…volt egyszer egy királyság, valahol a világ leghátsóbb
sufnijában. Itt élt, hatalmas kastélyában az öreg király, három gyönyörűséges
leányával. Sajnos a feleségét a harmadik lánya születésekor elvesztette, soha
nem vágyott új asszonyra. Bár mindene megvolt, mégis naphosszat szomorkodott. A
lányok nagyon sajnálták az apjukat, ezért összedugták a fejüket, mivel lephetnék
meg őt a közelgő születésnapja alkalmából. Mivel ismerték a dalszöveget, amely
szerint: „szeretet nélkül minden ház üres”, elhatározták hát, hogy ez lesz a
meglepetés. Úgy gondolták, hogy szerencsét próbálnak és megszerzik valahonnan
azt a nagybetűs SZERETET-et. A legnagyobb királylány rögtön leszögezte, hogy Ő sajnos
nem mehet, mert neki van a világon a legnagyobb smink gyűjteménye és az állandó
látogatóhullámot csak Ő képes eligazgatni. A középső sem vállalta, hiszen Ő
volt atyja jobb keze: intézte más országokkal folyó levelezéseket, kisebb
háborúkban vezette a sereget, valamint intézte a kincstár kettős könyvelését. A
legkisebb királylány feladata csak annyi volt, hogy néha álruhában lement a nép
közé, kiszimatolni, hogy milyen a hangulat. Mivel ezt a feladatot látták legnélkülözhetőbbnek,
valamint ismerték a mese szabályait, miszerint mindig a legkisebbnek sikerül
végrehajtani a kijelölt feladatokat, a harmadszülöttet indították útnak. Hét
nap, hét éjszaka barangolt már, amikor kikötött egy rozoga erdei viskónál.
Bekopogott. Egy ijesztő kinézetű vénség nyitott ajtót. A királylány szállást
kért és elmondta, hogy mi járatban van. A randa banya végighallhatta majd így
szólt:
- Te biztos sok mesét olvashattál, ha tudtad hová
kell jönnöd!?
Na, jól van pihenj le, reggel megkapod az első
feladatod.
A királylány, ahogy illik megszámolta a szoba
sarkait, majd mély álomba szenderült. Másnap kakaskukorékolásra ébredt és
nyomban meg is kapta az első próbatételt. Egy oviba kellett mennie és ott segíteni
a kis emberek mindennapjaiban. Gyorsan kitelt az ideje, így hát jöhetett a
második feladata. Most egy állatmenhelyre került. Itt is jól teljesített, így
hát várt rá a harmadik, egyben az utolsó feladat: szellemileg visszamaradt
embereket kellet gondoznia. Becsületesen végigcsinált mindent, így hát
visszament az erdőbe bezsebelni a megérdemelt jutalmát. Amikor odaért,
meglepetten vette tudomásul, hogy a lepusztult viskó helyett egy kacsalábon forgó
palotát talált. Mielőtt kopoghatott volna kinyílt az ajtó és egy szép hölgy
fogadta.
- Én vagyok, aki a feladatokat adta neked. Ha engem
másnak látsz, kigyulladt benned a szeretet fénye. A feladataid során olyan
lényekkel találkoztál, akiknek a lelke tiszta és megtaníthattak a szeretetre: a
még meg nem rontott gyermekek, az állatok, és a sérült emberek, akik nagyon
tudnak szeretni.
A kis királylány még éppen hazaért a szülinapi torta
elkészültére, amelynek gyertyáit most Ő gyújthatta meg. Azóta a palotában nem
didereg senki, mert beköltözött a szeretet soha ki nem múló fénye…
/Rövidített
változat/:
A világ eldugott zugában élt egy öreg, megözvegyült
király és három leánya. A gyermekek, apjuk születésnapjára azt találták ki,
hogy a palotába elhozzák a szeretetet. A legkisebb királylány indult neki az
útnak, mert ismerték a mese szabályát, hogy a kicsi az eredményes. Mivel Ő volt
a legolvasottabb, tudta hol találja meg azt, aki a próbatéteteket kiadja
számára. Első feladatként azt kapta, hogy egy óvodában dadusként segédkezzen a
töpörtyűk gondozásában. Miután ezt sikeresen teljesítette, jöhetett a második feladat:
állatmenhelyen kellett helytállnia. Harmadikként szellemileg visszamaradt
embereket gondozott. Amikor túl volt mindenen más embernek érezte magát, hiszen
olyanokkal találkozott, akiktől megtanulhatta a szeretetet: a tiszta szívű
gyerekektől, a feltétel nélkül szeretetet adó állatoktól, és a sérült
emberektől, akiknek egyetlen kincse a szeretet. Így hát elvitte a rideg
palotába a szeretet fáklyáját.
/Internetbarát
váktozat/:
Volt egyszer egy öreg király és a három lánya, akik
azt találtál ki az apjuk szülinapjára. hogy megtöltik a palotát szeretettel. Ezért
a legkisebb elvállalta, és teljesítette a három próbát, amely abból állt, hogy
három helyen kellett helytállnia: egy óvodában, egy menhelyen és szellemileg
visszamaradottak között. Mivel minden alkalommal a szeretet áramlott felé,
önmaga is sugárzóvá vált, amit otthon szétszórt és ezáltal mindenkit átjárt a
szeretet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése