Itt a hétvége, nyit a blueskocsma, E heti vendégünk Elise Frank.
Elise Frank
Elise Frank: született Élise Lounici néven 1996. január 1-jén a franciaországi Tarbes-ban, énekesnő, gitáros és dalszerző, jellegzetes hanggal és magával ragadó hangzással. Első dalait tinédzserként írta, de igazán a Spooky Poppies együttes frontembereként bontakozott ki, amellyel 2019-ben adta ki első EP-jét.
A Covid-járvány alatt új fejezet kezdődött Elise életében: egy kis szobát kreatív laboratóriummá alakított, és zenéjét egyenesen az utcára vitte. Ott fedezte fel újra érzéseit, autentikus dalszövegeit és azt a nyers, őszinte gitárhangzást, amely ma is jellemzi zenéjét. Stílusa a mély amerikai bluest ötvözi a 90-es és 2000-es évek garázsrockjának energiájával – csiszolatlanul, hitelesen és kompromisszumok nélkül.
2022-ben egy erőteljes trióval tért vissza a színpadra, és azonnal felkeltette a figyelmet. A Cristal Productionnal , akik azóta is kísérik, még ugyanebben az évben valóra váltották álmukat: turnét szerveztek Írországban, abban a földben, ahol az élőzene igazán otthon van. Ez az utazás megerősítette számára, hogy zenéje messze földre nyúlik vissza.
Franciaországba visszatérve Elise – aki akkor még FRANK néven játszott – felvette első, teljes egészében saját készítésű albumát: az I'm a Phony and a Fraud (2023). Thom Carltonnal (gitár), Colin Pradierrel (basszusgitár) és Sébastien Gascharddal (dob) közösen debütált, amelyet a rajongók és a média egyaránt lelkesen fogadott, sőt, még a Rock & Folk magazin is . Az albummal jelentős színpadokra és fesztiválokra jutott, többek között a legendás Cognac Blues Passions-re , ahol Buddy Guy is fellépett. Lehetősége nyílt olyan előadók előzenekaraként is fellépni, mint Robert Finley, Delgres, Gaëlle Buswel, Moundrag és Ben L'Oncle Soul.
2024-ben a FRANK név nemzetközi elismerést szerzett. Az írországi Rory Gallagher Fesztiválon való fellépése az egyik legjelentősebb pillanatává vált, bizonyítva, hogy Elise igazi élő előadó. Vizuális trükkök nélkül arra összpontosít, ami a legfontosabb – az érzelmekre, a spontaneitásra és az autentikusságra. Ez a megközelítés vezetett ahhoz, hogy meghívásokat kapott Európa jelentős blues fesztiváljaira, az Egyesült Királyságtól Lengyelországig. Szerepelt a rangos L'Encyclopédie du Rock en France című kézikönyvben is .
Ugyanebben az évben ő szerezte a zenét Leïla de Artese Benhadj Targuia című dokumentumfilmjéhez .
2025-ben egy újabb nagy lépés következett: Elise leszerződött a Ruf Recordshoz , csatlakozott az On The Road Again lemezszerződéses ügynökséghez , és azóta hivatalosan is Elise Frank néven ismert . Új albumán , az I Didn't Pay For It- en Josselin Fleury (basszusgitár), Sébastien Gaschard (dob), valamint egy különleges vendég: Laura Chavez gitáros közreműködik .
Ezzel az albummal a kezében Elise 2026-ban nagyszabású európai turnéra indul a Blues Caravannal – különösen sok fellépés lesz Németországban.
Ma az idén megjeleni albumba fülelünk bele, amelynek címe "I Didn't Pay For It".
Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. E heti vendlgünk Ed Alstrom.
Ed Alstrom
Ed Alstrom: tapasztalt zenész, aki a blues mellett templomi orgonistaként és gospel kórusvezetőként is jeleskedett, mandolinzenekart vezetett, rádiós DJ-ként dolgozott és számos díjat nyert. Olyan nagyszerű művészekkel is együttműködött, mint Bette Midler, Chuck Berry, Leonard Bernstein, Herbie Hancock, Odetta, Dion, Steely Dan, Hubert Sumlin, John Sebastian vagy a Blood Swett & Tears, ésThis Idea Of Humanity még sokan mások. Ma az idén megjelent albumba fülelünk bele, amelynek címe "This Idea Of Humanity".
Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. E heti vendégünk a Dogs In A Pile.
Dogs In A Pile
Dogs In A Pile:New Jersey állambeli Asbury Park homokos partjai szent földnek számítanak az ország északkeleti részén; a hömpölygő hullámok generációknyi tisztelt zenészt hoztak világhírűvé. A Dogs In A Pile, egy eklektikus kvintett, a város gazdag zenei örökségének örökösévé vált. A funk, a jazz és a rock and roll pszichedelikus elemekkel ötvöző zenekar egy teljesen eredeti hangulatot képvisel, amely kaleidoszkópszerű hangzásvilágra épül, hátborzongatóan emlékeztetve a régmúlt időkre.
A Dogs egységes megközelítést alkalmaz az előadásmód és a dalszerzés terén, ügyes hangszereléssel és szerény korai érettséggel alkotva hangzásbeli mozaikokat. Lelkes történetmesélőkként személyes tapasztalataikból merítenek ihletet, egyensúlyozva az élet gyengeségei és a mindig jelenlévő fiatalos derű között.
A Dogs akkor alakult, amikor a Jersey Shore-i születésű gitáros, Jimmy Law fiatalon elkezdett zenélni családja barátjával, Joe Babickkal (dobok). Villámcsapás csapott beléjük, amikor bemutatták őket a Berklee School of Music diákjának és basszusgitárosának, Sam Lucidnak, aki azonnal a Berklee School of Music diáktársát és billentyűst, Jeremy Kaplant javasolta. A Berklee diákjának, Brian Murraynek (gitár) a 2019-es érkezése jelentette a Dogs kirakósának lényegi utolsó darabját.
Egy sor teltházas helyi koncertnek köszönhetően hatalmas rajongótábor alakult ki az északkeleti régióban, amelyet szeretetteljesen Dog Poundként ismernek. Ahogy a zenekar új területeket hódított meg, csillagászati felemelkedésük országszerte folytatódott. Folyamatosan bővülő anyagválasztékkal és a Dogs In A Pile egyedi identitásának ápolásával felvértezve az ötös számú zenekar olyan zenei és közösségi alapokat rak le, amelyeket leggyakrabban a színtér legkedveltebb előadóihoz kötnek. Ma a tavaly megjelent albumukba fülelünk bele, amelynek címe "Distroid ".
Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. E heti vendégünk Carl Weathersby.
Carl Weathersby
Carl Weathersby: (1953. február 24. – 2024. augusztus 9.) amerikai elektromos blues énekes, gitáros és dalszerző volt. Dolgozott többek között Albert Kinggel és Billy Branch-csel , és szólóelőadóként is tevékenykedett. 1997-ben jelölték a W. C. Handy-díjra a legjobb új blues előadó kategóriában. Ma a 2009-ben megjelent albumána fülelünk bele, amelynek címe "I'm Still Standing Here".
Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. E heti vendégünk The Deep Strikes.
The Deep Strikes
The Deep Strikes:Először is, kell egy zenei identitás, valami, amihez a hallgató kapaszkodhat. Az itt felkínált számok vadul különböznek egymástól, a blues, a rock, a profi és a folk zene visszhangjaival, valamint különböző stílusokkal, anélkül, hogy a produkciójukban közös szál lenne.
A produkció sem segít, szélsőségesen alapvető, és sajnos rávilágít a dalok korlátaira. A végeredmény a legfontosabb, és olyan érzés, mintha ezek közül a számok közül néhány szinte demó minőségű lenne. Jobb, mint a semmi, ha van valami. És igen, tudom, hogy ekkora költségvetéssel nem lehet stadionminőségű hi-fi hangrendszert megengedni magunknak.
Tanács? Úristen, most ki lett nagyképű?
Sok sikert kívánok a The Deep Strikes-nak , csak azt kívánom, bárcsak több időt adtak volna maguknak, és lett volna egy külső, tapasztalt fülük, aki iránymutatást adott nekik.
Néha nem látod a fától az erdőt.
Felállás:
Declan Devlin – ének,
Conaill Doherty – gitár,
Ciaran McNally – basszusgitár,
Charlie Farrell – dobok
Ma az idén megjelent lemezükbe fülelünk bele, amelynek címe "The Deep Strikes".
Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. E heti vendégünk Omar & The Howlers.
Omar & The Howlers
Omar & The Howlers: egy texasi székhelyű elektromos blues és blues rock zenekar. Az eredeti Howlers 1973-ban alakult a Mississippi állambeli Hattiesburgban. Három évvel később Austinba, Texasba költöztek. A zenekar rendszeresen turnézott európai országokban. Az Omar Dykes énekes/gitáros vezette zenekart leginkább az 1987-es Hard Times in the Land of Plenty című albumukról ismerik, amely több mint félmillió példányban kelt el, és amelynek címadó dala Amerika top 20-as slágerlistáján is. Ma a tavaly megjelent albumukba fülelünk bele, amelynek címe "It Came From The Swamp".
