Pelenka

A kórházbanlét legmegalázóbb része a kiszolgáltatottság és ezek közül is kiemelkedik a pelenkázás. Amikor először szembesült vele, hogy rajta van, nagyon rosszul érezte magát. Visszatartotta a szükségleteit amíg csak bírta, úgy érezte ha beszennyezné, önmaga is piszkossá válna. De elérte a határt, nem bírta tovább és feladta. Beletörődött a megváltozhatatlanba, egykedvűen hagyta, hogy tisztába kerüljön újra és újra. Nem tudta hogyan álljon a dologhoz, hogy ne kelljen megaláztatásként ezt megszenvednie. Ahogy teltek a napok belegondolt, hogy csecsemőként ezen már keresztülment. Akkor a szülők gondoskodására volt szüksége, hiszen még tehetetlen ösztönlényként akkor is kiszolgáltatott volt. Eddigi hozzáállásán úgy változtatott, hogy beleélte magát egy kisgyermek szerepébe. Egy baba nem foglalkozik még az élet nagy kérdéseivel, csak alszik, eszik, próbálja felfedezni a maga körüli világot. És persze mikor tisztába kerül, jól érzi magát, hiszen megszűnik a kellemetlenség, a rossz szag és a csípős fájdalom. Egészen beleélte magát ebbe az új szerepébe, hogy autentikus legyen, éjszaka titkon még az ujját is szopta, és mosolyogva aludt el. Közben figyelte a körülötte lévő világot. Megfigyelte, hogy betegtársai miként állnak a problémához. Egyesek beletörődve, gépies mozdulatokkal vették tudomásul a tényt, mások viszont tettek azért, hogy megszűnjön ez a kínos állapot és újra a saját maguk szolgái legyenek. És persze akik mindezek elszenvedői voltak, a nővérek próbáltak ráhatni minden féle módszerrel, hogy mindenki újra a régi legyen.

Egyik éjjel érdekes álmot látott:

A történet egy panelház nyolcadik emeletén zajlott. Egymással szemközti lakásban élt két fiatal házaspár egy közel azonos korú kisgyerekkel. A bal oldali ajtó mögé bekukucskálva láthattuk, hogy

anyuka, a nagyobb gyerekkel a konyhában leckét gyárt, közben a finom ebéd is készülőben van. Eközben Öcsi a szobában játszik egy ügyesen elkerített dühöngőben, kockákat pakol egymásra, igen nagy zaj kíséretében. Egyszer csak anya arra lesz figyelmes, hogy gyanús csend hallatszik a szoba irányából. Óvatosan közelítve beles az ajtón. Látja ám, hogy Öcsi komoly képpel szorítja a rácsot és áll, mint a cövek. De néhány másodperc múlva a földre huppan és mintha mi sem történt volna tovább játszik. Este a szülők beszámolnak egymásnak a nap eseményeiről. Anyukának eszébe jut Öcsi mutatványa és megosztja azt apukával. Apa hitetlenkedik, hiszen a nővére még ebben a korában nem tartott itt, de közösen úgy döntenek, hogy megpróbálják ugyan úgy, mint amikor a tesót tanították meg járni. Gyorsan átrendezik a szobát: közel egymáshoz szembeállítanak két fotelt, és leülve Öcsit nagyon óvatosan babusgatva az útjára engedik. A kisöreg először még nagyon bizonytalanul, de egyre ügyesebben megteszi az első lépéseit, láthatóan élvezve azt.

A jobb oldali ajtó mögött is zajlik közben az élet. Pistike, apu felügyeletére van bízva. Apa éppen válogatott focimeccset néz a tévében, közben félszemmel azért figyel a porontyra  is, aki körülötte mászkál a szőnyegen. Ebben a pillanatban Dzsuzsák szabadrúgása, néhány centivel kerüli csak el a kaput, amely izgalmakat apuka hangos ordítással, felugorva tud csak elviselni. A nagy zajra Pityu is erőlködve felkapaszkodik a fotel karfájára megnézni, hogy mi történt, áll egy darabig, majd mielőtt apa oda érne, hanyatt vágódik. De mikor apa rémült feje kibukkan a fotel mögül, már minden rendben van. Az élmény azonban mély nyomot hagy benne és az elkövetkező nyolc hónapban nem próbálja meg többé, inkább felállítja a gyorsmászás világrekordját. A két családapa reggelente együtt indul. Először a bölcsibe visz az útjuk, Öcsi a saját lábán rohangászva, míg Pityuka sportos babakocsival.

Másnap, mikor felébredt, elkezdte komolyan venni a dolgokat, nagyobb intenzitással vetette magát a gyógytorna gyakorlatokba, és kezdte megfogadni a felépüléséhez szükséges okos tanácsokat…