- Anya, minek kell nagytakarítani a
barlangban? – morgolódott a legapróbb medvebocs.
- Azért Döncikém, mert ünnep közeleg
és megtiszteljük azzal, hogy tisztaságban várjuk. – válaszölt Maci mama.
- Tudom, a nyusziünnep, takarítsanak a
nyulak, úgyis olyan sokan vannak. – zsörtölődött tovább Dönci.
- Na, gyertek ide egy kicsit. – mondta
Maci mama és maga köré ültette három bocsát. Ez valójában nem a nyulacskák
ünnepe, se nem a bárányoké, sőt még csak nem is a kiscsibéké. Mi ezt az ünnepet
az emberekkel kötött csereegyezmény keretében vettük át, és azóta
megünnepeljük. Minden élőlénynek, így nekünk is van egy közös létrehozónk. Ő
az, akiről néha mesélek nektek lefekvéskor és a mi hitünk szerint egy nagy, fehér
bundájú medve volt. Az emberek szerint az alkotó hozzájuk hasonlatos. Volt egy
kisbocsa, aki mikor felnőtt, feláldozta magát, hogy elvegye az emberek bűneit.
A mai embereket látva, nem tudom, hogy megérdemelték-e. Igen ám, de nem halt ám
meg igazából, mert egyszer csak újra megjelent. Hát ezt a csodát ünneplik az
emberek, és most már mi is.
- Ez pont olyan, mint mikor mi is
felkelünk a téli álomból, bezzeg minket nem ünnepelnek. Minek ebből ekkora
felhajtást csinálni. – fűzte hozzá Benedek bocs a család esze. A középső
macilánynak is volt hozzáfűzni valója:
- Én szeretem a nyusziünnepet, mert
ilyenkor új szalagot kapok a bundámra és a fiúk is meglocsolnak illatos
rózsavízzel azért, hogy el ne hervadjak.
- De azért még is az a legjobb, amikor
az erdőben keresgélhetjük az elrejtett színes tojásokat. – kiáltott fel Dönci,
csak, hogy megint az övé legyen az utolsó szó.
- Na, ennyi volt, nyomás aludni,
holnap nagy napra virradunk. -parancsolta ágyba bocsait Maci mama, azzal sorba
betakarta őket és egy puszit nyomott a homlokukra. Nem sokára hortyogás
töltötte meg a barlangot…
Az istálló sötét sarkában csend
honolt. Balambér a marhabögöly ijedten fordult meg az ajtóban, mert eszébe
jutott, hogy ilyenkor tilos mindenféle zajkeltés és hát bizony az ő röpte igen hangos.
Még időben elinalt, mert Ló Ede éppen egy kiadós fülessel akarta észre
téríteni. Sanyira a szamárra rájött a csuklás, így ő is gyorsan kimenekült. Egy
pisszenést sem lehetett hallani, csak Tehén Benő összetett gyomra munkálkodott
szundi üzemmódban. A máskor oly virgonc puli ikrek is áhitattal figyelték az
eseményeket.
Ekkor a gazdaasszony a Nagypofájú
Erzsók csörtetett be az ajtón, hóna alatt a fejőszékkel:
- Riska, itt a fejésidő! –kiáltotta a
maga szerény módján. Szemrehányó tekintetek szegeződtek rá.
- Mi van? Rosszkor jöttem, tán már
megkezdődött. Bocsi majd visszajövök később…-azzal ki is fordult.
Ekkor ficergés hallatszott a homályos
sarokból. Az istálló lakói lélegzet visszafojtva közelebb húzódtak. A sarokból
a fénybe kivezető vályúba lassan legördült egy hímes tojás és a szénába
landolt. A tömeg üdvrivalgásba tört ki. Ezután már sorba érkeztek a szebbnél
szebb mintázatú tojások. A hangulat egyre emelkedettebbé vált, egymást
összeölelkeztek, lapogatták egymás vállát. Az időközben visszaért szamár
elkurjantotta magát:
- Csak nekünk van egyedül a világon
hímes tojást tojó tyúkunk!
Éljen Mancika, a mi Mancikánk..!
Nyúl mama összefutott a bevásárló
központban régi barátnőjével, Farkas Fruzsinával. Puszi-puszi után udvariasan
kérdezték egymást a családról, régen látott barátokról és a legfrissebb
pletykákról. Fruzsina váratlanul megkérdezte:
- Drágám, milyen lett az idei alom?
Nyúl mama egy ideig nem válaszolt, de
végül mégis kibökte:
- Tulajdonképpen örülök, mert igazi
életrevaló a társaság. Csak van egy, amelyik autista, ő Szerényke. Nagyon
szeretjük a drágámat, olyan békés szeretetreméltó, de hát csak nem az örökmozgó
apjára ütött. Szerencsére az én drága jó Lajosom ettől függetlenül imádja,
sokat foglalkozik vele.
Hű de eldumáltuk az időt, sietek mert
már biztos várnak a csimotáim.
- Sziasztok!- üdvözölte Nyúl mama a
családot. Az apróságok rárontottak.
- Mit hoztál? – nyaggatták.
- Nyugalom mindenki kapott valamit. Az
izgatott siherehad megkapta a vásárfiát és félrevonultak. Szerényke mint mindig,
most is a sarokba ücsörgött és egy babát babusgatott, valami altatódallal
próbálta elaltatni. Nyúl mama odament, megölelte:
- Nézd kicsim mit hoztam neked. – és
azzal odaadott neki egy kifestőt és színes ceruzákat. Szerényke kifejezéstelen
arccal bámulta az ajándékot.
Néhány nap elteltével Nyúl mama
káposztafőzés közben a szeme sarkából észrevette, hogy Szerényke a kifestővel
bütyköl.
Este, amikor már mindenki lefeküdt a
szülők halkan beszélgettek:
- Lajosom! Képzeld a minap vettem
Szerénykének egy kifestőt. Napokig rá sem nézett, de aztán azt vettem észre,
hogy nagyon körmöl bele. Nem akartam ráijeszteni azzal, hogy megnézem mit
csinál, de amikor elszunyókált belekukucskáltam. Valami csodálatos
aprólékossággal és színgazdagsággal színezte ki a hímes tojásokat Azt hiszem,
óriási tehetsége van, hogy tervező legyen a bátyád húsvéti tojásfestő vállalkozásában…
