Ne szépítsük a dolgot, Jolán csúnya
lánynak született. Nem szerette a tükröket, mert kíméletlenül megmutatták testi
gyengeségeit: hatalmas szétálló füleit, a szájában összekuszálódott fogait,
lapos melleit, előre dudorodó pocakját, elefánt lábait. Eleinte, legszívesebben
élbújt volna a világ elöl, de aztán beletörődött, hogy ilyenek a testi
adottságai.
Más utat keresett és talált, afféle
karitatív kisangyal lett, aki buzgón segített bárkinek, bármiben. Ha valamibe
belevetette magát, azt teljes erőbedobással, lelkiismeretesen, fáradságot nem
ismerve tette. Az emberek ezt az erényt általában pozitívan értékelik, ezáltal
ha nem is szépsége miatt, de kedvelt lett környezetében.
Esténként, mikor hazatért magányába,
elfáradva, de jóleső érzéssel tért nyugovóra. Azokat a napokat szerette, amikor
maradandót alkotott, ilyenkor elfelejtett minden rosszat maga körül. Pedig
akadt az is minden napra, rosszindulatú megjegyzés az alkata vagy a buzgó
mocsingsága miatt. Egyre jobban megkeményedett lelki páncélja a támadások
ellen.
Tudták, hogy rá mindig lehet
számítani, így egyre több feladatot vállalt. A hét minden napjára akadt
tennivalója, lassan már semmi szabad ideje sem maradt. Pedig néhány dolgot nagyon szeretett: bekuckózni a nagyfotelbe,
olvasni csodákról, sohanemvolt lényekről, vagy elbújni a mozi sötétjében,
megnézni egy romantikus filmet és jól kibőgni magát.
Úgy gondolta, hogy lazít egy kicsit, a
vasárnapot kijelöli pihenőnappá és hódol szenvedélyeinek. Egy ilyen vasárnap
délutánján történt, hogy olvasás közben elnyomta a buzgóság, elszenderült.
Álmában egy jóságos tündér jelent meg és megkérdezte, hogy miért ilyen szomorú.
- Majd pont neked fogom elkotyogni. –
gondolta magában, de végül belekezdett és egyre jobban megnyílt:
- Kedves tündér! Most nézz végig
magadon. Minden porcikád tökéletes, egyszerűen lenyűgözően szép vagy. Most nézz
rám, mit látsz? Az ilyenekre szokták azt mondani, hogy ne menj ovisok közé,
mert ijedtükben megállnak a fejlődésben, vagy ha lemész a bányába magától
feljön a szén. Kinek kell egy ilyen förmedvény?
- A szépség nem minden, de te túl
szigorú vagy önmagadhoz – szólalt meg a tündér. Ott annak a tónak a víztükre,
nézd meg magad benne!
Jolán vonakodva lesétált a vízhez és
beletekintett. A víz fodrozódott egy kicsit, majd kisimult. Tökéletes szépség
tekintett vissza rá. Nem akart hinni a szemének, tapogatta az arcát, nem tudott
betelni a látvánnyal.
- Te tetted ezt velem tündér? –
fordult vissza boldogan, de sehol nem látta őt, válasz nélkül maradt.
Felébredt. Ösztönszerűen a tükör felé
vette az útját, de a tükörkép újra lehangolta. Kesernyés mosoly jelent meg a
szájszögletében:
- Mit hittél, az álmok valóra válnak?
– motyogta csendesen.
Az átélt élmény azonban befészkelődött
a gondolataiba és nem hagyta nyugton. Már hetedik napja őrlődött, amikor
bátorságot gyűjtött és a kegyetlen valót mutató elé állt. Mindent alaposan
megfigyelt, kielemzett. Belefogott a lehetetlenek tűnő teljes átalakulásba.
Esténként, amikor nyugovóra tért
leragasztotta szétálló füleit és növeszteni kezdte a haját, hogy elrejtse a
vitorlákat.
Elment fogorvoshoz, szerencsére még
fogszabályzóval menthetők voltak rágói.
Alapos, intenzív alakformálásba
kezdett.
Időnként türelmetlenül, lopva a
tükörbe lesett, de lassúnak látta a fejlődést, de szerencsére nem adta fel.
Eljött a nagy nap, már minden
tökéletesnek látszott, csak egy volt hátra: félretett pénzét beleölte egy
mellnagyobbító műtétbe.
A főpróbánál leesett a tükör álla a
csodálkozástól, egy tökéletes, hibátlan bombázó állt előtte. A látványtól Jolán
önbizalmat kapott. Már az átalakulási folyamat közben is észrevette a megakadó
férfiszemek szaporodását. Most, hogy már érezte a tökéletességét megerősödve
vetette bele magát az előle eddig elzárt világba. Persze az átalakulásnak ára volt,
már egyre kevesebb ideje maradt a buzgóságra, végül teljesen felhagyott vele.
Fontosabb lett a könnyű élet
habzsolása.
Olyan ragadozóvá vált, mint a Vénusz
légycsapója, édes illatával magához csalogatta a bogarakat, majd megemésztette
őket…
Utóirat:
Ezzel a résszel befejeződött a Hét fő erényt
követő sorozat. A történetek olyan emberekről szóltak, akik birtokolják
valamelyik fő erényt, de valamilyen katartikus esemény kizökkenti őket a helyes
irányból, megváltoznak. Valahol mélyen mindenkiben ott van a „kisördög” és
toporzékolva várja, hogy felszínre törhessen…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése