2015. október 30., péntek

Blueskocsma: Various Artist - Blues Power


Megérkezett a hónap utolsó péntekje, nyitunk, még pedig blues-válogatással. Ismét a hangszóróké lesz a főszerep.  Nagyon népszerűek ezek a hangulatos esték, baráti társaságok kedvenc helye lettünk, ahol nagyokat lehet dumálni, de csak be lehet ülni a blues hangulatért is.
A téma, amit körüljárunk a blues hatalma, igazi nagyágyúkkal.


A következő felvételeket hallhatjuk:

01 - B.B. King-Why I Sing The Blues
02 - Buddy Guy-First Time I Met The Blues
03 - Eric Clapton-Bell Bottom Blues
04 - John Lee Hooker-One Bourbon, One Scotch, One Beer
05 - Robert Gray-Smoking Gun
06 - Howlin Wolf-Killing Floor
07 - Koko Taylor-Wang Dang Doodle
08 - Little Walter-I Got To Find My Baby
09 - Otis Rush-So Many Roads
10 - Bo Diddley-Pretty Thing
11 - Buddy Guy-Ma Time After A While
12 - Etta James-Baby, What You Wan Me To Do
13 - Sonny Boy Williamson-Don't Start Me Talkin'
14 - The Allman Broters Band-Wasted Words
15 - Eric Clapton-Blues Power

Letölthető /download/:

Kedvcsinálók:


B.B.King:Why I Sing The Blues


Howlin Wolf: Killing Floor

Koko Taylor: Wang Dang Doodle

Buddy Guy: My Time After A While

Etta James: Baby What You Want Me To Do

Eric Clapton: Blues Power

2015. október 23., péntek

Blueskocsma: Bonnie Lee




A hétvégén újra nyit a blueskocsma. Nagyon sikeres a régi öreg bluescsontokat felsorakoztató háttérzenénk. Úgy, hogy egyenlőre ennél maradunk. A mai napra szánt előadónk: Bonnie Lee amerikai blues énekesnő.


Bonnie texasi születésű, 1931-ben látta meg a napvilágot. Kiskorában zongorázni tanult, de az anyja elenne volt, így elment gospel énekesnőnek. 1958-ban Chicagoba költözött, bárokban énekelt. Itt vette fel a Bonnie Lee nevet, az eredetileg anyakönyvezett Jessie Lee Frealis helyett. Két évvel később már lemezszerződése volt és elkezdődött a karrierje. Ő volt a chicagoi bluesnemzedék egyik utolsó tagja, akinek a műfaja a nagy hangú női énekes a háttérben egy chicago-blues zenekarral.

Ma este a következő felvételeket hallhatjuk tőle:

01 - I'm Good
02 - Fast Life
03 - Summer Is Gone
04 - Sad And Evil Woman
05 - You Got Me Runnin'
06 - I Love You Baby
07 - Tryin' To Make A Livin'
08 - Got The Blues
09 - Bye, Bye Baby
10 - I Need Someone
11 - I've Got A Man
12 - Baby What You Want Me To Do
13 - Walking Blues
14 - I Love You Baby
15 - Thats All Right
16 - I Need You Love So Bad
17 - Since I Fell for You
18 - If You Be My Baby
19 - Breakin Up Somebodys Home
20 - Ocean of Tears
21 - Got The Blues Bout My Baby
22 - Next Time You See Me
23 - Change Your Mind
24 - Give Me All Your Lovin

Letölthető /download/:

Kedvcsináló:


Bonnie Lee



2015. október 16., péntek

Blueskocsma: Blind Lemon Jefferson


Itt a hétvége, újra nyitunk. Nagyon nagy sikere van annak, hogy kocsmaként működünk és társalgás közben a háttérben szól a blues. Egyenlőre folytatjuk ezt a hagyományt. Úgy látszik, hogy nagy igény van az eredeti blues gyökerekre. Mai háttérzenénk előadója Blind Lemon Jefferson.



Blind Lemon Jefferson 1893-ban született, amerikai bluesgitáros és bluesénekes. A 20-évek egyik legnépszerűbb bluesénekese volt. Később a Texas-blues atyjának nevezték. Jeffersont magas énekhangja és jellegzetes gitárjátéka nagyon megkülönbözteti a többi blueszenésztől. Bár lemezei jól fogytak, mégsem volt a fiatal zenészek között sok követője. Nem volt hosszú életű, mert 1929-ben meghalt szívelégtelenség következtében, de életműve sokáig fennmaradt.

Ma a következő felvételeit hallgathatjuk meg:

01 - Broke And Hungry
02 - Bad Luck Blues
03 - Matchbox Blues
04 - Easy Rider Blues
05 - Rambler Blues
06 - One Dime Blues
07 - Mean Jumper Blues
08 - Hangman's Blues
09 - Oil Well Blues
10 - Tin Cup Blues
11 - Big Night Blues
12 - Southern Woman Blues
13 - That Crawlin' Baby Blues

Letölthető /download/:
http://data.hu/get/9179009/Blind_Lemon.zip

Kedvcsináló:


Blind Lemon Jefferson: Easy Rider Blues

2015. október 9., péntek

Blueskocsma: Big Mama Thornton


A múlt héten technikai szünetünk volt. A problémákat sikerült orvosolni, úgyhogy újult erővel nekivágunk. Folytatjuk a háttérzenés, társalkodós bluesestet némi alkoholfogyasztással karöltve.
Ma esti vendégünk, igazi hangulatteremtő: Big Mama Thornton.



"Big Mama", eredeti nevén Willie Mae Thornton 1926-ban született Montgomery-ben. Pályafutása Houston-ban kezdődött, amikor az azóta már örökzöld "Hound Dog" című száma Billbord-listás lett.1965-től tíz lemeze jelent meg. Kiváló blueshang, kitűnő dalszerző és nagyszerű herflis volt. Egész életében alkohol- és súlyproblémával küzdött. 1984-ben vesztette el a bluesvilág.

Ma este a következő felvételeket hallgathatjuk tőle:

01 - Hound Dog
02 - My Man Called Me
03 - I Smell A Rat
04 - They Call Me Big Mamam
05 - You Don't Move Me No More
06 - Let Your Tears Fall Baby
07 - Rock-A-Bye Baby
08 - Yes, Baby
09 - How Come
10 - Nightmane
11 - Stop A-Hoppin' On Me
12 - Just Like A Dog, Braking Up The Wrong Tree
13 - Walking Blues
14 - The Big Change
15 - Hard Times
16 - Laugh, Laugh, Laugh
17 - The Fish
18 - I've Searched The Whole World Over

Letölthető /download/:
http://data.hu/get/9062067/Big_Mama.zip

Kedvcsináló:


Big Mama Thornton

2015. október 6., kedd

A találkozás

A fiú korán elhagyta a szülői házat, mert mindenáron önálló akart lenni. Tudatosan építette fel az eljövendő életét. Szeretett volna állatokkal foglalkozni, de eladta magát a jövedelmező pénzszerzés oltárán. Szépen haladt előre a jobblét lépcsőjén. Alig volt huszonöt, már ott állt a háza előtt a kocsija, élvezte berendezett otthona kényelmét. Amikor elért egy szintet, egy új hobbinak kezdte szentelni az életét, éspedig a kütyügyűjtésnek. Szerette magát körülvenni e legújabb technikai csodákkal, nem számított az ára, vagy a felhasználhatóságának az észszerűsége. Boldognak érezte magát a magánbirodalmában. Ritkán engedett be ebbe a zárt világba idegent. Nem találta meg a másik felét, de valahogy már nem is vágyott rá. Szeretett egyedül, rázáródtak a falak. Egy idő után azonban kiüresedett, nem találta a helyét, már nem jelentettek örömet az új technikai bigyók, a régieket is egyre ritkábban használta. Csak lézengett, vegetált, mint egy partra vetett hal. Egyik nap eszébe jutott, hogy gyerekkorában mennyire szeretett biciklizni. Felkerekedett hát és vett egy kerékpárcsodát. Ez már kicsit másként működött mind a régkor campingcajgája. Napokba tellett, amíg mindent funkciót kisilabizált, de egyre jobban összemelegedtek. Már ott tartott, hogy munkába is ezzel tekert.
Egyik pénteken nagy elhatározásra jutott, a hétvégét kerékpár túrával tölti el. Felszerelkezett: bicajos ruha, sisak, térd- és könyökvédő, fejlámpa, akciókamera, kis utánfutó a sátornak és egyéb kellékeknek, megfelelő mennyiségű elemózsia és energiaital, valamint természetesen GPS. Szombaton, kora hajnalban nekiindult a nagy kalandnak. Nem volt határozott útvonala, csak belevetette magát a vakvilágba. Nem aggódott, hogy eltéved a helymeghatározó majd hazavezeti – gondolta−.
Nagyon szépen haladt, nagyokat harapott a friss levegőbe, élvezte a mellette elsuhanó tájat. Csak tekert rendületlenül, még falatozni is elfelejtett. De a reggeli kis kerekezések úgy tűnik kevésnek bizonyultak, mert, ahogy a Nap lebukni készült a horizont mögött, egyre jobban elfáradt és már úgy érezte, hogy teljesen elkészült az erejével. Éppen elhatározta, hogy mára elég lesz és leszállni készült a járgányról, amikor az első kerék hatalmasat robbant és átbucskázva a kormányon, elterült a földön. Szerencsére nagyobb baja nem történt, csak egy kicsit sántikált, ahogy leverte magáról a port. De a csodagép első kereke tropára ment. Erre a váratlan dologra nem készült fel, álmában sem gondolta, hogy ilyen megtörténhet vele. Körülnézett. Egy völgy terült el előtte. Úgy gondolta, hogy a közeli kis erdős rész alkalmas lesz az éjszakai sátorverésre. Viharverten elindult a kiszemelt irányba. Ahogy kereste az alkalmas helyet, a fák között megpillantott valami fényt, ösztönösen elindult hát arra. Egy kis tisztásra érkezett, ahol egy ember a tábortüzének zsarátnokait piszkálta, hogy jobban felszítsa a tűzet. Háttal állt a jövevénynek, mégis ő szólalt meg először:
− Üdvözölöm, jöjjön közelebb, melegedjen meg, már hűvösek az éjszakák.  
A férfi egy ideig csak állt, aztán csak közelebb jött és végre fogadta a köszönést.
−Tudja, innen pont láttam a kis balesetét, és gondoltam, hogy idetalál – folytatta a vendéglátó. Leültek a tűz mellé és egy időre a csendé lett a főszerep. A szerteugráló szikrák hangja, tücsökciripelés és a rájuk boruló csillagos ég lettek az őket körülvevő díszletek.   A lobogó tűz fényénél jobban szemügyre tudta venni a tűz tulajdonosát: napcserzette bőr, kényelmesnek látszó öltözet, cowboykalap, túrabakancs jellemezték. Olyan ismerősnek tűnt, különösen a szemei, de nem tudta hova tenni.
Lassan indult a beszélgetés.
−Milyen szerencse, hogy itt találtam, legalább lesz hol meghúznom magam éjszakára.
−Szívesen látom…
−Maga is kirándult errefelé?
−Nem barátom, nekem ma ez az otthonom…
−Ezt meg, hogy érti?
−Ahogy mondtam…Én, állandóan úton vagyok, mindenem elfér egy hátizsákban.
−De hát, csak van valahol, ahova hazatérhet?
−Valaha volt, de már nincs…Akármerre megyek, mindenütt van hol álomra hajtani a fejemet.
−És miből él?
−Szorgalmas két kézre mindenütt szükség van…
−És, hogyan tájékozódik?
−A csillagok mindig megmutatják az utat…
Egy kicsit dicsekedni akart, hogy ő hogyan fog majd visszatérni az otthonába, de ahogy elővette a csodaműszerét, látta, hogy az rakoncátlankodik és nem hajlandó semmit sem megmutatni a tudományából. Így gyorsan visszatette.
Mintha enyhe mosolyt látott volna a férfi arcán. Egy ideig nem szóltak egymáshoz, de csak nem hagyták békén az előtolakodó kérdések:
−És honnan tájékozódik a világ dolgairól? Néz néha híradót?
−Ami fontos nekem a világ dolgaiból, azt megtudom az emberektől, a találkozásaim során. Néha kéretlenül is dől belőlük a szó, sokan egy csomó felesleges dolgot tárolnak a fejükben.
−Nem hiányzik más emberek társasága?
−Nekem az elég amennyit ad a sors nekem, nem vágyom többre. Higgye el, hogy néha többre becsülök egy szélben lengedező virágot, vagy szívesebben elbeszélgetek az állatokkal, mint az emberekkel. 
−Ezt, mondjuk megértem…-dünnyögte az orra alá.
Ennél a pontnál úgy érezte, hogy nincs több helye a szónak. Fáradt is volt az egész napos tekeréstől, így hát előkotorta a hálózsákját és belegubódzkodott. Mielőtt még álomra záródtak volna a szempillái, félálomban még megszólalt:
−Örülök, hogy megismertem és a véletlen ide sodort…
−Barátom, nincsenek véletlenek…- hallotta még távolról és mély álomba zuhant.
Reggel nehezen ébredt, kinyújtóztatta elgémberedett tagjait, majd körülnézett. A tűz még halványan pislákolt, de a férfinek már hűlt helye volt. Lassan összepakolt, a meleget kihasználva forralt egy kis vizet és ivott egy teát. Ekkor vette észre, hogy a csodabicajnak semmi baja. Elgondolkodott, hogy a férfi javíthatta meg, vagy ez az egész meg sem történt vele? Bekapcsolta a GPS-t, működött! Hazafelé vette az irányt.
A kaland után a kerékpár a tárolóba kötött ki a többi rég elfeledett porosodottak között. A történés valahová a nem fontosak polcára került.
Évek teltek el, visszasüppedve a mindennapok sivárságába. Egy nap megmagyarázhatatlan dolog történt. Nem tudta, hogy milyen ötlettől vezérelve, de elkezdett megválni az eddig szeretett dolgaitól. Egyre nagyobb lendülettel kezdte felszámolni az eddigi életét. Észbe sem kapott és már semmije sem volt. Úgy érezte magát, mint egy patak, amelyet eltorlaszolt egy hatalmas szikla és most valami jótét lélek elgörgette ezt az akadályt. Határtalan szabadság szakadt ki belőle, elindult és még csak vissza sem nézett. Könnyűek voltak a léptei, úgy érezte, hogy a világ végére is képes lenne elmenni. Csak vándorolt, haladt valami ismeretlen cél felé.
Eljött az a pillanat, amely után már nem számolta a napokat, az idő elveszítette jelentőségét.
Szép őszi nap volt, amikor az alkonyat egy erdei tisztáson érte utol.  Összegyűjtötte a környékről a letöredezett száraz ágakat és tüzet gyújtott. Szerette hallgatni, ahogy a pattogó fadarabok átadják magukat a tűznek, és meleggé, fénnyé átalakulva iramodnak az ég felé. Ahogy a közeli domb felé nézett, egy kerékpáros sziluettje tűnt fel. A mozdulatain már látszott a fáradság…
Elmosolyodott…