A kutyánk, Lajos Úr, egy igazi
személyiség. Először is, nem csatlakozott a postást előre jelző kutyaugató
lánchoz. Ezzel a cselekedetével egy csomó környékbeli „nagykutya” rosszallását
elnyerte, hiszen a kutyatörvényeket be kell tartani. A postást nem, hogy
megugatja, nagyszerű barátságot ápolnak egymással. Általában mindenkinek örül,
aki hozzánk érkezik, kivéve anyósomat. Ha megérkezik hozzánk, a kutya elé rohan
az elmaradhatatlan farkcsóva nélkül. Nem ugat, csak elé áll és megakadályozza,
hogy bejusson és sakkban tartja, amíg valaki ki nem szabadítja. Ebből is
látszik, hogy mennyire okos. Jókedélyű, az élet mindet percét boldogan megélő
„szőrös gyerek”, aki családunk megbecsült tagja, amióta a menhelyről hozzánk
került…
Folytatjuk sorozatunkat, a brit zenei szaklap a Prog Magazine CD-mellékleteivel való ismerkedésünket. Ma a 2015-ben megjelent harmincnegyedik szám lemezébe fülelünk bele.
A következő felvételeket hallhatjuk:
01. Ozric Tentacles - Changa Masala (6:05)
02. David Cross and Robert Fripp - Sure of the Dark (3:56)
03. Galley Beggar - Adam and Eve (5:37)
04. Sweet Billy Pilgrim - Coloma Blues (5:20)
05. Karnataka - Because of You (4:55)
06. Native Construct - Mute (6:23)
07. Metallic Taste of Blood - Ipsissimus (4:54)
08. Magic Pie - According to Plan (6:34)
09. Arcane - Keeping Stone, Sound on Fire (9:24)
10. Lorenzo Feliciati - Noir Alley Verdigris (5:14)
Folytatjuk sorozatunkat, a zenei műfajokkal való megismerkedésünket. Az elkövetkező hetekben a Folk zenével foglalkozunk.
F mint Folk music
Folk music:
A népzene olyan zenei műfaj, amely magában foglalja a hagyományos népzenét és azt a kortárs műfajt , amely az előbbiből a 20. századi népzenei újjászületés során fejlődött ki. A népzene bizonyos fajtáit világzenének nevezhetjük. A hagyományos népzenét többféleképpen definiálták: szóban közvetített zene, ismeretlen zeneszerzők zenéje, hagyományos hangszereken játszott zene, kulturális vagy nemzeti identitásról szóló zene, nemzedékenként változó zene (népi folyamat), egy néphez kötődő zene. folklór, vagy hosszú időn át szokás szerint előadott zene. Ezzel szembeállították a kereskedelmi és klasszikus stílusok. A kifejezés a 19. században keletkezett, de a népzene ezen túlmutat.
A 20. század közepétől kezdve a hagyományos népzenéből a népszerű népzene új formája fejlődött ki. Ezt a folyamatot és időszakot nevezik (második) népi újjászületésnek, és az 1960-as években érte el tetőpontját. Ezt a zenei formát néha kortárs népzenének vagy népzene újjáéledésének nevezik, hogy megkülönböztessük a korábbi népi formáktól. Kisebb, hasonló újjáéledések máskor a világon másutt is előfordultak, de a népzene kifejezést jellemzően nem alkalmazták az ezen ébredések során keletkezett új zenékre. Ez a fajta népzene magában foglalja a fúziós műfajokat is, mint például a folk rock, a folk metal, és mások. Míg a kortárs népzene a hagyományos népzenétől általában elkülönülő műfaj, az amerikai angolban ugyanaz a neve, és gyakran ugyanazok az előadók és helyszínek, mint a hagyományos népzene.
A népzene, népdal és néptánc kifejezések viszonylag újkeletű kifejezések. Ezek a folklór kifejezés kiterjesztései, amelyet 1846-ban az angol antikvárius, William Thoms alkotott meg „a kulturálatlan osztályok hagyományainak, szokásainak és babonáinak” leírására. A kifejezés továbbá a német volk kifejezésből származik, a "nép egésze" értelmében, ahogyan azt Johann Gottfried Herder és a német romantikusok több mint fél évszázaddal korábban alkalmazták a populáris és nemzeti zenére. Bár köztudott, hogy a népzene a nép zenéje, a megfigyelők megfoghatatlannak találják a pontosabb meghatározást. Vannak, akik még azzal sem értenek egyet, hogy a népzene kifejezést használjuk. A népzenének lehetnek bizonyos jellegzetességei, de pusztán zenei szempontból nem lehet egyértelműen megkülönböztetni. Az egyik gyakran a „régi dalok, ismert zeneszerzők nélkül” jelentését jelenti, a másik pedig az olyan zenét jelenti, amely alá van vetve egy evolúciós, szóbeli közvetítési folyamatnak … a zene formálása és újradivatozása a közösség által, amely népi jellegét adja.
Az ilyen meghatározások a kulturális folyamatoktól, nem pedig az elvont zenei típusoktól, a folytonosságtól és a szóbeli közvetítéstől függnek, ami egy kulturális dichotómia egyik oldalát jellemzi, amelynek másik oldala nem csak az alsóbb rétegekben található meg. feudális, kapitalista és egyes keleti társadalmak rétegei, de a „primitív” társadalmakban és a „népi kultúrák” egyes részein is. Az egyik széles körben használt meghatározás egyszerűen "a népzene az, amit a nép énekel".
Scholes, éppúgy, mint Cecil Sharp és Bartók Béla esetében a vidék zenéjét a városétól eltérően érzékelték. A népzenét már „...egy már elmúlt vagy eltűnni készülő (vagy bizonyos esetekben megőrzendő vagy valamiképpen újraélesztendő) életforma hiteles kifejezésének tekintették”, különösen „egy olyan közösségben, amelyet nem befolyásoltak művészeti zenék", valamint kereskedelmi és nyomtatott dallal.
A zenét ebben a műfajban hagyományos zenének is szokták nevezni. Bár a kifejezés általában csak leíró jellegű, bizonyos esetekben az emberek egy műfaj megnevezéseként használják. Például a Grammy-díj korábban a "hagyományos zene" és a "hagyományos népzene" kifejezéseket használta olyan népzenére, amely nem kortárs népzene. A népzene magában foglalhatja a legtöbb bennszülött zenét.
Történelmi szempontból a hagyományos népzenének a következő jellemzői voltak:
Szájhagyomány útján közvetítették . A 20. század előtt a hétköznapi emberek általában írástudatlanok voltak; memorizálással szereztek dalokat. Ezt elsősorban nem könyvek, rögzített vagy továbbított médiák közvetítették. Az énekesek bővíthetik repertoárjukat lapok vagy énekeskönyvek segítségével, de ezek a másodlagos fejlesztések ugyanolyan jellegűek, mint a testben tapasztalt elsődleges dalok.
A zene gyakran kapcsolódott a nemzeti kultúrához. Kulturálisan különleges volt; egy adott régióból vagy kultúrából. Egy bevándorló csoportban a népzene a társadalmi kohézió extra dimenzióját kapja. Ez különösen szembetűnő a bevándorló társadalmakban, ahol a görög ausztrálok, a szomáliai amerikaiak, a kanadai pandzsábiak és mások igyekeznek hangsúlyozni különbségeiket a mainstreamtől. Olyan dalokat és táncokat tanulnak, amelyek abból az országból származnak, ahonnan a nagyszüleik származtak.
Történelmi és személyes eseményekre emlékeznek. Az év bizonyos napjain, például karácsonykor, húsvétkor és május elsején, bizonyos dalok ünneplik az éves ciklust. A születésnapokat, esküvőket és temetéseket dalokkal, táncokkal és különleges jelmezekkel is meg lehet jegyezni. A vallási fesztiváloknak gyakran van népzenei összetevője. A kóruszene ezeken az eseményeken a gyerekeket és a nem hivatásos énekeseket nyilvános színtéren való részvételre készteti, és olyan érzelmi kötődést kölcsönöz, amely nincs összefüggésben a zene esztétikai minőségével.
A dalokat szokás szerint hosszú időn keresztül, általában több generáción keresztül adták elő .
Mellékhatásként a következő jellemzők néha jelen vannak:
A dalokra nincs szerzői jog . A 19. századból származó több száz népdalnak ismert szerzője, de a szájhagyományban mindaddig megmaradtak, amíg a zenei kiadások szempontjából hagyományosnak számítanak. Ez az 1940-es évek óta sokkal ritkább. Ma szinte minden felvett népdal nevéhez fűződik hangszerelő.
Kultúrák fúziója: Mivel a kultúrák kölcsönhatásba lépnek és idővel változnak, az idővel fejlődő hagyományos dalok beépíthetik és tükrözhetik a különböző kultúrák hatásait. A releváns tényezők magukban foglalhatják a hangszerelést, a hangolást, a hangzást, a megfogalmazást, a tárgyat, sőt a gyártási módszereket is.
A népzenében a dallam egy rövid hangszeres darab, egy dallam, gyakran ismétlődő szakaszokkal, és általában többször is elhangzik. A szerkezeti hasonlóságokkal rendelkező dallamok gyűjteménye dallamcsalád néven ismert. Az America's Musical Landscape szerint "a népzenei dallamok leggyakoribb formája az AABB, más néven bináris forma ."
Egyes hagyományok szerint a dallamokat vegyesen vagy " készletként " fűzik össze. A 19. századtól kezdve az akadémikusok és amatőr tudósok, figyelembe véve a zenei hagyományok elvesztését, különféle erőfeszítéseket kezdeményeztek a népzene megőrzésére. Az egyik ilyen erőfeszítés az volt, hogy a 19. század végén Francis James Child több mint háromszáz ballada szövegét gyűjtötte össze az angol és skót hagyományokban (úgynevezett Child Ballads ), amelyek egy része a 16. század előtti.
Childdel egy időben Sabine Baring-Gould tiszteletes, majd Cecil Sharp azon dolgoztak, hogy megőrizzék az angol vidéki hagyományos dalok, zenék és táncok nagy részét, annak égisze alatt, amely az Angol Néptánc és Dal Társaság (EFDSS) lett és maradt. Sharp némi sikerrel kampányolt amellett, hogy a hagyományos angol dalokat (saját erősen szerkesztett és exurgált változataiban) tanítsa iskolás gyerekeknek, annak reményében, hogy újraéleszti és meghosszabbítja e dalok népszerűségét. Az 1960-as években és az 1970-es évek elején és közepén Bertrand Harris Bronson amerikai tudós kimerítő, négykötetes gyűjteményt adott ki a gyermekkánonként ismertté vált szövegek és dallamok akkor ismert változataiból. Emellett előadott néhány jelentős elméletet a szóbeli-aurális hagyomány működésével kapcsolatban.
Hasonló tevékenység zajlott más országokban is. Az egyik legkiterjedtebb talán Krisjanis Barons Rigában végzett munkája volt , aki 1894 és 1915 között hat kötetet adott ki, amelyek 217 996 lett népdal, a Latvju dainas szövegét tartalmazták. Norvégiában olyan gyűjtők munkáit, mint Ludvig Mathias Lindeman széles körben használta Edvard Grieg Lyric Pieces zongorára című művében és más művekben, amelyek rendkívül népszerűvé váltak.
Ez idő tájt a komolyzenei zeneszerzők erős érdeklődést mutattak a hagyományos dalok gyűjtése iránt, és számos zeneszerző végzett saját terepmunkát a hagyományos zene területén. Ilyen volt Angliában Percy Grainger és Ralph Vaughan Williams, Magyarországon pedig Bartók Béla. Ezek a zeneszerzők, sok elődjükhöz hasonlóan, egyaránt készítettek népdalfeldolgozásokat, és hagyományos anyagokat is beépítettek eredeti klasszikus kompozíciókba.
Az elkövetkező hetekben régiónként foglalkozunk a népzenével.
Bezzeg amikor még fiatal voltam és a
gazdámmal fényes pámcélban parádéztunk csak úgy legyeskedtek körülöttünk a
kancák.
Ma meg csak kiálló csontjaim ágaskodnak,
körülöttem sehol egy lélek., már komolyan gondolkoztam, hogy önként feladom
magam a vágóhídon.
Tudom, hogy megöregedtem, de azért egy
kisgyereket még elbírnék a hátamon, lassan körbesétálnék vele az udvaron és
átadnám neki az érzést, milyen jó eggyé válni egy másik lénnyel...
Folytatjuk a brit zenei szaklap a Prog Magazine CD-mellékleteivel való ismerkedésünket. Ma a 2015-ben kiadott harminharmadik szám lemezébe fülelünk bele.
A következő felvételeket hallhatjuk:
01. The Tangent - A Spark in the Aether (4:20)
02. Gong - Tried So Hard (4:39)
03. M-Opus - Different Skies (Excerpt), Every Day the Orbit (5:23)
04. Gavin Harrison - Hatesong, Halo (8:19)
05. Von Hertzen Brothers - Love Burns (4:48)
06. Sanguine Hum - Out Of Mind (5:54)
07. Rian Adkinson - Pianoburn (3:45)
08. The Gentle Storm - Shores of India (Gentle Version) (6:42)
09. Special Providence - Kiss from a Glacier (4:40)
Tovább ismerkedünk a zenei műfajok széles rétegeivel. Témánk még mindig az Electronicc zenei csoport.
E mint Electronic
Az Electroni zenei műfaj köbetkező alcsoportja az Electronica:
Az Electronica egyrészt az elektronikus alapú zenei stílusok széles csoportja, amelyeket hallgatásra, nem pedig kizárólag táncra szántak, másrészt az 1990-es évek elején indult zenei szcéna az Egyesült Királyságban. Az Egyesült Államokban ezt a kifejezést általában az elektronikus zenére használják.
1990-es évek elején az "electronica" kifejezés eredeti, széles körben elterjedt használata a befolyásos angol kísérleti techno kiadótól, a New Electronicától ered, amely a 90-es évek elejének egyik vezető ereje volt, és bevezette és támogatta a tánc alapú elektronikus zenét, amely inkább az otthoni hallgatásra, mint a táncra orientált. Abban az időben az elektronikát "elektronikus hallgatózeneként" ismerték, amely többé-kevésbé az ambient techno és az intelligens techno szinonimájává vált, és különbözött más feltörekvő műfajoktól, mint például a jungle és a trip hop. A később kereskedelmileg sikeressé vált elektronikai művészek az 1980-as évek végén, még mielőtt a kifejezés elterjedt volna, elkezdtek felvételeket készíteni, mint például a The Prodigy, a Fatboy Slim, a Daft Punk, a The Chemical Brothers, a The Crystal Method, a Moby, az Underworld és a Faithless.
Az 1990-es évek közepe táján, a big beat -sound sikerével, amelyet a The Chemical Brothers és a The Prodigy példáz az Egyesült Királyságban, és a mainstream előadók figyelme ösztönözte rájuk, köztük Madonna William Orbittal közösen, Ray of Light című albumán, és Dannii Minogue ausztrál énekesnő 1997 -es Girl című albumával ennek az időszaknak a zenéjét magasabb költségvetéssel, jobb technikai minőséggel és több réteggel kezdték előállítani, mint a legtöbb tánczene, mivel ezt támogatták. a nagy lemezkiadók és az MTV , mint a "következő nagy dolog".
Egy 1997 -es Billboard -cikk szerint "a klubközösség és a független kiadók egyesülése " biztosította azt a kísérleti és irányadó környezetet, amelyben az elektronica fejlődött, és végül elérte a mainstreamet. Olyan amerikai kiadókra hivatkozik, mint az Astralwerks ( The Chemical Brothers, Fatboy Slim, The Future Sound of London, Fluke ), a Moonshine ( DJ Keoki ), a Sims és a City of Angels ( The Crystal Method ), mivel jelentős szerepet játszanak a felfedezésben és marketingben. Művészek, akik népszerűvé váltak az elektronikai szcénában: Madonna és Björk, a Ray of Light (Madonna), Post és a Homogenic (Björk) című albumaikkal felelősek az electronica betöréséért a mainstream kultúrába. 1997-ben az észak-amerikai mainstream zeneipar gyűjtőfogalomként fogadta el és bizonyos mértékig megalkotta az elektronikát, amely magában foglalja az olyan stílusokat, mint a techno, a big beat, a drum and bass, a trip hop, a downtempo és az ambient, függetlenül attól, hogy indie kiadók gondozták-e. az "underground" éjszakai klubok és a rave jelenetek kiszolgálása, vagy a nagy kiadók által engedélyezett és a mainstream közönség számára forgalmazott, mint az alternatív rockzene kereskedelmileg életképes alternatívája.
New York City az elektronikai hangzás kísérletezésének és növekedésének egyik központja lett, ahol a DJ -k és zenei producerek olyan változatos területekről, mint Délkelet-Ázsia és Brazília, elhozták kreatív munkáikat a város éjszakai klubjaiba.
A 2010-es évek elejére az ipar felhagyott az elektronikával az elektronikus tánczene (EDM) javára, amely kifejezés az akadémiában gyökerezik, és egyre inkább a szabadtéri zenei fesztiválokkal és a viszonylag mainstream, post-rave electro house és dubstep zenével társult.
Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. E heti vendégnk a Devils Smoke.
Devils Smoke
A Devils Smoke: egy osztrák blues-rock banda. A hátom különböző ehxénisédű tagban közös a blues-rock iránti elkötelezettség. Ha szeretnéd leírni a Devils Smoke stílusát, akkor a következőképpen képzelheted el: Tom Waits az AC/DC új énekese, és mindegyiküknek hosszú szakálla van, mint a ZZ-Top Billy Gibbonsának. De időnként Keith Richards benéz egy nagyszerű gitárszólóra, szakáll nélkül, de nagyon érzi a gitárt... ez a fiatal forradalmár.
Tagok:
Stefan Bäuml (ének, basszusgitár)
A zenekar hangja és mélypontja!
Bár a basszusgitározás öröme viszonylag friss fejlemény. Énekes karrierje sokkal korábban kezdődött, kedvenc Johnny Cash dalait énekelte. Hangja olyanná vált, amilyen most, kemény ugatás, azáltal, hogy megpróbálta utánozni Tom Waits számos hangárnyalatát. Mindkét férfi hatása jelen van szövegeiben is. Többnyire sztoikus színpadi megjelenése annak köszönhető, hogy az egyidejű játék és éneklés teljes koncentrációt igényel.
Matthias Minstrel Bettler (gitár)
A férfi rock 'n' roll.
A vérében van, minden pórusból kiszivárog, és közvetlenül az általa írt dalokba. Mivel a zenekar ritmus- és szólógitárosa is egyben, riffjei gyakran elmossák a kettő közötti határvonalat. Képes váltani a szárnyaló felvezetések és az egyenletes ritmusok, az energikus riffek és a laza groove-ok között.
Az olyan bandák hallgatása, mint a Led Zeppelin, a Deep Purple és a ZZ Top, arra ösztönözte, hogy vegye elő a gitárt, és induljon el egy utazásra, hogy megtanítsa magának mindazt, amit ma tud.
Jo List (dob)
Az a személy, aki mindent összehoz.
Kiegyensúlyozott kezei (és lábai) kecsessége révén a bandatársak zenei túlkapásai strukturált egésszé állnak össze. Felnőttként hallgatta a bátyja által elérhető lemezeket, a The Beatles-t, a Deep Purple-t és még sok mást, gyakran dobkészletekbe rendezve a konyhai eszközöket.
Mivel sokféle formációban sokféle műfajban játszott, tapasztalata a zenekar legnagyobb dalszerzői tekintélyévé teszi.
Ma a idén megjelent albumukba fülelünk bele, amelynek címe " Elevator from Hell".
A férfi a jó idő beköszöntével meglepte
magát egy függőággyal. Kiballagott vele a kertbe és megfelelő, árnyékos helyet
keresett neki. Végül két megtermett cseresznyefá mellett döntött. Amikor
felszerelte, azonnal ki akarta próbálni, de kifordult alóla és nagyot huppant.
Néhány napig még a környékét is kerülte, nemhogy beleüljön. Aztén egyszer csak
megint ott állt előtte. Az előbbi próbálkozásból tanulva, óvatosan ült rá.
Kezdte megérezni a tárgy kényes egyemsúlyát. Lefeküdt, az ágy körbeölelte,
felvette az alakját. Meghatérozhatatlan nyugalom, békesség lett úrrá rajta.
Kettőjük kapcsolata igazi, őszinte baratságá alakult, gyakran töltötték együüt
az időt. Fülledt, nyári éjszakákon a férfi ide menekült a tikkasztó hőség elöl.
Egy ilyen alkalommal, ahogy a csillagos eget bámulta a függőágyból,
megfogalmazódott benne egy gondolat: ilyen érzés lehetett az anyaméh
biztonságot nyújtó védelmében...
Folytatjuk sorozatunkat, a brit zenei szaklap a Prog magazone CD-mellékleteivel való ismerkedésünket. Ma a 2015-ben megjelent harminckettedik szám lemezébe fülelünk bele.
A következő felvételeket hallhatjuk:
01. The Gentle Storm - The Storm (6:01)
02. Marillion - Sounds That Can't Be Made (Live 2013) (8:01)
Folytatjuk ismerkedésünket a zenei műfajok kusza szövevényével. Mai ténánk még mindig az Electronic.
E mint Electronic
Az Electronic zenei műfaj következő alműfaja az Electroacoustic.
Az elektroakusztikus zene a nyugati művészeti zene olyan műfaja, amelyben a zeneszerzők technológiát használnak az akusztikus hangok hangszínének manipulálására, olykor hangjelfeldolgozással, például zengető vagy harmonizáló akusztikus hangszereken. A XX. század közepe táján keletkezett, miután az elektromos hangképzést beépítették a kompozíciós gyakorlatba. Az elektroakusztikus zene fix médiára történő kompozíciójának kezdeti fejlődése a XX. század során aGroupe de recherches musicales a párizsi ORTF -ben, a musique concrète otthonában, a kölni Studio for Electronic Musicban, ahol az elektronische Musik kompozícióira helyezték a hangsúlyt, és a New York-i Columbia-Princeton Electronic Music Centerben, ahol a kazettás zenét, az elektronikus zenét és a számítógépes zenét egyaránt felfedezték. A praktikus elektronikus hangszerek a 20. század elején kezdtek megjelenni.
A kazettás zene a musique concrète szerves része, amely a magnót használja központi zenei forrásként. A zene felhasználhat előre felvett hangrészleteket és hurkok létrehozását, amelyek megváltoztathatók és manipulálhatók olyan technikákkal, mint a szerkesztés és a lejátszási sebesség manipulálása. Halim El-Dabh munkája talán a legkorábbi példa a kazettás (vagy jelen esetben a vezetékes felvétel ) zenére. El-Dabh Zaar kifejezése című művét , amelyet először 1944-ben mutattak be Kairóban, Egyiptomban, egy korai alkotás volt, amely a párizsi ugyanebben az időszakban kifejlesztetthez hasonló, musique concrète -szerű technikákat használt. El-Dabh később híresebbé vált aA Columbia-Princeton Electronic Music Centerben, ahol 1959-ben komponálta a Leiyla és a költő című nagy hatású darabot.
John Cage amerikai zeneszerző Williams Mix összeállítása példaként szolgál a magnózene szigorára. Először Cage készített egy 192 oldalas kottát. Egy év alatt 600 hangot állítottak össze és rögzítettek. Vágott szalagszegmensek minden egyes hang előfordulásához felhalmozódtak a kottán. Ezután a vágott szegmenseket a nyolc szalag egyikére toldották, a munka 1953. január 16-án fejeződött be. A 4'15"-es mű premierelőadása (megvalósítása) 1953. március 21-én volt az Illinoisi Egyetemen , Urbanában.
Kölnben a Herbert Eimert zeneszerző és Werner Meyer-Eppler fizikus által 1949–51-ben úttörő elektronische Musik kizárólag elektronikusan generált (szintetikus) hangokon, különösen szinuszhullámokon alapult. Az elektronikus zene fejlődésének kezdete "a szelep [vákuumcső] 1906-os feltalálása" volt. A stúdió által biztosított precíz irányítás lehetővé tette, hogy Eimert mindent alárendeljen "az egyetlen hang utolsó elemének" a sorozatos permutációnak, ami "a hangkomponálás teljesen új módját eredményezte"; a stúdióban a sorozatos műveleteket olyan elemekre lehetett alkalmazni, mint a hangszín és a dinamika. A két iskola közötti közös kapcsolat az, hogy a zenét hangszórókon rögzítik és adják elő, emberi előadó nélkül. Az elektroakusztikus darabok többsége rögzített hang és szintetizált vagy feldolgozott hangok kombinációját használja, és a Schaeffer és Eimert megközelítései közötti szakadást sikerült legyőzni, az első jelentősebb példa Karlheinz Stockhausen Gesang der Jünglinge (1955–56) című műve.
Az áramkör-hajlítás alacsony feszültségű, elemmel működő elektronikus audioeszközök, például gitáreffektusok, gyermekjátékok és kis szintetizátorok kreatív rövidre zárása új hangszerek és hanggenerátorok létrehozása érdekében. A spontaneitást és a véletlenszerűséget hangsúlyozva az áramkör-hajlítás technikáit általában a zajzenével társították , bár sok hagyományos kortárs zenész és zenei csoport is kísérletezett "hajlított" hangszerekkel.
Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. E heti vendégünk a Copenhagen Blues Band.
Copenhagen Blues Band
A Copenhagen Blues Band még 1980-ban alapította többek között Felix Falch és Peter Østbirk. Jó tíz éve létezett, és nagy sikert aratott élőzenekarként a nyolcvanas évek blues-boom idején. A Copenhagen Blues Band azonban soha nem kapott lemezt.
2021-ben azonban az együttes „klasszikus” együttese, Charlotte Ottenheim, Felix Falch, Finn Poulsen, Frede Christiansen, Peter Østbirk és Nils Bonne ismét összegyűlt – most Søren Schou ütőhangszeressel kiegészülve –, és úgy döntöttek, hogy még egy kört adnak a Copenhagen Blues Bandnek. Egyrészt koncerteket kellett játszani, másrészt el kellett készíteni azt az albumot, amelyet első megtestesülésükkor fel sem vettek.
A Copenhagen Blues Band 2021 májusában vonult stúdióba, 2022. április 22-én pedig megjelent CD-n és a streaming platformokon a Come a little closer című album. Gyere egy kicsit közelebb, tizennégy eredeti számból áll, amelyeket Charlotte Ottenheim, Finn Poulsen és Frede Christensen írt.
A Come a little closer megjelenését egy koncerttel jelzik majd azon a helyen, ami a Copenhagen Blues Band „hazai terepe”, a frederiksbergi Bartof Station.
A koncerten a Copenhagen Blues Band ugyanabban az összeállításban lép fel, mint az albumon: Charlotte Ottenheim (ének), Felix Falch (gitár és ének), Finn Poulsen (gitár, herfli és ének), Frede Christiansen (dob és ének), Peter Østbirk (orgona), Nils Bonne (basszusgitár) és Søren Schou (ütőhangszerek). Therese Lomholt Pedersen és Jan Nielsen vokált énekel.
Szerette megírni mások történeteit.
Látta, hogy azoknak, akikről szól egyfajta lelki megnyugvást ad az, hogy
papíron láthatják életük egy kis szeletét. Őt pedig örömmel töltötte el, hogy
hozzá járulhatott valaki belső békéjéhez. Egy lelkileg instabil emberből
azonban olyan sebeket tépett fel, amit nem tudott feldolgozni és a dolog
tragédiába torkollott.
Folytatjuk a brit zenei szaklap a Prog Magazine CD-mellékleteivel való ismerkedésünket. Ma a 2015-ben megjelent harmincegyedik szám lemezébe fülelhetünk bele.
A következő felvételeket hallhatjuk:
01. If These Trees Could Talk - They Speak With Knives (5:43)
Tovább folytatódik a zenei műfajok világában az ismerkedésünk. Méd mindig au Electronic zenei csoportban sertepertélünk.
E mint Electronic
Az Electronic zenei csoport következő alműfaja az Electro:
Az Electro (vagy elektro-funk az elektronikus zene és a korai hip-hop műfaja, amelyet közvetlenül a Roland TR-808 dobgépek és a funk hatása befolyásolt. A műfajba tartozó lemezeken jellemzően dobgépek és nehéz elektronikus hangzások szerepelnek, általában ének nélkül, bár ha ének van jelen, akkor ezeket a hangokat elhalványítják, gyakran elektronikus torzítással, például vokódoláson és talkboxon keresztül. . Ez a fő különbség az elektro és a korábban kiemelkedő műfajok, mint például a disco között, ahol az elektronikus hangzás csak a hangszerelés része volt. Szintén érezhetően eltér elődjétől, mivel kevésbé énekorientált, és jobban összpontosít a dobgépek által előállított elektronikus ütemekre.
A disco zene hanyatlása után az Egyesült Államokban az electro a funk és a korai hip-hop fúziójaként jelent meg, a New York-i boogie, a német és a japán elektronikus popzene főbb hatásaival. A műfaj Arthur Baker, Afrika Bambaataa, Warp 9 és Hashim zenészekkel jött létre. A kezdeti elektro számok közé tartozott a „ Planet Rock ” (1982) és a „ Nunk ” (1982), mindkettő jellegzetes TR-808 dobütésével.
Az 1980-as évek eleje volt az electro mainstream csúcsa. Az 1980-as évek közepére a műfaj eltávolodott elektronikus és funk hatásaitól, keményebb beateket és rockmintákat használt, mint például a Run DMC. Az Electro az 1990-es évek végén ismét népszerűvé vált olyan művészek körében, mint Anthony Rother és DJ-k, például Dave Clarke. A népszerűség harmadik hulláma 2007-ben következett be. Az Electro alműfajokba ágazott, beleértve az elektrocore-t és a skweee-t.
Jelentősebb előadók:
Justice, Crystal Castles, Digitalism, The Knife, Kraftwerk, Daft Punk, Boys Noize, deadmau5, Simian Mobile Disco, The Bloody Beetroots, MSTRKRFT...
Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. E heti vendégünk a Brett Ellis Band.
Brett Ellis Band
A Brett Ellis Band:A szupersztár kaliberű zenészekből álló tehetséges csoportot a rendkívüli gitáros/énekes/dalszerző, Brett Ellis vezeti. Brett több mint 20 éve volt és továbbra is a San Diego-i zenei élet támaszpontja, és több mint tíz éve teljes lendülettel fut a The Brett Ellis Band-el:
Brett Ellis (gitárok és ének)
Rick Nash (basszus/back ének ) )
Calvin Lakin (dob/back vokál).
Elsajátították a Hard Rock & Blues művészetét, és továbbra is nyomják a zenéjüket. A Brett Ellis Band együtt dolgozott például Eric Johnson, Edgar Winter, Bad Company, Uli Jon Roth, Foghat, Sammy Hagar, Glenn Hughes ( Deep Purple ) Robben Ford, Eric Gales, Wayne Krantz, King's X, Pat Travers és még sok más zenésszel.
Brett olyan fesztiválokon szerepelt, mint az egykor évente megrendezett Cabo Wabo Fest, a The Tommy Bolin Tribute Festival és még sok máshol, és egy másik hangon két klasszikus gitáralbumot is felvett, a Klasszikus gitárkompozíciókat Fernando Sor Vol. 1. és Vol. 2. Brett Ellis, valamint mesteri ritmusszekciója, Rick Nash és Calvin Lakin továbbra is ír és rögzít inspiráló zenét, gyakorlatilag korlátlan katalógust bővítve, amely elérhető a CD Baby, az iTunes és a Grooveyard Records dot com oldalán. A kemény munka és a mesterségük iránti elkötelezettség a BEB néven is ismert Brett Ellis Bandet nagy követő táborral áldotta meg.
Lenyűgöző előadásaik az elkövetkező években előmozdítják a kreatív Hard Rock Blues színteret Kaliforniában és szerte a világon.
Ma a 2007-es debűtáló lemezükbe fülelhetünk bele, amelynek címe: PAIN. Kifejező elektromos gitárok jellemzik, amelyeket a megtört szívek számára dedikált és komponált Brett Ellis.
Szürkehát, a főgorilla egykedvűen
majszolta banánját. Direkt hátat fordított a rácsnak és az állatkert mindig
zajos látogatóinak. Kismajom korában érdekelték az emberek, ahogy idétlenül
próbálták utánozni majomkodásait, visítva tapsoltak mutatványain. Aztán hozzá
erőltették egy neki nem tetsző párhoz. De a hormonok működtek benépesítették a
ketrecet.
Egyetlen barátja egy gondozó volt, mert
neki mindent elmondhatott úgy érezte minden mordulását és gesztikulációját
pontosan lefordított a saját nyelvére.
Végre nagy kegyesen megfordult és unottan
bele bámúlt a látogatók szemeibe. Sajnálta őket: milyen rossz lehet nekik,
hiszen a rács rossz oldalán élnek…
.jpg)
.jpg)
%20(1).jpg)
%20(1).jpg)
.jpg)
.jpg)