2011. október 28., péntek

Elveszve


Kora reggel a felesége elment dolgozni, majd nemsokára a gyerekek is elrohantak az iskolába. Csend lett a házban. Mint munkanélküli az övé volt a háztartás nyűgje. De most nem sok kedve volt hozzá. Kinézett az ablakon, a késő őszi napsugár bágyadtan tükröződött az utca közepén elterülő tócsában. Visszafordult, végignézett a szoba álmos bútorain, de valami nyugtalanító érzés kerítette hatalmába. Úgy érezte, megfullad itt, el kell mennie egy kicsit levegőzni. Pár pillanat múlva már kinn is volt, és a közeli erdő felé vette az útját. Egy olyan keskeny ösvényt választott, amelyen még nem járt. Üres gondolatokkal a fejében vitte a lába egyre beljebb és beljebb. Elbűvölte az őszi erdő látványa: a párás levegőben a fák között átszűrődő fény, a szállingózó falevelek, a megrezzenő bokrok, a tobzódó színek kavalkádja. A madarak halk csiviteléssel adták tudtára, hogy az erdő befogadta őt. Céltalanul bolyongott, jól érezte magát, nagyokat harapott a tiszta levegőből, próbált feltöltődni. Leült egy fa tövébe, kezeit maga mellé ejtve, teljesen átengedte magát az őszi erdő varázsának. Aztán belehempergett az avarba, majd, mint egy megtermett rozmár addig lapátolta magára a rozsdás leveleket, amíg teljesen el nem tűnt alatta. Egy külső szemlélő most csak egy jól megtermett lombkupacnak látta volna. Jó volt magába szívni a levelek kesernyés illatát.
De egyszer csak beléhasított a kötelességtudat, felpattant és szapora léptekkel elindult vissza a mindennapok rutinja felé. De annyira lekötötte az őszi erdő, a csodáival, hogy nem figyelte meg az ösvények szövevényét. Ismeretlen helyre vetődött, egyre biztosabb volt benne, hogy nem ez a kivezető út. Már jó ideje kóborolt, amikor a köd ereszkedni kezdett, egyre reménytelenebbé téve a kijutás esélyét. Próbált az érzékszerveire hagyatkozni, de nem sok sikerrel. Lassan sötétedett és pánik kezdett úrrá lenni rajta. Odáig jutott, hogy segítség után kiabált, de csak az öreg fák visszhangozták a kiáltásait. Próbált megnyugodni, arra gondolt, hogy ennél még Jancsinak és Juliskának is több esze volt, hiszen jeleket hagytak maguk után, hogy hazataláljanak, igaz, hogy végül a banyánál kötöttek ki.
Nekitámaszkodott egy fának, próbálta rendszerezni a gondolatait. Mi elöl menekült az erdőbe: a város soha nem pihenő nyüzsgésétől, a már-már olaszos stílusú, mindig hangos családjától, vagy csak kiereszteni a gőzt, hogy újra kibírjon egy kis időt a következő szelepnyitásig? Lehet, hogy egy teljesen másik életre vágyik?
Nem kapott választ, az időközben felerősödő szélben hajladozó fáktól. Összébb húzta magán a kabátját, korgó gyomra figyelmeztette, hogy legalább valami harapnivalót hozhatott volna. Ennél nagyobb baj volt, hogy innivalót sem hozott, szája egyre jobban kiszáradt, úgy érezte, hogy a nyelve egyre nagyobb lesz és olyan kemény, mint egy darab kő. Egy pár korty vizet szeretnék! – fogalmazódott meg benne a kérés. Mintha távolról furulyaszót hozott volna felé a szél. Elindult a csodálatos dallam irányába. Édesanyja jutott eszébe, aki sokszor altatta el őket a furulya hangjaival. Gyönyörű dallamokat tudott kicsalni ebből az egyszerű kis hangszerből. Mi gyerekek tátott szájjal hallgattuk. Számunkra szent volt ez a hangszer, csak anya szája érinthette. Korán itt hagyott bennünket, mert rövid életet szánt neki a sors, de esténként még sokszor hallani véltük azt a szomorú dallamot, amit annyira szerettünk.
A furulya most hirtelen elhallgatott. Körülnézett, egy kis tisztásra vezetett az ösvény.  Megállt, valami hang ütötte meg a fülét. Meggyorsította lépteit. Ahogy a tisztás túloldalára ért és széthajtotta az ágakat, egy csörgedező patakot látott maga előtt. Lehasalt és mohón nyelni kezdte az életmentő nedűt. Teleitta magát, mint a sivatagi teve az oázisnál. Leült egy patakparti nagy kőre, egy kicsit megnyugodott, majd megfogalmazódott benne a következő kérés: Haza kell jutnom!
Még be sem fejezte a gondolatot, amikor újra hallani vélte a furulyát. Feltápászkodott és követte a dallamot. Ahogy vitték a lábai, azon gondolkodott, hogy miért van az, hogy állandóan egyenlő hangerővel szól a zene, soha nem jut hozzá közelebb. Bárcsak megláthatná azt, aki ilyen szívből szólaltatja meg a hangszerét. Beesteledett, csak ment rendületlenül. Hirtelen egy fénycsóva suhant át a fák között, majd elnyelte a sötét. A furulya ismét elhallgatott. Arra botorkált amerre a fényt látta. Egyszer csak véget ért az erdő és kint áll az országút szélén, a távolban meglátta a város fényeit. Ahogy lassan elindult a „világosság” felé azon töprengett, hogy valóban furulyaszót hallott, vagy csak a szél játszott vele. 

2011. október 21., péntek

A három ember esete a kismajommal


Történt egyszer, hogy három ember sétált a parkban, amikor egyszer csak meglátták, hogy egy kismajom szalad feléjük. Az első ember, aki szerette a majmokat, kicsi, aranyos szőrgombócnak látta őt, és magához csalogatta. Megsimogatta a buksiját, elővett egy banánt és megkínálta vele. A majom hálás tekintettel nézett fel rá, felkapaszkodott és egy kicsit összeborzolta a haját. Láthatóan jól érezték magukat egymás társaságában. Ekkor egy gyors mozdulattal átugrott a második emberre. Az ijedten söpörte le magáról, és védekező pozíciót vett fel. Mindig is félt a majmoktól, ezt is egy kis agresszív, meredező szőrű, szemtelennek látta. A kismajom nem tudta, hogy mit tegyen, egy kicsit hátrébb húzódott, bizalmatlanul méregette a harmadik embert. Az csak közömbösen figyelt és arra gondolt, hogy ez is csak isten teremtménye, de azért nem fogom a keblemre ölelni. Mondjuk az is igaz, hogy félni sem félek tőle. Maradjon csak ott ahol van.
Idő közben a két első ember vitába szállt a saját igazáért, a harmadik csak az események szemlélője maradt. Az arra járok mind becsatlakoztak a vitába, és felsorakoztak ki-ki a megfelelő csoport mögé. Mindenki a saját csapatának az igazát védte. A tömeg egyre gyűlt, a hangulat egyre feszültebb és feszültebb lett. A majomszeretők szerint ez egy ártatlan kis lélek, aki szeretni való, szelíd jószág.
‒ Nézzétek, milyen jópofa kerek fülecskéi vannak, és az a csillogó ártatlan szempár. Hát, hogy lehet őt nem szeretni, olyan cuki!
Ezekre a szavakra a második csoport teljesen beindult, és egyre durvább bekiabálásokkal adtak hangot a véleményüknek. Teljesen elszabadultak az indulatok.
‒ Mi az, hogy cuki!  Ez itt! Ez egy förmedvény, miért hord a Föld a hátán egy ilyen torz szüleményt!
A tömeg hátsó soraiból, az arctalan emberektől jöttek a legdurvább bekiabálások:
‒ Mit makog ez itt össze-vissza minden baromságot! Nem való más élőlények közé az ilyen!  Hogy képzeli, hogy piros a hátsója! Ketrecet az ilyen vadállatnak! Az is lehet, hogy veszett, üssük agyon!
A harmadik ember mögé felsorakozottak nem szerettek volna beleszólni a vitába. Meg volt a saját véleményük, de megtartották maguknak.
A kismajom ijedten figyelte a fejleményeket és egyre hátrébb húzódott, majd egy hirtelen mozdulattal megfordult és iszonyatos tempóval az erdő felé vette az útját. Az emberek a piros popsijának villanását látták utoljára. Soha többé nem merészkedett elő.
Ahogy beért a biztonságot nyújtó erdőbe, csak rohant tovább, hátra sem nézett. Az egyre kevésbé hallható zsibongást, felváltották az erdő megszokott hangjai.  Kifulladva az anyja ölelő karjaiban lelt nyugalomra.
‒ Miért volt ez a nagy rohanás? – kérdezte megszeppent kicsinyét a majommama.
A kismajom sorra elmesélte a történteket. Majommama figyelmesen végighallgatta, majd kisvártatva azt mondta:
‒ Tudod kicsim a kétlábú, farkatlan különleges állatfaj.  Azt képzeli magáról, hogy ő a főemlős, minden állat felett áll. Érzelmei által vezérelve ítéletet mond, kinyilatkoztat, a saját igazát szajkózza. Ami nagyobb baj, hogy el is hiszi, hogy ez az egyetlen, a megdönthetetlen igazság. Amikor odafutottál ezekhez, csak egyedül voltál, ők pedig három különböző majmot láttak. Pedig Te csak egy példány vagy, egyedi és megismételhetetlen.  Lehet, hogy nem vagy tökéletes: az egyik füled egy kicsit kajla, a farkad is lehetne egy kicsit hosszabb, hogy jobban kapaszkodhass, de ilyennek szeretlek. Nem tudok rajtad változtatni a tökéletesség érdekében, de nem is akarom, hogy másmilyen légy. Én szültelek erre a világra, nekem mindig megmaradsz annak a szeretetreméltó gyermekemnek, akit először megláttam, tudod akkor, amikor első alkalommal ölelhettelek magamhoz.       
A kismajom lassan megnyugodott és elszenderedett anyja biztonságot nyújtó ölében.         

2011. október 20., csütörtök

Fülöp-szigeti rabok tánca Michael Jackson zenére

A Fülöp-szigeti börtönben újfajta testgyakorlatot vezettek be. A raboknak az együtt táncolást kell gyakorolniuk. Úgy tűnik ez a nevelési módszer elnyerte az itteni foglyok szimpátiáját, élvezettel és átéléssel csinálják.

2011. október 19., szerda

Susan Tedeschi: Better Days

Íme egy másik nagy női blues-gitáros énekes. 41 éves Bostonban született. Férje Derek Truck szintén zenész, évek óta együtt zenélnek a közös zenekarukban. A lemez 1998-ban jelent meg.

 Közreműködtek:


* Susan Tedeschi – guitar, rhythm guitar, vocals
* Adrienne Hayes – guitar, rhythm guitar, slide guitar
* Jim Lamond – bass
* Annie Raines – harmonica




A lemezen a következő felvételek hallhatók:


1. "It's up to You" (Lamond, Tedeschi) – 4:19
2. "Gonna Write Him a Letter" (Tedeschi) – 3:05
3. "Love Never Treats Me Right" (Tedeschi) – 2:11    
4. "It Hurts Me Too" (James) – 5:04
5. "Locomotive" (Tedeschi) – 4:28
6. "You're on My Hair" [instrumental] (Tedeschi) – 4:12
7. "Better Days" (Hayes) – 6:40
8. "Hound Dog" (Jerry Leiber, Mike Stoller) – 4:03   
9. "I Don't Want Nobody" (Robey) – 2:58
10. "Ain't Nobody's Business" (Grainger, Robbins) – 7:33


letölthető - download

Ana Popovic: The Quinn Of Blues Guitar

Ana Popovic 35 éves blues-gitáros énekes. Szerb származású, édesapja oltotta bele a blues szeretetét. Hollandiában tanulta meg a szakma csínját-bínját. Ma már az egyik legjobb női blues-gitárosnak tartják. Munkásságát számos díjjal jutalmazták. Ez az album 2007-ben jelent meg.



Az albumon a következő felvételek hallhatók:

01. Love Fever 04:34
02. Game Of Love 04:23
03. Comfort To The Soul 03:30
04. Downtown 04:28
05. Neighbour, Neighbour 05:14
06. Mended 04:27
07. Sittin' On Top Of The World 03:50
08. Girl Of Many Words 03:57
09. The Hustle Is On 02:47
10. Don't Bear Down On Me (I'm Here To Steal The Show) 03:57
11. Walk Away 03:27
12. Recall The Days 03:47
13. New-York City 04:36
14. How Lonely Can A Woman Get 04:03
15. Love Me Again 05:12
16. Statesboro Blues 03:52
17. Change My Mind 04:30





letölthető - download

2011. október 17., hétfő

Interjú egy hajléktalannal


Ahogy kijött a főszerkesztő szobájából, nem látott a pipától. Még ott csengtek a főnök szavai a fülében: „Nagyon jó kis témát találtam neked. Tudod, jön a hideg, kezdenek hullani a hajléktalanok, ilyenkor mindenki piszkosul elkezdi, sajnálja őket, ez most hálás téma, írj róluk egy cikket”. Nem tudta hogy miért, de viszolygott ezektől, az emberektől. Talán, azért mert ott ahol lakott, volt egy törzskukázó, aki hős várvédőként védelmezte a konténereit, még azoktól is, akik a szemetüket szerették volna kiüríteni. Ki kellett figyelni a megfelelő pillanatot, amikor nem tartózkodik „otthon” és gyorsan végezni a folyamattal. Torzonborz, piszkos, büdös kis emberke volt iszonyatos agresszivitással, mindenkiben totális ellenséget látott, aki neki csak rosszat akarhat. Kiabált, fenyegetően támadott, ha valaki meg akarta közelíteni az illatból következtetve, általa már valószínűleg körbejelölt territóriumot.
Leült az íróasztalához, nem tudta, hogy kezdjen hozzá. Egy pillanatra az a gondolata támadt, hogy itt, kisujjból ír egy cikket és ki van pipálva az egész. De tudta, hogy a jószemű „Boss” egyből kiszúrná és letolná a sárga földig, hogy még egy ilyen piti témából sem tud, kihozna valami nyomdaképeset. Nagy levegőt vett tehát és elindult, hiszen a téma az utcán hever. Ez a szó szoros értelemben igaz volt, mert sok szerencsétlent látott a földön papírdobozokkal betakarva a csípős, ködös reggelen. Ledöbbent, hogy ennyi ember él a periférián, úgy látszik eddig kívül estek a látószögén, vagy csak egyszerűen levegőnek tekintette őket. Az aluljáróban már ébredezett néhány sanyarúsorsú, próbált velük szóba elegyedni, de elküldték melegebb éghajlatra. Ekkor eszébe jutott, hogy a parkban biztos talál valakit, akitől érdeklődhet. Ahogy ott őgyelgett egy kis alacsony ember szólította meg:
‒ Nagyember, van egy cigid?
‒ Sajnos nem dohányzom.
‒ És egy kis rávalód? – jött a következő kérdés.
Értelmet sugároztak a csillogó szemek így hát megpróbálta:
‒ Kisember, tudod mit, kössünk üzletet. Kapsz tőlem pénzt, ha egy kicsit elbeszélgethetek veled.
‒ Nagyember, áll a bolt, foglalj helyet az irodámban – mutatott a fűre - mire vagy kíváncsi?
‒ A hajléktalan életedre.
Kényelmesen elhelyezkedtek a fűben és a kisemberből kérdések nélkül is dőlni kezdett a szó.
Elmesélte, hogyan zajlik egy napja: van egy komája, akivel találtak egy nagyon tuti kis alvóhelyet. Reggel, mivel közel van a folyópart, vagyis a fürdőszoba, megtisztulnak, és kétfelé válnak. Mindkettőjüknek meg vannak a maga bevételi forrásai. Ő a pékség felé veszi az útját, ahol egy jólelkű pék minden reggel juttat egy kis harapnivalót. Aztán üvegezik egy kicsit. Sorra járja azokat a helyeket, ahol automata üvegvisszaváltó van. Az automaták gyakran meghibásodnak, vagy ha tele vannak, nem fogadnak több üveget. A türelmetlen ember, még egyszer nem akarja lecipelni otthonról az üvegeket, ezért valahol a közelben megszabadul tőlük. Ezeket csak be kell gyűjteni, és elvinni egy olyan helyre, ahol még élő beváltás van. Még nem volt olyan nap, hogy ebből néhány fillér ne jöjjön össze. Ez alatt, a kolléga az éttermi ismerőseit keresi meg. Olyan húsokhoz jut itt, amit az étteremben már nem tudnak felhasználni, mert már határesetek. Ezután összefutnak a közös „lakásban”. Reggeli, majd felkerekednek a szokásos konténerjáratra. Időben kell odaérni, hogy a konkurencia ne fölözze le a hasznot. Tudni kell, hova lehet menni, mert vannak kemény csaták némelyik elitebb környékbeli szemetesekért. Hihetetlen dolgokat dobálnak ki az emberek.  Már teljesen berendezhették volna a hajlékukat, de nekik elég az, ami van, két matrac meg takarók. Na és az a rengeteg könyv, amit összegyűjtöttek, meg nem válnának tőlük semmi pénzért sem. Ebben a modern világban kitelt a könyvek becsülete, már csak elektronikusan hajlandók olvasni. Ha nem jön össze a napi bevételük, lejmolnak egy kicsit. Soha nem erőszakosan, csak udvariasan, Mindig akad valaki, aki megszánja őket, különösen adakozók az öregek, meg a fiatal, gyermeküket tologató anyukák. A napi megszerzett kis aprót, természetesen egy kis olcsó itókára költik, mire másra. Ha jó idő van, kiülnek a folyópartra, tüzet gyújtanak, nagyokat beszélgetnek, iszogatnak, majd álomra hajtják a fejüket.
‒ Hogyan lehet ezt az életmódot egyáltalán túlélni? – vetette közbe a kérdést.
‒ Nagyon egyszerű, a jó oldalát kell észrevenni! – jött a válasz.
Felsorolom:
  1. Nincs olyan ember, aki ilyen közel élne a természethez.
  2. Nem kell aggódnom, hogy elhagyom a lakáskulcsom, mert nincs lakásom.
  3. Ha este későn érek haza, nem dönget el az asszony a sodrófával, mert nincs nejem.
  4. Nem kell kikérdeznem a gyerektől a leckét, mert ők már régen megtagadtak, szerintem már rám sem ismernének, vagy ha mégis, szégyenkezve fordítanák el a fejüket.
  5. Ha mákos tésztát eszek nyugodtan mosolyoghatok, mert már nincsenek fogaim.
  6. Nem gyűrűzik be a gazdasági váltság, és kuncogok a markodba, mert nem fizetek adót.
  7. Itt csak a mának élsz, örülsz, hogy kaptál még egy napot a sorstól, de azt becsüld meg.
Vékony, magas ember közelített feléjük. Amikor odaért, emberünk felkászálódott és elbúcsúzott:
‒ Itt az idő menni kell a napi betevőért.
Az újságíró kezet nyújtott, megköszönte és egy soknullás bankjegyet csúsztatott a gyűrött kabátzsebbe. A két, ellentétes alkatú ember lassan távolodott az aranyló, őszi napsugárban. Ő is elindult az ellenkező irányban. Gondolatai már otthon jártak: a nevelhetetlen, Chips-en és Colán felnevelődött Tv-őrült gyerekeinél, a sorozatokon és internet rendeléseken kívül mással nem foglalkozó asszonyán, a szeretetét csak pénzben mérő anyósán, és a rengeteg kidobott ételen felhízott kutyáin.

2011. október 16., vasárnap

Memphis Slim: U.S.A.

Memphis Slim-et tartják az egyik legkiemelkedőbb blues-zongoristának, mindamellett kitűnő énekes is volt. Teljesen egyéni stílust alakított ki Big Bill Broonzy tanácsára és ez repítette a világhírnév felé.



Az albumon a következő felvételek találhatók:

1. Memphis Slim U.S.A.
2. Sassy Mae
3. Little Piece Of Mind
4. Got To Find My Baby
5. Banana Oil
6. Blue And Lonesome
7. Two Of A Kind
8. She's Allright
9. Blues All Around My Head
10. Wish Me Well
11. Four Years Of Torment
12. Got To Find My Baby
13. Slim Was Just Kiddin'
14. Jive Time Bounce
15. Backbone Boogie
16. Memphis Slim U.S.A. (Alternate)
17. She's Allright (Alternate)
18. Blues All Around My Head (Alternate)
19. Blue And Lonesome (Alternate)





Howlin' Wolf: The Very Best Of Howlin' Wolf

Howlin' Wolf /Üvöltő Farkas/ 1976-ban elhunyt blueslegenda. Dalainak nagy részét Willie Dixon szerezte. Zenéje olyan zenekarokra volt hatással, mint a Doors, Led Zeppelin, Yarbirds, Rolling Stones. Ez az album 1994-ben jelent meg Wolf legjobb felvételeivel.

A lemezen a következő felvételek találhatók:

01. Moanin' at Midnight (1951)
02. How Many More Years (1951)
03. All Night Boogie (1953)
04. Baby How Long (1954)
05. Evil (1954)
06. Forty Four (1954)
07. Smokestack Lightnin' (1956)
08. Moanin' for My Baby (1958)
09. I'm Leavin' You (1958)
10. Spoonful (1960)
11. I Ain't Superstitious (1961)
12. Goin' Down Slow (1961)
13. Killing Floor (1964)
14. Poor Boy (1970)





letölthető - download

2011. október 14., péntek

Jeff Healey: Hell To Pay

Jeff Healey a bluesgitárosok közül kiemelkedik egyéni hangszerkezelésével. Fiatalon egy súlyos betegség következtében elveszítette a látását. A gitárt ezért egész különös módon kezeli, ülve és mintha citera lenne. Technikája egyszerűen lenyűgöző. Sajnos ez a betegség elég fiatalon az életét követelte, sok szép dallam maradt a gitárjában.

Az albumon a következő felvételek hallhatók:

1. Full Circle
2. I Think I Love You Too Much
3. I Can't Get My Hands On You
4. How Long Can A Man Be Strong
5. Let It All Go
6. Hell To Pay
7. While My Guitar Gently Weeps
8. Something To Hold On To
9. How Much
10. Highway Of Dreams
11. Life Beyond The Sky 




Jeff Healey: While My Guitar Gently Weeps
letölthető - download:
http://data.hu/get/8578327/Jeff_Healey_-_Hell_To_Pay.zip

Johnny Winter: I'm A Bluesman

Johnny Winter 1944-ben született iszonyatosan sovány, albinó blues gitáros. Kétszeres Grammy-díjas kitűnő zenész. Ez az albuma 2004-ben jelent meg.

Az albumon a következő felvételek hallhatók:

01 I'm A Bluesman
02 Cheatin' Blues
03 I Smell Smoke
04 Lone Wolf
05 So Much Love06 The Monkey Song
07 Shake Down
08 Sweet Little Baby
09 Pack Your Bags
10 Last Night
11 That Wouldn't Satisfy
12 Sugar Coated Love
13 Let's Start All Over Again







letölthető - download

2011. október 11., kedd

Sonny Terry & Brownie McGhee: Backwater Blues

Sonny Terry szájharmonikás és Brownie McGhee gitáros klasszikus blues-duó-t alkottak. Amolyan kutya-macska barátság volt az övék, nem bírták ki egymás mellett, de egymás nélkül sem. 1939-ben ismerkedtek meg és több mint negyven éven keresztül együtt zenéltek Terry 1986-os haláláig.

A lemezen a következő felvételek találhatók:
1. Climbin' on Top of the Hill 3:00
2. Louise 4:14
3. My Father's Words 4:22
4. Backwater Blues 4:29
5. Wine Headed Woman 5:52
6. Careless Love 4:13
7. Playing with the Blues 4:25
8. I Can't Sleep at Night 4:42
9. My Baby's Leavin' 5:04
10. Lose Your Money 3:22
11. Jet Plane Blues 3:44
12. Rainy Day 4:05
13. I'm a Stranger 4:53
14. Women on My String 3:42
15. One Scotch, One Bourbon, One Beer 2:00
16. Key to the Highway 5:14
17. You'd Better Mind 3:45
18. Walk On 2:52 





letölthető - download


Sonny Boy Williamson: Down And Out Blues

Sonny Boy Williamson a valaha élt egyik legnagyobb blues-szájharmonikás. Már a harmincas-negyvenes években is készített felvételeket olyan legendákkal, mint Robert Johnson. Az igazi hírnév 1955 után kapta szárnyra, amikor a Chess lemezcég felfedezte magának. Olyan zeneszámokat alkotott amelyek örökbecsűk a blues palettáján. Ez az albuma eredetileg 1959-ben készült, de ez a remastered változat japán kiadású és 6 bónuszfelvételt is tartalmaz.
Az albumon a következő felvételek találhatók:


  01. Don't Start Me To Talkin
  02. I Don't Know
  03. All My Love In Vain
  04. Key
  05. Keep It To Yourself
  06. Dissatisfied
  07. Fattening Frogs For Snakes
  08. Wake Up Baby
  09. Your Funeral & My Trial
  10. 99 - (studio)
  11. Cross My Heart
  12. Let Me Explain
  13. I Don't Know (bonus track)
  14. Fattening Frogs For Snakes (Outtake) (bonus track)
  15. Your Imagination (bonus track)
  16. Let Your Consciousness Be Your Guide (bonus track)
  17. Trust Me Baby (bonus track)
  18. Bye Bye Bird (bonus track)

2011. október 8., szombat

Péntek esti Blues


Reggel egy dallamfoszlány fészkelte be magát a fülébe: „ma blues a kedvem, de senki sem hangolt rá”. Nem hagyta békén, egész nap újra és újra előbújt és rávette, hogy beledúdolja a péntekbe. Újra itt volt egy hétvége és most sem tudott mit kezdeni magával. Megnézte a moziműsort, de nem talált magának valót. Egyébként is egyre ritkábban járt moziba, mert úgy érezte oda van a filmnézés meghittsége. Ezek a mai multiplex filmszínházak a dübörgő hangtechnikájukkal, a colázós, pattogatott kukoricás, bekiabálós közönségükkel már nem az ő világa volt. Otthon lődörgött egy ideig, bekapcsolta a világító dobozt, de nem sokáig volt türelme hozzá. Egy kicsit olvasott, de most fárasztották a szemét a betűk egymásutánisága.  Úgy döntött, hogy kihasználja a vénasszonyok nyarának utolsó csábítását és sétál egy nagyot. Ahogy kilépett az utcára, teleszívta magát az ősz illatával. Elbűvölte, ahogy ez az évszak a színpaletta összes színével megfesti a világot. Mint minden őszi sétájánál, most is a ligetnél kötött ki. Imádott itt az évszázados platánfák társaságában. Elhagyta a kijelölt utat, térdig gázolt az avarban. Felszabadult volt, gyermeki, és egy pillanatra boldog. Szerette az óriás fák hosszú árnyékát, amikor átlépett rajtuk, egy kicsit elfelejtette, hogy ebben a világban él.
Lassan beesteledett, már a külváros sikátoros utcáit rótta.  A lábai már tudták hová viszik, de ő még nem. Egyre közeledő lágy, andalító zene zökkentette vissza a gondolataiból. Ott állt a régi, kedvenc blues-kocsmája előtt.  Belépett az ajtón és elindult lefelé, a szűk, kacskaringós félhomályos lejáraton. A mélyből egy szívbemarkoló blues-ballada húzta magával. Halk zsibongás fogadta a dohányfüstös, boltozatos helyiségben. Odament a pulthoz, kért egy literes sört és egy kis rágicsát. Örömmel vette észre, hogy a kedvenc helye a legtávolabbi zugban szabad. Lehuppant a székre, hátát a falnak vetette és átadta magát a bluesnak. Szeretett itt ülni, innen be lehetett látni az egész teret. Ahogy körülnézett, úgy érezte, hogy itt megállt az idő. Ugyanazok a fehér falak, rajta régen volt blues-zenészek szénrajzaival, ugyanazok a kényelmetlen, támla nélküli, láblógatós bárszékek, előttük hosszú, keskeny asztalokkal, ugyanazok a gyűrött arcú emberek. Az aranysárga nedű megnyitotta az emlékezetét. Egy ismerőse csalta le ide először és azonnal magával ragadta a hely varázsa. Zenei mindenevő volt, de a bluest igazán itt engedte közel magához. Ennek az egyszerű, de mégis különleges zenének belül, nagyon mélyen vannak a gyökerei. Nehéz ráérezni, de ha egyszer elkap, soha többé nem enged el.
Akkoriban milyen sokszor lejárt ide. Volt itt agyonzsúfolt péntek esti élőkoncerten. Ilyenkor időben kellett érkezni, mert a későn jövők már kiszorultak. A szokásosnál sokkal több ember szorongott egymáshoz préselődve, söröskorsóval a kezében, de nem számított, mert egy közös cél, a blues szeretete hozta őket össze. Az empátiával rendelkezők kézről kézre adva a korsókat kint a járdán ülőknek is juttattak a keserű nedűből. Még itt az utcán is érezhető volt a blues-hangulat.  
Gyakran lejött a barátaival is egy kis délutáni dumapartira, kibeszélni a nőügyeket, vagy az éppen aktuális sporteseményeket. Ilyenkor csak háttérzeneként szólt a blues.
Eszébe jutott, hogy egy hétköznap délelőtt ide beszélt meg találkozót rég nem látott felnőtt fiával. Hamarább érkezett, leült és átengedte magát a diszkréten, háttérből szóló blues hatásának. Amikor fia megérkezett, a pultos ismerősként üdvözölte. Kiderült, hogy tőle teljesen függetlenül talált rá a helyre, és ő is a blues rabja lett, azóta ez a törzshelye. A blues feloldotta a régi feszültségeket, újra egymásra találtak.
Azután egyre kevesebbet jött el ide, szép lassan elmaradozott, kényelmes lett, többre becsülte az otthon melegét. Ha olyan hangulata volt feltett egy lemezt, de sohasem érintette meg olyan mélyen a blues, mint itt. Most értette meg, hogy ehhez a zenéhez szükség van a hely semmihez nem hasonlító atmoszférájának. Aki ezt a kocsmát megnyitotta, érzéke volt a blueshoz, mindenre kiterjedt a figyelme. A rejtett világítások különös félhomályt kölcsönöznek a helynek. A zene a falakból árad, mindenhol egyformán élvezhető, pont olyan hangerővel, amennyivel szükséges. A bluest nem lehet teljes hangerővel hallgatni, mint a rockot. Bensőségesnek kell lennie, mert csak így érinti meg a lelket. A csapos is a helyhez illő, szakállas, torzonborz figura kicsi, gombszemekkel, csak annyit szól amennyi szükséges. A vendégek is beleillenek a környezetbe, nem harsányak, csendben beszélgetnek, vagy csak egyszerűen zenét hallgatnak, átszellemülten.
Bekapta az utolsó sörkorcsolyát, megitta a maradék sörét és lassan elindult a kijárat felé. Ahogy kilépett az éjszakába megcsapta arcát az időközben leereszkedő köd.
Ez volt az utolsó szép őszi napunk – gondolta magában és felhajtotta a gallérját. Ahogy eltűnt távolodó alakja a sikátorban, a zene is elcsendesedett.



2011. október 7., péntek

Laughs - nevetés

Amennyiben nevetéssel indítjuk a napunkat, talán másképp állunk a bennünket ért benyomásokhoz. Ebben az összeállításban a nevetés összes válfaja megtalálható: a bébi kacarászástól, a kuncogásokon keresztül a hahotáig, a földön fetrengésig. Ahogyan most oly divatos mondattal éljek: legyen jó napod!

2011. október 4., kedd

Weather Report: Mysterious Traveller

A Weather Report egy kitűnő jazz-rock együttes J. Zawinul billentyűs vezetésével. Egymás előzgették a zenei listákon a Chick Corea nevével fémjelzett Return To Forever nevű zenekarral.
A lemezen közreműködtek:

Josef Zawinul: Electric and acoustic piano, synthesizer, guitar, kalimba, organ, tamboura, clay drum, tac piano, melodica
Wayne Shorter: Soprano and tenor sax, tac piano
Alphonso Johnson: Bass
Miroslav Vitous: Bass (track 2 & 7)
Ishmael Wilburn: Drums
Skip Hadden: Drums (tracks 1 and 4 only)
Don Um Romao: Percussion, drums
Ray Barretto: Percussion (track 3 only)
Meruga: Percussion (track 1 only)
Steve Little: Timpani (track 6 only)
Don Ashworth: Ocarinas and woodwinds (track 7 only)
Isacoff: Tabla, finger cymbals (track 7 only)
Edna Wright: Vocalists (track 1 only)
Marti McCall: Vocalists (track 1 only)
Jessica Smith: Vocalists (track 1 only)
James Gilstrad: Vocalists (track 1 only)
Billie Barnum: Vocalists (track 1 only)

A lemezen a következő felvételek találhatók:



1. Nubian Sundance (Zawinul)   10:40
2. American Tango (Zawinul, Vitous)   3:40
3. Cucumber Slumber (Zawinul, Johnson)   8:22
4. Mysterious Traveller (Shorter)   7:21
5. Blackthron Rose (Shorter)   5:01
6. Scarlet Woman (Johnson, Shorter, Zawinul)   5:45
7. Jungle Book (Zawinul)   7:24
+ extra:
8. Miroslav's Tune (Vitous)   5:25


Chick Corea: Mad Hatter


Chick Corea világhírű jazz billentyűs. Ez a lemeze 1978-ban jelent meg, személyesen az egyik kedvencem, a benne hallható csodálatos basszus-szólónak köszönhetően / a Dear Alice c. számban/

A lemezen közreműködnek:
A következő felvételek hallhatók az albumon:


  1. "The Woods" – 4:26
  2. "Tweedle Dee" – 1:08
  3. "The Trial" – 1:40
  4. "Humpty Dumpty" – 6:30
  5. "Prelude to Falling Alice" – 1:19
  6. "Falling Alice" (Gayle Moran) – 8:18
  7. "Tweedle Dum" – 2:51
  8. "Dear Alice" (Gayle Moran) – 13:07
  9. "The Mad Hatter Rhapsody" – 10:44


letölthető - download

2011. október 2., vasárnap

V.A. - Harmonica Blues

A szájharmonika a blues egyik fontos eszköze. Egy kicsi hangszer, de mégis nagy zenei tudást és hozzáértést igényel. Mesterei közül néhány található az albumon.

Az albumom a következő előadók szerepelnek:

 


letöltés - download

B.B. King & Friends: 80

B.B. King az egyik legtöbbet koncertező blues-zenész. Munkásságát 15 Grammy-díjjal jutalmazták, közel 80 lemeze jelent meg. Ez az album 80. születésnapjára készült 2005-ben. A lemezen a mester barátaival zenél együtt.

A lemezen a következő felvételek találhatók:


1. Early In The Morning  4:50 (with Van Morrison)
2. Tired Of Your Jive  3:53  (with Billy Gibbson)
3. Thrill Is Gone  5:03  (with Eric Clapton)
4. Need Your Love So Bad  3:58  (with Sheryl Crow)
5. Ain't Nobody Home  3:53  (with Daryl Hall)
6. Hummingbird  4:41 (with John Mayer)
7. All Over Again  4:55  (with Mark Knopfler)
8. Drivin' Wheel  4:18  (with Glenn Frey)
9. There Must Be A Better World Somewhere  6:15  (with Gloria Estefan)
10.Never Make Your Move Too Soon  4:59  (with Roger Daltrey)
11.Funny How Time Slips Away  4:10  (with Bobby Bland)
12.Rock This House  3:07  (with Elton John)


2011. október 1., szombat

Buddy Guy: The Treasure Untold

Buddy Guy egy igazi élő blues-legenda. Zenéjében keveredik a blues, a rock, a free-jazz és a soul. Olyan zenészek tekintették példaképüknek mint: Jimi Hendrix, Jeff Beck és Jimmy Page. Eric Clapton az ő játékának hallatán alapította meg a Cream-et. Hatszor Díjazták Grammy-díjjal. Benne van a száz legjobb gitáros között, mégpedig előkelő helyen.

Az albumon a következő felvételek hallhatók:



01 - First Time I Met The Blues 
02 - Stone Crazy 
03 - I Found A True Love 
04 - Skippin' 
05 - The Treasure Untold 
06 - American Bandstand 
07 - Don't Know Which Way To Go 
08 - Buddy's Boogie 
09 - Worried Blues (Stick Around) 
10 - Moanin' 
11 - I Dig Your Wig 
12 - My Time After Awhile 
13 - Night Flight 
14 - You Got To Use Your Head 
15 - Keep It To Yourself 
16 - My Mother
 







                                                          letölthető - download