Waldorf 

Kedves Látogató!
A főoldalon is található Waldorf-os anyag, fogadd
szeretettel!


Bevezetésként egy interjú Dr Vekerdy Tamással, a hazai alternatív 
tanítás egyik hazai zászlóvivőjével:
Az ismert pszichológus, oktatáskutató szerint
a mai magyar iskola számos dolgot nem tud a gyerekekről, s nem is kíváncsi
rájuk. Vekerdy Tamás úgy véli, amit régebben a tanítónők ösztönösen tudtak a
kisdiákokról, már elfelejtettük, amit pedig a tudomány ma már egzaktan tud a
gyerekről, még nem jutott el az iskolákba. Így egy sor olyan dolog történik a
nevelés-oktatás során, amely nem veszi figyelembe a gyerekek testi-lelki
fejlettségét. A Pedagógiai Alternatívák Központjának vezetője egyik könyvének
azt a címet adta: „Az iskola betegít”. 

Hogyan betegít az iskola? Mondana erre
példákat?

Kedvenc példám az írástanítás. Amikor a régi tanító néni írni tanította a
gyerekeket, azt mondta: „Kisfiam menj haza, kérj édesanyádtól újságpapírt,
terítsd ki a konyhakőre, és a legvastagabb postaironnal kerekíts rajta!” Így
kezdődött az írástanítás. Mára elfelejtettük a nagy papírokat, a palatáblát, és
még az elemi iskolások füzeteinek sorközét is összenyomtuk és belehúztunk még
két sort, mint a gyorsírófüzetbe. A gyerekek kezébe tűhegyes HB-s ceruzát
adtunk, ezzel kell beraknia a kis kampóit arra a hihetetlenül pici helyre.
(Vigyázva arra, hogy meg ne nőjön az a kampó a sor vége felé!) Évekkel ezelőtt
a kéz funkcionális anatómiájával foglalkozó szakemberek megállapították, hogy a
régi tanító néninek volt igaza. A kisgyerek kézfeje nincs kész a háromujjas
ceruzafogásra. (Egy friss magyar vizsgálat szerint a hatodik életévét betöltött
gyerekek 93 százalékának, a hétévesek 83 százalékának nincs kész a keze erre.)
Mégis sok helyen az iskola kiadja a jelszót: „Karácsonyra ír-olvas a gyerek!”
Márpedig, ha ezt erőltetjük, görcsös lesz az írásuk, és megnehezíti a biztos
íráskészségük kialakulását.
Vagy egy másik példa. 
A gyereknek azért „nagy a feje”, mert kifejlett felnőtt agyveleje van.
Tüdőlebenyeinek felszíne viszont ötöde a felnőttének. Tehát a
gyerekszervezetnek egyötödnyi tüdővel kell ellátnia a felnőttével egyező méretű
agyat. Ez csak akkor lehetséges, ha az a kisdiák négy-öt órát rohangál és
üvöltözik a szabad levegőn. Az iskolában viszont rendesen kell ülni, netalán
még a szünetben sem lehet kimenni az udvarra, mert ott sár van. Csak csendben,
párosával lehet sétálni a példátlanul szűk folyosón. A gyerek folyamatos
oxigénhiányos állapotban van az iskolában.
A lányok jobban alkalmazkodnak
Miért a kisfiúkat szokták „rosszabbnak”,
elevenebbnek mondani a tanítók? A lányok jobban alkalmazkodnak az iskolához?

Valóban mondják, hogy a kislányok aranyosak, kedvesek, jók, öröm velük
dolgozni. A fiúk ostobák, agresszívek, gonoszak, kínszenvedés velük együtt
lenni. Nemes Lívia és munkatársai ugyanakkor kimutatták, hogy a lányok között
nagyobb arányban fordul elő iskoláskorban pszichoszomatikus - fejfájással,
szédüléssel, szemkáprázással, hányingerrel, gyomorfájással, hasmenéssel járó -
megbetegedés. (Pedig tudjuk, hogy az iskola hatásai nélkül a fiúk mindig
betegebbek, mint a lányok. Már születéskor kicsit több fiú hal meg, aztán is
mindig többen vannak az orvosnál, kórházban, pszichológusnál, a nők tovább is
élnek.) 
Ha jobban alkalmazkodnak az iskolához,
felveszik annak „ritmusát”, akkor mi az oka ennek?
A lányok látszólag valóban jobban alkalmazkodnak az iskolához. Jók,
szorgalmasak. A baj épp az, hogy túl jól teljesítenek. Egy olyan iskolához
alkalmazkodnak, amely, ha alkalmazkodnak hozzá, megbetegíti őket. Nem gyerekre
szabott az egész iskola sem módszerében, sem felépítésében, sem
időbeosztásában. Mi az például hogy 45 perces óra? Ilyen nincs. A kisgyerek
6-12 percig tud figyelni, és ez az idő lassan nő. (A zseniális tanító esetleg
váltogatja az órai foglalkozásokat.) Ha viszont mesélek nekik, és utána esetleg
el is játszhatjuk közösen a mesét, akkor már bent vagyunk 75 perce a teremben,
és még pisilni sem ment ki senki. S ezeket lehetne sorolni a végtelenségig. A
magyar iskola az épülettől az írástanításig gyerek nélkül van kitalálva.












Felejtésnek tanulunk
Ez az oka Ön szerint a nemzetközi
mérésekben a magyar diákok aggasztó teljesítményének is? 

A svéd érettségizettek sokkal jobbak értő olvasásban, mint a magyar diplomások.
Hogy lehet ez? Egy viszonylag friss vizsgálat szerint Norvégiában és
Svédországban a negyedikes gyerekek a nemzetközi átlag alatt vannak ebben, a
magyarok és a csehek felette. Eltelik néhány év, és 15 évesen a norvégok és a
svédek már magasan az átlag felett teljesítenek, a magyarok és csehek pedig
mélyen alatta. Az előbbi országokban ugyanis tudják, hogy az olvasás kulturális
alapkészség. Készséget pedig nem lehet gyorsan kifejleszteni, csak lassan,
visszatérően, sokszor, de egyszerre csak keveset gyakorolva. Ráadásul ezekben
az államokban nem hagyják abba az olvasástanítást. Hatodikban, nyolcadikban
történelem és biológia és más órán is gyakoroltatják a tanárok, ha kell, az olvasást.
Ott nem az adott tananyag felejtésre történő pillanatnyi bebiflázása a lényeg,
hanem a készségek kialakítása és stabilizálása. 

Erre azt mondják a tanárok, hogy nincs idő
olvasást gyakoroltatni az órákon, mert le kell adni a tananyagot, különben nem
fejezik be év végéig ... 

Nem kell haladni a tananyaggal! Vizsgálatok bizonyítják, hogy a tanult anyag 75
százalékát az eminens is garantáltan elfelejti. Sőt, újabb vizsgálatokból
tudjuk, hogy a 20-30 éves felnőttek a gimnáziumban megtanult anyag 9
százalékára emlékeznek úgy, hogy azt használni is tudják a mindennapi életben.
91 százalékot tehát feleslegesen tanultak meg! Ki tudja megmondani pontosan –
ha nem használja a mindennapjaiban – hogy mi az a kovalens kötés, kotangens
függvény vagy citromsavciklus? 

Ha Vekerdy Tamás lenne a miniszter
Az iskola a pedagógusoktól változhatna
meg, a korszerűbb ismeretekkel rendelkező tanárokat viszont a felsőoktatásnak
kellene”szolgáltatnia”. Felkészült a tanárképzés erre? 

A pedagógusképzésnek a gyerekről kéne szólnia. A gyerekek folyton változó
testi-lelki igényeit és a velük való kommunikációt kellene megtanítani a leendő
tanároknak. Ez utóbbit mindig elfelejtik. Pedig Magyarországon már a hetvenes
évek elején folyt egy olyan vizsgálat, ami arra volt kíváncsi, hogy egy
egyetemen nagyszerűen kiképzett biológiatanár, vagy a tanító néni tud-e jobban
a kilencéveseknek biológiát tanítani. A vizsgálat egyértelműen bebizonyította,
hogy a tanító néni. Pedig neki eredetileg fogalma sincs a tananyagról, de
megnézi és utána közvetíti a gyerekeknek. Nem a szaktárgyban kell tehát
szakembernek lenni, hanem a gyerekben. A mai magyar iskola intézményközpontú, más
szóval tantervközpontú, ahelyett, hogy gyerekközpontú (személyközpontú) lenne.
Vannak azért kivételek.

Önök, a Pedagógiai Alternatívák
Központjában évek óta gyűjtenek információkat azokról az iskolákról, amelyek
gyerekközpontú szemlélettel dolgoznak. Hány százalék ma Magyarországon az
úgynevezett alternatív iskolák aránya?

Valahol három százalék körül lehet ez az arány. A szabad oktatási rendszerek
szerint, ha egy oktatási rendszerben csak három százalék körül van képviselve
az alternatíva, az már elég lehet arra, hogy fermentálja a közoktatást. Akkor
már felfigyelnek arra például, hogy egy személyközpontú iskolába jobban
szeretnek járni a gyerekek. Mert ez nem utolsó szempont… 

Az alternatív iskolák eredményesek is

Lehet, hogy jobban szeretnek alternatív
iskolába járni a gyerekek, de az eredmények is igazolják ezeket?

Külföldön már bebizonyították, hogy azokban az iskolákban, ahova a gyerekek
szeretnek járni, az eredményeik is jobbak. Az agyfiziológiai vizsgálatok pedig
kimutatták, hogy a pozitív érzelmi hangoltság nélkülözhetetlen az
előrehaladáshoz valamely területen. Öröm nélkül nincs tanulás, nincs fejlődés.
Márai azt mondja: csak a nyárspolgár hiszi azt, hogy a művészet művelődési
anyag. A többé-kevésbé normális ember tudja, hogy élmény, ami felveri az
életörömöt. Az iskola is adhatna olyan élményeket, amivel a gyermek ember- és
világismerethez jut. Ehelyett inkább szorongást kelt, például a jegyre
feleléssel. A szorongás pedig visszafogja a teljesítményt. Ez a magyar iskola
egyik paradoxona: úgy akar teljesítményt, hogy visszafogja azt. A szegedi
egyetem kutatói lemérték, hogy a gyerekek érdeklődése az iskolába való
belépéskor magas. Eltelik néhány hét vagy hónap, és az érdeklődésük csökken,
zuhan, majd eltűnik. 

Ha Ön lenne az oktatási miniszter, milyen
intézkedéseket hozna a magyar iskola javítása érdekében?

Fontosnak tartanám, hogy azt a jó néhány iskolát Magyarországon, amelyek most
már 15-20-30 éve (bizonyítottan!) jó praxist csinálnak (kooperatív -, projekt
-, epochális tanítást használnak, témaheteket tartanak satöbbi), beemelném a
példát adó referenciaiskolák közé. Próbálnám ezek módszereit terjeszteni, pénzt
adnék továbbképzések szervezésére. Pénzt kapnának ezek az intézmények arra,
hogy felszereljék önmagukat, bemutató termet, szertárakat alakítsanak ki. Ezen
iskolák jelentős része ugyanis jelenleg nagyon nehéz anyagi helyzetben
dolgozik. Az alapítványi, egyesületi rendszerben működő iskolák ugyanis nem
kapják meg a kiegészítő normatívát. Egyszóval a meglevő jó praxist kellene
pártolni, elterjeszteni. Rengeteg nagyszerű tanár, iskola áll készen arra, hogy
megkapja ezeket az ismereteket, módszereket és élni tudjon vele. 
A nemrég megjelent „VAN más megoldás is - Alternatív módszerek a
középiskolában” című kötetünkben összegyűjtöttünk jónéhány kiváló
iskolát, és leírattuk velük azokat a módszereket, amelyeket már évek óta
sikerrel használnak. Kiderül, hogy a középiskola is lehet érdekes és
emberszabású. Bemutatunk olyan iskolákat is, amelyek a látszólag esélytelenné
vált gyerekeket is fel tudják készíteni az érettségire, a szakmaszerzésre vagy
a művészettel való megismerkedésre. 

Most adtuk ki Lányi Marietta "Könyv az
integrációról" című
kötetét, amelyből nagyon sok „szakmai trükköt” elleshetnek az érdeklődő
pedagógusok, szülők. Például hogy mi az a kooperatív tanulás, amikor nem az
„ülj a helyeden, én leadom az anyagot” elv érvényesül, hanem kis csoportokban
beszélgetve, tevékenykedve dolgoznak együtt a gyerekek az adott feladaton. Vagy
mi az a differenciálás, amikor nem a tananyaghoz szabom a gyerek értékelését,
hanem önmagához és az adott tárgyban mutatott képességeihez és
előrehaladásához. És persze: mi is az az integrálás, amikor együttnevelek
különböző képességű, származású, fejlettségű gyereket. 


Az integráció, kooperatív tanulás most oktatáspolitikai
szinten is előtérben van. Elég sok ellenérzést váltanak ki ezek a szavak a
pedagógusokból, szülőkből… 

Ezeket időnként az oktatáspolitika ugyan a zászlajára tűzi, de jelszószerűen
mit sem érnek, sőt jogos ellenérzést keltenek. Ha nem tudjuk, hogyan kell
csinálni, nem fogjuk tudni csinálni. Ezért mondtam, hogy a már bevált, jó
gyakorlatokat kellene elterjeszteni. Ezzel szemben nemrégiben egy olyan
szisztéma jött létre, hogy ezek az iskolák nem kellettek. Csak azok, akik majd
most fogják kitalálni a semmiből a modern módszereket! Erre nagy pénzeket
költöttek, több-kevesebb hatékonysággal. Soha nem a levegőből, felülről kell
elkezdeni a reformot, mert az úgy soha nem megy...
/Az fn.24.hu cikkének felhasználásával/


Egy kis betekintés a Waldorf-módszer lényegébe:


















A riportban szó volt az euritmiáról, mint speciális tantárgyról. 
Egy kis leselkedés:
 




Waldorf pedagógiával kapcsolatos könyvek:
Amikor döntés előtt álltunk, hogy gyermekünk a Waldorfba járjon-e, 
összegyűjtöttem néhány könyvet a módszer megismerésének kibővítéséhez.
Ezeket, most közkincsé teszem, hogy elolvasásukkal ti is közelebb 
kerülhessetek a Waldorf-szellemiséghez.
A következő művek találhatók a könyvcsomagban:
Forrai Katalin: Ének az óvodában
Kiskompasz
Vekerdy Tamás: A színészi hatás eszközei
Gyerekek, óvodák, iskolák
Másféle iskolák (Talán Waldorf?)
Rudolf Steiner:
Érzéki és szellemvilág
12 sárkány
Hármas tagozódás
Hogyan jutunk a magasabb világok megismeréséhez
Aquioni Tamás filozófiája
A karma megnyilvánulásai
A napkelet és a kereszténység misztériumai
Nevelőművészet
A szabadság filozófiája
A világ és az ember szellemi megismerésének alapelemei
Élet a halál és az újjászületés között
Szinek lényegéről
A Földfejlődés szellemi, -valós háttere
A gyermek fejlődése szellemtudományi szempontból
A János-evangélium
A nő a Goethei világnézet fényében
Mihály misztérium
Okkult pecsétek, mágikus szimbólumok
Rózsakeresztes szellemtudomány
Zöldkígyó
A karmikus összefüggések ezoterikus vizsgálata
Életrajz
A Bagava Gita és a Pál-levelek
A golgotai-misztérium megismerésének építőkövei
A János-evangélium, másik három evangéliummal 
A kelet a nyugat fényében
A Márk evangélium
A Máté-evangélium
A világ a Föld és az ember
Akasha krónika
Az egyes népszellemek missziója
Az ember talánya
Egy út az ember megismeréséhez
Egyiptom misztériumai
Gyermeknevelés szellemtudományi szempontból
János apokalipszise
Jézustól Krisztusig
Karmikus összefüggések ezoterikus vizsgálata
Lukács evangéliuma
Makrokozmosz és Mikrokozmosz
Michael küldetése
Az egészségről és a betegségről
Az emberi test Szellemtudományos megközelítésben
Az ember és a Föld élete
Ritmusok a kozmoszban és az emberben
Az ember és a világ
A természet és az ember
Az emberiség történelme és a kultúrnépek világszemlélete
A világ és az ember teremtése
Történelmi szimptómatológia
A könyvek közül van olyan amely több formátumban is megtalálható az 
összeállításban. Steiner művei között több olyan is megtalálható, 
amely nem közvetlenül kapcsolódik a Waldorf-pedagógiához, de úgy
gondolom, hogy a Waldorf atyjaként számon tartott ember teljes 
megismeréséhez hozzá tartozik.
A könyvcsomag egyben letölthető az alábbi linkről:
http://data.hu/get/4646635/Waldorf_konyvek.zip






Márton-nap a Waldorf iskolában:


A Márton nap a Waldorf-iskola kiemelt eseménye. A gyerekek saját maguk által készített lampionnal készültnek az ünnepre. Dalokat tanultak, megismerték a Márton nap történetét, a hozzá fűződő szokásokat. Este gyülekeztek, majd meggyújtották a lámpások fényeit. Ezután az osztályok különböző ösvényeken elindultak az éjszakai erdőben, egy nagy közös tábortűz irányába. Közösen kört alakítottak ki a tűz körül, majd együtt énekeltek a gyerekekkel, a családdal. Ezután a harmadikosok egy drámajátékot adtak elő. Közben a családok saját sütésű kaláccsal kínáltál a többieket. A végén egy nagy kört alakítva ki a tűz körül, egymás kezét fogva búcsúztak ettől a meghitt ünneptől.

A filmetűd saját fotók alapján készült.










Dr. Vekerdy Tamás mesterkurzus előadása:


Dr. Vekerdy Tamás érdekes előadását láthatjuk a Pax-tv Mesterkurzusának keretén belül a Szülő és gyermek sordöntő találkozása címmel. Vekerdy Tamás a különböző alternatív tanítási módszerek, így többek között a Waldorf-módszer hazai zászlóvivője. Ehhez adalék ez a nagyszerű előadás. Az előadás letölthető: 

http://data.hu/get/4273311/Dr._Vekerdy_Tamas_-_Szulo_es_gyermek_sorsdonto_talalkazasa.avi.zip]


Ajánló:


Szeretnél nektek ajánlani egy fórumot, ahol a Waldorf-pedagógiával
foglalkoznak immár 4. éve. Nagyon sok hasznos szülői tapasztalatról
lehet olvasni. Mindenkinek ajánlom, aki benne van ebben a 
körforgásban: http://mamami.hu/forum/showthread.php?t=1078

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)