A farkas család meghozta a döntést:
hátrahagyják az életképtelen egyedet. A kis életkezdeményt lassan betakarta a
hó, várta a végzetét. Ekkor egy soha nem látott lény jelent meg előtte. Idegen
bőrökbe öltözve ott állt egy kétlábú, lehajolt hozzá, valami meleget hozóba
becsomagolta és felemelte. Elájult, csodálatos fények villództak körülötte,
megnyugtató érzés kerítette hatalmába. Felébredt, már nem fázott, meleg hatotta
át bundáját, valami édeskés ízt érzett a szájában, ami az anyai táplálásra
emlékeztette. Békésen elaludt.
Az ismeretlen gondoskodásának
köszönhetően szép, erős egyeddé fejlődött. Amikor ivarérett lett, a jótevő
visszaadta a természetnek.
Sok farkasordító tél telt el, amikor ismerős szagokat hozott felé a szél. A csorda volt az. Hosszú időn keresztül követte őket, vigyázva a szélirányra, hogy meg ne érezzék a jelenlétét.
Sok farkasordító tél telt el, amikor ismerős szagokat hozott felé a szél. A csorda volt az. Hosszú időn keresztül követte őket, vigyázva a szélirányra, hogy meg ne érezzék a jelenlétét.
Egyik nap egész közel merészkedett.
Látta, hogy a falka éppen vadászik. Teljesen bekerítették már az áldozatukat,
az izmok pattanásig feszültek, csak a vezér parancsára vártak. A magányos,
azonnal átlátta a helyzetet, egy pillanatig nem habozott. Két hatalmas ugrással
a csorda vezetője elé pattant, és átharapta a torkát. A váratlan támadás nem
hagyott időt a védekezésre. A támadó ijesztőre borzolta szőrét és elindult a
falka irányába. A vezért elvesztő csapat, bár többszörös túlerőben volt, mégis
a menekülést választotta.
Az ember nehezen eszmélt, hiszen az
események a perc tőrt része alatt zajlottak. A farkasok bekerítették, hiába
vette le válláról puskáját, egy fillért sem adott volna az életéért. Már
felkészült a halálra, amikor a semmiből előugrott egy hatalmas ordas, végzett a
főnökkel, elriasztotta a többi pákosztost, és ahogy jött, eltűnt az erdő
sűrűjében…
Yeti Jani beperelte a híres cipőgyártó
céget, mert nem talált a lábára való lábbelit. Jó ügyvédje volt, Hiéna Gáspár
személyében, így jelentős kártérítésre tett szert. Igen ám, de ettől még nem
lett cipője. Sunyi Sanyi az élelmes vállalkozó, jó üzletet szimatolt,
megalapította a Big Foot cipőkisipari céget. A bolt beindult és felvirágzott. A
baj csak az volt, hogy Jani volt az egyetlen vevőjük, mivel Ő volt fajának
egyetlen példánya a környéken. Ráadásul el is költözött a Himalája tetején lakó
rokonokhoz. A vállalkozás befuccsolni látszott, amikor Sanyinak, nagyszerű ötlete
támadt. Kis átalakítással a cipőkből, luxus egérházakat varázsoltak. Az újszerű
dizájn világhírűvé tette a céget…
Lajos úr, a kutya, különleges volt a
maga nemében, ugyanis nem utálta a macskákat. Már kölyökkutya korában is
szégyenkezett a családja miatta éppen eleget. A játszótéren állandóan a
kiscicákkal homokozott, fajtársaival nem jutott semmire. Aztán a család nagy
megkönnyebbülésére, elkerült a szülői háztól, önálló kutyaól tulajdonos lett,
saját gazdival és őrizendő területtel. A gyerekkorának tapasztalataiból
kiindulva azonban elfojtotta a macskák iránt érzett szimpátiáját. Jobban
mondva, kifelé azt mutatta, hogy mennyire gyűlöli a tejfölös szájúakat, de
éjszakánként együtt bandázott velük…
Az erdőkerülő, reggel óta rótta
szokásos körútját. Magasan járt már a Nap, megéhezett. Leült egy kivágott
fatörzs mellé. Akkurátusan kihajtogatta konyharuháját, ráhelyezte a nagydarab
kenyeret, mellé a sózott szalonnát, a lila hagymát, valamint szülinapjára
kapott halefját. Egy pillanatra elfordult, de amikor visszatekintett, az
egésznek mát csak a hűlt helyét bámulhatta. Körülnézett, tőle nem messze épp
egy bokorba próbált beugrani a tolvaj. A károsult utána eredt. A rablónak nem
volt szerencséje, ugyanis az erdőkerülő amatőr gátfutó lévén gyorsan utolérte
őt. Elé toppant és így szólt:
- Na, de medve, hogy képzeled, hogy
csak úgy elviszed az ebédemet?
A mackó lesütött szemmel, visszaadta a
szerzeményt, csendesen motyogva próbálta menteni a helyzetet:
- Tudod, éhes voltam…
- Kérhettél volna, Te bélpoklos...,
na, gyere.
Visszaballagtak a fatörzshöz, helyet
foglaltak. Az erdő őre katonákat gyártott a medvének, jól beszalonnáztak,
közben megbeszélték a világ dolgait.
A pákosztos megköszönte a szíves
vendéglátást és még egyszer elnézést kért tettéért.
A férfi, ahogy hazaért töviről-hegyire
mindent elmesélt a nejének és a gyerekeknek, mi is történt vele.
Másnap, újra nekieredt és rótta az
erdőt. Amikor elérkezett az ebédidő, nekikezdett a szokásos ceremóniának, majd
megszólalt:
- Medve, hallom, hogy itt vagy, gyere
elő nyugodtan…
- Nem szeretnék visszaélni a
vendégszereteteddel, meg akartam várni, amíg befejezed, hátha marad utánad egy
kis maradék. –jött a válasz.
- Ne kéresd magad, az asszony neked is
csomagolt…
Na, erre már nem kellett másodszor is
kérni, ott is termett. Leesett az álla a terülj-terülj asztalkámtól, alig bírta
ki, hogy ne habzsoljon bele mindenbe.
A lakoma után pihegve heverésztek a
fűben. Az erdőkerülő megkérdezte:
-Te, medve tudod, hogy hol lakom én?
- Persze, közvetlenül az erdő mellett.
- Akkor tolmácsolom a nejem
meghívását, a szombati ebédre, pontban délben. Az egész család kíváncsi az én
kenyeres pajtásomra…