2016. december 30., péntek

Blueskocsma - Various Artists-He Got Out His Bid Tike CD.2.



Elérkezett az év utolsó hétvégéje, természetesen nyit a blueskocsma. Egy kis elő szilveszteri hangulatot szeretnénk biztosítani, így az iszogatás mellé egy kis vegyes egyveleget szeretnénk adni, igazi blues öregcsontokkal..


Jó szórakozást és Boldog Újévet!

A következő felvételeket hallgathatjuk meg:

01 - Mae Glover-Gas Man Blues
02 - Cow Cow Davenport-I'M Gonna Teik You...
03 - Bo Carter-Don't Mash My Dugger So Deep
04 - Memphis Minnie-My Butcher Man
05 - Barbecue Bob-She Shook Her Gin
06 - Walter Davis-Poor Grinder Béues
07 - Georgia Tom & Jane Lucas-What's That I Smell
08 - Papa Charlie Jackson-Shave 'em Dry
09 - Dorothy Baker-Steady Grinding Blues
10 - R.T Hannen-She's Got Jordan River In Her Hips
11 - Jesse James-Sweet Petunia
12 - Lucille Bogan-Struitin' Ny Stuff
13 - Carl Rafertly-Dresser With The Drawers
14 - Kamsas City Kitty & Georgia Tom-Fish House Blues
15 - Memphis Jug Band-Take Your Finger Off It
16 - Jimmie Gordon-Little Red Dress
17 - Victoria Spivey-One Hour Mama 
18 - Roosevelt Sykes-Hard Lead Pencil
19 - Tampa Red-Let Mr Play With Your Poodle
20 - Georgia Pine Boy-One More Gressing
21 - Stella Johnson-Don't Come Pver
22 - Little Boy Fuller-Bad Springs Blues
23 - Brownie McGee- Auto Mechanic Blues
24 - Marylin Scott-I Got What My Daddy Likes
25 - Ralph Willis-Boar Hog Blues
26 - Champion Jack Dupree-i'm A Doctor For Woman

Letölthető /download/:

Kedvcsinálók:



Mae Glover-Gas Man Blues


Memphis Minnie-My Butcher Man

Carl Rafertly-Dresser With The Drawers

Kamsas City Kitty & Georgia Tom-Fish House Blues

Memphis Jug Band-Take Your Finger Off It

2016. december 23., péntek

Blueskocsma - Henry Gray-Bob Corritore


Itt az ünnepi hétvége, nyit a blueskucsma, mert azért ilyenkor is nyitva vagyunk. Ma esti vendégeink két kitűnő blueszenész: Henry Gray ás Bob Corritore

Henty Gray

Bob Corritore

Henry Gray 1925-ben született afro-amerikai blueszongorista. Nár több mint hetven éve üti a billentyűlkt. Számtalan zenésszel játszott már, többek között Muddy Waters-sel, Howlin' Wolf-fal. Számtalan felvételen közreműködött-
Bob Corritore 1956-ban született amerikai electric-blues herflis. Első lemezfelvétele 1999-re datálható, azóta számtalan albuma jelent meg és számos lemezen közreműködött. 2014ben megkapta a legjobb herflisnek járó elismerést.
Ma este egy nagyszerű session lemezükbe fülelhetünk bele.

A következő felvételek hallhatók:

01 - Let"s Get High
02 - Blues Wun't Let Me Take My Rest
03 - I'm In Love Again
04 - Ramblin' On My Mind
05 - Worred Live Blues
06 - They Rauded Zhe Joimt
07 - Ride With Your Daddy Tonight
08 - Trouble Blues
09 - T'M Gonna Miss You
10 - That Ain't Right
11 - Can't Afford To Do It
12 - Boogie Woogie Ball
13 - Honey Don't Let Me Go
14 - She Don't Move Me No More

Letölthető /download/:


Kedvcsináló:



Henry Geay & Bob Corritore: Blues Won't Let Me Take My Rest

2016. december 16., péntek

Blueskocsma - Reidar Larsen


Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. Ma esti vendégünk Reidar Larsen.


Reidar Larsen 1955-ben született norvég blues, zongorista, énekes, és zeneszerző. 1974-ben társalapítója volt a Stavanger nevű rockbandának. Blueskarrierje 1980-ban indult. Azóta tíz albumot jelentetett meg. Ma este az 1985-ben megjelent "Red, White & Blues" című lemezét hallgathatjuk meg.

A következő felvételeket fülrlhetjük meg:

01 - Going Away Blus
02 - I'm Gonna Have To Do It
03 - What About Me
04 - Swanee River Boogie
05 - Too Many Times
06 - She's Dynamite
07 - I'll Give You Money
08 - Shakin' Wicha Woman
09 - Born To Ramble
10 - It Makes No Difference
11 - Cock House Shuffle
12 - Ko-Ko-Mo 

Letölthető /download/:

Kedvcsináló:


Reidar Larsen - Storband90

2016. december 9., péntek

Blueskocsma - Zora Young-Bonnie Lee-Big Time Sarah


Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. Ma este három bluesénekesnő közös albumát hallgatjuk meg. Név szerint: Zora Young, Bonnie Lee és Big Time Sarah lemezét.

Zora Young

Bonnie Lee

Big Time Sarah

Nagyszerű este elé nézünk, hiszen három kiváló énekesnőt hallgathatunk meg akik ezzel a közös lemezzel bizonyították, hogy a női bluesénekesek is helyet követelnek maguknak a bluesvilágban. Lemezük 1982-ben jelent meg "Blues Whit The Girls" címmel.

A következő felvételeket fülelhetjük meg:

01 - Help Me
02 - I Feel So Bad
03 - You Don't Have To Go
04 - Go My Mojo Working
05 - Steppen' Stone
06 - Fast Life
07 - Baby, What You Want Me To Go
08 - Next Time I See You
09 - Sad And Evil Women
10 - Teardrops From My Eyes
11 - Tribute From Big Walter Horton
12 - Hound Dog
13 - Fever
14 - Hoochie Cocchie Man
15 - What Makes My Man Tick
16 - Well I Kove Ya'

Letölthető /download/:

Kedvcsinálók:


Zora Young "Daughter of a Son-Of-A Gun / etc..." 


Bonnie Lee - Chicago Blues Festival


Big Time Sarah & Blue Jeans - Little Red Rooster - Natu Nobilis Blues 


2016. december 6., kedd

Az igazi Mikulás

Ugye, mindig is érdekelt, hogy mit csinál a Mikulás, ha véget ér az az egy bizonyos nap, amikor kiosztja az ajándékokat. Most fellebben a fátyol és kiderül a titok. Először is már régen nem a rideg sarkvidék az otthona, már évtizedek óta beköltözött Európa szívébe, annak is a mediterrán részébe. Praktikussági okai voltak ennek, egyrészt gyorsabban elérhető innen minden, másrészt öreg csontjait kikezdte a csúz és ez az éghajlat jót tett neki. Na, de térjünk vissza ahhoz a bizonyos naphoz. Nagy nehezen most is teljesítette a kötelességét és mindenkinek eljuttatta időben az ajándékokat. A felgyorsuló világ megkövetelte tőle, hogy már ne a hagyományos rénszarvas fogattal száguldozzon, hanem váltson korszerű lökhajtásos járgányra. Természetes, hű társairól nem vált azért meg, békésen legelésznek a környéken és a mozgásszegény életmódtól szépen kigömbölyödtek. A Mikulás, amikor hazaért, ledobálta a cuccait levetette magát az ágyára és mély álomba szenderült. A felesége és a manók tudták, hogy ilyenkor nem szabad zavarni. Nem csak azért, mert halálosan kifárasztja ez a nap, hanem ilyenkor roppant morcos is.  Harmadnapra ébredt, de még mindig viharfelhős volt a tekintete. A régi időkben az elvégzett jótékonyság jóleső mosolyt csalt az arcára, de a világ kifordulásával ez megváltozott. Már elfelejtett örülni. Az asszony közelítette meg óvatosan először, a manók elbújtak, mert tudták, hogy az öreg bár jóságos, de éktelen haragra is tud gerjedni ha olyan napja van.
- Na, hogy ment. – tette fel a kérdést a neje.
Csak morgás volt a válasz, úgy hogy nem is próbálkozott tovább, - majd ha akar, beszél róla - gondolta és ment a dolgára. Jó időbe telt, amíg a helyzet elviselhetővé vált és ekkor kiborult a Mikiből a sok keserűség:
- Hová lett ez a világ? Hol van már az a nap, amikor minden elkezdődött. Amikor megsajnáltam azokat a szegény lányokat, hogy nem tudnak férjhez menni és bedobtam a pénzt, hogy segítsek rajtuk. Cserébe halhatatlanságot kaptam és a jogot, hogy én tehetem boldoggá a világ összes gyerekét. Hívhatnak sokféleképpen: Joulupukkinak, Papá Noelnek, Santa szannak vagy  Babbo Natalenek, de én vagyok az egyetlen, a hiteles Mikulás. És mit látok? Beöltözött, félrészeg Mikulásimitátorokat, akik gyermekeket ültetnek az ölükbe és álságos ígéretekkel etetik őket, pedig nagyrészük semmit nem tud a gyermeki lélekről. Az utcán egymást érik a hamis próféták, akiket a pénzeszsákok küldtek, hogy az ő termékeiket sózza rá a gyanútlanokra. Minden második emberen mikulássapka, még olyan is van, amelyik villog, miért kell tönkretenni mindent, ettől nem lesz szerethetőbb az ünnep, csak üzletszerűbb. És így folyt tovább a panaszáradat. A mamók kellő távolságban hallgatóztak, többen helyeslően bólogattak, egyeseknek eszébe jutott, hogy hányszor el kellett menni mindenféle tanfolyamra, hogy lépést tudjanak tartani a modern játékiparral.
A vihar néhány nap alatt elcsendesedett és minden visszatért a rendes kerékvágásba. A Mikulás miután kipihente a fáradalmakat, újra a régi volt. De nem lógatta ám a lábát a következő kiszállításig, hanem inkognitóban az emberek között járkált és figyelte őket. Este, amikor hazaért feljegyzést készített a napjáról, beszámolt mindenről a többieknek. Online kapcsolatban volt a karácsonyi angyalokkal é a húsvéti nyuszival, mint az elkövetkező ünnepek áldozataival. A Mikuláslakban heti rendszerességgel összeültek megvitatni a feladatokat. A koordinátor szerepe természetesen a nagyszakállúra hárult, de az utóbbi időben átruházta ezt a munkát a manók főnökére. Ez többeknek is szemet szúrt, nem tudták mire vélni. Az öreg a hátsó sarokban ücsörgött, és a gondolataival volt elfoglalva, olyan arckifejezéssel, mint aki nagyon keresi a választ valamilyen problémára. Aztán egy szép tavaszi napon, nem sokkal húsvét után Miki eltűnt néhány napra. Mikor újra felbukkant, olyan volt mintha megfiatalodott volna, pirospozsgás lett az arca, állandóan mosolygott, mindenkihez volt egy-két jó szava, a feleségével csipkelődött. Az esti gyűlésen aztán felállt és azt mondta:
- Biztos sokaknak feltűnt, hogy néhány napra eltűntem. A főnöknél voltam és kértem tőle a nyugdíjazásomat. Az igazság az, hogy már foglalkoztak a kérdéssel, úgy hogy kapóra jött a dolog, állítólag már ki is szemelték az utódomat.
Döbbent csend következett a bejelentésre. A Mikulás kivárta a megfelelő hatásszünetet, majd folytatta:
- Nem kell beijedni pupákok, azért nem lesz senki munkanélküli! Mivel én vagyok az eredeti és igazi Mikulás részmunkaidőben megkaptuk a szegény gyermekek ajándékozásának teljes projektjét. Újra gyárthatjuk a hagyományos, egyszerű fajátékokat, a kevesebb feladat indokolja a rénszarvasszán visszaállítását, a csokimikulás gyár visszaáll a régi gyártási technológiára, újra indítjuk a levélolvasó részlegünket, megint zengeni fog a felszabadult ho-ho-hóó.
A bejelentést kitörő üdvrivalgás követte, egymás vállát lapolgatták, örömökben összeölelkeztek, a manók táncra perdűltek. Késő estig tartott az ünneplés. A Mikulás kiszabadult a véget nem érő öleléshalmazból és kiült a ház elé elszívni egy jó kis pipadohányt. Még hallotta a rénszarvasok vezérét az istállóból:
- Mindenki térjen nyugovóra, mert holnaptól indul a formába hozó edzés, jó éjszakát!

Halk szalmazizegés volt rá a válasz…

2016. december 2., péntek

Blueskocsma - Harry Manx


Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. Ma esti vendégünk egy nagyszerű blues zenész Harry Manx.


Harry Manx 1955-ben született kanadai származású zenész, aki művészetében érdekesen vegyíti a bluest, a népzenét és a hindusztáni zenét.. Ezáltal egyedi, senki által nem utánozható zenét hozott létre. Tizenkét év alatt 12 lemezt jelentetett meg.  Munkásságát több díjjal jutalmazták.  Ma este a 2002-ben megjelent "Wise And Otherwise+ című albumát fülelhetjük meg.

A következő felvételeket hallhatjuk:

01 - Only Then Will Your House Be Blessed
02 - Death Have Mercy
03 - Roses Given
04 - The Gist Of Madhuvanti
05 - Coat Of Mai
06 - Don't Forget To Miss Me
07 - A Little Cruel
08 - Crazy Love
09 - Foxy Lady
10 - Makes You Wanna Die Laughing
11 - Tethered Dogs
12 - Raga Nat Bhariav 

Letölthrtő /download/:

Kedvcsináló:


Harry Manx - Baby Please Don't Go - Live

2016. november 30., szerda

Lokálpatrióta

Mindig is nagyon szerette az erdőt, ahol felcseperedett. Tisztelt minden bölcs, öreg fát, gyakran kérte ki tanácsaikat. Kis korában önfeledten játszott a vele együtt felnövő állatokkal. Szinte mindenki szerette, csak a lázadó rókafiú az Elemér tört mindig borsot az orra alá. Nem tudott rá haragudni emiatt, hiszen ő is ennek az erdőnek a szülötte volt. Legjobb barátai, Nyúl Stefi és Medve Balambér minden nap eljöttek hozzá és együtt töltötték el a szabadidejüket. Velük nem lehetett unatkozni, mert mindig kitaláltak valami jó mókát. Később az iskolában is elnyűhetetlen jópajtások voltak, Stefi a tornagyakorlatokban, Balambér pedig a matekban segítették őt, míg ő a történelem tudásával viszonozta mindezt. Amikor kikoptak az iskolapadból a nagy barátság lanyhulni kezdett, Steffi tovább tanult és elnyelte a város, Balambér pedig felfedező medve lett és járta a világot.
Ő maradt, szeretett itt élni azon a kis lankán, ahol született. A szomszédjába költözött egy bagolycsalád, akikkel szorosabb kapcsolat alakult ki. Nekik köszönheti, hogy egy erdei gyűlésen beválasztották a képviselőtestületbe. Nagyon lelkesen hajtotta végre a rábízott feladatokat. Az erdő neki köszönhette, hogy elkerülte őket az autópálya építés, mert egy mindenre kiterjedő levelet írt a hatóságoknak. Aztán ott volt az erdei múzeum ügye is, amely az ő közreműködése nélkül nem jöhetett volna létre. Na meg az erdei tornapálya, amely egyre népszerűbbé tette otthonukat.
Persze amikor minden nagyon szép és jó, akkor jön a baj. Az egyik közgyűlésen javasolta, hogy a vadállatok és a prédák antagonisztikus ellentétét oldják fel és csináljanak nekik közös, békítő programokat. Nagy nehezen megszavazták, de sokaknak voltak fenntartásaik. Nekik lett igazuk. Egy ideig rendbe mentek a dolgok, amikor az egyik alkalommal, Nyúl Béla többet ivott a kelleténél és egy 8milissel kilyukasztotta a hozzá legközelebb álló farkas bundáját. A vadak vendettát fogadtak és elkezdődött a háború. Többen elestek mindkét oldalon, mikorra a hatóságnak sikerült normalizálni a helyzetet. A közgyűlés, mint ötletgazdát, őt okolta a kialakult állapotok miatt. Ezért majdnem kirúgták az erdei tanácsból, csak a bagoly tekintélye, - aki mellé állt -, mentette meg ettől a kínos incidenstől. Minden esetre óvatosabb lett, mint eddig, nehezen tudta volna elviselni, ha tovább nem vehetne részt a szeretett erdő vérkeringésében.
A mai napig nem lehet tudni, hogy az emiatt szerzett ellenségeinek köszönhető-e, hogy egy napon kora reggel látogatója érkezett és egy nagy piros keresztet rajzolt a törzsére. Ijedten kérte a bagolyszomszéd segítségét, aki csak nézte és hümmögött magában leplezve a tanácstalanságát. Aztán egy szép téli napon fény derült a titokra. Nagy teherautó állt meg a lábánál, vidám, harsány emberek ugrottak elő a fémdobozból. És ekkor meghallotta minden fa rémálmát, a láncfűrészt. Alig, hogy húsába harapott a rettegett, érezte, hogy elveszti az egyensúlyát és már zuhan is a semmibe. Fürge kezek felrakták a fémmonstrum tetejére ás lekötözték, hogy nehogy elszökjön. Ahogy utoljára szeretett otthonára visszanézett, a bagolycsalád döbbent arcát látta, akiket felébresztett a szokatlan zaj. Tehetetlenül zötykölődött, eszébe jutottak életének szép pillanatai, amikor hirtelen megálltak. Körülnézett. A közeli város főterén voltak, legalább is Nyúl Stefi elmeséléséből annak gondolta. Emelővel talpra állították szép szálfaegyenesre, kapott egy papucsot. Elengedték a köteleket, büszkén kihúzta magát. Amikor körbekémlelt, mindenütt fény és csillogás vette körül. Lent aprónépség visítozott és ugrándozott:
- Milyen gyönyörű az idei karácsonyfánk!

Közben díszeket, csomagocskákat, és égőfűzért aggattak rá, egyre szebb lett. Aztán egyik este sok ember gyűlt köré: énekeltek, zsíros, hatalomtól átitatott, alkoholtól felpüffedt arcú emberek szónokoltak, majd felgyújtották a kis lámpácskáit. Fényes szemű felnőttek, tátott szájú gyerekek állták körül és egy pillanatra a csendes áhitat ült rá a térre…

2016. november 25., péntek

Blueskocsma - Various Artists


Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. Hagyományainkhoz híven a hónap utolsó hétvégéjén különböző művészek előadásában hallgatjuk a bluest. Mert nincs annál jobb, mint egy baráti péntek esti sörözést a háttérben öregcsont blueszenészek fűszereznek meg.


A következő felvételeket hallhatjuk:

01 - Bill Moose Jackson-Big Ten Inch
02 - John Lee Hooker-I'm A Boogie Man
03 - Julia Lee-Don't Come Too Soonű
04 - Amos Milburn-Pool Playing Blues
05 - Waltern Brown-Gonna Őlay With Your Woman
06 - Floyd Dixon-Too Mach Jally Roll
07 - Rosalia Howard-Too Many Drivers
08 - Tiny Bradshaw-I'm A Hi-Ballin' Daddy
09 - Robert Henry-Something's Wrong With My Little Manhine
10 - Helen Humes-I'm Gonna Let Him Ride
11 - Danny Taykor-Coffee Daddy Blues
12 - Wynonie Harris-Keep On Cunning
13 - Fats Noel-Ride, Daddy, Ride
14 - Sharps & The Flars-I Know He World
15 - Dorothy Ellis-Drill, Daddy, Drill
16 - Roy Brown-Burcher Pele
17 - Lonnie Johnson-Jelly Roll Baker
18 - Fluffy Hunter-The Walkin' Blues
19 - Todd Rhodes-Rocket 69
20 - Pete "Guitar" Lewis-Chocolade Pork Chop Man
21 - The Sultans-Lennon Squeesing Daddy
22 - Julia Lee-Do You Want It
23 - Billy Ward & The Dominoes-Sixty Minure Man
24 - John Lee Hooker-Too Mach Boogie
25 - Eurice Davis-Wonk, Daddy, Wonk
26 - The Swailows-Bicycke Tillie

Letölthető: /diwnload/

Kedvcsinálók:


Wynonie Harris - Keep On Churnin' 

Dorothy Ellis - Drill Daddy Drill.

Lonnie Johnson - Jelly Roll Baker

Todd Rhodes Orch. - Rocket 69 - 1952

Julie Lee - Do You Want It

John Lee Hooker - Too Much Boogie

2016. november 23., szerda

A pillanat

Van úgy, hogy a nagy körforgásban csak egyetlen pillanat marad meg az örökkévalóságnak.
A kis vízcsepp együtt élt testvéreivel a vízsokaság örvénylő kavalkádjában. Egy derűs szép napon a felszínre került, és boldogan lubickolt a szikrázó napsütésben. A Napnak ma különös ereje volt. Egyszer csak érezte, hogy elválik társaitól és elemelkedik a vízrengetegtől. Egyre könnyebbnek érezte magát, felszabadultan szállt a magasságba. Körülötte társai vidáman élvezték az eddig soha nem érzett lebegést. Akik már átélték ezt az élményt próbálták eloszlatni a szorongást azokban, akiknek első alkalommal sikerült bekerülni a kiválasztottak közé. Elmesélték, hogy majd mi vár rájuk. És úgy is lett: egyre lassabban haladtak felfelé, majd amikor végre megpihenhettek, összeállnak egy laza tömeggé, és egy váratlan pillanatban zuhanni kezdtek oda. ahonnan elindultak. A kis vízcsepp beleszédült az egyre fokozódó rohanásba. Ahogy közeledett, már érezte, hogy valami különleges helyre érkezik. Egy tarka rétet látott maga alatt, milliónyi sokszínű virággal. Mielőtt leért volna, a szél lelassította és néhány társával egy pókhálóban landolt. Megkapaszkodott az erős szálakban. A vihar lassan elvonult és újra előbukkant a Nap. Törékeny testén átsütött a sugár, szivárványt festve a környező világra. Csodálatos pillanat volt, amelyet csak egyszer élt meg életében.
A pók egy oldalszálon függeszkedett, amely egy levél takarásában volt. Itt próbálta átvészelni azt az időt, amíg az ég csatornái el nem apadnak. Morcos volt, mert a lehulló esőcseppek folyton rángatták a hálóját, és aggódott, hogy kárt tesznek a mesterművében. A hosszú évek során tökélyre fejlesztette hálóépítő tudományát és erre a mostanira nagyon büszke volt, mert igazán nagyszerűre sikeredett. Amikor az eső elcsendesedett, óvatosan kilesett a rejtekhelyéről, örömmel konstatálta, hogy minden rendben. Azért még várt egy kicsit, mert nem szerette, ha vizes lesz a kövér vízcseppektől. Hogy elüsse az időt, lábait tornáztatta. Ekkor furcsa fény vetődött a rejteklevelére. Óvatosan kikukucskált és elámult a látottaktól: gyönyörű szivárványszínben pompázott minden egy a hálójában kapaszkodó vízcseppnek köszönhetően. Tátott szájjal figyelte az eseményt, amely csak egy pillanatig tartott.


A család kirándulást tervezett erre a napra. Minden jól kezdődött, gyönyörű időben indultak, de hirtelen beborult és cseperegni kezdett. Egy öreg tölgy árnyékában leltek menedéket. Apa, aki örök optimista volt, azzal biztatta anyát és a nyolcévest, hogy ez csak átfutó zivatar. Nem így lett. Már órák óta esett, amikor kezdték feladni a reményt, hogy ebből a barangolásból nem lesz semmi. De teljesen váratlanul előbújt a Napocska. Apa megkönnyebbült, hogy megúszta az időjós mivolta miatti szekálást és kiadta a parancsot: Előre! A kis csapat nekiindult, és nyakába vette a vidéket. Egyre felszabadultabban viháncoltak a természet lágy ölén. Persze apa volt megint a főkolompos, mert ő volt az, aki mindenből tudott vidámságot varázsolni. Amikor egy virágos réthez értek a családfő berontott az ezerszínű virágrengetegbe, elfeledve, hogy a nemrég elállt eső miatt még minden csuromvizes. Pillanatok alatt csatakos lett, de nem bánta, csalogatta a többieket is, hogy kövessék. Anya már sokkal óvatosabban lépkedett, de aztán egyre jobban feloldódott, elkezdett mezei virágcsokrot gyűjtögetni. A család legkisebb tagja nem tudta eldönteni, kihez csatlakozzon. Ekkor felfedezett valamit. Levette a hátizsákját, a fűre tette és ráült. Előtte egy pókhálón ezernyi kis vízcsepp csillogott szivárványszínűre festve mindent. A varázslat csak egy pillanatig tartott, de sosem felejtette el…

2016. november 18., péntek

Blueskocsma : The Homenade Jamz Blues Band


Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. E heti vendégünk a Homemade Jamz blues banda.


A Homemade Jamz háromtagú amerikai blues zenekar, amely 2006-ban alakult. A zenekar tagjai tesók. 2007-ben megkapták a legfiatalabb blues zenekar megtisztelő címet, ugyanis mindössze  16, 14 és 9 évesek voltak. 2008-ban jelent meg debütáló albumuk. Mississippi-blues neves képviselői, fesztiválok kedvelt zenekara. Ma este a 2013-ban megjelent "Mississippi Hit Countty"című lemezüket füleljük meg.

A következő felvételekkel ismerkedhetünk meg:

01 - Buy One Get One Free
02 - Red Eye Flight
03 - Heartless
04 - Times Are Changing
05 - Nothing Slays The Same
06 - Let You Go
07 - Mississippi Hill Country
08 - If Home Is Where Thr Heart Is
09 - So Many Tears
10 - Ain't No Sunshine
11 - Doing My Thing
12 - Hooks
13 - Love Doctor

Letölthető /download!:

Kedvcsináló:


The Homemade Jamz: Gotta Bad Bad Feeling


2016. november 15., kedd

A medve barátsága

Élt a rengeteg mélyén egy magányos mackó, aki már sok telet megért. Megvolt mindene, amit egy magafajta csak kívánhatott: jó meleg barlang, egy közeli málnás, örökös szerződés egy méhcsaláddal mézügyileg. Feleséget nem nagyon szeretett volna, mert nem szívesen osztozott volna a földi javakban, és egyébként is senki sem viselte volna el a házsártos természetét. Egy ideig nem zavarta, hogy nem szólhatott senkihez, de mikor többször is rajtakapta magát, hogy csak önmagával társalog, elhatározta, hogy szerez magának egy jóbarátot akivel megdumálhatja az erdő dolgait. Korán reggel indult barátszerzőbe és úgy tervezte, hogy estére már meg is oldja ezt a problémát, hiszen ki ne akarna egy ilyen szeretetreméltó társat, mint ő. A dolog elég rosszul indult, ugyanis figyelmetlensége miatt rálépett egy sünre és akkorát ugrott, mint egy álmából felriasztott kenguru. A sün dühösen ráfújt ás az őt ért stresszből felocsúdva tovagördült. A medve egy ideig nyaldosta a talpát, majd új erőre kapva továbbcammogott. A barátkozásra való törekvés nem haladt valami jól, ugyanis amikor megjelent a félelmetes árnyéka, mindenki hanyatt-homlok menekült. Az első nap így hát eredménytelenül zárult. Este, ahogy üldögélt a barlangja előtti kispadon, nagyon neki volt keseredve. Nem értette, hogy ilyen szeretetre méltó lény, mint ő miért nem talál magának dumapartnert. Elhatározta, hogy taktikát változtat és kevésbé lesz feltűnő. Másnap úgy is tett. Egy méretes bokornak álcázva magát nekiindult. Édes szóval próbálta odacsalni az állatokat az álcához, de nagyrészüknek sikerült átlátni a szitán, elkerülni a havercsapdát. Egyedül a naiv nyúl került a közelébe, de mikor látta, hogy miről van szó, alkalmas pillanatban elinalt. A macinak így is sikerült egy pillanatra megérintenie és este jólesően gondolt erre a puha, bársonyos simire. Egész éjjel forgolódott, a folytatáson gondolkozva. Végül reggelre megszületett a döntés: meglátogatja a kétes hírű erdei kocsmát a „Hörpintőt”, hátha ott szerencsével jár. Amint megjelent az ominózus helyen, abban a pillanatban kiürült a becsületsüllyesztő. Csak a gödény maradt, de ő is csak azért, mert bár még csak reggel volt, már popsirészegre itta magát. Őt azért még se, – gondolta magában - megivott egy laza fröccsöt és hazacammogott. Napokig ki sem dugta az orrát lakhelyéről, magába roskadt. Harmadnap nála járt szarkapostás. Máskor mindig csak messziről ledobta a levelet és már ment is tovább. De most valahogy gyanús volt a csend a maciház körül. Ezért bátorságot vett magán és bekopogtatott az ajtón. A medve odabenn meglepődött, mert utoljára ilyen esemény öt téllel ezelőtt történt, amikor rossz helyen parkolt a mézszállítójával és emiatt felkereste az erdőőrségtől bírságokat kézbesítő lajhár. Széles mosollyal nyitott ajtót és gyorsan betuszkolta a meglepett szárnyast. Leültette, kávét főzött neki és közben be nem állt a szája, végre valakivel megoszthatta a gondjait. A szarka először szorongva hallgatta, majd egyre jobban feloldódott. A végén megjegyezte magában – egész jó arc ez a medve -. Beugrott, hogy mivel segíthetne a rászorulón: fel kellene adni egy apróhirdetést a helyi újságban barátkeresés céljából. A medve azonnal kapott az alkalmon és kitöltött egy hirdetési blankettát, majd rábízta a postásra. Napokig izgalommal rohant a bagoly újságosbódéjához, hogy mikor jelenik meg már végre, de hiába, az erdei malmok is lassan őrölnek. Aztán megjött a várva-várt nap és ezután állandóan a telefon közelében botorkált, hogy el ne mulasszon egyetlen hívást sem. De nem akart megcsörrenni a hőnáhított. Már feladta a reményt, amikor avargyűjtés közben meghallotta a csörrenést. Lélekszakadva rohant, de még sem ért oda. Éjjel bóbiskolva ült a masina mellett, amikor újra megszólalt, gyorsan felkapta. A vonal másik végén egy ideig csend volt, majd megszólalt egy vékonyka hang:
- Holnap találkozzunk az erdei tornapálya hatodik állomásán, fél tízkor.

A medve agya egyfolytában azon járt, hogy ki a motosz lehetett az, de nem jutott eredményre. Másnap a jelzett idő előtt fél órával már idegesen ott toporgott a megbeszélt helyen. Pontban fél tízkor megzörrent az avar és egy süni gurult elő a közeli bokorból. A medve arcára ráfagyott a mosoly, másra számított, valami puhán selymesre, akit meg lehet dögönyözni. De jól nevelt mackó révén nem mutatta ki igazén a csalódottságát. Leültek egymás mellé a tornapálya pihenőjében és beszédbe elegyedtek. Kiderült, hogy a süni legalább annyira magányos, mint mackópajtásunk. Ő, a szúróssága miatt népszerűtlen. Ahogy telt az idő egyre közelebb kerültek a másikhoz, a végén már úgy érezték, mintha évek óta haverok lennének. Ez a beszélgetés lett egy hosszú barátság kezdete. Ma már együtt élnek a medve barlangjában és éppen téli álomra készülődnek. És hogyan oldódott meg a medve barátsimogató vágya? Egyik kukázása alkalmával talált egy kidobott konyhai fogókesztyűt…

2016. november 11., péntek

Blueskocsma - Greg Zlap


Itt a hétvége, újra nyit a blueskocsma. Ma esti vendégünk Greg Zlap.


Greg Zlap (eredeti nevén: Grzegors Szlapczymski) 1ö71 ben született Varsóban, lengyel származású blues-herflis. A 80-as évek végén érkezett Franciaországba a poggyászában a szájharmonikájával. Gyorsan rátalált a francia művésztársakra ás főleg klubokban játszanak. 1997-ben jelenik meg első aébuma, melyet napjainkig még hat követett. Jelentős a filmzenékben betöltött szerepe. Ma este a 2011-ben megjelent "Air" című lemezét fülelhetjük meg.

A követlező felvételeket hallhatjuk:

01 - Free Soul
02 - How Deep Is Your Soul
03 - This Train Is Going Nowhere
04 - Half ?y Life
05 - The Wind Is Rising
06 - Oz
07 - I Know You'll Be Mine
08 - Oxygen
09 - Niech Poplyma Lzy
10 - Sit Down And Brealine
11 - Please Stay
12 - Where TheWinds Blow

Letölthető /download/:

Kedvcsináló:


Greg Zlap? Oxygen

2016. november 9., szerda

Marionett

Szeretett itt lenni, fenn a padláson az ócska. de mégis magához ölelő karosszék védelmében.  A régi emlékek dobozai között biztonságban érezte magát- Megidézhette a múlt buktatóit és szépségét is. Először, mint mindig, megsárgult fényképeket nézegetett, megpróbálta kitalálni, hogy mikor és hol készülhettek, milyen pillanatot akartak az örökkévalóságnak megőrizni. Rég elment rokonok, kedvelt és gyűlölt osztálytársak, elmúlt szerelmek néztek rá a félhomályos padlászugban. Azután a levelek következtek. Egyesekbe beleolvasott, másokat többször is átfutott, de volt olyan is, amit már kívülről tudott, félhangosan kimondva a szavakat, majd az ölébe ejtve, szemét elfutották a könnyek. Lopva körülnézett, mintha bárki is meglesné a titkait, aztán óvatosan bebújtatta a levelet a társai közé. Véletlenszerűen nyitogatott, majd csukott be néhány dobozt, amikor egy távoli sarokban rátalált az elfeledett játékok rejtekhelyére egy vidám, színes kartoncsodára. Izgalommal vetette bele magát a gyermekkór kedvencei közé. Mosolyogva idézte fel a kedves emlékeket, ahogy sorra kezébe vette a rég elfeledetteket. Már kezdett volna visszarakodni, amikor a doboz sarkában felfedezett valami sötét gombolyagszerűséget. Kivette és jobban szemügyre vette. Marionett pulikutya volt, kilógó, kicsi piros nyelvvel. Felidézte, hogy egyik nagy kedvencére talált rá, sokszor órákig sétáltatta és ugatott mellé.
Mindent a helyére rakott, de a kutyust magával vitte, rendbe szedte és a szobája mindig látható főhelyére került. Egyedül élt, rászokott, hogy beszéljen hozzá, mindent megosztott vele. Egy nehéz nap után lehuppant kedvenc fotelébe, szemben a szőrmókkal. Hatalmába kerítették az emlékek.
Már gyermekkorában is különc figura volt, mindig mást és másképpen tett, mint a többiek, őrületbe kergetve az óvónőkön át, a tanárokig mindenkit. Szegény anyja próbált belőle egyengyereket faragni, de nem sikerült, végül feladta és beletörődött, hogy egy ilyen utóddal áldotta meg a sors. Persze ebbe az is közrejátszott, hogy apában nem talált partnerre a nevelési elveit illetően. Nem, hogy a teljes atyai szigor hiányzott, még valamiféle cinkosságot is felfedezni vélt a két szerette között. A felnőtté válás sem változtatta meg, öntörvényű lett, hiányzott belőle a csordaszellem, tiltakozott minden olyannal szemben, amit beszabályozott valamiféle leírt vagy le nem írt korlát. A világ azonban nem szereti az ilyen embereket, előbb-utóbb kidobja magából. Apja halála után lelki társ nélkül maradt, begubózódott. Anyja nem nagyon tartóztatta, amikor elhagyta a szülői házat. Nem tudott és nem is akart megváltozni. Persze ilyen múlttal nehéz volt munkát is találnia, de próbálkozások hosszú sora után a bohócdoktorságnál kötött ki. Itt elrejthette a valódi arcát, senki nem kapta rajta, hogy nem szokványos ember, hiszen a bohócnak mindent szabad. Ugyanakkor közel kerülhetett a gyerekekhez, akiket annyira szeretett és lelke az övékhez volt hasonlatos, hiszen igazán soha nem lett felnőtt. Mindennél többet ért számára látni az elcsigázott, kisírt szemekben felgyulladni az önfeledt lángot és a reményt, hogy lesz a betegségen túl egy boldogabb világ és mindehhez hozzá járulhatott a maga bolondos eszközeivel.
A párválasztásban sem volt szerencséje, félreértették a viselkedését, vonzotta az extrém, bolond alakokat, inkább a magányt választotta.
Most, hogy már beköszöntött korának ősze végiggondolta az életét, és vissza emlékezett arra a napra, amikor mindent megértett. Olyan hangulata volt, hogy vágyott az emberek közelségére, elment tehát lökdösődni és sodortatni magát a tömeggel. Egyszer, mint egy varázsütésre minden lelassult, megállt az idő. Körülötte megmerevedett mindenki, de ő továbbra is az eddigi lendülettel haladt tovább. Ekkor vette észre, az eddig nem látott béklyókat. Valahonnan fentről a láthatatlan magasból lógtak alá és minden egyes emberhez csatlakoztak. Mindenki egy marionett figura volt, csak ő nem.
Ekkor mennydörgő hangot hallott:
- Neki miért nincsenek kötelékei?

- Azért, mert ezerévenként egy embernek megadjuk a szabadságát, hogy tanuljunk belőle és többinek a javára váljon – válaszolt egy másik hang.

2016. november 4., péntek

Blueskocsma - Blinddog Smokin'


Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. Ma esti vendégüni a Blinddog Smokin'.


A linddog Smokin'egy anerikai funky, soul, blues és rock banda, amely 1994-ben alakult, a ftontember Carl Guistav herflis vezetésével. A banda kétszáz körüli koncertet ad évente. Több díjat bezsebeltek már és voltak Grammy jelöltek is.
A mai napig 14 albumot jelentettek meg, amelyek közül ma 2011-ben medjenet "Up From The Tracks" címűt füleljük meg.

A következő felvételeket hallhatjuk:

01 - Money
02 - Angels At The Crossroads
03 - Bobby Rush's Bzs
04 - Lace & Leather
05 - Just Come Home To Die
06 - Miss Peggy's
07 - Funky Old Man
08 - Church Of Fools
08 - Cognac And Chocolade

Letölthető /download/:

Kedvcsináló:


Blinddog Smokin'

2016. november 1., kedd

A féllábú

Távoli dobolást hallott, aztán egyre közelebbről. Lassan tudatosult benne, hogy a szívverése az. Szétfeszítette az agyát ez a hang. Próbálta kinyitni a szemét, ólomnehezek voltak, nem bírt velük. Újra és újra nekiveselkedett, végül egy résnyire sikerült kinyitnia, de csak homályos foltokat látott, fáradtan visszacsukta őket. Egy hangot hallott:
- A beteg még nem reagál.
Próbálta összeszedni a gondolatait, de nem jutott semmire, mély álomba zuhant. Mindig ugyanaz az álom tért vissza: egy szárnyaszegett repülőben botorkált, körülötte síri csend honolt. Mindenütt emberi roncsok hevertek, az ablakok betörve, és a tátongó lyukakon keresztül besüvített a szél, lengetve a lelógó oxigénmaszkokat. Reszketett a félelemtől és a hideg metsző fuvallattól.
Amikor feleszmélt, sokkal jobban érezte magát, a látása visszatért. Körülötte fehér ruhás, tüsténkedő alakokat látott. Lassan tisztult le benne minden: korházban van és műtétje volt.
De miért is került ide?
Lázasan cikáztak a gondolatai, próbált visszaemlékezni. Ekkor egy gyengéd kéz lemosta arcáról az izzadságot, majd tovább folytatta a többi testrészeivel, ezért felhajtotta a takaróját. Ekkor látta meg, hogy a jobb lábát elveszítette. Elájult.
Napokba telt, amíg minden részletet összerakott, talán az altatás hatása volt ez, de lehet, hogy a tudata így védekezett, hogy nem akart tudomást venni a megváltoztathatatlanról. Nagyon maga alatt volt, úgy érezte, hogy így nincs értelme tovább élni. Belegondolt abba, hogy ezek után mi mindent nem lesz majd képes megvalósítani: nem tudja megmutatni a srácának a híres focicseleit, nem tud majd fára mászni, és mennyire fognak majd hiányozni a természetben eltöltött kirándulások. Odáig jutott, hogy mindenkit gyűlölt, akinek két lába volt.

Nem tudni minek a hatására, de egy napon minden megváltozott. Talán a gondoskodás, ami körülvette, talán a kirendelt pszichiáterrel eltöltött hosszú beszélgetések, vagy a sűrűn meglátogató családja volt a katalizátor, amely átformálta őt. Félretett minden eddigit és célokat tűzött ki maga elé, figyelembe véve a megváltozott állapotát. Amikor elhagyhatta a korházat, már mindent előre megtervezett. Teljes önellátást dolgozott ki, hogy ezzel is levegye a mellette álló család válláról a terhet. Kialakítottak számára egy külön kis kuckót, ahol mindene meg volt, ami csak akarhatott és elérhető közelségben voltak a szükségleteit kiszolgálók. Megtanulta ügyesen kezelni a tolószéket, mindenhová azzal közlekedett. Kimerészkedett a külvilágba is kezdte jól érezni magát. Azt tapasztalta, hogy a kétlábúak segítőkészek vele szemben, de ami lelohasztotta a lelkesedését az az arcokról leolvasható szánakozás volt. Ezt nem tudta elviselni. És még valami, ami elriasztotta a kint léttől. Egyszer egyedül tett sétát, anikor fiatal suhancokból álló banda megtámadta, rángatták a kocsiját és a pénzét követelték. Egészségesen zsebre vágta volna a csordát, de így fölénybe kerültek. A falka mindig észreveszi, ha az áldozat gyenge és gyávaságból arra csapnak le. Szerencsére egy arra járó megmentette a szorult helyzetéből, de ez az élmény óvatossá tette, nem szívesen mozdult ki a biztonságot nyújtó falak közül. Ha már ő nem ment ki a valós világba, az internet segítségével behozta azt magához. Széleskörű érdeklődése lefoglalták az idejét, azt az időt, amelyből most oly sok volt- A család rendes volt vele, de ott is érezte, hogy hátrébb került a rangsorba. A házi kedvencek szintjére jutott: etetés, egy kis buksi simogatás és mindenki megy a maga útjára. Megértette a megváltozott, őt körülvevő életet, hiszen ebben a rohanó világban senkinek sincs ideje arra, hogy a sérülékeny lelkét pátyolgassa. Szomorúság és egyhangúság költözött a mindennapjaiba. Aztán újra rátalált a zene. Zenei mindenevő volt, hangulatától függően olyan dallamokat hallgatott, amelyről úgy érezte, hogy helyreállítják a lelki egyensúlyát. Azt vette észre magán, hogy kifinomulnak az érzékei. olyan dolgokat érzékel, amely fölött régen átsiklott, de most apró részletek rögzültek az agyában. Egyre jobban bezárkózott a maga kis világába, megkérgesedett. Arra figyelt, hogy napi szinten tartsa az erőnlétét, legalább ne legyen vele több gond, ennyit tudott betenni a közösbe. Napközben gépiesen teltek a másofpercei. Igazán az estéket szerette, mert ilyenkor bejött hozzá a lánya, jó éjt puszit adni. Aztán pedig megérkeztek az álmok. Az álmok melyekben boldog volt, újra futhatott szemben a széllel…

2016. október 28., péntek

Blueskocsma - Awek


Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. Ma esti vendégünk az Awek együttes.


8 aébum és 18 éves zenei tapasztalat áll emögött a francia bluesbanda mögött. Zenei stílusuk a hagyományos blueselemek és az egyediség veszélyes elegye. Kedvelt vendégei a különböző zenei fesztiváloknak. 2009-ben ők voltak a B.B.King által megnyitott Cognac Blues fesztivál favoritjai. 
Tadok:
Bernard Sellam - gitár, ének
Joel Ferron - basszus
Oliver Trebel - dob
Stéphane Bertolino - szájharmonika
Ma este az 1998-ban kiadott "Chess Session" című albumuk zenei anyagával ismerkedünk meg.

A következő felvételek hallhatók:

01 - Allons Bouger
02 - Back Home
03 - I've Been Searching
04 - Rambling And Drinking
05 - Sinve My Baby Left Me
06 - Talking About Love
07 - Leaving In Peace
08 - I Can't Help Myself
09 - I'm Bad
10 - No Religion
11 - Put A Coin In Juke Box
12 - Back To The Same Place 

Letölthető /download/:

Kedvcsináló:


Awek: Blues 

2016. október 25., kedd

Pelenka

A kórházbanlét legmegalázóbb része a kiszolgáltatottság és ezek közül is kiemelkedik a pelenkázás. Amikor először szembesült vele, hogy rajta van, nagyon rosszul érezte magát. Visszatartotta a szükségleteit amíg csak bírta, úgy érezte ha beszennyezné, önmaga is piszkossá válna. De elérte a határt, nem bírta tovább és feladta. Beletörődött a megváltozhatatlanba, egykedvűen hagyta, hogy tisztába kerüljön újra és újra. Nem tudta hogyan álljon a dologhoz, hogy ne kelljen megaláztatásként ezt megszenvednie. Ahogy teltek a napok belegondolt, hogy csecsemőként ezen már keresztülment. Akkor a szülők gondoskodására volt szüksége, hiszen még tehetetlen ösztönlényként akkor is kiszolgáltatott volt. Eddigi hozzáállásán úgy változtatott, hogy beleélte magát egy kisgyermek szerepébe. Egy baba nem foglalkozik még az élet nagy kérdéseivel, csak alszik, eszik, próbálja felfedezni a maga körüli világot. És persze mikor tisztába kerül, jól érzi magát, hiszen megszűnik a kellemetlenség, a rossz szag és a csípős fájdalom. Egészen beleélte magát ebbe az új szerepébe, hogy autentikus legyen, éjszaka titkon még az ujját is szopta, és mosolyogva aludt el. Közben figyelte a körülötte lévő világot. Megfigyelte, hogy betegtársai miként állnak a problémához. Egyesek beletörődve, gépies mozdulatokkal vették tudomásul a tényt, mások viszont tettek azért, hogy megszűnjön ez a kínos állapot és újra a saját maguk szolgái legyenek. És persze akik mindezek elszenvedői voltak, a nővérek próbáltak ráhatni minden féle módszerrel, hogy mindenki újra a régi legyen.
Egyik éjjel érdekes álmot látott:
A történet egy panelház nyolcadik emeletén zajlott. Egymással szemközti lakásban élt két fiatal házaspár egy közel azonos korú kisgyerekkel. A bal oldali ajtó mögé bekukucskálva láthattuk, hogy
anyuka, a nagyobb gyerekkel a konyhában leckét gyárt, közben a finom ebéd is készülőben van. Eközben Öcsi a szobában játszik egy ügyesen elkerített dühöngőben, kockákat pakol egymásra, igen nagy zaj kíséretében. Egyszer csak anya arra lesz figyelmes, hogy gyanús csend hallatszik a szoba irányából. Óvatosan közelítve beles az ajtón. Látja ám, hogy Öcsi komoly képpel szorítja a rácsot és áll, mint a cövek. De néhány másodperc múlva a földre huppan és mintha mi sem történt volna tovább játszik. Este a szülők beszámolnak egymásnak a nap eseményeiről. Anyukának eszébe jut Öcsi mutatványa és megosztja azt apukával. Apa hitetlenkedik, hiszen a nővére még ebben a korában nem tartott itt, de közösen úgy döntenek, hogy megpróbálják ugyan úgy, mint amikor a tesót tanították meg járni. Gyorsan átrendezik a szobát: közel egymáshoz szembeállítanak két fotelt, és leülve Öcsit nagyon óvatosan babusgatva az útjára engedik. A kisöreg először még nagyon bizonytalanul, de egyre ügyesebben megteszi az első lépéseit, láthatóan élvezve azt.
A jobb oldali ajtó mögött is zajlik közben az élet. Pistike, apu felügyeletére van bízva. Apa éppen válogatott focimeccset néz a tévében, közben félszemmel azért figyel a porontyra  is, aki körülötte mászkál a szőnyegen. Ebben a pillanatban Dzsuzsák szabadrúgása, néhány centivel kerüli csak el a kaput, amely izgalmakat apuka hangos ordítással, felugorva tud csak elviselni. A nagy zajra Pityu is erőlködve felkapaszkodik a fotel karfájára megnézni, hogy mi történt, áll egy darabig, majd mielőtt apa oda érne, hanyatt vágódik. De mikor apa rémült feje kibukkan a fotel mögül, már minden rendben van. Az élmény azonban mély nyomot hagy benne és az elkövetkező nyolc hónapban nem próbálja meg többé, inkább felállítja a gyorsmászás világrekordját. A két családapa reggelente együtt indul. Először a bölcsibe visz az útjuk, Öcsi a saját lábán rohangászva, míg Pityuka sportos babakocsival.


Másnap, mikor felébredt, elkezdte komolyan venni a dolgokat, nagyobb intenzitással vetette magát a gyógytorna gyakorlatokba, és kezdte megfogadni a felépüléséhez szükséges okos tanácsokat…

2016. október 21., péntek

Blueskocsma - B.J.Allen & The Blue Voodoo


Itt a hétvége, újra nyit a blueskocsma. Ma esti vendégünk B.J. Alleb és a Blue Voodoo.


Vegyünk egy nagyszerű énekesnút, egy giiárost, egy basszust, ütőhangszerest, és egy billentyűst. Keverjük őket a blues, a klasszikus rock, az oldies, a country és a soul elemeivel és mindezt kiöntve egy koktélpohárba megkapjuk B.J.Allen és a Blue Voodoo művészetét. 2003-ban jelentkeztek előszór önálló albummal, azóta is folyamatosan jelennek meg lemezekkel. Ma este a "Heartless" című 2009-ben megjelent lemezük zenei anyagával jelentkezünk.

A következő felvételeket hallgathatjuk meg:

01 - Don't Know What Your're Missin
02 - Radio Song
03 - Bordeline
04 - Heartless
05 - Take Out Some Insurance
06 - Do Sometzhing
07 - Sunday Kind Of Love
08 - It's All About You
09 - Tryun' To Find The Groove
10 - Iron City
11 - Get It While You Can

Letölthető /download/:
http://data.hu/get/10048804/B.J._Allen__The_Blue_Voodoo_-

_Heartless_2009.zip

Kedvcsináló:


B.J.Allen & The Blue Voodoo:  Do Me Right


2016. október 18., kedd

Korházban

Amikor végre kikerültem a kórházból. megfogadtam, hogy nem fogok írni róla. Hiszen aki már volt ott szeretné elfelejteni, aki viszont még elkerülte, nem is szeretne még csak olvasni sem erről a kívülállónak, oly félelmetes világról. De aztán leülepedett bennem minden és úgy éreztem, hogy tartozom azoknak az embereknek, akikkel megosztottam életem egy szeletét.
Először jutottam ebbe a környezetbe, így nem tudom, hogy máshol milyen a helyzet, lehet, hogy csak szerencsém volt. Előre kell bocsájtanom, hogy nem jól fizető magánklinikára kerültem, hanem egy átlagos közkórházba. De talán jobb is, mert itt természetesnek hatottak a megnyugtató mosolyok, a nyíít szívű kedvességek. Természetes, hogy aki bekerül betegként félelemmel teli. De itt nagyon jól felépített rendszerrel találtam magam szembe. A takarítónőktől kezdve az ápolókig, mindenki viselkedése biztonságérzetet sugallt, megnyugvást adott. Gyorsan múlt a sokkhatás és megpróbált az ember gyereke beilleszkedni ebbe a világba. Néhány nap után kialakult a napi rutin: ébresztő, gyógyszer, mosakodás, reggeli, vizsgálatok, gyógytorna, vizit, ebéd, gyógyszer, midenféle egyéb, gyógyszer, esti fürdés, szundi. Ez mind szép, de ezt a mindennapi életet el tudja rontani, ha az ember elviselhetetlen szobatársat fog ki magának. Ebben is szerencsés voltam, olyan emberekkel voltam összezárva, akik segítőkészek és jóindulatúak voltak. Legendák keringtek olyan emberekről, akik pokollá tették a velük egy légtérben lévők életét. A közös étkezéseknél láttunk kialvatlan arcokat, idegrángásos betegeket, akik kifogták az „aranyhalat” egy rosszbeteg személyében.
A nap legelején a takarító személyzet jelent meg, próbáltak észrevétlenek maradni, nem sokat beszéltek, a kezük járt gyorsan, és amikor végeztek ugyanolyan csendesen távoztak, ahogy jöttek. Majd érkezett az ápolókból és nővérkékből álló társulat. Mindenki rendbe tettek és már haladtak is a következő szobába, súlyos, mindent cipelő járművükkel. Következett a közös reggeli. Erről csak annyit, hogy a mennyisége egy alsó tagozatos napközisnek a fél fogára sem volna elég. És ezek után következett a gyógytorna, amihez ugye kellene némi energia. Nem lett volna, ha az étkezéseket nem egészítettük volna ki egy kis „hazaival”.
/ Szerintem a korházi adagok kiporciózásánál figyelembe veszik ezt a tényezőt. / Még délelőtt volt vizit. Naponta kisvizit, amikor az osztályvezető orvos az ügyeletes nővérekkel végigjárta a betegeket. Bensőséges hangulatú, viccelődő látogatás volt. A betegek ilyenkor merték felvetni a problémáikat. Annál kevésbé volt népszerű a keddenkénti nagyvizit, amelyen mindenki részt vett, még a kórház igazgatója is és nem volt más, mint egy kirakatelőadás ahol minden nagyon szép és minden nagyon jó, és a betegektől csak annyit vártak el, hogy a feltett kérdésre, ami szerint, hogy érzi magát, a köszönöm jól válasz dukált.
 Az ezután következő ebédre nem lehet panaszom, ízletes is volt meg mennyiségileg is elég. Pedig másra számítottam, hiszen a korházi kosztról rossz hírek járnak. A délutánok változatosan teltek, különböző vizsgálatokkal, vagy szabadfoglalkozással. Be lehetett pótolni az ével alatt összegyűlt időhiány miatti olvasnivalót, tájékozódni a külvilág híreiről, újra gyereknek lenni és játszani időkitöltő játékokkal. Estefelé ismét megjelent a gondozói gárda és lemosták a nap szennyeit. Az esti fürdetés a legjobb pillanat volt, hiszen újra elmúlt felettünk egy itt eltöltött idő. És, hogy ki, mlyen benyomásokkal hajtotta álomra a fejét nagyban függött attól is, hogy milyen volt az aznapi hozzáállása és milyen emberek közreműködtek ebben. Itt voltak például a gyógytornászok. Valami hihetetlen alázattal végezték a munkájukat. Mindenkinek személyre szabva felügyelték a munkáját figyelembe véve a testi adottságait, lelki állapotát, problémáit.  Szép szakma, ahol nagy felelősség mellett a cél, hogy újra a régi lehessen mindenki.
Mielőtt korházba kerültem én azt hittem, hogy ápolónők vannak, de itt szembesültem vele, hogy bizony vannak fiú ápolók is. Persze logikus, hiszen néha száz kilós, tehetetlen embereket kell mozgatni. De ők nem csak ennyiből állnak, ugyanúgy ellátják a betegeket, mint nőtársaik. El sem tudtam képzelni, hogy milyen beállítottságú emberek vállalnak ilyen munkát. Aztán jobban megismertem őket, azt a mély emberszeretetet, elhivatottság érzést, amely bennük van és megsüvegelendő.

Utoljára hagytam a nővérkéket. Ők a korház szilárd alapjai, a mozgatórugói, a mindesei, a névtelen katonái. Ott vannak, ha baj van, ha lelki támaszra van szükség, de akkor is, ha csak beszélgetni szeretnél valakivel, éjjel vigyázzák az álmokat. Nem tudnak róla, de angyalok ők, akik azért kerültek közénk, hogy jobb legyen ez a földi pokol…