A koponyában csak néhány fiatal neuron
téblábolt, nekik is kevés tennivalójuk akadt. Az idősebbek, a kisagy hátsó
zugában kialakítottak maguknak függőágyakkal egy pihenő helyet. Egész nap itt
henyéltek, kártyáztak, vagy olcsó viccekkel szórakoztatták egymást. A
legöregebbek régi, unásig ismételt történetekkel traktálták az ifjoncokat.
Váratlanul nagy sürgés-forgás termett a
folyósón. A bejárathoz legközelebbi ágyról lekászálódott egy neutron, felvette
a mamuszát és kinézett, hogy mi történt. Kisvártatva visszajött, leült az ágya
szélére. A többiek, látva a döbbent arcát, unszolni kezdték:
- Mi a helyzet, mondd már!
- Nem fogjátok elhinni, vége a jólétnek,
munka van. A „Kinéző” továbbított egy filmet, amely szerint a gazda elment a
hangszerboltba és vásárolt egy szintetizátort. Az öregebbek emlékeznek, hogy a
főnök fiatal korában zenélgetett, úgy néz ki, hogy megint fog.
A többiek döbbenten hallgatták, majd
megszólalt az egyik:
- Mit akar már 66 évesen. Ilyenkor már
lassabbak a reflexek, sok meló koordinálni a jobb és bal kezet. Miért nem
voltak jók neki az eddigi szokásai. Frankón pocsolyarészegre itta magát és nem
kellett gondolkodnia, nekünk meg pihi jutott osztályrészül. Kinek a fenének
jutott eszébe ez az eszeveszett ötlet?
- Állítólag a nagy öreg bölcs sugallta,
ugyanis ha meglátogatta gazdit az unokája, csak bambán nézett ki a fejéből, a
minden napos alkoholmámor hatása alatt. Most ennek vége, mert befészkelte magát
a gondolat, hogy ez így nem mehet tovább!
Immár tiszta fejjel, minden nap ott
görnyedt a gép fölött és gyakorolt. Már nagyon várta, hogy meglátogassa az
unokája és rég elfeledett dallamokra megtaníthassa őt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése