2016. október 28., péntek

Blueskocsma - Awek


Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. Ma esti vendégünk az Awek együttes.


8 aébum és 18 éves zenei tapasztalat áll emögött a francia bluesbanda mögött. Zenei stílusuk a hagyományos blueselemek és az egyediség veszélyes elegye. Kedvelt vendégei a különböző zenei fesztiváloknak. 2009-ben ők voltak a B.B.King által megnyitott Cognac Blues fesztivál favoritjai. 
Tadok:
Bernard Sellam - gitár, ének
Joel Ferron - basszus
Oliver Trebel - dob
Stéphane Bertolino - szájharmonika
Ma este az 1998-ban kiadott "Chess Session" című albumuk zenei anyagával ismerkedünk meg.

A következő felvételek hallhatók:

01 - Allons Bouger
02 - Back Home
03 - I've Been Searching
04 - Rambling And Drinking
05 - Sinve My Baby Left Me
06 - Talking About Love
07 - Leaving In Peace
08 - I Can't Help Myself
09 - I'm Bad
10 - No Religion
11 - Put A Coin In Juke Box
12 - Back To The Same Place 

Letölthető /download/:

Kedvcsináló:


Awek: Blues 

2016. október 25., kedd

Pelenka

A kórházbanlét legmegalázóbb része a kiszolgáltatottság és ezek közül is kiemelkedik a pelenkázás. Amikor először szembesült vele, hogy rajta van, nagyon rosszul érezte magát. Visszatartotta a szükségleteit amíg csak bírta, úgy érezte ha beszennyezné, önmaga is piszkossá válna. De elérte a határt, nem bírta tovább és feladta. Beletörődött a megváltozhatatlanba, egykedvűen hagyta, hogy tisztába kerüljön újra és újra. Nem tudta hogyan álljon a dologhoz, hogy ne kelljen megaláztatásként ezt megszenvednie. Ahogy teltek a napok belegondolt, hogy csecsemőként ezen már keresztülment. Akkor a szülők gondoskodására volt szüksége, hiszen még tehetetlen ösztönlényként akkor is kiszolgáltatott volt. Eddigi hozzáállásán úgy változtatott, hogy beleélte magát egy kisgyermek szerepébe. Egy baba nem foglalkozik még az élet nagy kérdéseivel, csak alszik, eszik, próbálja felfedezni a maga körüli világot. És persze mikor tisztába kerül, jól érzi magát, hiszen megszűnik a kellemetlenség, a rossz szag és a csípős fájdalom. Egészen beleélte magát ebbe az új szerepébe, hogy autentikus legyen, éjszaka titkon még az ujját is szopta, és mosolyogva aludt el. Közben figyelte a körülötte lévő világot. Megfigyelte, hogy betegtársai miként állnak a problémához. Egyesek beletörődve, gépies mozdulatokkal vették tudomásul a tényt, mások viszont tettek azért, hogy megszűnjön ez a kínos állapot és újra a saját maguk szolgái legyenek. És persze akik mindezek elszenvedői voltak, a nővérek próbáltak ráhatni minden féle módszerrel, hogy mindenki újra a régi legyen.
Egyik éjjel érdekes álmot látott:
A történet egy panelház nyolcadik emeletén zajlott. Egymással szemközti lakásban élt két fiatal házaspár egy közel azonos korú kisgyerekkel. A bal oldali ajtó mögé bekukucskálva láthattuk, hogy
anyuka, a nagyobb gyerekkel a konyhában leckét gyárt, közben a finom ebéd is készülőben van. Eközben Öcsi a szobában játszik egy ügyesen elkerített dühöngőben, kockákat pakol egymásra, igen nagy zaj kíséretében. Egyszer csak anya arra lesz figyelmes, hogy gyanús csend hallatszik a szoba irányából. Óvatosan közelítve beles az ajtón. Látja ám, hogy Öcsi komoly képpel szorítja a rácsot és áll, mint a cövek. De néhány másodperc múlva a földre huppan és mintha mi sem történt volna tovább játszik. Este a szülők beszámolnak egymásnak a nap eseményeiről. Anyukának eszébe jut Öcsi mutatványa és megosztja azt apukával. Apa hitetlenkedik, hiszen a nővére még ebben a korában nem tartott itt, de közösen úgy döntenek, hogy megpróbálják ugyan úgy, mint amikor a tesót tanították meg járni. Gyorsan átrendezik a szobát: közel egymáshoz szembeállítanak két fotelt, és leülve Öcsit nagyon óvatosan babusgatva az útjára engedik. A kisöreg először még nagyon bizonytalanul, de egyre ügyesebben megteszi az első lépéseit, láthatóan élvezve azt.
A jobb oldali ajtó mögött is zajlik közben az élet. Pistike, apu felügyeletére van bízva. Apa éppen válogatott focimeccset néz a tévében, közben félszemmel azért figyel a porontyra  is, aki körülötte mászkál a szőnyegen. Ebben a pillanatban Dzsuzsák szabadrúgása, néhány centivel kerüli csak el a kaput, amely izgalmakat apuka hangos ordítással, felugorva tud csak elviselni. A nagy zajra Pityu is erőlködve felkapaszkodik a fotel karfájára megnézni, hogy mi történt, áll egy darabig, majd mielőtt apa oda érne, hanyatt vágódik. De mikor apa rémült feje kibukkan a fotel mögül, már minden rendben van. Az élmény azonban mély nyomot hagy benne és az elkövetkező nyolc hónapban nem próbálja meg többé, inkább felállítja a gyorsmászás világrekordját. A két családapa reggelente együtt indul. Először a bölcsibe visz az útjuk, Öcsi a saját lábán rohangászva, míg Pityuka sportos babakocsival.


Másnap, mikor felébredt, elkezdte komolyan venni a dolgokat, nagyobb intenzitással vetette magát a gyógytorna gyakorlatokba, és kezdte megfogadni a felépüléséhez szükséges okos tanácsokat…

2016. október 21., péntek

Blueskocsma - B.J.Allen & The Blue Voodoo


Itt a hétvége, újra nyit a blueskocsma. Ma esti vendégünk B.J. Alleb és a Blue Voodoo.


Vegyünk egy nagyszerű énekesnút, egy giiárost, egy basszust, ütőhangszerest, és egy billentyűst. Keverjük őket a blues, a klasszikus rock, az oldies, a country és a soul elemeivel és mindezt kiöntve egy koktélpohárba megkapjuk B.J.Allen és a Blue Voodoo művészetét. 2003-ban jelentkeztek előszór önálló albummal, azóta is folyamatosan jelennek meg lemezekkel. Ma este a "Heartless" című 2009-ben megjelent lemezük zenei anyagával jelentkezünk.

A következő felvételeket hallgathatjuk meg:

01 - Don't Know What Your're Missin
02 - Radio Song
03 - Bordeline
04 - Heartless
05 - Take Out Some Insurance
06 - Do Sometzhing
07 - Sunday Kind Of Love
08 - It's All About You
09 - Tryun' To Find The Groove
10 - Iron City
11 - Get It While You Can

Letölthető /download/:
http://data.hu/get/10048804/B.J._Allen__The_Blue_Voodoo_-

_Heartless_2009.zip

Kedvcsináló:


B.J.Allen & The Blue Voodoo:  Do Me Right


2016. október 18., kedd

Korházban

Amikor végre kikerültem a kórházból. megfogadtam, hogy nem fogok írni róla. Hiszen aki már volt ott szeretné elfelejteni, aki viszont még elkerülte, nem is szeretne még csak olvasni sem erről a kívülállónak, oly félelmetes világról. De aztán leülepedett bennem minden és úgy éreztem, hogy tartozom azoknak az embereknek, akikkel megosztottam életem egy szeletét.
Először jutottam ebbe a környezetbe, így nem tudom, hogy máshol milyen a helyzet, lehet, hogy csak szerencsém volt. Előre kell bocsájtanom, hogy nem jól fizető magánklinikára kerültem, hanem egy átlagos közkórházba. De talán jobb is, mert itt természetesnek hatottak a megnyugtató mosolyok, a nyíít szívű kedvességek. Természetes, hogy aki bekerül betegként félelemmel teli. De itt nagyon jól felépített rendszerrel találtam magam szembe. A takarítónőktől kezdve az ápolókig, mindenki viselkedése biztonságérzetet sugallt, megnyugvást adott. Gyorsan múlt a sokkhatás és megpróbált az ember gyereke beilleszkedni ebbe a világba. Néhány nap után kialakult a napi rutin: ébresztő, gyógyszer, mosakodás, reggeli, vizsgálatok, gyógytorna, vizit, ebéd, gyógyszer, midenféle egyéb, gyógyszer, esti fürdés, szundi. Ez mind szép, de ezt a mindennapi életet el tudja rontani, ha az ember elviselhetetlen szobatársat fog ki magának. Ebben is szerencsés voltam, olyan emberekkel voltam összezárva, akik segítőkészek és jóindulatúak voltak. Legendák keringtek olyan emberekről, akik pokollá tették a velük egy légtérben lévők életét. A közös étkezéseknél láttunk kialvatlan arcokat, idegrángásos betegeket, akik kifogták az „aranyhalat” egy rosszbeteg személyében.
A nap legelején a takarító személyzet jelent meg, próbáltak észrevétlenek maradni, nem sokat beszéltek, a kezük járt gyorsan, és amikor végeztek ugyanolyan csendesen távoztak, ahogy jöttek. Majd érkezett az ápolókból és nővérkékből álló társulat. Mindenki rendbe tettek és már haladtak is a következő szobába, súlyos, mindent cipelő járművükkel. Következett a közös reggeli. Erről csak annyit, hogy a mennyisége egy alsó tagozatos napközisnek a fél fogára sem volna elég. És ezek után következett a gyógytorna, amihez ugye kellene némi energia. Nem lett volna, ha az étkezéseket nem egészítettük volna ki egy kis „hazaival”.
/ Szerintem a korházi adagok kiporciózásánál figyelembe veszik ezt a tényezőt. / Még délelőtt volt vizit. Naponta kisvizit, amikor az osztályvezető orvos az ügyeletes nővérekkel végigjárta a betegeket. Bensőséges hangulatú, viccelődő látogatás volt. A betegek ilyenkor merték felvetni a problémáikat. Annál kevésbé volt népszerű a keddenkénti nagyvizit, amelyen mindenki részt vett, még a kórház igazgatója is és nem volt más, mint egy kirakatelőadás ahol minden nagyon szép és minden nagyon jó, és a betegektől csak annyit vártak el, hogy a feltett kérdésre, ami szerint, hogy érzi magát, a köszönöm jól válasz dukált.
 Az ezután következő ebédre nem lehet panaszom, ízletes is volt meg mennyiségileg is elég. Pedig másra számítottam, hiszen a korházi kosztról rossz hírek járnak. A délutánok változatosan teltek, különböző vizsgálatokkal, vagy szabadfoglalkozással. Be lehetett pótolni az ével alatt összegyűlt időhiány miatti olvasnivalót, tájékozódni a külvilág híreiről, újra gyereknek lenni és játszani időkitöltő játékokkal. Estefelé ismét megjelent a gondozói gárda és lemosták a nap szennyeit. Az esti fürdetés a legjobb pillanat volt, hiszen újra elmúlt felettünk egy itt eltöltött idő. És, hogy ki, mlyen benyomásokkal hajtotta álomra a fejét nagyban függött attól is, hogy milyen volt az aznapi hozzáállása és milyen emberek közreműködtek ebben. Itt voltak például a gyógytornászok. Valami hihetetlen alázattal végezték a munkájukat. Mindenkinek személyre szabva felügyelték a munkáját figyelembe véve a testi adottságait, lelki állapotát, problémáit.  Szép szakma, ahol nagy felelősség mellett a cél, hogy újra a régi lehessen mindenki.
Mielőtt korházba kerültem én azt hittem, hogy ápolónők vannak, de itt szembesültem vele, hogy bizony vannak fiú ápolók is. Persze logikus, hiszen néha száz kilós, tehetetlen embereket kell mozgatni. De ők nem csak ennyiből állnak, ugyanúgy ellátják a betegeket, mint nőtársaik. El sem tudtam képzelni, hogy milyen beállítottságú emberek vállalnak ilyen munkát. Aztán jobban megismertem őket, azt a mély emberszeretetet, elhivatottság érzést, amely bennük van és megsüvegelendő.

Utoljára hagytam a nővérkéket. Ők a korház szilárd alapjai, a mozgatórugói, a mindesei, a névtelen katonái. Ott vannak, ha baj van, ha lelki támaszra van szükség, de akkor is, ha csak beszélgetni szeretnél valakivel, éjjel vigyázzák az álmokat. Nem tudnak róla, de angyalok ők, akik azért kerültek közénk, hogy jobb legyen ez a földi pokol…

2016. október 14., péntek

Blueskocsma - Big Daddy Wilson


Itt a hétvége, nyit a béueskocsma. E heti vendégünk Big Daddy Wilson.


Big Daddy Wilson az Észak-Kaliforniai Edentonban született. A németországi Bremenben töltötte a katonaidejét, amikor rátalált a blues, a 70-es években. Első önálló albuma 2004-ben jelent meg, a,elyet még kilenc lemez követett.  Ma este az utolsó, 2013-ban megjelent albumát hallgathatjuk meg, amely az "I'm Your Man" cvímet viseli. A lemez felvételénél közreműködött Roberto Morbioli gitáros és Paolo Legramandi basszus. Big Daddy Wilson ébekel ls az ütőhangszereket kezeli.

A következő felvételeket hallhatjuk:

01 - Travelin' Blues
02 - Hold The Ladder
03 - I'm Your Man
04 - I Wanna Be Your Man
06 - My Day Will Come
06 - Please
07 - Hurricane
08 - Oh Carolina
09 - Born Loser
10 - Baby Com8ng Home Again
11 - Slow Dog
12 - I'm So Glad

Letöthető /download/:

Kedvcsináló:


Big Daddy Wilson: Baby Don't Like

2016. október 7., péntek

Blueskocsma Andy J Forest


Hosszú szünet után újta nyit a nlueskocsma. Jönnek a hűvös esték, jól esik majd forró forralt bort kortyolva blues zebét hallgatni.
Ma esti venfégübk Andy J Forest.


Andy 1955-ben született, blues herflis és énekes. Pályafutása korai szakaszára nagy hatással volt: Sonny Terry, Little Walter, James Cotton. Szívesen turnézott Európában és Kanadábanb. Igen termékeny zenész, pályafutásának 45 éve alatt felvett 7 LP-t és 12 CD-t. 2007-ben lemeze elnyerte a legjobb blues lemez címet. Zenéje gyakran felbukkan filnekben. Ma este az 1998-ban megjelent "Live At The Rainbow" című albuma lesz műsoron.

A következó felvételeket hallgathatjuk:

01 - Drinkin' Beer
02 - I Do Believe
03 - Capable
04 - Electra 225
05 - Night Train
06 - Long Ago
07 - Never Been To Chicago
08  Who Put The Girls On Me
09 - Crazy Legs
10 - Motel Blues Orleans
11 - Lousiana
12 - Want You Ro Feel Good To

Megtalálható: letöltls /download/:
http://data.hu/get/10020373/1998_-_Live_At_The_Rainbow_-_320.zip

Kedvcsináló:


Andy J Forest: Word Shadows

2016. október 4., kedd

A látó

Egyedül sétált az erdőben. Ruganyos léptekkel haladt előre, jólesett poroszkálni a sűrű avarban. Élvezte az ittlétet, nagyot harapott a tiszta levegőből. Váratlanul forogni kezdett vele a világ, lábaiból elfogyott az erő, tehetetlenül a földre rogyott. Kétségbeesetten próbálta mozdítani a végtagjait, de semmi nem működött. Csak feküdt ott széttárt kezekkel és arra gondolt, hogy itt a vég. Becsukta a szemét és ekkor különös kép jelent meg előtte: sötét éjszaka volt, a tengerparton hatalmas tűz égett, amely körül furcsa alakok vad táncot jártak. Nagyon valóságos volt minden. mintha közöttük lenne. Érezte a tűz melegét, látta az égbe szálló apró szikrákat, orrát megcsapta a sós tengervíz illata, lábai érzékelték a nedves homokot. A tánc ritmusa egyre fokozódott, a tűz fényénél megvilágított maszkos arcok önkívületbe kerültek. Amikor mindez már elérte az elviselhetőség határát hirtelen eltűntek a táncolók. Csak a lassan elhamvadó tűz pattogását lehetett hallani, a tenger felül lágy fuvallat érkezett, megsimogatva az arcát. Határtalan nyugalom szállta meg.
Először a szempillái rebbentek meg, majd az ujjait mozdította meg, visszatért. Feltápászkodott, nagy nehezen élesedett a látása és bizonytalan léptekkel elindult. Úgy érezte, hogy érzékszervei élesebben működnek, mintha minden megváltozott volna körülötte. Napokig az élmény hatása alatt állt, nem tudta kiverni a fejéből. Úgy járkált mintha nem ebbe a világba tartozna. Egyik nap kutya szegődött a nyomába. Amikor észrevette lehajolt hozzá és megsimogatta a buksiját. Különös dolog történt, képek jelentek meg a szemei előtt. Gyors felvillanásokkal követték egymást az eb élettörténetének eseményei: a boldog kölyökkortól kezdve az elhagyatottság érzéséig. De nem csak a múlt jelent meg, hanem a jövő képei is: az, amikor egy koldushoz szegődik, megosztva a nyomorúságot, majd azt az óvatlan pillanatot is, amely a végzetét okozza egy teherautó kerekei alatt. Ijedten kapta el a kezét, megszakítva a kapcsolatot. Nem tudott mit kezdeni a helyzettel, csak sodródott, amíg egy újabb eset ki nem zökkentette az apátiából. Egy kisgyerek rángatta meg a kabátja végét, majd így szólt:
- Bácsi, ugye te vagy a mikulás, csak azért kérdezem, mert nagyon hasonlítasz rá?
Meglepődött a kérdésen, de gyorsan reagálva lehajolt a csöppséghez és a vállára téve a kezét megnyugtatta:
- Én vagyok az, próbálj jó lenni, hogy sok ajándékot hozhassak neked.
Ahogy létrejött a testi kontaktus kettőjük között megindultak a képek is:
válás miatt derékba tőrt gyermekkor, új apa, érzelmi sivárság, de a jó gének miatt megerősödött kamaszkor, határozott jellemű felnőtt, boldog család, tisztes kor, és nyugodt, kései halál.
Időközben előkerült az anyuka is és magához vonta elcsatangolt gyermekét:
- Ne haragudjon ha zaklatta, minden ősz, szakállast leszólít, hogy ő-e a télapó.
- Semmi baj, jól elvoltunk.
Ettől a naptól kezdve tudatosan megérintette az embereket. Történtek jó és rossz látomások is, de élvezte ezt a különleges adományt. Ismerősei rászoktak, hogy tőle kérjenek tanácsot és úgy érezte, hogy hatalom van a kezében. De aztán jöttek az ismerősök ismerősei és olyanok is, akik nem igazán jóra akarták használni a képességeit. Egyre terhesebbé vált számára a képesség, ezért egy szép napon eltűnt a világ szeme elől. Bezárkózott egy lakásba, besötétített és a magányba temetkezett. Nem akart többé embereket maga körül, kiégett, keserűvé vált.

Nem tudta, hogy nappal volt-e, vagy éjszaka, amikor ismerős érzés kerítette hatalmába. Lábai nem engedelmeskedtek többé, ájulás környékezte. Újra ott volt az ismerős tengerparton, de most nem égett a tűz, csak a tenger morajlása hallatszott. Valahol a távolban tábortűz égett, furcsa alakok ugrálták körbe a tüzet, dallamfoszlányokat sodort a szél. Aztán csend lett, átkozottúl nagy csend.