Szeretett itt lenni, fenn a padláson az ócska. de
mégis magához ölelő karosszék védelmében. A régi emlékek dobozai között biztonságban
érezte magát- Megidézhette a múlt buktatóit és szépségét is. Először, mint
mindig, megsárgult fényképeket nézegetett, megpróbálta kitalálni, hogy mikor és
hol készülhettek, milyen pillanatot akartak az örökkévalóságnak megőrizni. Rég
elment rokonok, kedvelt és gyűlölt osztálytársak, elmúlt szerelmek néztek rá a
félhomályos padlászugban. Azután a levelek következtek. Egyesekbe beleolvasott,
másokat többször is átfutott, de volt olyan is, amit már kívülről tudott,
félhangosan kimondva a szavakat, majd az ölébe ejtve, szemét elfutották a
könnyek. Lopva körülnézett, mintha bárki is meglesné a titkait, aztán óvatosan
bebújtatta a levelet a társai közé. Véletlenszerűen nyitogatott, majd csukott
be néhány dobozt, amikor egy távoli sarokban rátalált az elfeledett játékok
rejtekhelyére egy vidám, színes kartoncsodára. Izgalommal vetette bele magát a
gyermekkór kedvencei közé. Mosolyogva idézte fel a kedves emlékeket, ahogy
sorra kezébe vette a rég elfeledetteket. Már kezdett volna visszarakodni,
amikor a doboz sarkában felfedezett valami sötét gombolyagszerűséget. Kivette
és jobban szemügyre vette. Marionett pulikutya volt, kilógó, kicsi piros nyelvvel.
Felidézte, hogy egyik nagy kedvencére talált rá, sokszor órákig sétáltatta és
ugatott mellé.
Mindent a helyére rakott, de a kutyust magával vitte,
rendbe szedte és a szobája mindig látható főhelyére került. Egyedül élt, rászokott,
hogy beszéljen hozzá, mindent megosztott vele. Egy nehéz nap után lehuppant kedvenc
fotelébe, szemben a szőrmókkal. Hatalmába kerítették az emlékek.
Már gyermekkorában is különc figura volt, mindig mást
és másképpen tett, mint a többiek, őrületbe kergetve az óvónőkön át, a
tanárokig mindenkit. Szegény anyja próbált belőle egyengyereket faragni, de nem
sikerült, végül feladta és beletörődött, hogy egy ilyen utóddal áldotta meg a
sors. Persze ebbe az is közrejátszott, hogy apában nem talált partnerre a
nevelési elveit illetően. Nem, hogy a teljes atyai szigor hiányzott, még
valamiféle cinkosságot is felfedezni vélt a két szerette között. A felnőtté
válás sem változtatta meg, öntörvényű lett, hiányzott belőle a csordaszellem,
tiltakozott minden olyannal szemben, amit beszabályozott valamiféle leírt vagy
le nem írt korlát. A világ azonban nem szereti az ilyen embereket, előbb-utóbb
kidobja magából. Apja halála után lelki társ nélkül maradt, begubózódott. Anyja
nem nagyon tartóztatta, amikor elhagyta a szülői házat. Nem tudott és nem is
akart megváltozni. Persze ilyen múlttal nehéz volt munkát is találnia, de próbálkozások
hosszú sora után a bohócdoktorságnál kötött ki. Itt elrejthette a valódi arcát,
senki nem kapta rajta, hogy nem szokványos ember, hiszen a bohócnak mindent
szabad. Ugyanakkor közel kerülhetett a gyerekekhez, akiket annyira szeretett és
lelke az övékhez volt hasonlatos, hiszen igazán soha nem lett felnőtt.
Mindennél többet ért számára látni az elcsigázott, kisírt szemekben
felgyulladni az önfeledt lángot és a reményt, hogy lesz a betegségen túl egy
boldogabb világ és mindehhez hozzá járulhatott a maga bolondos eszközeivel.
A párválasztásban sem volt szerencséje, félreértették
a viselkedését, vonzotta az extrém, bolond alakokat, inkább a magányt
választotta.
Most, hogy már beköszöntött korának ősze
végiggondolta az életét, és vissza emlékezett arra a napra, amikor mindent
megértett. Olyan hangulata volt, hogy vágyott az emberek közelségére, elment tehát
lökdösődni és sodortatni magát a tömeggel. Egyszer, mint egy varázsütésre minden
lelassult, megállt az idő. Körülötte megmerevedett mindenki, de ő továbbra is az
eddigi lendülettel haladt tovább. Ekkor vette észre, az eddig nem látott béklyókat.
Valahonnan fentről a láthatatlan magasból lógtak alá és minden egyes emberhez
csatlakoztak. Mindenki egy marionett figura volt, csak ő nem.
Ekkor mennydörgő hangot hallott:
- Neki miért nincsenek kötelékei?
- Azért, mert ezerévenként egy embernek megadjuk a
szabadságát, hogy tanuljunk belőle és többinek a javára váljon – válaszolt egy másik
hang.
