A férfi a jó idő beköszöntével meglepte
magát egy függőággyal. Kiballagott vele a kertbe és megfelelő, árnyékos helyet
keresett neki. Végül két megtermett cseresznyefá mellett döntött. Amikor
felszerelte, azonnal ki akarta próbálni, de kifordult alóla és nagyot huppant.
Néhány napig még a környékét is kerülte, nemhogy beleüljön. Aztén egyszer csak
megint ott állt előtte. Az előbbi próbálkozásból tanulva, óvatosan ült rá.
Kezdte megérezni a tárgy kényes egyemsúlyát. Lefeküdt, az ágy körbeölelte,
felvette az alakját. Meghatérozhatatlan nyugalom, békesség lett úrrá rajta.
Kettőjük kapcsolata igazi, őszinte baratságá alakult, gyakran töltötték együüt
az időt. Fülledt, nyári éjszakákon a férfi ide menekült a tikkasztó hőség elöl.
Egy ilyen alkalommal, ahogy a csillagos eget bámulta a függőágyból,
megfogalmazódott benne egy gondolat: ilyen érzés lehetett az anyaméh
biztonságot nyújtó védelmében...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése