2015. február 27., péntek

Blueskocsma: Crucial Harmonica Blues


Itt a tél utolsó hétvégéje, újra nyit a blueskocsma. A múlt hétvégén beindított sörprojektünk nagyszerűen bevált. A magyar serfőzdék remekeit próbáltuk megitatni közönségünkkel, hatalmas sikerrel. Csaposunk nagyon jól ráérzett ennek a feltörekvő iparágnak az ízére. Épp nemrég láttuk az interneten, hogy a magyar főzött sörök olyan patinás riválisokat előztek meg a nemzetközi piacon, mint a csehek, illetve a németek sárga nedűi. Nagyon várjuk már a tavaszt, mert abban reménykedünk, hogy az emberek meleg otthonuk védelméből jobban kimozdulnak és állandó látogatónkká válnak.



Mivel hónap utolsó péntekje van, szokásunkhoz híven ma nem hívunk vendégfellépőt, hanem egy bizonyos blues stílust járunk körbe és a hangszóróinkké lesz a főszerep. Most a herflisek vannak soron. A szájharmonika a blues egyik jellegzetes, ősi hangszere. Már a blues gyökereinél is ott volt: 1904-ben Pete Hampton már használta ezt a mélabús, szívbemarkoló hangzású játékszert. Minden korszaknak meg voltak a maga herfli mesterei: Walter Horton, Sonny Terry, Little Walter... Majd jöttek a következő nemzedékek: James Cotton, Junior Wells. Számukat lehetetlen felsorolni, a legjobbakat minden évnem rangos elismerésben részesítenek a "Blues Music Awards" díjátadásán. 


Este a következő felvételek hallhatók:

01 - Charlie Musselwhite-Make My Getaway
02 - Big Walter Horton-Have Mercy
03 - Billy Boy Arnold-Shake The Boogie
04 - Sonny Terry-Sonny's Whoopin' The Doop
05 - Junior Wells (With Billy Branch)-Broke And Hungry
06 - Delbert McClinton-Thank You Baby
07 - Cephas & Wiggins-Burn Your Bridges
08 - Little Charlie & The Nightcats-Coastin' Hank
09 - James Cotton-Superharp
10 - Carey Bell-Lonesome Stranger
11 - Sugar Blues-One More Mile To Go
12 - William Clarke-Blowin' Like Hell


Letölthető /download/:

Kedvcsinálók:


Billy Boy Arnold: Shake The Boogie


Delbert McClinton: Thank You Baby


James Cotton: Superharp


William Clarke Band: Blowin Like Hell

2015. február 25., szerda

Luc Besson: Atlantis


Luc Besson 1991-ben készített egy nonverbális, víz alatti filmet. Hetvennyolc perc csoda, néhányunknak elérhetetlen közegben. Ez a film nem egy hagyományosan vett dokumentumfilm, sokkal több annál. Izgalmas, lírai és rejtélyes is, amely Atlantisz elsüllyedt világát idézi. A moziban látható delfinek, bálnák és játszadozó cápák sokáig megmaradnak emlékeinkben. A film forgatása több mint két éven keresztül zajlott, különböző helyszíneken. Az alkotás két főrészre és alfejezetekre osztódik:

Premier jour (első nap):
La Lumiére (fény)
L'esprit (a szellem)
Le mouvement (a mozgás)
Le jeu (a játék)
La Gráce (a kegyelem)
La nuit (éjszaka)
La foi (hit)
La tendresse (az érzékenység)
L'amour (a szeretet)
La haine (a gyúlölet
Dernier jour (utolsó nap):
La naissance (születés)

A film részei színekre szerkesztettek, külön kiemelendő Eric Serra hipnotikus hatású filmzenéje, amely tökéletes összhangban van a magas szintű képi anyaggal.

A film rendezője, operatőre az 1959-ben született francia filmes, aki már az 1983-ben elsőként készült "Élethalálharc" című filmjével berobbant a filmes köztudatba. Innen már felfelé ívelt a pályája. Olyan filmek fémjelzik a nevét, mint az "Ötödik elem", a "Taxi 2.", vagy a Léon a profi". Szívesen kirándul a dokumentum filmek világába, ilyen jellegű filmje a "Nagy kékség", vagy a most műsoron lévő "Atlantisz".

A film letölthető /download/:
http://data.hu/get/8537353/Atlantis.zip

Kedvcsináló:




2015. február 20., péntek

Blueskocsma: Gary Gordon


Újra péntek, tehát szokás szerint nyit a blueskocsma. A múlt hétvége és ez a hét a szokásos mederben  folyt. Csaposunk felfedezett egy sörforrást, ahol különleges aranynedűk szerezhetők be. Természetesen rádumált bennünket, hogy próbálkozzunk ezen különlegességekkel. Óvatosan rendeltünk belőle, mondhatom, hogy nagyon finomak. Ilyen soha nem hallott márkanevekkel találkozhattunk, mint pl. a Angry Beast, vagy a Horse Juice (ez jól fog mutatni a lovacskás korsónkban). Izgatottan várjuk a hétvégi fogyasztást.



Ma esti vendégfellépőnk a Mississippi-deltában felnövő Gary Gordon. Gyerekként az apja farmján kellett keményen dolgoznia. A chicago-blues bűvkörében nevelkedett, tizenkét éves korában már zenekarban játszott. 17 évesen a "Farm" zenekar alapítója és vezetője lett, ahol az akkoriban divatos underground zene elkötelezettjei voltak. Ennek a korszaknak a lecsendesedése után Gordon visszatért az akusztikus gyökerekhez és ezáltal lett neve ismert Amerika szerte és nem sokkal később Európában is. Ma este a 2005-ben megjelent "Real Blue" című album felvételeit hallgathatjuk meg. A lemez felvételeinél legjobb barátja Tim Beattle herflis, Ross Sermons bass, és fia Noah Gordon dobos közreműködik.

A következő felvételek hallhatók:

01 - Wang Dang Doodle
02 - Anytime You Want Me
03 - The Same Thing
04 - Country Jail Blues
05 - Broken Wing
06 - All Night Long
07 - Gypsy Woman
08 - Walkin' Cane
09 - Hoochie Cootchie Man
10 - Help Me
11 - Walk On

Letölthető /download/:

Kedvcsináló:


Gary Gordon & Ross Sermons: Country Jail Blues

2015. február 18., szerda

Az aranyhal (bocsi Grimm tesók)

A férfi, most is mint mindig, gyalog ballagott haza a munkájából. Azzal nyugtatta magát, hogy ez egészséges, de az igazság az volt, hogy minden kiadott fillért meg kellett gondolni. Bár csak ketten éltek az asszonykájával, de a szerény jövedelmet nagyon be kellett osztani. Mindig ugyanazon az útvonalon tért haza. A sétáló utcán kirakatokat nézegetett. Hosszasan időzött egyik kedvencénél, ahol egy hatalmas akváriumban eladásra váró halak úszkáltak. Szerette ezeket a karcsú, elegáns mozgású élőlényeket, ahogy békésen megférnek egymással színük, formájuk, méretük mellőzésével. A sokféle uszonyos között élt az egyik kedvence, egy kajlafarkú aranyhal. Biztos csak bemagyarázta magának, de úgy érezte, hogy várta őt, és azonnal odaúszott hozzá, amint meglátta. Tátogott valamit a maga halnyelvén, tett egy kört, majd újra visszatért. Azon kapta magát, hogy ő is beszél a halhoz, megosztja vele a legtitkosabb gondolatait. Ekkor észrevette, hogy egy kisgyerek az anyukájával gyanúsan méregeti a hallal beszélgető „bolond bácsit”, ezért sarkon fordult és folytatta az útját.
Az úri negyedbe érkezett. Szeretett elámulni a gombaként kinövő új csodapaloták hihetetlen látványán. Idegenül érezte magát ebben a közegben, tágra nyílt szemekkel bámulta, de a bőre viszketett tőle. Ekkor különös dolog történt: nem lehet tudni, hogy miért, de a dombos utca tetejéről elszabadult egy luxusautó. Talán a gazdája feledékenysége, vagy csak saját kalandvágya miatt, de egyre gyorsabban közeledett. Az úttesten, háttal a végzetnek két férfi elmélyülten beszélgetett. A másodperc tört része alatt döntött, odaugrott és magával sodorta a majdnem áldozatokat. A nagyobbik azonnal felpattant és rávetette magát. A kisebbik köpcös alak nehezen tért magához a sokkból, de ahogy sikerült levegőhöz jutnia, azonnal rárivallt a másikra:
−Szállj már le róla te benga állat! Nem látod, hogy ez az ember most mentette meg az életünket. Ami egyébként a te dolgod lenne, hiszen ezért fizetlek, te testőrök gyöngye!    
A háromajtós szekrény engedett a szorításából, felállította és zavarában még a ruháját is leporolta. Addigra már a „főnök” is rendbe szedte magát és széles mosollyal közeledett felé:
−Barátom, nagyon köszönöm, megmentette az életemet!
−Szóra sem érdemes. – válaszolta szerényen az életmentő.
Már ment is volna tovább, de a túlélő nem hagyta annyiban a dolgot és utána lépett.
−Soha nem felejtem ezt el, kérhet tőlem bármit, én teljesíthetem!
Újra tett egy elhárító kézmozdulatot, de a másik erőszakosan egy névjegyet gyömöszölt a zsebébe.
−Azért csak hívjon bátran, ha meggondolná magát! – érték utol a szavak.
Folytatta útját az otthona felé. Elmaradoztak a fényűzés szentélyei, lassan hazaért a saját világába: az álmos városszéli megszokásba. Az este a hagyományos mederben folydogált. Élete párja vacsora közbe feltette a szokásos kérdést:
−Milyen volt a napod?
Szépen sorba szedte az elmúlt eseményeit. Már lefeküdni készülődtek, amikor eszébe jutott a hazafelé történt eset. A neje figyelmesen végighallgatta, de nem fűzött hozzá semmit. Éjszaka állandó mocorgás hallatszott az asszony felől. Már hajnalodott, amikor felkapcsolódott a villanyt és egy hegyes könyök oldalba bökte.
−Ide figyelj! Ma szépen felhívod azt az embert és beszélsz vele, hogy mire is gondolt akkor, amikor azt mondta, hogy bármi is legyen az!
Teljesen ledöbbent, nem ismerte a másik felének ezt az oldalát. Már éppen el akarta mondani, hogy ez neki nagyon kellemetlen, amikor az asszony szigorú arcát látva lenyelte az ellenérzését. Egész nap halogatta a dolgot, de végül is a családi béke érdekében tárcsázta a számot. Hosszasan kicsengett. Már megörült, hogy megúszta, amikor felvette a másik oldal. Nehezen szólalt meg, de aztán csak kibökte a nej kérdését. A megmentett végighallgatta, majd azt mondta:
−Nagyon örülök, hogy hívott, szeretem az adósságaimat tisztába tenni. Ott lakom ahol tegnap az eset történt, jöjjön el személyesen, megbeszélünk mindent! 
Útja most is a nagy üvegkalitka mellett vitte el. Az aranyhal, ahogy észrevette, odaúszott, játékosan ingatta a fejét, majd gyorsan leírt néhány kört.  
Ott állt a magas kerítés előtt és a kaputelefonnal társalgott. Nyílt az elektromos zár és bebocsátást nyert az eddig kívülről csodált világba. Valami lakájféleség kísérte át a házon a dolgozószobáig, ahol a gazda széles mosollyal elésietett és leültette egy süppedős ülőalkalmatosságba. Ő maga lehuppant az íróasztal mögé és bele is kezdett a feltett kérdésre válaszolva:
−Barátom, azt kívánhat, amit csak akar: pénzt, paripát, rangot, bármit, én teljesítem.
−Én nem akartam eljönni, de tudja az asszony…- kezdte, de az íróasztal főnöki fele máris közbevágott:
−Ez nálunk is így megy, mondja csak nyugodtan.
−Talán egy kis pénz egyenesbe tenné az életünket… – mondta bátortalanul.
−Rendben van, ha megadja a bankszámlájának számát, már intézkedem is az utalásról. – jött a gyors válasz.
Még kínálta volna valamilyen számára ismeretlen nevű itallal, de ő már csak kívül akart lenni, minél távolabb ettől a helytől. A rossz érzés lassan oldódott fel benne, de mikorra hazaért, már jól érezte magát. Az asszony azonnal beszámoltatta az eseményekről és úgy látszott, hogy örömmel vette a dolgok alakulását. Különösen akkor, amikor meglátta, hogy mennyivel gyarapodott a családi kassza. Soha nem láttak ennyi nullát a számlájukon.  Más minőségű lett az életük, olyan dolgok is az asztalra kerültek, amiket eddig csak reklámokban láttak a tv-ben.
Egyik reggel azonban az asszony újra eléállt és azt mondta:
−Megint elmész ahhoz emberhez, akinek te mentetted meg az életét, és elmondod, hogy szeretnénk egy takarosabb házat, berendezve, garázzsal, benne egy új autóval, nekem egy gardróbszekrényt tele új ruhával. Ennyit igazán megérdemelsz, hiszen már régen alulról szagolná az ibolyát.
A férfi nehéz szívvel indult el dolgozni. Egész nap viaskodott belső démonaival, de győzött a családi béke megtartása, így hát újra telefonált. Ahogy ment a megbeszélésre, útja elvitte az akvárium mellett. A halak ellátását szolgáló cső dühödt tempóban ontotta magából az oxigénbuborékokat, a halak zavartan cikáztak a vízben. A kis aranyhal, odajött, de a tömeg továbbsodorta. Sietősre vette a lépteit nem akart udvariatlanul elkésni. Most a nappaliig jutott, jó félóra várakoztatás után előadta az asszony kérését. A főnök bólintott, majd otthagyta. Gyorsan távozott, és amikor becsukódott mögötte az ajtó megfogadta, hogy még a környéket is elkerüli. De nem így történt. Az új ház, a számára elérhetetlennek hitt luxus maga volt a paradicsom. Az eufória azonban nem tartott sokáig. Szép, szikrázó nyári nap volt, amikor az utolsó divat szerint öltözött neje elépenderült és ellentmondás nem tűrő hangon közölte vele:
−Na fiam, fogod magad és elballagsz a barátunkhoz, közlöd vele, hogy az ő környékén akarunk lakni a luxusnegyedben, egy szemernyivel sem rosszabb körülmények között, mint ahogy Ők. Ennyi jár neked, vissza ne gyere, amíg ezt el nem intézed!
Kiesett számára az idő, nem tudta, hogyan, de vitték a lábai, agyában dobogtak az imént hallott szavak. Odaért az akváriumhoz, jobban mondva csak a hűlt helyéhez, mert valamilyen vásott kölyök bedobta a kirakatot és egyúttal azt is ripityára törte. A szilánkok szanaszét hevertek, a kiömlött vízben fuldokló halak agonizáltak. A kis aranyhalat nem látta sehol. Megdördült az ég és mintha dézsából öntenék, zuhogni kezdett. Így ért harmadszor a ház elé. Téblábolt egy ideig, de mégis becsöngetett. A megmentett hústorony jött csak ki és annyit közölt, hogy minden rendbe lesz, csak menjen nyugodtan haza.
Odaért a ház elé, az asszony a zuhogó esőben kinn várta az utcán. Ahogy meglátta elésietett:
−Jó, hogy jöttél. Itt járt három nagydarab fickó. Becsöngettek és közölték, hogy egy óra múlva jönnek és elvisznek az új otthonunkba, már nagyon izgultam, hogy ideérsz-e időben. Azt mondták, semmit ne vigyek, ott mindenünk meg lesz.
Ebben a pillanatban megállt egy autó előttük és betessékelték őket. Az asszony majd kibújt a bőréből annyira izgult. Nem is figyelték, hogy merre járnak, amikor megállt az autó és udvariasan kitessékelték őket, majd tovahajtottak. Ekkor néztek csak körül. Ott álltak a régi, külvárosi házuk előtt. Szoborrá merevedtek, mint aki hallott egy viccet, de nem érti a poént. Aztán szép lassan tudatosult bennük minden. Az asszony legörbülő száját látva a férfi átfogta a vállát és ennyit mondott:

−Jó lesz ez, majd meglátod, emlékszel milyen boldogok voltunk itt!?     

2015. február 13., péntek

Blueskocsma: Fernando Noronha & Black Soul


Megérkezett a várva-várt nap a péntek, újra nyit a blueskocsma. Csupa jó híreink vannak: a zene kitűnő és mágnesként vonzza a közönséget, jól fogy a sör, és nincs lopás. Köszönhető persze neki is:


Általában mi is csak ennyit látunk belőle, de ugye tekintélytisztelő háta van. Remélhetőleg szerencsés napra ébredtünk, hiszem péntek van és tizenhárom, nem kerülnek el bennünket a babonások. Ennek érdekében néhány jelképet helyeztünk el a mai alkalomból:







A ma esti fellépőnk Fernando Noronha és a Black Soul. Fernando brazil származású rock, blues és texas-blues gitáros, énekes, dalszerző. Olyan nevekkel zenélt már együtt, mint B.B. King, Buddy Guy, Jeff Healey, vagy Coco Montoya. Ismert név a blues világában, de benne van Brazilia legjobb heavymetál gitárosai közt is.


Ma este a 2003-ban megjelent "Changes" című albumuk zenei anyagát mutatják be nekünk.

A következő felvételek hallhatók:

01 - Nothing But Her Love
02 - The Hound
03 - Driftin'
04 - White Trash
05 - Changes
06 - Pig Foot
07 - Blues For Jimmy King
08 - Stay Away From Me
09 - Love Is Just A Gamble
10 - On The Road
11 - House Of Blues

Letölthető /download/:

Egy kis kedvcsináló:


Fernando Noronha & Black Soul: Changes


2015. február 12., csütörtök

Gregory Colbert: Ashes And Snow


Gregory Colbert 1960-as születésű kanadai fotós, filmes. Leginkább természetfotóiról vált ismertté. A kilencvenes években bejárta a világ összes országát keresztül-kasul az Antarktisz-tól, Sri Lankán keresztül Thaiföldig. Taposta majdnem halálra már elefánt, döntötte le már lábáról orrszarvú, skalpolta meg már majdnem egy tigriscápa, ölelte meg jaguár, üldözte őt már víziló ás fekete mamba, többször volt maláriás, de semmi nem vette kedvét a természet iránt érzett szeretetének. 2005-től járja a világot egy mobil kiállítással, amelyben nagyméretű természetképek hozzák közelebb az emberekhez ezt a csodálatos világot.


2005-ben készített egy csodálatos természetfilmet "Ashes And Snow" (Hamu és hó) címen.  Ez egy különleges, egy órás mozi, amely megnyit egy ablakot egy olyan világra, amikor az ember még a természet része volt és nem kívülről szemlélte azt. Furcsa, meditatív, vizuális művészi dokumentumfilm, melynek minden kockájából árad a szeretet. Lehetne róla sokat beszélni, de inkább érdemes megnézni.

Bevezető képkockák:



A teljes film letölthető /download/magyar felirattal:

Kellemes szórakozást!

2015. február 6., péntek

Blueskocsma - Eugene Hideway Bridges


Újra péntek, tehát nyitunk. Nagy sikere volt az új söröskorsóknak, és láss csodát egyetlen darab sem tűnt el. Le is kopogtuk az asztal alján. Csaposunk éberségét nem sikerült senkinek sem kicselezni. Igaz az is, hogy alkalmaztunk egy háromajtós szekrényt kidobónak, talán ez is visszafogó tényező volt. Kedves nagy mackónknak nem volt semmi dolga "eddig", elég a jelenléte is. Azért gondoltunk rá, hogy jó lenne, mert néha olyan sűrű a tömeg, sokféle emberrel nem árt az óvatosság.


Mai fellépőnk Eugene Hideway Bridges, New Orleans szülötte, aki egy ötgyerekes család negyedik tagjaként látta meg a napvilágot. Apja bluesgitáros volt aki "Hideaway Slim" néven lépett fel. Édesanyjának közeli rokona Tina Turner, így hát a zenei gyökerek adottak voltak. Először testvéreivel gospel kórust alapított Bridges Brothers néven, majd megalakította első R&B zenekarát a The Five Stars-ot. 16 éves korában Texasba költözött és tagja lett a Us Air Force-nak. Itt is zenélt három évet, majd Houston következett, ahol megalakította saját bandáját Eugene Hideway Bridges Band néven, majd turnézni kezdett az USA-ban. A kilencvenes évek elején, egyedül Európába utazott, ahol csatlakozott Big Joe Turner társulatához. Újra bandát alapított és nemsokára már az európai bluesmagazinok ünnepelt zenésze lett. Mára már a világ minden csücskében előfordult, keresett blueszenész. Nálunk most a 2003-ban megjelent "Jump The Joint" című albumának zenei anyagával szórakoztat.

A következő felvételek hallhatók:

01 - I Got The Blues
02 - Can't Stop Loving You
03 - Silver Slipper
04 - Jump The Joint
05 - She Want To Dance With Me
06 - Living
07 - Won't Cry No More
08 - In Your Arms Again
09 - Take Home Pay
10 - Walk The Back Streets
11 - I Know That You Love Me

Letölthető /download/:
http://data.hu/get/8480615/Eugene_Hideaway_Bridges.zip

Kedvcsináló:


Eugene Hideway Bridges: Jump The Joint