Blueskocsma - Erick Hovey

Újra itt a hétvége, nyitunk. A hétközi kis megbeszélésünkön, többek ellenkezése ellenére, csaposunk rádumált bennünket újabb söröskorsók megvételére, mert szerinte növeli az aranynedű forgalmát. Lelke rajta, ha a nagyérdemű korsók iránti csodálatát az otthoni vitrin fődarabjaként kamatoztatja-e, vagy a kocsmánk büszkesége marad. Még mielőtt meggondoltuk volna magunkat, már el is viharzott és beszerezte az újabb darabokat:

A múlt heti hangszórós bluesunk népszerű volt, de itt az ideje, hogy újra vendégelőadót hívjunk meg.

E heti fellépőnk Erick Hovey, az ember aki nappal ötödik generációs farmerként tevékenykedik, este pedig felveszi az elektromos gitárját és nagyszerűen játszik és énekel. Otthon van a blues számtalan műfajában, a jazz, a a funk és a rock világában is. Több zenész hatása is megfigyelhető előadásmódjában, pl. JJ Cale, Eric Clapton, vagy Larry Carlton. Eric nagyon tehetséges dalszerző, eklektikus, őszinte zenész. A mai este a 2001-ben megjelent "Prairire Dance Music" című albumának zenei anyagával örvendeztet meg bennünket.

A következő felvételek hallhatók:

01 - Blues And Love
02 - Gonna Tell
03 - Down The River Of Love
04 - Fool Like Me
05 - Fatalistic Blues
06 - Turn Up The Sky
07 - Devil In My Pocket
08 - She's Alright
09 - Bondo Mondo
10 - Mamma's Little Baby
11 - Food
12 - Love Me Baby

Letölthető /download/:
http://data.hu/get/8457790/Erick_Hovey.zip

Kedvcsináló:

Erick Hovey Band

Blueskocsma - Various Artists: Guitar Blues

Újra péntek, nemsokára nyitunk. Grafikusunk befejezte tevékenységét, nagyon jók lettünk. Íme az utolsó művek:

Az utolsó kép lett a személyes kedvencem, mert ez fejezi ki legjobban a zene szeretetét. Jó munkát végzett grafikus barátunk, igazán hangulatosak lettünk. Bár sok sör tűnt el feneketlen bendőjében nem sajnáljuk tőle, mert igazán színvonalas munkát végzett. Az új söröskorsóknak nagy sikere volt, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy mindjárt az első alkalommal háromnak lába is kélt. Mindegy veszteség nélkül nincs üzlet, bár csak remélni tudjuk, hogy ebből nem lesz gyakorlat.

Hónap utolsó pénteke lévén nincs élő zenénk, de gyakorlatunkhoz híven a hangfalak ma különböző előadók segítségével az elektromos gitár blues rejtelmeibe vezetnek be bennünket. Ennek a stílusnak a gyökerei az 1930-as évekre nyúlnak vissza. Ekkor nyert teret az erősítős gitár. A hagyományos felállás szerint a gitár segítője egy basszus, dob és esetleg herfli volt. A stílust felvette a memphis-blues, a texas-blues, majd később a brit-blues és a hatvanas években kialakult blues-rock. A stílus első nagymestere T-Bone Walker volt, majd a negyvenes években jöttek követői: Joe Lee Williamson, Johnny Shines. A stílust Muddy Waters tökéletesítette ki akinél már erőteljes ritmusszekció és szájharmonika lépett előtérbe. Az ötvenes években west-side stílus is felvette a fonalat, olyan művészekkel, mint Magic Slim és Otis Rush. Ezután következett a következő generáció: Albert King, Buddy Guy. A Detroiti John Lee Hooker volt az egyik legnagyobb mestere ennek az irányzatnak. Muddy Waters brit látogatása után robbant a bomba és sorra alakultak a brit blues bandák, mint a híres Cream zenekar Eric Claptonnal. Innen már csak egy lépés a blues-rock amelynek felsorolhatatlan a nagyszerű előadói, hogy ne hagyjunk ki senkit.

Mi a következő felvételek hallhatjuk:

01 - Luther Allison-All The King's Horses

02 - Michael Burks-Heartless

03 - Coco Montoya-Same Old Thing

04 - Albert Collins-Lights Are On But Nobody's Home

05 - Little Charlie & The Nightcats-Percolatin'

06 - Tinsley Ellis-To The Devil For A Dime

07 - Roy Buchanan-Country Boogie

08 - Son Seals-I Can't Hear Nothin' But The Blues

09 - Dave Hole-Phone Line

10 - Lonnie Mack Wth SRV-Double Whammy

11 - Johnny Winter-I Smell Trouble

12 - Clarence Gatemouth Brown-Pressure Cooker

Letölthető /download/:

http://data.hu/get/8434932/Crucial_Guitar_Blues.zip

Kedvcsinálók:

Luther Allison: All The King's Horses

Coco Montoya: Same Old Thing

Roy Buchanan: Country Boogie

Johnny Winter: I Smell Trouble

Egy nem szabványos életút (bocsi Grimm tesók)

Ha visszagondolok, nagyon szép gyermekkor jutott nekem. Akkor jöttem a világra, amikor a szüleim már mindent megpróbáltak és már teljesen elvesztették a reményt, hogy valaha is gyermekáldás szálljon a házra. Ekkor toppantam be én. Láttam a határtalan boldogságot az arcokon, megkapták a sorstól, ami annyira hiányzott az életükből. Cserébe nagyon szép névvel ajándékoztak meg, a természet egyik csodájáról a Rózsa nevet kaptam. Nem panaszkodhatok mindent megkaptam, amiről álmodtam: játékot, gyönyörű ruhákat és igazi pónilovat. Szüleimnek ez nem jelentett anyagi terhet, hiszen vagyonuk alapján a régmúltban ők lehettek volna a király és a királyné. Szerencsére édesanyám tiszta lelkét örököltem és nem vakítottak el a csillogó csecsebecsék, jobban vonzott egy tarka pillangó utáni önfeledt rohanás a teljes kifulladásig, vagy egy csörgedező patak látványába való belefeledkezés. Szerettem a természettel kettesben elfeledni mindent, de mindent. Barátok és barátnők persze mindig akadtak, hiszen a jómód vonzza az üres, felszínes embereket. Olyan igazi testi-lelki társ nem talált rám. Egyetlen dolog azonban, nagyon zavart. Szüleim állandó aggodalma miatt örökös felügyelet alatt álltam. Kezdetben ezt a szerepet a dadus, majd a személyi testőröm töltötte be. Kedvenc sportommá vált az ő kicselezésük és az őrületbe való kergetésük. Ha alkalmam adódott meglógtam és kihasználtam a szabadságomat. Úgy tizenöt éves lehettem, amikor egy szökésem alkalmával kiesett az emlékezetem, és amikor felébredtem nem tudtam, hogyan kerültem számomra ismeretlen vidékre. Napokig bolyongtam, amíg rám találtak. Ettől a naptól kezdve különös dolgok történtek velem. Függetlenül a napszakoktól ellenállhatatlan álmosság tőrt rám és azonnal mély álomba zuhantam. Ha ilyenkor nem volt lehetőségem a szunyókálásra, a testem automatikusan tovább működött, de az agyam álmodott. Billegtem az álom és a valóság határán, rémképek zúzták át az álomhatárt és törtek be a valóságba. Már nem tudtam eldönteni, hogy mi az igaz és mi a hamis. Sárkányok, ördögök, démonok lettek a mindennapom részei. Az iskolába többé nem járhattam, mert sokszor előfordult, hogy a legváratlanabb pillanatokban bealudtam, vagy csak egyszerűen összecsuklottam, mint gyermekkorom egyik kedvenc játéka a kiscsacsi, amelyik egy dobogószerűségen állt, és ha benyomtam az alját a kisjószág azonnal összerogyott. Magántanárt kaptam, aki alkalmazkodott a különös létemhez. Gyorsan megtanulta, hogyha csak egyszerű kérdésekre tudom a választ, közeledik a tudatvesztésem. Ilyenkor hagyta, hogy bekövetkezzék az elkerülhetetlen. Anya körbecipelt a fél világon, hogy a bajomra gyógyírt találjon. Ahogy ez lenni szokott, ahány szakemberhez fordultunk mindnek más volt a véleménye és csak nagyobb lett a káosz körülöttem. A legvalószínűbbnek egy mókás nevű betegség látszott, a narkolepszia. Ha ez is volt a vélt igazság, gyógymódját ennek sem találták. Már feladtam a reményt, úgy éreztem, hogy így kell leélnem az életemet, de látva édesanyám szenvedő arcát, összeszorított fogakkal kutattam a bajom okára. Mindent megpróbáltam: utána olvastam okos könyvekben és az interneten, jártam táltosnál és természetgyógyásznál. Végső elkeseredésem egy jósnőhöz vitt el. Ahogy meglátott, -még egy szót sem szóltam-, de már azt mondta, hogy nagyon erős rontás van rajtam. Aztán kártyát vetett és abból megállapította, hogy ezt az átkot csak egy tiszta szívű ember oldhatja fel. Na ezzel aztán jól ki lettem segítve, hol van manapság ilyen. A jövendőmondót néhány nap alatt a többi „okostojás” közé soroltam és gyorsan elfelejtettem. Sok idő telt el és mi éltük a burokba zárt életünket.

Történt, hogy egy nap kicsalt a tavaszi napsugár egy kis sétára. Testőröm tisztes távolságból követett. Éreztem, hogy jön a roham és még éppen elértem egy kényelmesnek látszó padot. Ahogy végigfeküdtem, már éreztem is, hogy eddig soha nem tapasztalt mélységbe zuhanok. A világ egyre kisebb lett, fokozatosan nőtt a sötétség. Azt hittem, hogy nincs tovább, ez a vég. Aztán váratlanul véget ért a rossz érzés és nyugalom szállt meg, kinyitottam a szememet. Nehezen szoktam meg a vakító fényt. Ahogy kitisztult a látásom egy gyönyörű arcot láttam magam előtt.

−Talán ez a mennyország és ő álmaim hercege?- tettem fel a kérdést, azt hittem magamnak, de legnagyobb meglepetésemre válasz érkezett.

−Nem hiszem, hogy én lennék az. Ne haragudjon, azért amit tettem. Úgy történt, hogy minden reggel futok egy kicsit, nem hiúságból, vagy divatból, csak egyszerűen jól esik. Ahogy egy kis pihenőt tartottam, valami ismeretlen érzéstől vezérelve, elindultam egy eddig bejáratlan terület felé. Átverekedtem magam egy elhanyagolt bokros területen, és akkor láttam meg magát. Olyan csodálatos volt, mint egy angyal, ahogy itt feküdt. Idejöttem, és nem tudtam levenni a szemem Önről. Nincs rá mentségem, de letérdeltem és megcsókoltam a homlokát. Ekkora ért ide ez a böhöm nagy ember és már éppen elpenderített volna, ha nem ébred fel.

Felültem, és úgy éreztem, ahogy a vérem körbeszaladja a bensőmet, olyan érzés volt, mint a fuldoklónak, aki az utolsó pillanatban eléri az életet jelentő felszínt.

Ásó, kapa, nagyharang lett a dologból és az átok örökké elszállt, újra a régi önmagam voltam. Lehetne az a történet vége, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak, de nem így történt. Két év után jöttünk rá, hogy nem az igazi másik felünket találtuk meg, és a szőke hercegem a fehér lovon a ködbe lovagolt. Rájöttem, hogy az ő feladata csak a rám olvasott rontás feloldása volt. Bár soha nem mentem férjhez többet, azért boldog voltam mindig. Ha nem rohanunk a boldogságnak hitt badarság után, ő maga fog majd megkeresni. A művészetekben találtam meg a kiteljesedést: a festészet, a költészet, a zene juttatott el elérhetetlennek hitt magasságokba. Most hatvankét évesen visszanézve az életemre: érdekes, változatos, szép volt, és ami a legfontosabb: nem szabványos.

      

Blueskocsma - Eric Bibb

Észrevétlenül beköszöntött az újabb péntek. Végre előkerült grafikusunk és tovább folytatta a munkáját. Íme az alkotásai:

A múlt heti estnek nagy sikere volt, egyre nagyobb sikk meglátogatni a helyet, aminek nagyon örülünk. Újításként beszereztünk gravírozott söröskorsókat, reméljük nagy sikere lesz.

Ha bejön, akkor más fajtákat is beszerzünk.

Következő fellépőnk az 1951-es születésű, amerikai akusztikus blues gitáros, énekes Eric Bibb. Zenész családban nőtt fel: apja folk-zenész, nagybátyja jazz-zongorista, keresztapja Paul Robson énekes volt. Hétéves korában kapta első acélhúros akusztikus gitárját. 16 évesen már apja zenekarában találta magát. A blues gitározást 19 éves korában Mickey Baker szárnyai alatt szerette meg és lett véglegesen a rabja. Kiváló zenészekkel turnézott, mint pl. Taj Mahal, vagy Pop and Mavis Staples. De szívesen zenél egyedül is. Számtalan lemezt jelentetett meg, többször volt Grammy-díj jelölt. Ma este a 2002-ben megjelent "Live At The Basement" zenei anyagából játszik.

A következő felvételeket hallgathatjuk:

01 - Good Stuff

02 - Shingle By Shingle

03 - Needed Time

04 - Lonesome Valeyy

05 - Dont Ever Let Nobody

06 - Sebastians Tune

07 - Got To Do Better

08 - Panama Hat

09 - To Know You

10 - No More Cane On The Brazos

11 - Right On Time

12 - For You

13 - In My Father's House

14 - Heard The Angels Sing

Letölthető /download/:

http://data.hu/get/8406933/Eric_Bibb.zip

Kedvcsináló:

Eric Bibb: In My Fater's House

Blueskocsma - Elvin Bishop & Little Smokey Smothers

Beindult a 2015-ös év. Az első hétvégénk ismét teltházas volt, hiába a tél összehozza a szórakozni vágyó embereket, a jó zenéket játszó, meleg helyeken. Grafikusunk még mindig nem hallatott magáról, úgy látszik hosszú volt számára az év vége. Azért már így is szépek vagyunk és ez a fontos, hogy a vájtfülűek jól érzik magukat.

A következő fellépőink Elvin Bishop (a vöröske) és Little Smokey Smothers (a színesbőrű).
Elvin Bishop: 1942-ben született Kaliforniában. Egy családi farmon nőtt fel. Tízéves korában beköltöztek az oklahomai Tulsába. Iskolái elvégzése közben került közelebbi kapcsolatba a zenével. 1963-ban találkozott Paul Butterfield herflissel, akivel öt éven keresztül együtt zenéltek. Ezután saját zenekart alapított és innen már felfelé ívelt a pályája, napjainkig nagy népszerűségnek örvend. Otthonosan mozog a blues, a blues-rock és a country-rock világában. Little Smokey Smothers sajnos 2010 óta már nincs közöttünk, de ezt az estét az ő emlékének is szenteli Bishop, hiszen a bemutatott zenei anyagot közösen vették fel 2000-ben. És igazán jók voltak együtt.

A következő felvételek hallhatók:

01 - That's My Partner
02 - Roll Your Moneymaker
03 - Slow Down
04 - Little Red Rooster
05 - Hello, Baby
06 - Middle Aged Man
07 - The Skin They're In
08 - Stomp
09 - Annie Mae
10 - Pleading With You
11 - Dirty Drawers
12 - Travelin' Shoes

Letölthető /download/:
http://data.hu/get/8385505/Elvin_Bishop__Little_Smokey_Smothers.zip

Kedvcsináló:

Elvin Bishop Band - Travelin' Shoes

A lány és a hét agglegény - (bocsi Grimm tesók)

A betondzsungel közepén álldogált egy magányos társasház. A sors úgy rendelte, hogy hét agglegény lakta ezt a kívülről már elavult, de belülről komfortos házikót.

A földszint egyben Mr. Doc lakott, aki tudós ember lévén nagy köztiszteletnek örvendett. Hóna alatt mindig könyvvel száguldozott, mint aki állandóan siet valahova. Nem létezett olyan probléma, amelyet nem tudott orvosolni. Foglalkozását tekintve agyturkász, aki az emberek fejében bányászik sötét titkok után.

A földszint kettőt Mr. Sneezy lakta. Tanult szakmája a fül-orrgégészet, eme nemes szervek szakértő bányásza. Komoly, régi vágású úriember kinézetű férfiú, kinek fő jellemzői: az élére vasalt öltöny, az udvariasság, és a kifinomult ízlés.

Az első emelet egyben vidám figura lakott, Mr. Happy. Humoristáskodásra adta a fejét, a lélek felvidításának bányásza. Mindenből viccet tudott csinálni, de nem haragudtak rá ezért, hangulatfelelőse a társaságnak.

Minden ilyen embernek általában pont az ellentéte a szembeszomszédja. Így, tehát, az  I/2-es ajtó mögött egy zsémbes öregúr lakott: Mr. Grumpy.  Őt, még senki nem látta mosolyogni. Mondjuk ilyen szakmával, mint az övé, nem is sok esély lehetett a jókedvre, ugyanis egy olyan szakmát űzött amely az ilyennek is kell lenni kategóriába tartozott, és ez a temetkezési vállalkozás. Csak egyedül intézkedett a végső kegyelet megszervezésében, még a sírt is egyedül bányászta ki, hogy ne kelljen azért is mást megfizetnie. Zsugori alaknak ismerték, aki a fogához veri a garast, emiatt nem kedvelték, de elviselték, mert ilyennek is kell lenni.

A második emelet baloldali lakását Mr. Bashful lakta. Szerény, szorgalmas emberke hírében állt, édesapjától az órásmesterséget tanulta ki. Ő, a tik-tak birodalom bányásza, mélyre ásott, hogy gyógyító lehessen, a kakukkosok lelkében. Keveset beszélt, nem igazán értett az emberek nyelvén. Ha mégis meg kellett szólalnia, tömören fogalmazott, de ebbe is fülig belevörösödött. 

Vele szemben, a jobboldali kuckót Mr. Sleepy lakta. Ő a bányában dolgozott, szorgalmas ember hírében állt, aki néha több műszakot is lenyomott egymás után. Senki nem tudta mire gyűjt, mire hajt. Lehet, hogy csak gyárilag beépített hangyaszorgalommal született és nem tudott változtatni ezen. De azért ennek a sok hajtásnak is megvan a hátránya: a kizsarolt szervezetnek szüksége van a regenerálódásra. Ezért szinte állandóan aludt. Különös képességet fejlesztett ki: bármilyen helyzetben és pózban tudott szunyókálni.

A tetőtér magánzója Mr. Dopey névre hallgatott. Furcsa egy fazon, akiről tulajdonképpen senki nem tudott semmit. Reggel mindig elindult valahova, de nem lehetett tudta hova. Ha valakivel találkozott, csak udvariasan mosolygott és ment tovább. Soha, senki nem hallotta egyetlen szavát sem.

Szép lassan csordogált az élet a megszokott kerékvágásban, amikor az egyik nap különös esemény történt.  Mr. Doc, aki a társasház közös képviselőjeként is tevékenykedett, lélekszakadva körbecsöngette a lakásokat, és rendkívüli lakógyűlést hívott össze.

−Kedves lakótársak! – kezdte a mondókáját-, miután mindenki megérkezett a közös helységbe.

−Hányszor mondtam már, hogy az alagsorban mindenki zárja a tárolóját! Tessék, megint összeszedtünk egy hajléktalant. Nagyon jól tudjátok, ilyenkor, ahogy jön a hideg, mindenhova behúzódnak.

−Miért nem zavartad el, mint ahogy szoktad? – kérdezte Mr.Sneezy.

−Ez általában Mr. Grumpy feladata szokott lenni, de ez most egy új helyzet, gyertek utánam!

A társaság levonult a tetthelyre. Először Mr. Grumpy fedezett fel valami égbekiáltót:

−Valaki felbontott egyet a túlélő konzervjeim közül!!! – Felháborító!

−Valaki kinyitotta a kempingszékemet és lehet, hogy bele is ült! – tromfolt rá Mr. Sneezy.

−Valaki alszik a régi matracomon. – szólalt meg csendesen Mr. Sleepy.

Körbeállták a fekvő alkalmatosságot, csend ült a kis helységre. Egy lány aludt csecsemőpózban, édesdeden az említett bútordarabon. Döbbenettel vegyes ámulat ült ki az arcokra. Talán a nőhiány okozta, de gyönyörűséges királylánynak vélték látni ezt a szerencsétlen hajléktalant. Már éppen kiosontak volna, amikor felriadt és védekezésképp maga elé kapta a kezét, a rajtakapott. Mr. Sneezy eszmélt leghamarabb és megnyugtatta a szerencsétlent:

−Ne féljen nem bántjuk, maradjon nyugodtan drága.

Az agglegények gyülekezete kisomfordált és visszament a közösségi térbe. Nem tartott sokáig az érvek felsorolása, nagyon gyorsan, egyhangúlag megszavazták, hogy a hölgy maradjon. Mr. Doc és Mr. Happy küldöttségbe ment a befogadotthoz, hogy közölje a jó hírt. A lány nagyon megörült, hogy lesz hol meghúznia magát, ezeken a hideg éjszakákon.

Nagy forgalma lett a kis helységnek, egymást váltva hoztak minden féle jót. Ennivalótól kezdve a takaróig mindennel ellátták. A lány nem győzött hálálkodni. Egy nap megkérte Mr. Doc-ot, hogy hívjon össze egy lakógyűlést, és az egybegyűlteknek a következőt mondta:

−A nevem Snow White. Szeretném mindenkinek megköszönni, amit tőle kaptam. Úgy gondoltam, hogy én is tehetnék, értetetek valamit. Mivel heten vagytok, minden nap másnak segítek rendbe tenni a lakását, főzök rá, és az ő napján, megpróbálom boldoggá tenni azt a  huszonnégy óráját.

Ilyen gyorsan még nem szavazott meg semmit a társaság. Elkezdődtek hát az ünnepé váló hétköznapok:

Hétfő – Mr.Doc

Kedd – Mr.Sneezy

Szerda – Mr.Happy

Csütörtök – Mr.Grumpy

Péntek – Mr.Bashful

Szombat – Mr.Sleepy

Vasárnap - Mr.Dopey

Minden szépen alakult, mindenki tisztességgel várta a maga napját. A társulat óvta, védte mindentől és mindenkitől, hogy ez az idillikus állapot örökké tarthasson. A lelkére kötötték, hogy amíg távol vannak, ne nyisson senkinek sem ajtót. Külön felhívták figyelmét a reklámújság kihordókra, mert azokat különösen veszélyesnek tartották. A lány szót is fogadott, ám egyik nap különös figura csöngetett be a magányos lányhoz. Ismerősnek tűnt az ajtóban álló nő, de nem tudta hová tenni. Illatszer mintákat tolt az orra alá, és már mondta is a betanult mondókáját. Nem tudott ellenállni a csábításnak, és fél óra sem telt bele, máris rendelt minden termékből. Felvitte az új szerzeményeit Mr.Bashful lakásába, - lévén péntek - és körberakta magát az illatmintákkal. Talán azért, mert nem szokott hozzá ehhez a tömény szimatorgiához, elbódult, és elájult. Ebben az állapotban talált rá Mr. Bashful, aki a számlát meglátva szintén rosszul lett. Így fedezték fel őket a többiek. Szerencsére sikerült feléleszteniük mindkettőjüket. A nagy ijedség után megbocsátottak a bűnbe esőnek és közösen összedobták a számla összegét. Snow White megígérte, hogy soha többé nem tesz ilyet. De aki egyszer bűnbe esik, már könnyebben ismétel. Az újabb házaló megtalálta a gyenge pontját, aminek képtelen volt nemet mondani. Még hajléktalan korában szokott rá a kannás borra. Már úgy érezte, hogy sikerült leállnia a szerről, de ahogy meglátta a régi kedvencét, már vége is lett. Amikor becsapta a bejárati ajtót az árusító után, azonnal lerohant a pincébe, és amíg volt az ötliteresben addig töltögetett magának, ájulásra itta magát. Most azonban nem tudták felébreszteni, akárhogy próbálkoztak. Szomorúan körbeállták a matracot, - ahol először találtak rá -, és a gyengébb lelkületűek a könnyeiket törölgették. Mr.Grumpy elővette jegyzettömbjét és kezdte beírogatni a szertartás részleteit. Éppen a mérőalkalmatosságát próbálta diszkréten elővenni a zsebéből, hogy méretet vehessen, amikor csengettek.

−Már csak ez hiányzott! – mordult fel Mr.Grumpy, és iszonyú mérgesen elindult megnézni, hogy ki a fene az, aki megzavarta ezt a gyászos pillanatot. Egy különös, marcona alakkal tért vissza.

−Ez az ember azt állítja, hogy már évek óta keresi Snow White-ot.

Mindenki végigmérte a jövevényt: csicsás ruha, fehér nagykarimás kalap, lakkcipő, vastag arany nyaklánc.

−A szemétkirály, személyesen. – szólalt meg csendesen Mr.Happy.

−Mi történt? – kérdezte a felismert. De nem is várta meg a választ, mert körülnézve könnyű volt kitalálni mindent.

−Hagyjanak vele magamra! – kiáltotta ellenmondást nem tűrő hangon. A csapat kioldalgott és izgatottan tárgyalták az eseményeket. Belülről furcsa zajok hallatszottak, de nem mertek bemenni. Aztán felpattant az ajtó és a szemétkirály karjaiban, már éberen, de még bódultan, mosolyogva ott feküdt Snow White. A szigorú ember megeresztett egy mosolyt, majd azt mondta:

−Köszönöm, hogy befogadtátok, és vigyáztatok rá. Mindannyian eljöhettek a lagzira, a meghívókat majd küldöm a személyi titkárommal. Kirúgta lábával a bejárati ajtót és a legutolsó széria szerinti Mercedes hátsó ülésére tette le puhán a lányt, becsapta az ajtót, majd elhajtott. A kis csapat lezsibbadva állt a ház előtt. Mr.Dopey eszmélt leghamarább, öles léptekkel közelítette meg a bejáratot, és mielőtt feltépte volna az ajtót, ennyit dünnyögött az orra alá mérgesen:

−Tudtam, hogy a mi kis boldogságunk nem tart sokáig, mindent a pénz irányít, akinek sok van, mindent megkap, akinek nincs annak csak a konc jut, vagy még az sem!

−És persze mindez mikor történik?! Pont szombaton, mikor holnap én lettem volna a soros!!! – és nagy dirrel- dúrral becsapta maga mögött az ajtót. A csoport, egyik megdöbbenésből a másikba esett, majd lassan mindenki visszaszivárgott gondolataival a saját lakásába.          

Blueskocsma - Drink Small

Új évben, új reményekkel nyit a blueskocsma. A grafikusunk átbulizta az év végét így most nem volt hadra fogható állapotban. De így is szépen alakul a mi kis füstös blueslejátszó helyünk. Tegnap összeültünk egy kis hogyan továbbra- általános vélemény az volt, hogy a kijelölt irány megfelelő, csak a ráaggatott csili-vili irányában fejlődjünk. Mindenki megtette a maga újévi fogadalmát, amelyet majd úgy sem tart be.

A 2015-ös év első meghívottja Drink Small, az 1933-ban született afroamerikai soul, blues, és elektromos gitáros öreg csibész. Autodidakta módon tanult meg gitározni, és rövid idő alatt a legjobb gospel gitárosok között találta magát. Az ötvenes években azonban figyelme a világi zenék felé fordult. Főleg a soul- és a blueszene érintette meg. Hét lemezt jelentetett meg, amelyekből ma este az 1994-ben megjelent "Electric Blues Doctor" számait hallgathatjuk meg. Kellemes szórakozást!

A következő felvételek hallhatók:

01 - Stormy Monday Blues
02 - I Feel Good
03 - Three O'Clock In The Morning
04 - The Things I Used To Do't Do No More
05 - I Really Don't Want To Know
06 - Charleston Woman
07 - Instrumental
08 - I'm In Love With A Grandma
09 - Shout

Letölthető /download/:
http://data.hu/get/8359157/Drink_Small.zip

Kedvcsináló:

Drink Small