonultak. A férfi óvatosan közelített, a lány szíve a torkában dobogott, de nem akart ellenkezni, átadta magát.

Földöntúli élményt élt át. Ahogy ott feküdt elalélt testtel, tisztán látta, amint Hrabal nagyi egy felhő szélén ücsörög és rosszalló tekintettel néz le rá. De a látomás gyorsan köddé vált és megszólalt egy hang:

- Buta lány, látod miről maradtál le…

Hét fő erény II. (continentia) megtartóztatás:

Áron sportoló családba született és ez befolyásolta a sorsát. Anyja aerobikot űzte versenyszerűen, míg apja az erőemelés kiválósága volt. Szinte természetes, hogy gyermeküket is a sport oltárára szánták. Áron sok sportágat kipróbált végül az atlétikánál kötött ki, azon belül is talán a legnehezebbnél, a tízpróbánál. A család élete nem éppen hagyományos módon zajlott. Mindenki szigorú edzéstervek szerint élt, kiszámolt kalóriaértékek alapján étkeztek, /általában mindenki magában/, hétvégéket a saját versenyeiken töltötték. Tulajdonképpen nem is volt ez család, csak egymás mellett élő három biorobot. A szülői nevelés náluk kimerült a sport iránti mindenek felettiség, az eredményesség hajkurászása, és a házi éremgyűjtő szenvedélyből. Áron amikor belevetette magát a sport mélyvizébe, észre sem vette, hogy közben elmegy mellette az élet. Soha nem ment le suli után önfeledtem játszani barátaival a játszótérre, nem fért bele az idejébe megnézni egy jó filmet, vagy koslatni a lányok után. Helyette edzés, edzés, edzés, verseny és újra mindez előröl.  

Agya centiméterek, századmásodpercek körül zakatolt. Amolyan „sport kocka” lett belőle, másról nem lehetett vele társalogni, csak a sportról, viszont betéve tudta az eredményeket visszamenőleg. Ez egy ideig érdekes, de egy idő után már a kutyát sem érdekelte. Mivel tíz sportágat kellett egy kézben tartani, mindig volt gyenge láncszem, amin még lehetett javítani- Ez egész embert kívánt, lemondással járt, főleg ha a legjobb akart lenni. Már pedig a családban csak annak volt becsülete, aki a „number one”. Iszonyatos energiákba került, de hazai szinten egy idő után nem talált legyőzőre. Kilépett a nemzetközi színtérre, itt bizony már akadtak hasonló szintű sportolók, így hát még magasabb fokozatba kapcsolt. Egy ideig még ki tudta szervezetét zsigerelni, de egy szint után megakadt. Nem tudta, hogyan tovább. A siker eredmények elmaradoztak, vergődött. Edzője látta ezt a sziszifuszi küzdelmet, ezért szerét ejtette egy beszélgetésnek:

- Kölök, látom elakadtál!

- Pista bá. A többiek ezt, hogy csinálják? Mindenki otthagyott állva, pedig már a tüdőmet is kiköpöm annyit gürizek.

Az edző hosszasan elgondolkodott majd azt mondta:

- Tudod, mindenki valamilyen testi adottsággal születik. Van akihez kegyes a sors és olyan a szervezete, hogy a végtelenségig srófolható. Viszont aki nem részesül ebben a kegyben, az, ha a fene-fenét eszik is, akkor sem jut át a felső határán. Úgy tűnik, hogy Te ezek közé tartozol. Ilyenkor két út áll előtted: vagy elfogadod, beleveszel a középszerűségbe és kiégett sportolóként hagyod abba pályafutásod, vagy olyan szerekhez nyúlsz, amik segítenek a teljesítmény fokozásban. Te döntesz, melyik utat választod, én mindkettőben segíthetek…

Áron napokig vívódott. Nem talált senkit, akitől tanácsot kérhetett volna. Egyik reggel tiszta fejjel ébredt, megálmodta a helyes utat.

- Pista bá, elhatározásra jutottam, abbahagyom.

- Örülök Kölök, ez az okosok döntése…

Áron első edzés nélküli napján vidáman ébredt. Könnyűnek, szabadnak érezte magát. A konyhában összefutott anyjával, aki csodálkozva kérdezte:

- Hát Te? Épp az előbb néztem a beosztásodat, most éppen távolugrás edzésem kellene lenned?

A fiú, tehertől mentesülve elmesélt mindent. Az anya figyelmesen végighallgatta, majd megszólalt:

- Tudod, kikérhetted volna a véleményem. A sport egy életforma, életre szóló kötelezettség, nem lehet csak úgy kiszállni belőle. Majd meglátod, hogy hiányozni fog, nem beszélve arról, hogy a mozgáshiány miatt majd jönnek fel a kilók, dagadt leszel. Na mindegy, majd még beszélünk, rohannom kell edzésre. – azzal elviharzott.

Áron magára maradt a gondolataival. Nem tudott mit kezdjen a rászakadt szabadidejével. Végül egy nagy egészségügyi séta mellett döntött.

Magába szívta a tavasz minfen illatát, végre észrevette az utcán botorkáló öregembert, a babakocsit tologató kismamát, az iskolába siető fruskákat. A tavaszi zsongás hangjaiból telefonjának csörgése zökkentette ki- Az apja volt az:

- Az anyád az imént hívott és mondta, hogy milyen hülyeséget csináltál! Most fogod magad, visszamész az edződhöz és visszakönyörgöd magad! Mit gondolsz, hogy melyik sportoló nem használ szereket az eredményesség érdekében. Anyád és én is szedünk teljesítményfokozókat, másként gondolod, hogy értünk volna el valaha is valamit?

Áron eddig hallgatta apja szavait, majd válasz nélkül kikapcsolta a telefonját. A közeli újságstandon vett egy hirdetőújságot, majd beült egy cukrászdába, rendelt néhány régen vágyott sütit és elkezdte böngészni az újság albérleti hirdetéseit…

Hét fő erény I. (caritas) jótékonyság:

Harkány már kisfiú korában is jószívű teremtés volt. Mindig talált magának valakit, akit ajnározhatott. Az oviban Bendegúz lett a kenyeres pajtása. Bendegúz nagyon csóró cigány család hatodik gyerekeként sokat nélkülözött. Tiszta, de viseletes ruhákban járt, sokszor éhesen, kiközösítve, magányosan játszott. Harkány kiszúrta a helyzetét és szárnyai alá vette a kis verebet. Önfeledten együtt játszottak és Harkány mindig megosztotta vele az uzsonnáját. Mindezt az otthonról hozott nevelésnek köszönhette, mert galamblelkületű édesanyja mindig arra tanította, hogy segítse az elesetteket.

Ezt a Teréz-anya szindrómát, későbbi életében is tovább cipelte. Általános iskolában a kis szemüveges Weiss, a „zseb Woody Alan-nek” csúfolt szerencsétlenség volt az „áldozata”. Kamaszkorában a pufi kislány, Barbara élvezte a szeretetteljes védelmét.

Más tekintetben is adakozó természete miatt népszerű volt társai körében. Ha megunt egy játékát azonnal odaadta olyanoknak, akik soha nem juthattak volna, még hasonlóhoz sem.

Amikor beköszöntött nála a zsebpénzes korszak, azt is szívesen elosztogatta, nem volt a pénznek hatalma fölötte. Mégsem folyt ki kezei közül a sűrű fillér, ügyesen forgatta a megkeresettett, jó üzleti érzékkel áldotta meg a sors. Felnőtt korára mindent megteremtett, amit csak szeretett volna. Közben továbbra is tevékenykedett benne a jótékonykodás szelleme: jelentős összegeket adományozott karitatív szervezeteknek, a segélyakciókat soha nem hagyta ki, bárki, aki bajba került rá számíthatott.

Az első pofont akkor kapta, amikor olvasta, hogy az általa komoly pénzzel támogatott segélyt, gané emberek lenyúlták és így az nem jutott el a rászorultakig, pedig ezek az emberek komoly katasztrófát éltek át, mindenük odaveszett, csak a csupasz életük maradt nekik.

Ezután sorra jöttek olyan események, amik a hitét egyre jobban megtépázták.

A világ nagyot fordult, csalók, ingyenélők, utolsó gazemberek vették körül akármerre próbálkozott, pedig szeretett volna jónak megmaradni. Édesanyja emléke és bölcs tanításai még kitartottak, de nagyon sokat halványultak, fekete-fehérré váltak.

Egy nyári hosszú hétvégén úgy döntött, hogy kiengedi a fáradt gőzt és pihen egy kicsit. Máshól járhattak a gondolatai, mert nem kapcsolta be házának riasztóját, amikor elindult. Ennek meg is lett a következménye, amikor hazatért a teljesen kipucolt, félelemtől reszkető otthona várta. Leült az üres szoba közepére, és magába roskadt. Elszomorító, üres falak bámultak rá. Volt már padlón élete során, de még mindig talpra állt. Most valahogy nem érzett elég erőt magában. Reggel, zsibbadtan, a kemény padlón alvástól, sajgó tagokkal ébredt. Elment a biztosítóhoz, valamicske visszatérítést kapott a kárából, annyira minden esetre elég volt, hogy elkezdje belőle újra felépíteni az életét.

Lassan a vonat újra sínre került, a mozdony pöfékelve nekilódult, megfeszült, forogni kezdtek a kerekek, a vontatmány megmozdult. Egyik kora reggel kopogtattak, jól öltözött férfi állt az ajtóban.

- Jó napot kívánok! –mondta, majd folytatta: Weiss Emil nyomozó vagyok. Úgy néz ki, hogy elkaptuk a bandát, aki önt is kirabolta, részletes vallomást tettek. A rossz hír az, hogy mindent elkótyavetyéltek és nem tudom, ha a bíróság kártérítést ítél, valaha is megtérül majd a kára. Sajnálom. Kérem, jöjjön be holnap aláírni a jegyzőkönyvet és megismerkedhet az elkövetők vezérével.

Azzal megfordult és elindult, de aztán hirtelen megfordult:

- Engedjen meg egy személyes dolgot. A neve alapján, aztán most a személyes találkozáskor megbizonyosodtam, hogy maga az. Én vagyok a kicsi Weiss, akit istápólt az általánosban. Talán valamit most visszaadhattam, hogy elkaptam ezt a bandát…

Másnap Harkány ott ücsörgött a jelzett időpontban a rossz fiúk rémálmában. Egyszer csak a folyosó végén befordult egy csinos tünemény. Mint minden férfiemberé, az ő szeme is kocsányon lógott a látványtól. Ahogy elé ért, ránézett és elmosolyodott. Harkány a szemlegeltetés lebukása miatt félrekapta a tekintetét. A nő azonban odalépett és kedvesen megkérdezte:

- Leülhetek ide melléd?

- Persze – habogta zavartan.

A lány továbbra is mosolygott rá, majd megszólalt:

- Ugye nem ismersz meg? Barbara vagyok, nem éppen így maradhattam meg az emlékeidben, hiszen kamaszkoromban dugő voltam, de Te mindig mellettem álltál, kedves Harkány.

A férfi feloldódott, kötetlen beszélgetés indult el közöttük. Kiderült, hogy Barbarát, fényes nappal az utcán megtámadta egy banda, kicsavarták kezéből a táskáját és elrohantak. Szerencsére a köztéri kamerák segítségével azonosították, majd elkapták őket. Most szembesítésre jött.

Ekkor kinyílt a szemközti ajtó és a nyomozó feje jelent meg

- Látom, mindketten itt vannak, ugyanaz az elkövető, ki jön először?

Harkány udvariasan előre engedte Barbarát.

Amikor ő került sorra és belépett a szűk helyiségbe egy magába roskadt alakot vett észre egy széken, megbilincselt kézzel. Ahogy összenéztek, azonnal ismerősnek tűntek azok a riadt, de mégis dacos szemek. Bendegúz, az ovis pajtás volt az.

Ebben a pillanatban végleg elpattant benne valami, összetört az anyja halvány arcát megőrző tükörkép…