Ma befejezzük sorozatunkat, amelyben a brit zenei szaklap a Prog magazine, klasszikus rock sorozatát követtük nyomon, Befejezésül a 2012-ben megjelent 2.3 részbe fülelünk bele.
A következő felvételeket hallhatjuk:
01. Steve Thorne - Crimes And Reasons (4:28)
02. Flying Colours - Everything Changes (6:50)
03. Deeexpus - Me and My Downfall (6:51)
04.9 Also Eden - 194(9:10)
05. Gazpacho - Black Lily (5:00)
06. Steve Hogarth and Richard Barbieri - Red Kite (7:27)
07. Landmarq - Personal Universe (7:14)
08. Man on Fire - In a Sense (5:26)
09. The Institute of Modern Love - Burning Houses (Radio Edit) (8:01)
Folytatjuk sorozatunkat, amelyben a zenei műfajok labirintusában próbálunk eligazodni. Mai témánk a Vocal music.
V mint Vocal music
A vocal music következő alműfaja a Vocal pop:
A Vocal Pop jelentősen eltér a hagyományos poptól, amely nagyrészt szabványokból áll, és olyan képzett énekesek adják elő, mint Frank Sinatra és Tony Bennett. A vokális pop lényegesen könnyedebb, valahol a pop és a könnyű hallgathatóság közé esik. A vokálpop virágkora az 50-es évek végén és a 60-as évek elején volt, mielőtt a rock & roll teljesen beszivárgott volna a népszerű lemezkészítés minden területére. Akkoriban az olyan letisztult csoportok, mint a Four Freshmen, édes, romantikus és ártatlan dalokat énekeltek, amelyek buja produkciókat és feldolgozásokat kaptak. A vokálpop elsősorban hasonló csoportokból és hangzásokból állt – az anyag könnyedebb volt, mint a hagyományos pop, de hangzásbelileg több közös volt ezekkel a standardokkal, mint a rockéval.
Folytatjuk sorozatunkat, amelyben az angol zenei szaklap, a Prog magazone klassikus rock sorozatával foglalkozunk. Ma a 2011-ben megjelent 2.2 szám lemezmellékletébe fülelümk bele.
A következő felvételeket hallhatjuk:
01. Ben Craven - No Specific Harm (5:30)
02. Blueneck - Ellipsis (5:08)
03. Comedy Of Errors - The Student Prince, Part 2: And So To Bed (5:59)
04. District Myths - Heretic (3:24)
05. Frank Carducci - Achilles (Excerpts) (9:57)
06. Iona - Another Realm, Part III (Edited) (4:58)
07. Knight Area - Summerland (7:14)
08. Manning - The Southern Waves (8:49)
09. Morpheus Rising - Those Who Watch Must (5:17)
10. Mr. So&So - Oh Look! A Rainbow (5:20)
11. Ozone Player and Matt Howarth - Accidental Terrestrial Intervention (4:57)
Folytatjuk sorozatunkat, amelyben a zenei műfajok labirintusában próbálunk eligazodni. Mai témánk a vocal music.
V mint Vocal music
A Vocal music jövetkező alműfaja a Vocal jazz:
A vokális jazz vagy a jazz éneklés a jazz megközelítése a hang használatával.
A vokális jazz a huszadik század elején jelent meg, gyökerei a bluesban találhatók. A népszerű blues énekesek, mint például Bessie Smith és Ma Rainey nagy hatással voltak a jazz énekesekre, mint például Billie Holidayre. A vokális jazz egyéb jellemzői, mint például a scat éneklés a New Orleans-i jazzhagyományból származnak. Louis Armstrong „ Heebie Jeebies ” című 1926-os felvételét gyakran emlegetik az első olyan modern dalként, amely scattinget alkalmaz. Ez később a bop korszak összetett vokális improvizációjává fejlődött, amelyet Anita O'Day, Sarah Vaughan, Betty Carter és Dizzy Gillespie vett át. A Boswell Sisters egy New Orleansból származó vokális jazz trió volt, amely az 1930-as években segítette népszerűsíteni a vokális jazz zenét az amerikai közönség körében.
A vokális jazz repertoárja jellemzően a Great American Songbook zenéit tartalmazza, de a kortárs populáris zenét ma már gyakran hangszerelték vokális jazz együttesek számára az eredeti zene mellett. Az ilyen feldolgozások/eredeti zenék jellemzően a jazz, az improvizáció és a nyugat-afrikai szinkretizált zenékből, az afro-amerikaiak és az európai művészzenei hagyományokból származó ritmusok harmonikus nyelvét alkalmazzák. Ez magában foglalja a swing zenét, valamint a latin jazzt, a jazz fúziót és a rhythm and bluest.
A vokális jazz technikai jellemzői közé tartozik a formális beszédminták helyett a népnyelven alapuló dikció. A legato és a vibrato sem állandó a vokális jazz artikulációjában. A vokális jazz gyakran használ mikrofonerősítést, és az énekeseket ritmusszekció (zongora, basszusgitár, dob és gitár) és néha vokális ütőhangszerek kísérik.
A huszadik század elején a jazz zenei irányzatként kezdett fejlődni. A jazz éneklés vagy a vokális jazz volt az utolsó a négy veleszületett amerikai zenei koncepció közül, amely kidolgozott, az instrumentális jazz, a blues és a Tin Pan Alley dalszerzés mellett.
Míg a vokális jazz a huszadik század elején jelent meg, addig a 21. század fordulóján a jazzrajongók elkezdték elfogadni a vokális jazz tágabb meghatározását.
Belefülelők:
Louis Armstrong - Heebie Jeebies
Boswell Sisters - Cheek to Cheek
Manhattan Jazz Quartett - Vocal Jazz Classics
Betty Carter - Giant Steps
Dizzy Gillespie & George Benson. AMAZING VOCAL SCATS!!!
Folytatjuk sorozatunlst, amelyben a brit zenei szaklap, klasszikus rock sorozatába kapcsolólódunk bele. Ma a 20112011-ben megjelent 2.1 lemezébe fülelünk bele.
Folytatjuk sorozatunkat, amelyben a zenei műfajok labirintusában probálunk eligazodni. Mai témámk a Vocal nusic.
V mint Vocal nusic
A Vocal music első csoportja az A capella:
A cappella (olaszul„a kápolna stílusában”, a zene egy előadás énekes vagy énekcsoporthangszeres kíséret, vagy egy ilyen módon előadni kívánt darab. Az a cappella kifejezésa reneszánsz polifónia és a barokk megkülönböztetésére szolgált concertato zenei stílusok. A 19. században a reneszánsz polifónia iránti megújult érdeklődés, valamint annak a ténynek a tudatlansága, hogy a hangszeresek gyakran megkettőzték a vokális szólamokat, oda vezetett, hogy a kifejezés a kíséret nélküli énekzenét jelenteni kezdte. A kifejezést ritkán használják az alla breve szinonimájaként is. A cappella egyidős lehet, mint maga az emberiség. A kutatások azt sugallják, hogy a korai emberek a nyelv feltalálása előtt énekléssel és szóhasználattal kommunikáltak. A legkorábbi kottadarabról azt feltételezik, hogy Kr.e. 2000-ből származik, míg a legkorábbi, amely teljes egészében fennmaradt, az i.sz. első századból való: egy görögországi darab, a Seikilos sírfelirat. Az a cappella zenét eredetileg a vallásos zenében használták, különösen az egyházi zenében, valamint az anasheedben és a zemirotban. A gregorián ének az a cappella éneklés példája, akárcsak a reneszánsz világi énekzene többsége. A madrigál a korai barokk hangszeres kíséretté való kifejlődéséig általában szintén a cappella formában van. A Zsoltárok megjegyzik, hogy néhány korai dalt vonós hangszerek kísértek, bár a zsidó és az ókeresztény zene nagyrészt a cappella volt; A hangszerek használata ezt követően mindkét valláson belül, valamint az iszlámban is megnövekedett. A keresztény a cappella zene polifóniája a Krisztus utáni 15. század végén kezdett kialakulni Európában Josquin des Prez kompozícióival . [6] A korai a cappella polifóniáknak lehetett kísérőhangszere, bár ez a hangszer csupán megkétszerezte az énekesek szólamait, és nem volt független. A 16. századra az a cappella polifónia tovább fejlődött, de fokozatosan a kantáta kezdte átvenni az a cappella formák helyét. A tizenhatodik századi a cappella polifónia ennek ellenére továbbra is hatással volt az egyházi zeneszerzőkre ebben az időszakban és napjainkig. A keleti ortodox egyház és a keleti katolikus egyházak bizánci rítusában a liturgiákban előadott zenét kizárólag hangszeres kíséret nélkül éneklik. Az elmúlt évszázad modern a cappella mozgalmai közé tartozik a fodrászat és a doo wop. A Barbershop Harmony Society, a Sweet Adelines International és a Harmony Inc. oktatási eseményeknek ad otthont, beleértve a Harmony Egyetemet, a Directors University-t és a Nemzetközi Oktatási Szimpóziumot, valamint nemzetközi versenyeket és kongresszusokat, amelyekben elismerik a nemzetközi bajnok kórusokat és kvartetteket .
Sok a cappella csoport található középiskolákban és főiskolákban. Vannak amatőr Barbershop Harmony Society és profi csoportok, amelyek kizárólag a cappellát énekelnek. Bár a cappella technikai meghatározása szerint hangszeres kíséret nélküli éneklés, egyes csoportok hangjukat használják hangszerek emulálására; mások hagyományosabbak és a harmonizációra összpontosítanak. Az a cappella stílusok a gospel zenétől a kortárson át a fodrászatban szereplő kvartettekig és kórusokig terjednek.
Az a cappella zenét a 2000-es évek vége és a 2010-es évek eleje-közepe között népszerűsítették olyan médiaslágerekkel, mint a 2009–2014-es The Sing-Off tévéműsor és a Pitch Perfect című zenés vígjátéksorozat.
Belefülelők:
Gregorian Chant Dies Irae
Pentatonix - The Sound of Silence
Sing! Day of song - Bobby McFerrin - Improvisation
Folytatjuk sorozatunkat, amelyben a brit zenei szaklap a Prog magazine, klasszikus rock sorozatát követjük nyomon. Ma a 2011-ben megjelent tizenkilencedik számának lemezével foglalkozunk.
A Soundtrack olyan rögzített zene, amely egy mozgókép, dráma, könyv, televízióműsor, rádióműsor vagy videojáték képeit kíséri és szinkronizálja; kereskedelmi forgalomba kerülő zenei album, amely egy film, videó vagy televíziós bemutató hangsávjában szerepel; vagy a szinkronizált hangot tartalmazó film fizikai területe.
A filmipar terminológiájában a hangsáv egy filmgyártásban vagy utómunkában létrehozott vagy használt hangfelvétel. Kezdetben a párbeszédek, a hangeffektusok és a zene egy filmben mindegyiknek megvan a maga külön sávja, és ezeket összekeverik, hogy létrehozzák az úgynevezett kompozit sávot, amely a filmben hallható. Gyakran később jön létre a szinkronsáv, amikor a filmeket más nyelvre szinkronizálják. Ez M&E (zene és effektusok) számként is ismert. Az M&E számok tartalmazzák az összes hangelemet, leszámítva a párbeszédet, amelyet aztán a külföldi forgalmazó saját területének anyanyelvén szolgáltat.
Aktuális szótári bejegyzések a soundtrack dokumentum hangsávjához főnévként és igeként. A hangsáv kifejezés népszerűsítésére tett korai kísérletet a Photoplay magazin 1929-ben nyomtatta ki. Az Academic Press Dictionary of Science and Technology szakszótár 1992-es bejegyzése nem tesz különbséget a hangsáv és a hangsáv formai között. hangsáv.
Az összehúzódó filmzene az úgynevezett soundtrack albumok megjelenésével került a köztudatba az 1940-es évek végén. A filmgyártók először új filmek promóciós trükkjeként képzelték el ezeket a kereskedelmi forgalomban kapható felvételeket, mint "zene az eredeti mozgókép hangsávjából", vagy "zene a mozgóképből és az általa ihletett zene". Ezeket a kifejezéseket hamarosan "eredeti filmzene " -re rövidítették. Pontosabban, az ilyen felvételek egy film zenei sávjából készülnek, mivel általában egy film izolált zenéiből állnak, nem pedig a párbeszédekkel és hangeffektusokkal ellátott összetett (hang)sávból.
Az OST rövidítést gyakran használják egy rögzített adathordozón, például CD-n lévő zenei hangsáv leírására, és az eredeti hangsávot jelenti; azonban néha arra is használják, hogy megkülönböztessék a hallott és rögzített eredeti zenét az újrafelvételtől vagy feldolgozástól.
Folytatjuk sorouatunkat, amelyben a brit zenei szaklap a Prog magazine klasszikus rock sorozatát köbetjük nyomon. Ma a 2011-ben kiadott tizennyolcadik széménak mellékletébe fülelünk bele.
A következő felvételeket hallhatjuk:
01. Big Big Train - Kingmaker (10:36)
02. Nektar - Desolation Valley (8:14)
03. CCLR - Morning Comes (6:35)
04. Comedy of Errors - The Student Prince (Part 1) (9:14)
05. Motorpsycho - Wishing Well (7:28)
06. Phi Yaan-Zek - Adventures in Myth/Ecstasies of the Starlight Self (5:26)
Folytatjuk sorozatunkat, amelyben a zenei műfajok labirintusában próbálunk eligazodni. Mai témánk a ska zene.
S mint Ska music
Következő témánk a Ska music:
A Ska a jamaicai zene egyik formája. Kombinálja a mento és calypso elemeit az amerikai jazz elemeivel és a blues hangzásával, Jamaicában a rocksteady és később a reggae előfutára. A ska gyökerei az 1950-es évekre nyúlnak vissza. Túlnyomó részt a rudeboy, mod és skinhead szubkultúrák követői hallgatták, ebben az időben olyan előadók játszották ezt a zenét, mint például Symarip, Laurel Aitken, The Charmers és a The Pioneers, egészen az 1960-as évekig.
A zenetörténészek általában három hullámra osztják a ska történetét. A ska népszerűsége megkopott és csökkent a kezdetek óta, de később Angliában figyeltek fel rá és élesztették újra az 1980-as években, és az 1990-es években jött az újabb n
Az első hullám
A második világháború után a jamaicaiak elképesztő számban vásároltak rádiókat, így hallgathattak amerikai R&B-t a déli államokból, mint például New Orleans, Louisiana – olyan művészektől (mint Fats Domino), akiknek a legnagyobb befolyásuk volt a korai ska zenére. Hogy eljuttassák ezt a zenét az emberekhez, olyan vállalkozók, mint Prince Buster, Clement „Coxsone” Dodd, és Duke Reid lemezeket kezdtek gyártani, amik a táncos összejöveteleken kezdtek feltűnni. A zenei producerek a lemezeket Miamiban és New Orleans-ban vették fel, és Jamaicában nagyon kelendő áruk voltak. Gyakran ezek a producerek levették a lemeztársaság megnevezését a legnépszerűbb lemezekről, hogy élvezhessék egyeduralmukat a legnépszerűbb zenék felett, megnyerve a vásárlók többségét.
Amikor a New Orleans-i r&b stílus 1960-ra elvesztette népszerűségét, a jamaicai zenészek elkezdték felvenni saját elképzeléseiket erről a stílusról. A ska zene az ütemek közötti gitár és zongora ritmusairól vált ismertté. A ska elnevezés egy hangutánzó szóból eredhet, ami zenei ritmusokat utánoz. A gitáros Ernest Ranglin mondta: „a hangolatlan gitár olyan sercegő hangot ad, amit a zenészek úgy utánoztak, hogy skat! skat! skat". Néhányan úgy gondolják, hogy Cluet Johnson alkotta meg a kifejezést. A basszusgitáros Johnson és Blues Blasters Coxsonne Dodd zenekarában játszottak az '50-es és '60-as évek elején a Skatalites megalakulása előtt. Megmagyarázva a 'ya-ya' hangot, ami a zenében és a ritmusban megtalálható, ebből lett a ska szó.
Néhányan úgy gondolják, hogy a korai jazz és rock 'n' roll közvetítésekben, amik az amerikai rádióállomásokról érkeztek, a mohó jamaicai hallgatóság félreértette a ritmuson kívüli hangokat, amit a gyenge rádiójelek okoztak. Mások úgy gondolják, hogy szó sincs félreértelmezésről, ez a jamaicaiak válasza az amerikai zenére. A ska hangzása az olyan stúdiók által lett kreálva, mint a Studio One és WIRL Records Kingstonban. Olyan producerek dolgoztak rajta, mint Dodd, Reid, Prince Buster és Edward Seaga (utóbbi később Jamaica elnöke lett). Ez a ritmustól eltérő hang a ska zenében összefügg a vidám közhangulattal, amikor Jamaica független lett az Egyesült Királyságtól 1962-ben. Erről az eseményről megemlékeznek ska dalok, mint például Derrick Morgan száma, a „Forward March” (Egyenesen előre) és a Skatalites „Freedom Sound” (Szabadság hangja) című száma.
Ahogy a többi zene is megváltozott Amerikában, így a ska is, például hatott rá a jazz és a rockzene is. Ska együttesek, mint a Skatalites gyakran készítettek hangszeres ska dalokat a népszerű amerikai és brit számokból, például Beatles-dalokból, filmzenékből. 1966-ban és 1967-ben, amikor az amerikai soul zene lassúbb és lágyabb lett, a ska is megváltozott ennek megfelelően, a folyamat eredménye a rocksteady lett, a stílus, amiben a basszus több különböző ritmust is játszik, nagyobb hangsúlyt fektetve a leütésekre és az érzelmes énekre. Néhány zenetörténész azt feltételezi, hogy a rocksteady lassú tempójának népszerűsége az 1966-os kivételesen meleg nyárnak volt köszönhető, mert a táncosoknak annyira melegük volt, hogy nem voltak képesek táncolni a pörgősebb számokra. A jelentősebb rocksteady zenekarok: a Melodians – akik a 'Rivers of Babylon' (Babilon folyói) című számukkal arattak sikert –, The Ethiopians és Desmond Dekker – aki sok rocksteady számot készített a hatvanas évek végén. A Rocksteady népszerűsége egészen 1968-ig, a reggae felbukkanásáig tartott.
A ska-t a New York-i Világkiállításon mutatták be 1964-ben. Byron Lee & the Dragonaires-t a Skatalitesből választották ki erre az alkalomra, és Prince Buster, Eric „Monty” Morris és Peter Tosh velük együtt léptek fel, bemutatva a ska zenét a világnak. Prince Buster és U-Roy vitték Jamaicából Nagy-Britanniába a ska-t a hatvanas évek elején, ahol több zenekarnak is inspirációt adott, mint a The Specials, Madness, UB40, és több underground zenésznek a dancetől a reggae-ig.
A második hullám
A Two Tone (második hangzás) korszaka a nevét a hasonló című albumról kapta, amit Jerry Dammers billentyűs adott ki a The Specialsból. Az együttes a nagyon különböző West Midland régióban alakult a hetvenes évek végén, olyan zenekarok támogatásával, mint a The Beat vagy a The Selecter.
Kiegészítették a lendületes jamaicai ritmust a ska és punk rock hajthatatlan szövegével és kemény gitár akkordokkal. Egy olyan hibrid keletkezett, ami kielégítette a közönség szomját erre a zenére. Sok elgondolkodtató, tiszteletlen és politikai töltetű szöveget írtak. A Two Tone előhozta a faji egységet, és a szimbóluma a fekete fehér négyzetekből álló minta lett. A The Specials billentyűse alapított egy lemezkiadót, melynek a 'Two Tone Records' nevet adta. Ennek a névnek kettős jelentése van: az egyik a két színárnyalatú öltönynek állít emléket, amit az eredeti jamaicai ska zenészek viseltek, a másik célja az volt, hogy erősítse a népcsoportok közötti összetartást a brit ska együttesek között a '70-es években, amikor a rasszizmus a tetőfokára hágott az Egyesült Királyságban. A brit ska együttesek nagyon tisztelték az eredeti jamaicai zenészeket, és sok esetben segítettek nekik úgy, hogy újra felvették a számaikat, és így ismét a slágerlisták élére kerültek azok, például Prince Buster több pénzt keresett a jogdíjakból, amik a feldolgozásokból származtak, mint a saját számaiból. A Two Tone ska nem rejtette el a zene gyökereit, és nem félt attól, hogy feldolgozza a régi nagy számokat. A Two Tone felvételek karakterét a gyorsabb tempó, több hangszer és keményebb élek adták, mint az eredeti '50-es '60-as évek ska zenéjében. Ezek a ska zenekarok hatással voltak számos zenekarra, mint például a The Police, The Clash, és Elvis Costello, akik mind megemlítik a ska-t mint egy fontos állomást a zenei hátterükben.
Harmadik hullám
Az 1980-as évek végén kezdődött el a ska harmadik hulláma és tartott egészen az 1990-es évek elejéig, átlépte az Atlanti-óceánt és az Egyesült Államokban lett sikeres, kombinálva a ska elemeit a rock, punk, hardcore és jazz elemeivel. A harmadik hullám zenészei új stílusát hozták létre a ska zenének, a ska punk-ot és skacore-t.
Néhány a legsikeresebb ska zenekarok közül a harmadik hullámból: The Mighty Mighty Bosstones, Reel Big Fish, The Aquabats, Catch 22, Mad Caddies Know Talent, The Toasters, Ska-P, Less Than Jake, Mustard Plug, Buck-O-Nine, Operation Ivy, Big D and the Kids Table és Too Short Notice.
Néhány együttes akik ugyan a harmadik hullámban alakultak, viszont zenéjük mégis inkább az első hullámra jellemző: The Allstonians, The Slackers, Pressure Cooker, Let's Go Bowling, Sublime és Hepcat; ezek zenéje az 1960-as évek jamaicai zenéjére hasonlít.
A harmadik hullámban sok keresztény ska együttes is alakult, bár ezt a műfajt inkább egy külön hullámba kellene sorolni (mint ahogy szokták is), de ez korban és hangzásban megfelel a harmadik hullámnak. Két együttes a keresztény ska együttesek közül: Five Iron Frenzy és The O. C. Supertones, akik dalszövegeiket gyakran a keresztény élet szemszögéből írták.
.jpg)
.jpg)