2017. március 21., kedd

A meteor

Ez a nap is úgy indult, mint a többi: az apa reggel elbúcsúzott a családtól és munkába indult. Mielőtt kitette a lábát az ajtón a felesége a lelkére kötötte, hogy időben és épségben érjen haza hozzájuk. A férfi megölelte asszonyát, visszaintett az etetőszékben ülő, a reggeli nyomát még a pofiján viselő csöppségnek és ruganyos léptekkel nekiindult. Feltülekedett a reggeli nyomorgatóba és együtt döcögött a többi ismeretlen arccal. Ránézett az órájára. Úgy érezte, hogy még rengeteg ideje van, ezért a szokásosnál egy megállóval hamarabb leszállt. Soha nem tett még így, nem tudta megmagyarázni magának miért szánta magát rá erre a lépésre. Sokat nem gondolkozott ezen, jó érzéssel nekiindult, élvezve a bágyadt napsugár langyos melegét.

A meteor hosszú utat tett meg amikorra ideért a Föld közelébe. Érezte, hogy a küldetését hamarosan befejezi és ez izgalommal töltötte el. Pontosan megterveztek mindent az alkotók: az anyagát, a nagyságát, a sebességét és a röppályáját. Már csak néhány pillanat és eléri az első légköri réteget. Ahogy haladt előre egyre jobban felizzott, teste fogyatkozott. Mellette rohanó társai sorra enyésztek el, de ő rendületlenül haladt tovább.

A férfi már nem járt messze a munkahelyéhez. Kicsit lelassította a lépteit, eszébe jutott, hogy mennyire nem szeret itt dolgozni, különösen az arrogáns és pökhendi főnöke és a talpnyaló. rosszindulatú munkatársai miatt. De minden nap nyelt egy nagyot és tovább csinálta. A családot nem tehette ki a létbizonytalanságnak meg aztán nem is volt meg benne a bátorság, hogy tovább lépjen. A sarkon befordulva megpillantotta gyötrelmei helyszínét, egy kicsit összeszorult a gyomra. Ekkor soha nem hallott félelmetes dübörgő hangot hallott, majd egy fénycsóva jelent meg az égen és tőle nem messze csapódott be valami a földbe. Mindez a másodperc tört része alatt zajlott le, reagálni sem volt ideje rá. Azonnal elvesztette az eszméletét. A baleset helyszínén gyorsan összeverődött a kíváncsiskodó tömeg. A mozdulatlan áldozatot látva egyik női munkatársa felismerte és elszörnyülködve, vészmadárként elrohant, vinni a borzalmas hírt a történésekről. Közben megérkeztek a hatóságok és a mentők. A rendőrök bekerítették a területet és hátrébb tessékelték a tömeget. Az orvos küzdött az áldozat életéért. Végtelennek tűnő idő után sikerült az újraélesztés, és a mentő szirénázva elrobogott. További esemény híján a tömeg lassan feloszlott, az élet tovább ment a maga útján, csak a bekerített gödör maradt meg, emlékeztetőül.
A férfi a korházban ébredt, ijedten körülnézett, próbálta összerakni az apró mozaikkockákat. A betegágya mellett meglátta a kisírt szemű, aggódó feleségét, aki mikor végre kinyitotta szemét, megkönnyebbülve mondta:
- Végre, már azt hittük, hogy elveszítünk!
- Mi történt? –kérdezte a férfi.
- Állítólag egy meteor csapódott be melletted. Azt mondták, egy a több millióhoz az esély, hogy ilyen előforduljon, és ugyanennyi az is, hogy valaki ezt túlélje. Úgy látszik a védőangyalod vigyázott rád.
A férfi ezek után gyorsan felépült és ujjá születésével együtt teljesen megváltozott. Ma már olyan helyen dolgozik, amit szeret, derűs és kiegyensúlyozott.
Az illetékesek lezárták az ügyet. Ugyan nem találtak rá tárgyi bizonyítékot, de megmaradtak a meteor változatnál.


A kis első osztályos gyakran meglátogatta a helyszínt. Nem messze lakott, így ha tehette elzarándokolt a kedvenc helyére: a bekerített gödörhöz. Nem tudta mi vonzotta ide, de szeretett itt lenni. Ahogy a Nap lefelé haladt az útján, mielőtt elveszítette az erejét még nyújtózott egy nagyot. A kisfiú ekkor megpillantott valami csillogót, lehajolt és felvette. Nagyon különös fényű kavics volt. Nézegette, majd boldogan a zsebébe süllyesztette a zsákmányát. A kis meteor egy pillanatra felizzott boldog volt, hogy beteljesítette a küldetését, végre odakerült ahova szánták. Elválaszthatatlan barátok lettek, az apró, égből idehulló végigkísérte és segítette a felcseperedőt egész elkövetkezendő életében. 

2017. március 17., péntek

Blueskocsma - Blues Underground




Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. E heti vendégünk a Blues Underground.


A Blues Underground zenekart nehéz belegyömöszölni bármely blues stílusba. Játékuk a blues határain kívüli. Színpadi megjelenésük fontos eleme az improvizáció. De mindennél többet ár ha belevetjük magunkat a zenefülelésbe. Következik tehát az 1995-ben megjelent "On My Way  Back Home" című albumuk.

A következő felvételeket hallgatharjuk meg:

  01. The Thrill Is Gone
  02. Messin' With The Kid
  03. St. James Infirmary
  04. On My Way Back Home
  05. Love And Understanding
  06. The Sky Is Crying
  07. You Upset Me
  08. It's Been So Long
  09. Born Under A Bad Sign
  10. Why Did She Go?
  11. Bring Your Fine Self Home
  12. You Have All My Love
  13. The Same Thing
  14. Big Legged Woman
  15. I'll Play The Blues For You

Letölthető /download/:

Kedvcsináló:

Blues Underground: St.James Infirmary



2017. március 10., péntek

Blueskocsma - Joan Osborne


Itt a hétvége nyit a blueskocsma. Nem rég volt nők napja. Mi egy női előadóval kedveskedünk ebből az alkalomból, Joan Osborne személyében.





Joan Osborne 1962-ben született, amerikai pop, soul, R & B és blues énekesnő. Karrierje kezdetén Billie Holliday klasszikusokkal hívta fel magára a figyelmet. Igazi kedvencei Etta James ls Ray Charles volt. Az ő nyomdokaiba indult el a kilencvenes évek elején. Az első albuma 1992-ben jelent meg amelyet még továbbiak követtek. Ma este a 2012-ben megjelent "Bring It On Home" című lemezét fülelhetjük meg.

A következő felvételeket hallgatjuk meg:

01 - I Don't Need No Doctor
02 - Bring It5 On Home
03 - Roll Like A Big Wheel
04 - Game Of Love
05 - Broken Wings
06 - Shoorah! Shoorah!
07 - I Want To Be Loved
08 - The Same Love That Made Me Laugh
09 - Shake Your Hips
10 - I'm Quanted
11 - Champagne And Wine
12 - Rhymes

Letölthető /download/:
https://data.hu/get/10369307/Joan_Osborne.zip

Kedvcsináló:


Joan Osborne - "Game of Love" (Live at WFUV)

2017. március 7., kedd

A zene hatalma

Nagyon szerencsésnek érezte magát, mert olyan helyre született, ahol a zenét nagy becsben tartották. Ez a furcsa valami már a biztonságot adóban is felkeltette a figyelmét. A test, amelyben lakott néha különös rezgésbe kezdett, amely nyugtató hatással volt rá. Miután kikerült a fénybe, a sok ismeretlentől való rettegést, oldotta az álomba szenderítő dallam. Aztán amikor a szülők úgy vélték, hogy megszokta ezt a számára új létformát, fokozatosan visszatértek kedvenc elfoglaltságukhoz a rádió hallgatáshoz. Az ötvenes éveket élték, a családos szórakozás egyetlen elérhető formája volt ez. Egymást váltva jöttek a mélabús és ropogós dallamfoszlányok a varázsdobozból. A kis jövevény gyorsan rákapott az ízére, csak a félelmetes csend késztette bömbizésre. A szülők gyorsan rájöttek a titokra, így éjjel-nappal szólt a zeneteremtő. Sokszor leültek a gyerekágy mellé és mosolygósan figyelték, hogy a szemük fénye kézzel-lábbal követi a zene ritmusát. Ahogy cseperedett egyre nagyobb lett a muzsika iránti szeretete. Kívülről fújta a divatos slágereket. Aztán jöttek azok a lázadó hatvanas évek. Először a beatkorszak, a mindenre vevő, vájt fülű gyorsan ráérzett. De még bele sem élte magát, amikor itt volt a rock a maga vad, magával ragadó stílusával. Az akkori államformának túl sok volt ez a tempó, próbálta korlátozni. De az éter hullámait nem lehet megállítani. Zavarva, hullámzóan, de befogta a Szabad Európa rádiót. Nem a mellékelt propaganda hírek érdekelték, csak a ZENE. Szülinapjára kikunyervált egy nyérvogós magnót és rögzítette az adásokat. Soha nem hallott csodákra ámult rá, új stílusokat ismert meg, zeneszeretete egyre mélyebb és szerteágazóbb lett. A klasszikus zenét például úgy szerette meg, hogy nagyon ügyes emberek kitalálták a klasszikusok pop ritmusban egyveleget. Kíváncsi lett az eredeti művekre, megszerette és így a klasszikust is felvette a hallgatandók listájára. A jazz, a jazz-rock stíluson keresztül került képbe. A blues, pedig e rétegzene ismerőinek házibuliján lopta be magát a szívébe. Következett az instrumentális, a new age, a new wave és még ki tudja hány irányzat. A lényeg, hogy zenei mindenevő lett. Észrevette, hogy a különböző stílusok más-más reakciót váltanak ki belőle. Ezt megfordítva, egy idő után már tudta, hogy bizonyos lelki állapotban milyen zenére van szüksége, hogy helyreálljon a lelki egyensúlya. A következő lépés az volt, hogy első fizetéséből vett egy gitárt. Megtanult néhány akkordot, de nem volt benne elég kitartás, ahhoz, hogy zenész lehessen, így zenehallgató lett belőle. Ebben a minőségében, zenei stílustól függetlenül felállított magának négy kategóriát:
Az elsőbe tartoztak a mosogatás közbeni zenék: ide sorolható bármilyen zene amely dallamosságával nem vonja el a figyelmet ezen fontos tevékenységről. /Bizony volt ilyen korszak, amikor még nem mosogatógép végezte ezt a munkát/.
A következő kategória a Hoppá! zene. Olyan zene
sorolható ide, amely hallgatása alatt egyszer csak  felkapjuk a buksit: Emberek itt történik valami!
A harmadik csoport a gatyalobogtató zenék. Nevüket onnan kapták, hogy amikor még koncertekre járt, olyan közel férkőzött a hangfalakhoz. hogy lobogott rajta a farmergatyó. Itt már csak a zene a fontos, minden külső tényező /fény, szülők, lányok/ kizárva. Magány kell hozzá /esetleg hasonló ívású és ivású haverok/ és általában brutális hangerő.
Az utolsó kategória a 46-os lábnyomos. Olyan zenék ezek, amelyek hallatán a hátunkon futkos a hideg a gyönyörűségtől, esetünkben 46-os lábmérettel. Kellő minőségű alkohol és diszkrét félhomály szükségeltetik hozzá, a hangerőt a zene jellege alapján változtathatjuk.
A harmincas éveiben aztán még egy kategóriát odabiggyesztett. Ez volt az egyszer hallott. Ide tulajdonképpen egyetlen, semmihez nem hasonlítható zene tartozott. Történt, hogy valami rutinműtétre befeküdt a kórházba. De nem úgy történtek a dolgok, ahogy elképzelték. Elhagyta a testét és felülről látta, ahogy riadtan nyüzsögnek körülötte a műtőasztalnál. Aztán hirtelen egy fényalagútba került, majd egy sosem látott ligetes környezetbe. Boldog, nyugodt emberek vették körül. Ekkor hallotta meg ezt a zenét. Beazonosíthatatlan hangszeren szóló csoda volt.
Minőségi, igényes zenegyűjteményének száma fokozatosan nőtt, egyre komolyabb lehallgató egységre tett szert. Ironikus, hogy mikorra megszerezte a tökéletes Hi-Fi-jét, addigra elkezdett romlani a hallása.
Korának előrehaladtával kikoptak egyes hangos zenei stílusok. Már felzaklatták, egyre jobban vágyott a csendes letisztult harmóniákra. Amikor megöregedett, azért, hogy kondícióban tartsa magát, gyakran sétált az erdőben. Felfedezte a természet zeneiségét: a patak ritmusos csobogását, a pillangók szárnyainak halk zizzenését, a madarak lágy trillázását.
Megvénült, hallása tovább romlott, egyre többre értékelte a csendet. Néha eszébe jutott egy-két feledésbe merült dallam, eldúdolta, csak magában, önmagának. Letisztította az életét, megbékélt a sorsával, és már csak arra az egyszer hallott dallamra vágyott…

2017. március 3., péntek

Blueskocsma - Jimmy D Lane



Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. Ma esti vendégünk: Jimmy D Lane.


Jimmy D Lane 1965-ben született Chicago-ban, amerikai electric blues gitáros és énekes. Szülei zenészek voltak, így állandóan olyan zenészek között nőtt fel akik meghatározói voltak pályafutásának /Muddy Waters, Little Walter, Howlin' Wolf, Albert King/. Nem is lehetett kérdés, hogy belőle is blueszenész lesz, nem is akármilyen. Játszott együtt Eric Clapton-nal, Van Morrison-nal, Mick Jagger-rel, B.B.King-gel és még sok nagyszerű muzsikussal. Négy albuma jelent meg és számtalan lemezen játszott vendégként. Ma este a 2004-ben megjelent "It's Time" című lemezét füleljük meg.

A következő felvételeket hallgathatjuk meg:

01 - What Makes People
02 - Til I Loved You
03 - Half Love
04 - Ain't It A Pity
05 - It's Time
06 - Stick In The Middle
07 - Hand On The Door
08 - Bad Luck
09 - My Nature
10 - 24-7
11 - Bleeding Heart
12 - Salina

Letölthető /download/:

Kedvcsináló:


Jimmy D Lane Live Eslöv Blues 2005


2017. február 24., péntek

Blueskocsma - Various Artists-Sweet Home Chicago CD 2


Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. Lévén a hónap utolsó hétvégéje vegyes előadóktól hallhatunk igazi ősi bluest. A téma ma is a chicago blues. Ahol kóborolunk az az 1946-tól, 1952-ig terjedő idő.



A következő felvételeket hallhatjuk:

01 - Eddie Boyd-Chicago Is Just That Way
02 - Big Bill Broonzy-You've Been Mistreating Me
03 - Lee Brown-Horse Shoe Boogie
04 - Big Joe Williams-P Vine Blues
05 - Jazz Gillum-The Blues What Am
06 - St.Louis Jimmy-One Doggone Reason
07 - Big Maceo-Chicago Breakdown
08 - Snooky & Moody-Boogie
09 - Muddy Waters-Can't Be Satisfied
10 - Sonny Boy Williamson-Mellow Chick Swing
11 - Robert Nighthawk-Black Amgel Blues
12 - Man Young-Let Me Ride Your Mule
13 - Roosevelt Sykes-Fine And Brown
14 - Floyd Jones-Hard Times
15 - J.B. Lenoir-Let's Roll
16 - Tony Hollins-Crawin'King Snake
17 - Baby Face Leroy-Rollin' & Tumblin'
18 - Little Walter-I Just Keep Lovin' Her
19 - Baby Face Leroy-Rollin' & Tumblin' /part 2/
20 - Tampa Red-She's Dynamite
21 - Howlin' Wolf-Saddle My Pony
22 - Delta Joe-Tumble And Slip
23 - Memphis Slim-Nobody Loves Me
24 - Jimmy Rogers-Chance To Love
25 - Big Boy Crudup-I'im Gonna Dig Myself A Hole

Letölthető /dowbload/:

Kedvcsinálók:


'You've Been Mistreating Me' BIG BILL BROONZY (1949) 

Big Maceo - Chicago Breakdown

Muddy Waters - I Can't Be Satisfied

Howlin' Wolf - Saddle My Pony

Jimmy Rogers - Chance To Love

2017. február 21., kedd

Malacszerelem


Soma malac most is vidáman ébredt. Még egyszer meghempergőzött a friss szénában és már rohant is ki az udvarra, hogy belevesse magát a dagonyázóba. Amikor úgy érezte, hogy kellően megtisztálkodott, kidöcögött a fürdetőből és körüljárta a területet. Jól nevelt lévén mindenkinek illedelmesen köszönt. Ezt jól is tette, mert a rangsorban előtte állók bizony el is várták tőle. Egyesek, például a kutya, bizony megfenyítette, ha úgy látta jónak. Jelenleg ennek a bizonyos rangsornak a végén kullogott, hiszen még a malacok között is ő volt a legkisebb. Kötelességtudóan csapódott családja tagjaihoz, hogy hangos visítással kiköveteljék a reggeli moslékot. Amikor megérkezett a várva-várt, már nem is tolakodott, tudta úgy sincs esélye. Kivárta a sorát és teletömte a bendőjét. Felnézett a Napra, és elérkezettnek látta az időt, hogy a napi, kis titkos kalandját megejtse. Az udvar bokros részén, a kerítés alatt túrt magának egy titkos kijáratot, itt lógott meg minden nap. Borzalmasan élvezte ezt a tiltott gyümölcsöt. Nap, mint nap új területeket bitangolt be, de volt ahová minden nap ellátogatott. Egy fehér kerítéses gyönyörű ház volt az, csodálatos pázsittal, úszómedencével. De őt nem ez izgatta. Lehasalt a kerítés mellé és izgatottan figyelt. Nem kellett sokat várnia, mert megjelent ő: fehér kismalachölgy szürke foltokkal, myakörvvel a nyakában. Óvatosan lépkedett, finom orrával szaglászta a virágokat, majd ivott a neki odakészített elefánt mintás agyagtálból egy kevéskét. Soma szíve a torkában dobogott, le nem tudta venni a szemét a csodáról. Ekkor egy kétlábú koca jelent meg a félig nyitott teraszajtóban és kedvesen így szólt:
- Mazsola drágám! Gyere be, mert még megfázol!
A megszólított engedelmesen elindult a ház felé közben magában arra gondolt – vajon mikor szólít már meg az a jó kiállású fickó, azt hitte talán, hogy nem vettem észre -.
Így teltek az elkövetkező napok: Soma leselkedett, Mazsola csak várt, hogy a lovag végre megszólítsa őt. Egyik nap aztán úgy döntött, hogy a kezébe veszi az irányítást. Elindult a kukkoló felé és mikor odaért, rápirított:
- Szabad ilyet, egy védtelen malaclányt meglesni?
Soma, amikor látta, hogy álmai hölgye közelít, esze szerint
elinalt volna, de sonkái nem engedelmeskedtek. Hebegett valami érthetetlent, majd erőt vett magán és elvánszorgott megsemmisülése helyszínéről. Hazafelé kavarogtak fejében a gondolatok: hogy is képzeltem azt, hogy valaha is mi egy pár lehetünk. Enni sem volt kedve, lefeküdt a szénába és mikor a többiek nem látták, álomba sírta magát. Napokig ki sem mozdult a baromfiudvarból.
Mazsola egy ideig várta, hogy újra felbukkan az a fiú, de nem jött. Haragudott magára, úgy érezte ő volt a hibás, hogy elijesztette őt. Aztán egy nap csoda történt, újra ott volt. Gyorsan kikéredzkedett és már rohant is hozzá. Lassan indult a beszélgetés, de aztán belelendültek. Mazsola elmondta magáról, hogy ő egy törpemalac, soha nem lesz sokkal nagyobb, gazdája egy nőstény aki gasztróblogger, amiről ugyan nem tudja, hogy mi, de lényeg az, hogy mindig itthon van. Ja és növényevő. Nagyon jónak tartja az ellátást, válogatott finom falatokat kap. Soma tátott szájjal hallgatta, majd amikor beállt a csendszünet, ő is nagy büszkén elmondott magáról mindent: ő egy közönséges házi sertés, valószínűleg nagyra fog nőni, hiszen az apukája is azt tette, gazdái minden féle méretű kétlábúak, moslékon nevelkednek az igen népes családjukban. Mazsola leforrázva hallgatta a lelkes Somát és pont időben meghallotta a hazahívó szót. Gyorsan elbúcsúzott és elindult a biztonságot nyújtóba. Még mielőtt becsukódott volna mögötte az ajtó, hallotta Soma kiabálását:
- Ugye holnap is láthatlak?
Soha többé nem ment ki, akkor, amikor Soma ott volt a szokott helyen, és látta, hogy értetlenül pislogott a ház irányába. Mazsola a függöny mögül leselkedett és várta, hogy elmenjen. Sokszor eszébe jutott az a közönséges disznókból álló konda, amely egyszer elmenve a házuk mellett obszcén bekiabálással illette őt. Mit kezdjen egy ezekhez hasonló, nagy benga, debellával, amikor Ő egy nemesített fajtájú, finom lelkületű hölgy.
Soma egy ideig még reménykedett, de aztán elmaradozott, végül, nem jött többé.
A gazda, mint minden nap szemrevételezte a jószágállományát. Amikor bement a nyárikonyhába, így szólt a feleségéhez:
- Te, Sári, olyan göthösnek látom a legkisebb malacot, úgy gondoltam meg kéne sütni a nevenapodra, nehogy fölforduljon itt néköm, azt semmi hasznunk ne legyen belőle…

Befejezés a boldog véget kedvelőknek:


Miután mindketten elmondtak őszintén mindent önmagukról, egyre jobban érezték magukat a másik társaságában. Hosszú beszélgetéseik egyre jobban tudatosította bennük, hogy együtt szeretnék leélni az életüket. Félredobtak minden méretbeli és rangbeli különbséget, elhatározták, hogy összeköltöznek. Mivel úgy gondolták, hogy egyikük családja sem fogadná be őket, máshol próbálnak szerencsét. Soma gyakorlott földtúróként az éj leple alatt alagutat ásott, míg Mazsola összeszedte a legfontosabb tárgyait: az etetőtálját, a farokgöndörítőt, és a szalaggyűjteményét, majd megszöktek. Máshonban kezdtek új életet, ott ahol még megbecsülték az okos disznókat és tisztelték az igaz szerelmet.