Boldog és kiegyensúlyozott családot alkottak: apa, anya és
egy gyönyörű kislány. Klasszikus volt a kis közösség felépítése: apa kereste a
kenyeret, anya megteremtette a meleg családi fészket, a kisgyerek pedig
egyszerűen csak gyerek volt, egyre nyíló értelemmel. A férj örömmel és
szeretettel ért haza minden nap, mert tudta, hogy a felesége melegséggel,
étellel és harmonikus otthonnal várja.
Amikor megérkezett a kicsi, a nyakába csimpaszkodott és a lefekvésig ott
totyogott a nyomában. Imádta ezt az idillikus állapotot. Az évek múlásával azonban
az egyensúly felborult, mert a sokasodó anyagi gondok miatt anyának is el
kellett menni, dolgozni, a kislány pedig elérte az iskoláskort, már más
irányította a mindennapjait. Bár minőségében sok minden megváltozott, a férfi
szeretete nem csökkent irántuk.
Történt egyszer, hogy a feleségnek, egy időre,
továbbképzésre kellett mennie az ország másik végébe, így rászakadt azt otthon
minden nyűge. Becsületére legyen mondva, hősiesen helytállt, de ahogy ez lenni
szokott beütött a baj, kislányuk beteg lett. Másnap reggel betelefonált a
munkahelyére, hogy mi a helyzet, majd elmentek a gyerekorvoshoz. Idegenül
érezte magát a váróban, eddig a felesége intézte ezeket a dolgokat. Ráadásul, a
nagyon kedves doktor néni elküldte őket vérvételre. Ez volt az egyik gyengéje,
nem bírta a vér látványát. Az akció alatt az ájulás környékezte, de sikerült a
lánya előtt tartania magát. Szerencsére a baj nem volt komoly és a kislány
hamar felépült, visszaállt minden a régi kerékvágásba. Egyik este mikor a
gyerek elaludt, még téblábolt egy kicsit a lakásban. Megakadt a szeme a laboreredményen.
Érdeklődve nézegette az adatokat, próbálta kitalálni, hogy melyik szám mit
takarhat. Ekkor látta meg a gyermeke vércsoportját. Ez nem lehet, biztos
tévedek – mormolta halkan. El kezdett keresgélni, amíg meg nem találta a
feleségének kórházi zárójelentését és a saját egészségügyi könyvecskéjét.
Összevetette az adatokat és rádöbbent, hogy a szeretett kislánya, nem lehet az
ő gyermeke. Kavarogtak a fejében a gondolatok. Először úgy reagált, ahogy az
ősi férfiösztönök diktálták. Felszarvazva, megalázva érezte magát, tele dühhel
és indulattal. Ebben az állapotban szokták a férfiak hirtelen felindulásból az
éppen kéznél lévő asszony nyakán a levegőt addig szabályozni, amíg annak
végzetes következményei nem lesznek. De szerencsére esetünkben az alany nem
volt jelen, így hát lassan lenyugodott. Gondolatban sorra végigjárta a
stációkat, kezdve onnan, hogy összepakol és elmegy, mint sértett, egészen
addig, hogy bosszút áll és ő is megcsalja a bűnös asszonyt. Egész éjjel
forgolódott az ágyában, anélkül, hogy bármilyen eredményre jutott volna. Reggel
nyúzottan, rosszkedvűen sütötte a szalonnás rántottát, amikor megjelent a lánya
és hátulról átkarolta.
–Valami nagyon finomat készít nekem az apucikám, csodálatos
illata van!
Megborzongott és egy pillanat alatt kijózanodott. Megfordult
és magához vonta a bozontos, éppen most ébredt fejecskét. Nagyon közel állt
ahhoz, hogy férfi létére el ne sírja magát. Szégyellte az éjszaka kavargó
gondolatait, egy pillanat alatt letisztult benne minden. A pár nap a felesége
érkezéséig elég volt ahhoz, hogy regenerálódjon, újra a régi legyen. Azt az
estét pedig elrejtette lelkének legmélyebb zugába, ahol lassan betokozódott. Telt
az idő, a közös kocsi döcögött tovább. A férfi hazafelé tartott, amikor
összefutott egy régi osztálytárssal. Ahogy az lenni szokott, beültek egy
presszóba, megbeszélni, hogy mi is történt velük azóta, amióta nem látták egymást.
A beszélgetés során előkerültek az ilyenkor szokásos családi képek. Ő is
büszkén mutatta a nejét és a gyönyörű kislányát.
–Nagyon szép a lányod, tiszta apja!
A seb pillanatok alatt felszakadt, elmesélte a történetét. A
barát figyelmesen meghallgatta, majd megkérdezte:
–Készítettettél DNS-tesztet?
–Nem, a feleségemnek nem mondtam, hogy tudok róla. Lenyeltem
a békát akkor még a gyerek érdekében. Hiszen mi van azokkal a gyerekekkel,
akiket örökbe fogadnak. Nem vérszerinti gyerekük és hányan felnevelik úgy,
mintha a sajátjuk volna, több szeretetet adva, mintha igazi szülők lennének.
Aztán meg a nejemre sem tudtam igazán haragudni. Tudod, azt hiszem a férjek is
hibásak, ha elromlik valami. Talán nem figyeltem rá igazán, vagy nem vettem
észre, amikor szüksége lett volna rám. Így hát maradt minden a régiben és a
helyzet normalizálódott.
–Értem. Ritka egy példánya vagy a férfitársadalomnak. Tudod
én doki lettem, ha gondolod, valaminek szeretnék utána nézni. Nem akarok
beleavatkozni az életedbe, de szeretnék kizárni valamit, gyere el hozzám és
hozd a párod papírjait.
A férfi napokig gondolkodott, hogy érdemes-e felbolygatni a
múltat, de végül is úgy érezte talán végleg le tudja zárni ezt a kaput. A barát
örömmel üdvözölte, átnézte a papírokat, majd megszólalt:
–Jó alaposak voltak a kollégák, mindent leírtak, amit tudni
szerettem volna, de mi a helyzet veled?
–Hála az égnek én még csak az utcáról láttam a kórházat.
–Akkor vért kell vennünk tőled, egy teljes vérképhez.
Legközelebb már csak arra emlékezett, hogy egy nővérke
pofozgatja, majd a doki tolja be az arcát a képbe:
–Most ugrott be, hogy Te voltál a suliban, aki mindig
elájult a vérvételnél, mindegy már túl vagy rajta.
Lassan visszatért bele az élet és lekászálódott a
vizsgálóasztalról.
–Jövő héten ugorj be, addigra meglesz az eredmény, majd
dumálunk. – búcsúzott tőle a doki. Látta, ahogy az orvos háta mögül a nővér
mosolyogva felé int.
Eltelt az idő és most újra itt volt dokinál, nagy
megkönnyebbülésére egy másik nővérkével a háttérben. Az orvos böngészte az
eredményeket, mintha direkt húzná az időt.
–Bökd már ki, hogy mi a helyzet! – mondta türelmetlenül a
férfi.
–A gyanúm beigazolódott, – nézett fel a papírjaiból a doki
és mintha egy biztató mosoly jelent volna meg a szája sarkában – majd
folytatta:
–Hallottál már a Bombay-jelenségről?
–Az meg mi a motosz?
–Ez akkor következik be, ha egyik szülő nem örökíti a H
antigént, ami a vércsoport antigénjének prekurzora. Ez alakul át A vagy B génre
jellemző enzim jelenlétében A vagy B génné. De az antigén termelődés a H
hiányában elmarad, és 0-ás tulajdonság jelenik meg, bár magában hordozza az A
vagy B tulajdonságát.
–Na, elmész ám a sunyiba, ebből egy szót sem értettem, ha
lehetne, lefordítanád az én nyelvemre!
–A lényeg, a lényeg barátom, hogy egy ritka, de bármikor
előfordulható genetikai rendellenességed miatt a lányod vércsoportja 0-s lett,
vagyis ő a Te gyermeked. És vedd tudomásul, hogy igenis nagyon hasonlít rád,
bár szerencsére nem mindenben. Például, nem visel szakállat!
