Folytatjuk sorouatunkat, amelyben a brit zenei szaklap a Prog magazine klasszikus rock sorozatát köbetjük nyomon. Ma a 2011-ben kiadott tizennyolcadik széménak mellékletébe fülelünk bele.
A következő felvételeket hallhatjuk:
01. Big Big Train - Kingmaker (10:36)
02. Nektar - Desolation Valley (8:14)
03. CCLR - Morning Comes (6:35)
04. Comedy of Errors - The Student Prince (Part 1) (9:14)
05. Motorpsycho - Wishing Well (7:28)
06. Phi Yaan-Zek - Adventures in Myth/Ecstasies of the Starlight Self (5:26)
Folytatjuk sorozatunkat, amelyben a zenei műfajok labirintusában próbálunk eligazodni. Mai témánk a ska zene.
S mint Ska music
Következő témánk a Ska music:
A Ska a jamaicai zene egyik formája. Kombinálja a mento és calypso elemeit az amerikai jazz elemeivel és a blues hangzásával, Jamaicában a rocksteady és később a reggae előfutára. A ska gyökerei az 1950-es évekre nyúlnak vissza. Túlnyomó részt a rudeboy, mod és skinhead szubkultúrák követői hallgatták, ebben az időben olyan előadók játszották ezt a zenét, mint például Symarip, Laurel Aitken, The Charmers és a The Pioneers, egészen az 1960-as évekig.
A zenetörténészek általában három hullámra osztják a ska történetét. A ska népszerűsége megkopott és csökkent a kezdetek óta, de később Angliában figyeltek fel rá és élesztették újra az 1980-as években, és az 1990-es években jött az újabb n
Az első hullám
A második világháború után a jamaicaiak elképesztő számban vásároltak rádiókat, így hallgathattak amerikai R&B-t a déli államokból, mint például New Orleans, Louisiana – olyan művészektől (mint Fats Domino), akiknek a legnagyobb befolyásuk volt a korai ska zenére. Hogy eljuttassák ezt a zenét az emberekhez, olyan vállalkozók, mint Prince Buster, Clement „Coxsone” Dodd, és Duke Reid lemezeket kezdtek gyártani, amik a táncos összejöveteleken kezdtek feltűnni. A zenei producerek a lemezeket Miamiban és New Orleans-ban vették fel, és Jamaicában nagyon kelendő áruk voltak. Gyakran ezek a producerek levették a lemeztársaság megnevezését a legnépszerűbb lemezekről, hogy élvezhessék egyeduralmukat a legnépszerűbb zenék felett, megnyerve a vásárlók többségét.
Amikor a New Orleans-i r&b stílus 1960-ra elvesztette népszerűségét, a jamaicai zenészek elkezdték felvenni saját elképzeléseiket erről a stílusról. A ska zene az ütemek közötti gitár és zongora ritmusairól vált ismertté. A ska elnevezés egy hangutánzó szóból eredhet, ami zenei ritmusokat utánoz. A gitáros Ernest Ranglin mondta: „a hangolatlan gitár olyan sercegő hangot ad, amit a zenészek úgy utánoztak, hogy skat! skat! skat". Néhányan úgy gondolják, hogy Cluet Johnson alkotta meg a kifejezést. A basszusgitáros Johnson és Blues Blasters Coxsonne Dodd zenekarában játszottak az '50-es és '60-as évek elején a Skatalites megalakulása előtt. Megmagyarázva a 'ya-ya' hangot, ami a zenében és a ritmusban megtalálható, ebből lett a ska szó.
Néhányan úgy gondolják, hogy a korai jazz és rock 'n' roll közvetítésekben, amik az amerikai rádióállomásokról érkeztek, a mohó jamaicai hallgatóság félreértette a ritmuson kívüli hangokat, amit a gyenge rádiójelek okoztak. Mások úgy gondolják, hogy szó sincs félreértelmezésről, ez a jamaicaiak válasza az amerikai zenére. A ska hangzása az olyan stúdiók által lett kreálva, mint a Studio One és WIRL Records Kingstonban. Olyan producerek dolgoztak rajta, mint Dodd, Reid, Prince Buster és Edward Seaga (utóbbi később Jamaica elnöke lett). Ez a ritmustól eltérő hang a ska zenében összefügg a vidám közhangulattal, amikor Jamaica független lett az Egyesült Királyságtól 1962-ben. Erről az eseményről megemlékeznek ska dalok, mint például Derrick Morgan száma, a „Forward March” (Egyenesen előre) és a Skatalites „Freedom Sound” (Szabadság hangja) című száma.
Ahogy a többi zene is megváltozott Amerikában, így a ska is, például hatott rá a jazz és a rockzene is. Ska együttesek, mint a Skatalites gyakran készítettek hangszeres ska dalokat a népszerű amerikai és brit számokból, például Beatles-dalokból, filmzenékből. 1966-ban és 1967-ben, amikor az amerikai soul zene lassúbb és lágyabb lett, a ska is megváltozott ennek megfelelően, a folyamat eredménye a rocksteady lett, a stílus, amiben a basszus több különböző ritmust is játszik, nagyobb hangsúlyt fektetve a leütésekre és az érzelmes énekre. Néhány zenetörténész azt feltételezi, hogy a rocksteady lassú tempójának népszerűsége az 1966-os kivételesen meleg nyárnak volt köszönhető, mert a táncosoknak annyira melegük volt, hogy nem voltak képesek táncolni a pörgősebb számokra. A jelentősebb rocksteady zenekarok: a Melodians – akik a 'Rivers of Babylon' (Babilon folyói) című számukkal arattak sikert –, The Ethiopians és Desmond Dekker – aki sok rocksteady számot készített a hatvanas évek végén. A Rocksteady népszerűsége egészen 1968-ig, a reggae felbukkanásáig tartott.
A ska-t a New York-i Világkiállításon mutatták be 1964-ben. Byron Lee & the Dragonaires-t a Skatalitesből választották ki erre az alkalomra, és Prince Buster, Eric „Monty” Morris és Peter Tosh velük együtt léptek fel, bemutatva a ska zenét a világnak. Prince Buster és U-Roy vitték Jamaicából Nagy-Britanniába a ska-t a hatvanas évek elején, ahol több zenekarnak is inspirációt adott, mint a The Specials, Madness, UB40, és több underground zenésznek a dancetől a reggae-ig.
A második hullám
A Two Tone (második hangzás) korszaka a nevét a hasonló című albumról kapta, amit Jerry Dammers billentyűs adott ki a The Specialsból. Az együttes a nagyon különböző West Midland régióban alakult a hetvenes évek végén, olyan zenekarok támogatásával, mint a The Beat vagy a The Selecter.
Kiegészítették a lendületes jamaicai ritmust a ska és punk rock hajthatatlan szövegével és kemény gitár akkordokkal. Egy olyan hibrid keletkezett, ami kielégítette a közönség szomját erre a zenére. Sok elgondolkodtató, tiszteletlen és politikai töltetű szöveget írtak. A Two Tone előhozta a faji egységet, és a szimbóluma a fekete fehér négyzetekből álló minta lett. A The Specials billentyűse alapított egy lemezkiadót, melynek a 'Two Tone Records' nevet adta. Ennek a névnek kettős jelentése van: az egyik a két színárnyalatú öltönynek állít emléket, amit az eredeti jamaicai ska zenészek viseltek, a másik célja az volt, hogy erősítse a népcsoportok közötti összetartást a brit ska együttesek között a '70-es években, amikor a rasszizmus a tetőfokára hágott az Egyesült Királyságban. A brit ska együttesek nagyon tisztelték az eredeti jamaicai zenészeket, és sok esetben segítettek nekik úgy, hogy újra felvették a számaikat, és így ismét a slágerlisták élére kerültek azok, például Prince Buster több pénzt keresett a jogdíjakból, amik a feldolgozásokból származtak, mint a saját számaiból. A Two Tone ska nem rejtette el a zene gyökereit, és nem félt attól, hogy feldolgozza a régi nagy számokat. A Two Tone felvételek karakterét a gyorsabb tempó, több hangszer és keményebb élek adták, mint az eredeti '50-es '60-as évek ska zenéjében. Ezek a ska zenekarok hatással voltak számos zenekarra, mint például a The Police, The Clash, és Elvis Costello, akik mind megemlítik a ska-t mint egy fontos állomást a zenei hátterükben.
Harmadik hullám
Az 1980-as évek végén kezdődött el a ska harmadik hulláma és tartott egészen az 1990-es évek elejéig, átlépte az Atlanti-óceánt és az Egyesült Államokban lett sikeres, kombinálva a ska elemeit a rock, punk, hardcore és jazz elemeivel. A harmadik hullám zenészei új stílusát hozták létre a ska zenének, a ska punk-ot és skacore-t.
Néhány a legsikeresebb ska zenekarok közül a harmadik hullámból: The Mighty Mighty Bosstones, Reel Big Fish, The Aquabats, Catch 22, Mad Caddies Know Talent, The Toasters, Ska-P, Less Than Jake, Mustard Plug, Buck-O-Nine, Operation Ivy, Big D and the Kids Table és Too Short Notice.
Néhány együttes akik ugyan a harmadik hullámban alakultak, viszont zenéjük mégis inkább az első hullámra jellemző: The Allstonians, The Slackers, Pressure Cooker, Let's Go Bowling, Sublime és Hepcat; ezek zenéje az 1960-as évek jamaicai zenéjére hasonlít.
A harmadik hullámban sok keresztény ska együttes is alakult, bár ezt a műfajt inkább egy külön hullámba kellene sorolni (mint ahogy szokták is), de ez korban és hangzásban megfelel a harmadik hullámnak. Két együttes a keresztény ska együttesek közül: Five Iron Frenzy és The O. C. Supertones, akik dalszövegeiket gyakran a keresztény élet szemszögéből írták.
Folytatjuk sorozatunkat, amelyben a brit zenei szaklap a Prog magazine klasszikus rock sorozatával foglalkozunk. Ma a 2011-ben megjelent tizenhetedik szánának lemeze van soron.
A következő felvételeket hallhatjuk:
01. Solstice - Flight (7:27)
02. Exhibit A - Touch the Stars (4:21)
03. Earthling Society - Night of the Scarecrow (13:32)
Folytatjuk sorozatunkat, amelyben a zenei műfajok labirintusában próbálunk eligazodni. Mai témánk a Reggae music.
R mint Reggae music
Következő zrnri műfajunk a Reggae Music:
A reggae (ejtsd: regi) egy könnyűzenei műfaj, amely az 1960-as években fejlődött ki Jamaicában.
A reggae megnevezést tágabb értelemben szokták használni az összes jamaicai zenére, beleértve a ska, rocksteady, dub, dancehall és ragga műfajokat is. Ez a kifejezés használatos még egy külön stílusra ami az 1960-as évek végén jött létre. A reggae alapját egy különleges ritmus adja, aminek fő jellemzője a taktusok közötti hullámzás, amit a gitáros játszik, úgy hívják hogy "bang". A dobos gyakran üt egy harmadik ütemet a taktusok között. Ez a „one drop” (’egy csapás’). Jellegzetessége, hogy ez az ütem itt lassabb, mint a reggae előfutárainál, a skanál, és a rocksteadynél.
A reggae-t gyakran összefüggésbe hozzák a rasztafári mozgalommal, ami befolyással volt számos kiemelkedő reggae-zenészre a '70-es és '80-as években. A reggae-számok sok egyéb témát is felölelnek a rasztafarinizmuson kívül. Ilyen például a szerelem, a szexualitás, és olykor a társadalom kemény bírálata.
Eredete fellelhető az afrikai karibi zenében, de ugyanakkor az amerikai R&B zenében is. Előfutára a ska és a rocksteady volt a '60-as években. 1963-ban Jackie Mittoo a The Skatalites nevű skaegyüttes zongoristája felkérést kapott Coxsone Dodd producertől, hogy gyűjtsön össze zenészeket és csináljon eredeti zenét a Studio One stúdióban. Mittoo, a dobos Lloyd Knibbs segítségével a tradicionális ska ütemet is felhasználta a reggae-hez, ám a folyamat végére a ritmus lelassult. A reggae-t később Bob Marley tette világszerte népszerűvé, aki karrierje kezdetén a rocksteady műfajban is alkotott. A '60-as évek végére a reggae-t már az Egyesült Királyságban is játszották a rádióban, John Peel műsorában.
A "reggae" szót először a Toots and the Maytals nevű skaegyüttes használta egyik albumuk címében: "Do the Reggay".
Roots-nak, azaz "gyökereknek" hívják a kifejezetten rasztafári reggae-zenét. Ez a spirituális fajtája a zenének, aminek szövege gyakran dicsőíti Jah-t (Istent). A szövegben gyakran szerepel a "Rastafári" felkiáltás vagyis "Prince Tafari", ami Haile Selassie etióp uralkodó eredeti neve. A rasztafári vallásban ő szimbolizálja a megtestesült istent.
Visszatérő témák a szövegekben a szegénység, és a tiltakozás a kormány elnyomása ellen. A roots reggae fénykorát a kései 1970-es években élte, olyan előadókkal, mint Bob Marley, Johnny Clarke, Horace Andy, Barrington Levy és Lincoln Thompson, valamint olyan producerek segítségével, mint Lee "Scratch" Perry, King Tubby és Coxsone Dodd. A producerek kísérletezőkedvének gyakran határt szabtak a technikai korlátok, de így született meg a dub zene. Egyes zenetörténészek szerint a dub zene szerepet játszott az elektronikus zene fejlődésében.
A roots reggae fontos szerepet játszott Jamaica kultúrájában, és amíg a reggae többi változatát felváltották a népszerűbb irányzatok, addig a roots reggae elfoglalt helye nem változott, és kicsi, de egyre növekvő hallgatóságra talált világszerte.
Folytatjuk sorozatunkat, amelyben a brit zenei sszaklap a Prog magazine klasszikus rock sorozatával foglalkozunk. Ma a 2011-ben megjelent tizenhatodik szám lemezébe fülelünk bele.
A következő felvételeket hallhatjuk:
01. Aethenor - Laudanum Tusk (4:57)
02. Twelfth Night - Creepshow (12:14)
03. John Young - Childhood's End (8:28)
04. Jebo - Nothing Ever Works That Way (4:57)
05. Liam Davison - The Way We Were (5:45)
06. Death by Orchestra - For You No Tomorrow (3:37)
Folytatjuk sorozatunkat, amrlyben a zenei műfajok labirintusában próbálunk eligazodni. Ma még mindig a Pop music a témánk.
P mint Pop music
A Pop music következő alműfaja a Traditional Pop Music:
A hagyományos pop (más néven klasszikus pop és pre-rock and roll pop ) nyugati popzene, amely általában megelőzi a rock and roll megjelenését az 1950-es évek közepén. A zene e korszakának legnépszerűbb és legtartósabb dalait popstandardoknak vagy amerikai szabványoknak nevezik. E dalszerzők és zeneszerzők műveit általában a „ Nagy Amerikai Énekkönyv ” néven ismert kánon részének tekintik . Általánosabban, a " standard " kifejezés bármely olyan népszerű dalra alkalmazható, amely széles körben ismertté vált a mainstream kultúrán belül.
A klasszikus pop magában foglalja a Broadway, a Tin Pan Alley és a hollywoodi show dallamírók dalait az első világháborútól az 1950-es évekig, mint például Irving Berlin, Frederick Loewe, Victor Herbert, Harry Warren, Harold Arlen, Jerome Kern, George Gershwin és Ira Gershwin, Richard Rodgers és Lorenz Hart, Oscar Hammerstein, Johnny Mercer, Dorothy Fields, Hoagy Carmichael és ole Porter.
A swing korszak számos népszerű énekes sztárja lett, köztük a fiatal Frank Sinatra, Dinah Shore, Jo Stafford, Perry Como, Peggy Lee, Patti Page, David Whitfield és Bing Crosby.
Az 1950-es években a rock and roll növekvő népszerűsége miatt sok minden, amit a baby boom korok szüleik zenéjének, a hagyományos popnak tartottak, félreszorult. Az olyan előadók által énekelt népszerű zene, mint Frank Sinatra, Dean Martin, Ella Fitzgerald, Peggy Lee és kortársaik, az 1960-as és 1970-es években visszaszorultak a televízióba, ahol továbbra is nagyon népszerűek maradtak, a Las Vegas-i klubfellépések és a liftzene. Dean Martinnak és Frank Sinatrának azonban a 60-as évek végéig számos slágerlemeze és albuma volt. A nashville-i country zene az 1950-es évek végén nagymértékben kölcsönzött a hagyományos pop hangzásokból, amikor a Music Row korlátozni akarta a rock and roll műfajra gyakorolt növekvő hatását; népszerű maradt mindaddig, amíg a brit invázió, Nashville két legnagyobb countrysztárja ( Patsy Cline és Jim Reeves ) nem halt meg külön repülőgép-balesetben, és a nyugati parti countryzene növekvő befolyása 1964-től félretolta.
1983-ban Linda Ronstadt, a rockkorszak népszerű női énekese irányváltást választott.
Azóta más rock/popsztárok is sikereket értek el hagyományos popzene rögzítésében. A figyelemre méltó albumok közé tartozik Rod Stewart It Had to Be You: The Great American Songbook , Willie Nelson Stardust , Chaka Khan Echoes of an Era és Carly Simon Torch című száma.
A lounge szubkultúra megjelenése az 1990-es évek közepén az Egyesült Államokban elősegítette a popzene zenéje, stílusa és előadói iránti újjáéledését és érdeklődését a rock and roll előtt. Sok kortárs előadó dolgozott a klasszikus pop és/vagy az easy listening swing stílusában.
Folytatjuk sorozatunkat, amelyben a brit zenei szaklap a Prog Magazine klasszikus rock sorozatával foglalkozunk. Ma a 2011-ben megjelent tizenötödik szám lemezmellékletébe fülelünk bele.
Folytatjuk sorozatunkat, amelyben a zenei műfajok labirintusában próbálunk eligazodni. Ma még mindig a Pop Music van műsoron.
P mint Pop Music
A Pop music következő alműfaja a Synthpop:
A szintipop ( a szintetizátor pop rövidítése; techno-popnak is nevezik az újhullámos zene egyik alműfaja, amely először az 1970-es évek végén vált kiemelkedővé, és a szintetizátort mint pl. a domináns hangszer. Az 1960-as években és az 1970-es évek elején szintetizátorok használata előzte meg a progresszív rock, az elektronikus, az art rock, a disco és különösen a Kraftwerkhez hasonló zenekarok Krautrock -ját. Külön műfajként jelent meg Japánban és az Egyesült Királyságban a poszt-punkbankorszak az 1970-es évek végétől a 80-as évek közepéig tartó újhullámos mozgalom részeként.
Az 1960-as évek közepén váltak elérhetővé a gyakorlatilag hangstúdióban használható elektronikus zenei szintetizátorok, a hetvenes évek közepén pedig az elektronikus művészzenészek térnyerése. Gary Numan 1979-es áttörése után az Egyesült Királyság kislemezlistáján, az 1980-as évek elején számos művész kezdett sikereket elérni a szintetizátor alapú hangzással. Japánban a Yellow Magic Orchestra bemutatta a TR-808 ritmusgépet a populáris zenében, és a zenekar nagy hatással volt a korai brit szintipop fellépésekre. Olcsó polifonikus szintetizátorok fejlesztése, a MIDI meghatározása és a tánc alkalmazásaütemek, egy kommerszebb és elérhetőbb hangzáshoz vezetett a szintipop számára. Ez, a New Romantic mozgalom stílustudatos fellépései általi átvétele, valamint az MTV felemelkedése nagyszámú brit szintipop fellépés sikeréhez vezetett az Egyesült Államokban a második brit invázió idején.
A „techno-pop” kifejezést Yuzuru Agi alkotta meg 1978-ban a Kraftwerk The Man-Machine című művével kapcsolatos kritikájában, és a névadás többszörös felfedezésének eseteként tartják számon. Ezért a kifejezés felcserélhetően használható a „szintipop” kifejezésre, de általában Japán színterére használják, és ott előnyös kifejezés.
A "synth-pop" szót néha felcserélhetően használják az " electropop " kifejezéssel, de az "electropop" a szintipop olyan változatát is jelölheti, amely nagyobb hangsúlyt fektet a keményebb, elektronikusabb hangzásra. Az 1980-as évek közepén és végén az olyan duók, mint az Erasure és a Pet Shop Boys olyan stílust választottak, amely nagy sikert aratott az amerikai táncslágereken, de az évtized végére az olyan bandák „új hullámú” szintipopja, mint pl. mivel A-ha és Alphaville átadta helyét a house zenének és a technónak. Az indietronicában és az electroclashben kezdett újjáéledni az újhullámos szintipop iránti érdeklődésmozgalmak az 1990-es évek végén, a 2000-es években pedig a szintipop széleskörű újjászületésnek és kereskedelmi sikernek örvendett.
A műfaj kritikát kapott az érzelmek és a zenélés állítólagos hiánya miatt; prominens művészek felszólaltak az ellenzők ellen, akik azt hitték, hogy a szintetizátorok maguk komponálták és játszották a dalokat. A szintetizátor-pop zene a pop- és rockzene egyik fő elemeként a szintetizátornak helyet adott, közvetlenül befolyásolva a későbbi műfajokat (beleértve a house zenét és a detroiti technót ), és közvetve sok más műfajt, valamint az egyéni felvételeket is befolyásolt.
Belefülelők:
Toto - Africa
Blondie - Heart Of Glass
Eurythmics, Annie Lennox, Dave Stewart - Sweet Dreams
Folytatjuk sorozatunkat, amelyben a brit zenei szaklap, a Prog Magazine klasszikus rock sorozatával foglalkozunk. Ma a 2011-ben megjelent tizennegyedik számának lemezébe fülelünk bele.
Folytatjuk sorozatunkat, amelyben a zenei műfajok labirintusában próbálunk eligazodni. Mai témánk, még mindig a Pop Music.
P mint Pop Music
A Pop Music következő alműfaja az Europop:
Az europop (más néven Euro pop ) a popzene egy olyan stílusa, amely az 1960-as évek közepén végénkeletkezett Európában, és az 1970-es évek végén fejlődött mai formává. Az Europop az 1980-as és 1990-es években a slágerlisták élén állt, újjáéledéssel és mérsékelt felértékelődéssel a 2000-es és 2010-es években.
Az 1970-es években és az 1980-as évek elején az ilyen csoportok elsősorban a kontinentális országokban voltak népszerűek, az ABBA (1972–1983) kivételével. A svéd négyfős banda nagy sikereket ért el az Egyesült Királyságban, ahol húsz top 10 kislemezt és kilenc listavezető albumot ért el, valamint Észak-Amerikában és Ausztráliában.
Az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején az Europop nagyon népszerűvé vált. Az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején az Eiffel 65 olasz tánccsoport rendkívül aktív volt ebben a műfajban. A 2000-es években az europop zene egyik legnépszerűbb képviselője a svéd Alcazar popcsoport volt. Az 1990-es években az olyan popcsapatok, mint a Spice Girls, Aqua, Steps, Right Said Fred, Modern Talking, Backstreet Boys és DJ BoBo énekes erősen befolyásolta az Europopot. Az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején a Roxette és az Ace of Base vezette az Europopot az amerikai mainstream közönség előtt.
Az egyik fő különbség az amerikai és az európai pop között, hogy az Europop általában inkább tánc- és trance- orientált. Közép-Európában az Italo disco (más néven az 1980-as évek Euro-diszkója ) és az Euro house voltak a fiatal zenészek domináns próbálkozásai, hogy slágerlemezt készítsenek saját országukban és azon kívül is.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)