Az erdei rendőrségen felvételt
hirdettek, mert a vadászsólymok kétharmadát elvitte a madárinfluenza. Három
hétig senki nem jelentkezett. Ekkor kopogtak az ajtón, egyszerre két jelentkező
is akadt: Strucc Sebestyén és Pocok Petúr. A kéttagú bizottság meghallgatta a
jelölteket és útjukra bocsájtották őket azzal, hogy majd értesítik őket. Ahogy
becsukódott mögöttük az ajtó, a bizottságból kipukkadt a röhögés:
- Még ezek akarnak rendőrök lenni, a
strucc azzal a hülye, hosszú nyakával, meg az affektáló beszédjével? Meg a
pocok azzal a hordónyi pocakjával és az apró termetével? Mit csinálna, ha
intézkednie kellene, talán lábra menne?
Így kacarásztak egész este a
jelentkezőkön.
Telt-múlt az idő és több jelölt nem
akadt. A parancsnok vakargatta a fejét, majd kiszólt az ajtón:
- Ügyeletes, hívja fel azt a két
szerencsétlent!
Kis idő múlva bejött a felszólított és
jelentett:
- Uram, a két embert már beszipkázta a
konkurencia: a strucc, elment sofőrnek a Tarajos Sül bandájához. Azóta senki
nem tudja őket elkapni, olyan gyors az a madár. A pocokról meg kiderült, hogy
kiváló nindzsa harcos, Oroszlán Ottokár hírhedt gengszterfőnök, személyi
testőre lett…
Medve Madocsa, az öreg csibész, úgy
döntött, hogy kihasználja az indián nyarat és a tél beállta előtt kitisztítatja
a bundáját. El is ballagott Panda Chien tisztítószalonjába és beadta kedvenc
ruhadarabját. Ideiglenesen elővette műszőrme kabátját, amit szörnyen gyűlölt,
mert állandóan viszketett benne, és egyébként is már rég kinőtte, ezért idétlenül
nézett ki benne. Ezért nem mutatkozott a többiek előtt: otthon ücsörgött, zenét
hallgatott, olvasott, vagy pasziánszozott.
Végre elérkezett a nagy nap, a
céduláját lobogtatva lépett be a szalonba. Meg is kapta kedvenc ruhadarabját,
nem bírt várni, azonnal berohant egy próbafülkébe és visszavedlett eredeti
szépségébe. Belenézett a tükörbe, majdnem elsírta magát. Kirohant és az
üzletvezetőt követelte:
-Mi lenni baj? –kérdezte Chien úr.
- Nem látja, maga alulméretezett játék
mackó! – üvöltött Madocsa.
- Összement a bundám, mit csináltak
vele?
- Nem mondani, hogy lehet-e vegyi
tisztítás, nem tudni, hogy medvekabát, nem szereti a vegyszereket.
Madocsát majd megütötte a guta,
kiviharzott az ajtón, perrel fenyegetőzött. Szegény panda leforrázva állt és
már lelki szemeivel látta, ahogy bezárják az üzletét. Madocsa, a bejáratnál
összeütközött egy tavalyelőtti, fiatal medvével, aki ugyan csak, egy
medvebundát cipelt a mancsában. Olyan mérges volt, hogy az udvarias köszönést
sem fogadta. Az újonnan érkező odament a pulthoz, és azt mondta:
- Azt hiszem valami tévedés történt,
ez nem az én bundám, mert túl nagy rám.
Chien mester fejében fény gyúlt, hogy
csak egyszerű bundacseréről van szó, megkönnyebbült, majd Madocsa után rohant…
Tökéletesen egyformának látszottak,
akár tízes ikreknek is hívhatták volna őket. Mindegyikük, fehér gömböcske volt,
egymás mellett, de külön lakásban laktak. Egy nap dobozba rakták őket, több
hasonlóval együtt. Rájuk csukódott a tető, sötét lett. Szerencsére a
legéletrevalóbb hozott magával túlélő felszerelést. Elővette a zseblámpát és a
svájci bicskájával kijáratit készített magának. Ezután kijárkált portyázni,
bekukucskált társaihoz. Egyik ilyen alkalommal találta meg a velük együtt
becsomagolt nyomtatott papírt. Alaposan áttanulmányozta az irományt és egyre
rosszabbul kezdte érezni magát. Rájött, hogy miért születtek, milyen jót
tesznek, de mennyivel több rosszat is okoznak. Elhatározásra jutott. A
többieknek is elmesélte a történteket, akikkel együtt úgy döntöttek, hogy nem
szeretnék beteljesíteni küldetésüket. Mindnyájan kiszabadultak, egymás hátára
állva, felfeszítették a doboz tetejét, láncot alkotva kihúzták az utolsót is
dobozbörtönéből és visszacsukva a fedelet, az éj sötétjét kihasználva
megszöktek.
- Drágám, gyere már ide, így még nem jártam.
Most hoztam el a gyógyszert a patikából. Be akartam venni az első szemet, ahogy
az orvos utasított, és tessék, csak az üres levelek meg a használati utasítás
van benne…
Nagy balhé tört ki a Kapcarongyban,
mert Krokodil Özsébet hamiskártyázáson kapták. Alig tudott elinalni.
Pár napig meghúzta magát a mocsárban,
de bizsergett a vére. Tudta, hogy a kártyának lőttek, más után kell nézni. Az
agárverseny elég könnyű pénzszerzésnek ígérkezett, de a sorozatos bundák miatt,
ráment a tartalék vagyonkája. A felesége hiába rimánkodott, mégis hozzányúlt a
konyhapénzhez, és máris a félkarú rablók társaságában múlatta az időt. Persze,
hogy ott sem járt szerencsével.
Végső elkeseredésében az uzsorás
maffiózó Erszényes Zsiga segítségét kérte. Kapott is kölcsönt, kétszeres
visszafizetési kötelezettséggel.
Zsiga pénze, úgy nézett ki, hogy
megfordítja a szerencséjét, beindult a nyerő szériája.
Összes adósságát visszafizette, a
család léte is felfelé ívelőbe került.
A neje, minden áron le akarta beszélni
a továbbiakról, de állandóan azt hajtogatta, hogy csak még egyszer, és nincs
tovább. Úgy is lett, mert aznap este veszített az orosz ruletten…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése