Pók Pák kilesett rejtekhelye mögül.
Sok évet megért már, de ilyen vihart, mint amelyik az imént véget ért, még nem
látott. Amikor meglátta hálója romjait, sírni lett volna kedve. Gyakorlatilag,
hasznosítható része nem maradt, teljesen újjá kellett építeni. Szomorúan
ücsörgött, gyűjtötte az erőt, amikor fény gyúlt a fejében. Néhány napja látott
a tévében egy reklámot, amelyben elszakíthatatlan pókhálót ajánlottak. Elballagott
a barkácsáruházba és spórolt pénzét beleölte az újdonságba. Boldogan vitte haza
szerzeményét. Otthon azonnal kicsomagolta. Milliónyi alkatrész hevert szanaszét
körülötte. Vakargatta a kobakját, majd nekiállt összeállítani. Ötször kezdte
el, míg végül sikerült összeraknia, de megérte.
A hajnali Nap sugarai megcsillantak az
acélsodronyos építményen. Beült megfigyelő helyére, és várta az első áldozatot,
aki a háló foglya lesz. Meg is érkezett, elhízott piaci légy személyében. Igen
ám, de ahelyett, hogy a hálóba ragadt volna, az messzire repítette a
betolakodót. Pák egy kicsit mérgelődött, de azzal vigasztalta magát, hogy majd
a következő rajtaveszt, de minden ugyanúgy történt, mint az első esetben.
Kimerészkedett és megvizsgálta a csodahálót, de mindent rendbe talált.
- Pedig a tévében milyen jól működött.
– dohogta magában.
Kétnapi munkával lebontotta a
szerkezetet és visszavitte az áruházba. Hosszas tanakodás után, az eladók
megállapították, hogy egy fontos alkatrész kimaradt az áruból, mégpedig az
automatikus ragacsoló, amelynek az a funkciója, hogy ott marasztalja az áldozatokat.
Elnézést kértek és kicserélték a
terméket.
Pák boldogan hazacipelte az új
jószágot. Mivel már rutint szerzett, gyorsan összedobta és várta a hatást. A
szerkezet nagyszerűen működött, hamar megtelt a raktára, a felesleggel
kisegítette a szegény rokonokat. Pák büszke volt szerzeményére, mindenkinek
dicsekedett vele.
Egyik nap belenézett a teljes alakos
tükrébe, és megállapította, hogy bizony felszedett egy kis súlyfelesleget.
Hiába a mozgásszegény életmód ide vezetett. Apropó mozgás, kezdett hiányozni a
mindennapos hálójavítás, a fejjel lefelé függeszkedés.
Másnap elhatározásra jutott, felhívta
a fa tövében élő jóbarátot Pocok Pemetét.
- Szia, Pemete, adnék valamit a
srácaidnak, küld fel őket.
Alig telt bele pár perc, máris ott nyüzsgött,
vagy háromszáz a pocokcsemeték közül. Pák kiadta a feladatot, le kell bontani a
monstrumot. A pocokfiak, ismerve a modern idők szavát, pillanatok alatt
teljesítették a feladatot. Pák megdicsérte őket, és nekik adta a szerkentyűt,
tegyenek vele, amit csak akarnak. Az apróságok pillanatok alatt lehordták az
alkatrészeket.
A pók fentről figyelte az eseményeket.
Az aprónép összegyűlt és tanakodtak,
majd láthatóan megegyezésre jutottak. A ragacsolót elvitték a kisebbek, Star
Wars lövöldözős játékukhoz. A többiek, készítettek egy hatalmas nagy
trambulint. Ezentúl, fáradhatatlanul ezen ugrált az erdő apraja-nagyja.
Pák, este lefekvés előtt, elővette a
súlyzókat, hogy bejárassa berozsdásodott izmait. Ezután fekvőpadozott egy kicsit,
majd sort kerített az elliptikus trénerre is. Levezetésként szobabiciklire
pattant.
Másnap izomlázra ébredt, de nem
törődött vele, el kezdte hagyományos módon megépíteni hálóját…
Az ősz, csodálatos, puha, sokszínű
levélszőnyeggel borította be az erdőt. Az állatok kicsinyei imádták ezt az
évszakot. Együtt viháncoltak az egyre vastagabb avarpaplanban.
A fák, lassan teljesen megkopaszodtak,
csípősek lettek a reggelek, a közelítő tél előre küldte képviselőjét a jeges
szelet. Az állatok tudták, hogy vége a játéknak, készülni kell a zord napokra.
A sün család téli álomra készült. Ilyenkor vackukat telehordták levelekkel.
Minden süncsimota, saját maga gyűjtötte be ágyába a leveleket. Elérkezett a
hosszú alvás ideje. Sün mama sorra betakarta gyermekeit, majd maga is
elhelyezkedett a szülői ágyban, mindenkinek jó éjt kívánt, majd leoltotta az
éjjeliszekrény lámpáját. A kicsik gyorsan mély álomba szenderültek. Sünmama
csendben odaszólt Sünpapának:
- Láttad, hogy Picur milyen gyönyörű,
harmonikus szín összeállítású leveleket gyűjtött az idén is. Meglátod, nagy
művész lesz belőle…
A jegyzettömb lapjai izgatottan
várták, hogy mikor kerülnek sorra, és ami még fontosabb milyen fontos üzenetet
hordoznak majd. A csapat egyre fogyatkozott, a lakás minden pontján felbukkant
odaragasztott alakjuk. Fő helynek számított a bejárat melletti parafa tábla,
amire minden lap nagy álma volt. Nyolcvanketteske már közel állt hozzá, hogy ő
következzen. Nagyon izgult.
Aztán eljött a nagy nap, az előtte
levő felhasználásra került, fényre jutott, ő következett. Néhány napig nem
történt semmi, már kezdett ásítozni, egy kicsit talán el is aludt. Toll
sercegésére ébredt, valamit írtak rá, majd elválasztották társaitól. Óriási
szerencséjére a főtáblára került, büszkén kihúzta magát.
Egy idő után el kezdett feszengeni,
mert kíváncsi volt milyen feliratok olvashatók környező társain. Ilyeneket
betűzött ki: „Szerda hatkor edzés”, „Ha jössz haza, hozz tejet, mert
elfogyott”, „Vidd ki a szemetet, mert már nagyon büdi”, „Hétvégén nagyi
szülinapja, ne felejtsd el, tudod, a sárga rózsát szereti”, stb.
Egy kicsit pipiskedett, hogy a rajta
álló feliratot is el tudja olvasni. Ennyi állt rajta:
SZERETLEK! – és alatta egy szívecske.
Úgy érezte, ezért érdemes volt
megszületnie…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése