Azt hiszem, kiegyensúlyozott vagyok.
Nem tűnők másnak az átlagosoknál semmiben sem, a mai divatnak megfelelően
öltözködöm, nincsenek kiemelkedő, extrém szokásaim. Van egy baráti társaságom,
akikkel néha összejárunk együtt elütni az időt. Ilyenkor jókat játszunk, és
persze közben dumálunk. A sok fiútéma után persze előbb-utóbb mindig a
lányoknál kötünk ki. Mindenki elmeséli a pikáns kalandjait, gyanítom, hogy
ezeknek a fele sem igaz, de a fantázia nem ismer határokat. Ilyenkor én csak
lapítok, mert bizony a lányokkal igencsak hadilábon állok, hazudni meg nem
tudok, mert ha ilyesmivel próbálkozom, egyből elvörösödik, az egyébként is
méretes fülem.
Egy ilyen összeröffenés után leültem a
gondolkodó fotelomba elmélkedni. Elhatároztam, hogy ez így nem mehet tovább,
nyitni kell a másik nem irányába, de, hogy is fogjak hozzá? A tapasztaltabb
társaim mindig az első csókról áradoztak, hogy az milyen fontos,
felejthetetlen. Ezt tűztem hát ki a zászlóshajómra: arccal az első csók felé!
Alapos kutatásokat végeztem a témában,
megállapítottam, hogy semmi rendkívüli nincs a kivitelezésben. Még a
nagytükörnél gyakoroltam is, igaz hogy csak úgy önmagammal. Megállapítottam,
hogy született tehetség vagyok a dologban, igazi csókkirály! Felvértezett magabiztossággal
indultam másnap a napi rutinom felé. Egész nap a legmegfelelőbb egyed
kiválasztásával foglalatoskodtam. Este, névsort állítottam össze és sorra kihúzogattam
akik valami miatt nem lehetnek kedvezményezettek. Ketten maradtak: a bociszemű
Zsofi, meg a csábos Annabella. A következő napokat csak az ő megfigyelésüknek
szenteltem, de még mielőtt dönthettem volna történt valami. Annabella
odasettenkedett hozzám, kézen fogott és berántott egy védett helyre.
Igazán széplány lett belőlem. Gyakran
nézem magam a tükörben, egyszerűen tökély minden porcikám. Sokszor látom
barátnőim irigy pillantásait, amikor néha összejövünk. Ilyenkor, persze
locsogunk-fecsegünk. Igen, azokról az idétlen fiúkról is. Sok lány, már bedobta
habtestét a fiúzás oltárán. Persze ez még olyan tejszagú erotika, de nem
biztos, hogy jó útra vezet. Elhatároztam, hogy én fogok választani, hiszen
megtehetem, tökéletes vagyok. A közösségben ahol mindennapjaimat töltöm,
szerencsére vannak fiúk is, így belefogtam a kitanulmányozásukba. Akárhogy rangsoroltam
őket, minden szempontból, Joci lett a nyerő. Csillogó kék szemei, sudár alakja,
mindig mosolygós szája egyből levett a lábámról. Csak ez dobogott benne: be
kell cserkészni. Véletlenül úgy sétálgattam, hogy a kiszemelt látószögébe kerülhessek,
ha valakivel nem messze tőle beszélgetettem, hangosan csacsogtam, amennyire tőlem
telt bájosan felkacarásztam. Úgy vettem észre, hogy az akció sikeresen alakul,
mert egyre többször tekintett lopva rám. Nyeregben éreztem magam. Azonban
homokszem került a gépezetbe, mert azt is felfedeztem, hogy a bociszemű Zsofi
is kiszemeltje. Amíg nagyobb baj nem lesz, úgy gondoltam a cselekvés mezejére
lépek. Nem tudom honnan jött a hirtelen ötlet és főleg a bátorság, de odamentem
hozzá, megfogtam a kezét és magam után húztam egy olyan helyre ahol csak ketten
voltunk.
A meglepetéstől elakadt a szavam, csak
álltunk ott és egymás szemébe néztünk. Gyönyörű ez a lány, lehet, hogy meg kéne
ezt neki mondani, de csak álltam ott, mint aki karót nyelt. De jó lenne
megcsókolni, úgy ahogy gyakoroltam, de mozdulni sem bírtam, lefagytam. A lány
most megmozdult, közelebb lépett. Megcsapott a testéből áradó illat, lábaimból
elszállt az erő. Már menekültem volna, mint egy sebzett vad, de ekkor teljesen
odajött, átkarolt és hosszasan szájon csókolt. Kész voltam, annyira meglepett a
dolog, hogy reflexszerűen lehunytam a szemem és átadtam magam. Furcsa érzések
kavarogtak bennem, tudtam, hogy nekem kellett volna kezdeményezőnek lennem,
egyébként is nem igazán olyan érzést keltett bennem, mint amilyennek
elképzeltem, olyan nyálas volt. A csók hirtelen abbamaradt, nem mertem kinyitni
a szemem. Valami neszezés ütötte meg a fülem, fogalmam sem volt mi lehet az.
Aztán éreztem, hogy valaki a nadrágomat cibálja lefelé. Kinyitottam a szemem. Ott
állt a lány lehúzott bugyival és éppen abban mesterkedett, hogy engem is
lemeztelenítsen. Az elém táruló látvány ledöbbentett. Fel voltam készülve a
látványra, hiszen már nézegettem a bátyám felnőtteknek szóló magazinját, és
láttam apám ottfelejtett laptopján is csodákat, de ez egész más volt. Teljesen
kopasz valami nézett velem szembe, és így olyannak nézett ki, mint egy nyílt
seb. Valahonnan erőt merítettem, felrángattam a félig letolt nadrágom és
menekülőre fogtam a dolgot.
Amikor berángattam a rejtekhelyre
elengedtem a kezét és átadtam a kezdeményezés lehetőségét. Egyenlőre csak bámult
azzal a kék szemeivel, jól esett belemerülni ebbe a mélységbe. Láttam rajta,
hogy leblokkolt, így biztatásként előbbre léptem. Még jobban beleállt a görcs,
kezdtem belátni, hogy bizony itt nem fog történni semmi, ha és nem kezdeményezek.
Odaléptem hozzá, megcsókoltam. Először akadályozta, hogy a nyelvem a szájába
csúsztassam, de addig ügyeskedtem, amíg sikerült. Csalódott voltam, nem
ilyenről álmodtam a rózsaszín leányszoba rejtekében. Amikor szétváltunk még
mindig zárva tartotta a szemeit. Nővérem mesélte, hogy a csók után következik a
vetkőzés. Na hiszen, ha a csóknál ilyen mulyán viselkedett, mi lesz a
folytatásnál. Gyorsan fedetlenné tettem magam és kezdtem lerángatni a
nadrágját. Ekkor felpattantak a szemei. Valami rémülettel vegyes meglepődés
sugárzott belőle. Mintha álomból ébredt volna. Hirtelen felkapta a gatyáját és
illa berek nádak erek elszelelt. Egy ideig ott álltam letolt bugyival
megsemmisülve, majd összeszedtem magam.
A történet megesett a Bóbita óvoda bokros
területén két középső csoportossal.
A hozzáértők szerint az első csók felejthetetlen
élmény, befolyásolja további életünket. Nézzük meg esetünkben hogyan alakult a
két alany sorsa. Pörgessük előre az idő kerekét, mondjuk hatvan évvel.
- Szia, Józsi tata! – dübörgött be a
kis Zsófi és befészkelődött nagyapa ölébe. Ma is mesélsz nekem valamit?
- Hát persze, miről szeretnél hallani?
- Arról az első csókról!
- Már megint, nagyon rákaptál erre.
Na, szóval az úgy volt, hogy ovis
voltam, amikor a lányok közül kiszúrtam őt, Annabellát. Gyönyörű, ébenfa fekete
haja a háta közepéig ért, csillogó szemei huncutul mosolyogtak. Azonnal
beleszerelmesedtem. Szerencsére én is délceg legény voltam ám és szerelmem
viszonzásra talált. Sülve-főve együtt töltöttük az időnket. Egyszer úgy
éreztem, hogy a sok irigykedő tekintet elöl el kéne bújnunk. Az udvar egyik szegletében
volt egy bokros rész, fogtam hát Annabellácskám kicsi kezét és bevonszoltam ide
magammal. Megsimogattam a haját, szerelmet vallottam neki és elcsattant az első
csók. Itt ígértem meg neki, hogy csak ő lehet a feleségem, de a sors mást szánt
minkettőnknek. Azért szívesen gondolok rá, hiszen az első csók nagyon fontos.
- Jól van megjegyeztem papi, megyek játszani.
Azzal amilyen szélvészként berontott, ugyanúgy elviharzott.
Józsi tata magára maradt, elgondolkodott.
Annyiszor elmesélte ezt a történetet,
hogy már maga is lassan elhitte, hogy így történt. Lelke mélyén még ott lapult
az igazság, de olyan jó lett volna…
A való életben mindig olyan társakat
kapott, akik csak kihasználták, semmibe vették. Szerelmes sem volt igazán soha,
csak egy színésznőbe, aki a Gyűrűk urában a tünde hercegnőt játszotta. Ilyen
odaadó, szelíd, csodálatos teremtményre vágyott, de nem kapta meg soha.
Annabella már nem volt a régi, felette
is eljárt az idő. Most, hogy a boltból hazafelé ballagott fáradtnak érezte
magét, le kellett ülnie. A paddal szemben, amin ücsörgött, a játszótéren
gyerekek zsibongtak. Mosolyogva nézte az aprónép nyüzsgését. A bekerített terület
sarkában homokozó állt. Most csak két gyerek küzdött a homokkupaccal, egy fiú
és egy lány. A kislány felállt, odatotyogott a kisfiúhoz, megcsodálta a várát,
majd teljesen váratlanul szájon csókolta a vár urát, majd visszaült és mély
árkot kezdett ásni. Annabella elmosolyodott, talán ez volt az első csók.
Feltörtek benne az emlékek. Annak a
bizonyos első csóknak a képei. Ma is élénken él benne minden pillanata. Biztos,
hogy más oka is volt, hogy elfordult a férfi nemtől, de nagyban befolyásolta az
akkori megaláztatása. Domináns leszbikusként élte le az életét. Nem bánt meg
semmit, ha újra kezdené, akkor is ezt az utat választaná. Az a tény, hogy nem
lett anya, nem zavarta. Nem érezte magát alkalmasnak az anyai hivatásra, ezt
még mindig becsületesebbnek érezte, mlnt azokat a nőket, akik az anyjuknak szülnek
unokát, miközben ők alkalmatlanok a gyereknevelésre, vagy megszülik, majd
megtagadják a gyermeküket…
