Anabella a tükör előtt állt, magát
nézte. Megelégedettséggel töltötte el a látvány, de nem volt ezt mindig így.
Gyerekkorában nagy szeretetigényre vágyott, de szülei nem érezték át ezt. Nem
csak az esti búcsúpuszikról, vagy a szülinapi ajándékokról álmodott. Kellett
volna egy kis ölbebújás, szeretetteljes simogatás, egy kis közös játék apuval
vagy anyuval. Ehelyett: most nem érek rá válaszokkal találta szembe magát.
Kereste a kiutat, amit végül az
evésben talált meg. A hűtőszekrények és a bonbonos dobozok rémálma lett. Bennük
soha nem csalódott, mindig megvigasztalták. A habzsolásnak azonban ára van,
testsúlya fokozatosan növekedett.
Az iskolában, osztálytársai céltáblája
lett, közülük a leggonoszabb fabrikált egy mondókát, amivel állandóan csúfolták:
„Óh, te drága Bella, kár, hogy tested debella!
Próbált nem figyelni a piszkálódásra,
de a tüske benne maradt. A megoldást csak a nassolás adta meg számára. Ördögi
kőr volt, ami megnyugvást jelentett számára, rosszat tett vele.
Elérte a tinikort, beindultak a
hormonok. Gyorsan szembesült a ténnyel, hogy a fiúk a dekoratív, bár üresfejű
társnőire hajtanak. Hiába tudott bármilyen témához okosan hozzászólni és
nagyszerű humorérzékkel áldotta meg a sors, mégsem kellett senkinek. Természetes,
hogy a megszokott mentvárába menekült.
Amikor önálló életre váltott,
elhatározta, hogy változtat eddigi életmódján. Kezdeti próbálkozásai kudarcba
fulladtak, állandóan visszaesett régi megszokott bűneibe. Fő ellensége a mérleg
volt, amelynek mutatója egyre magasabbra kúszott.
Kipróbált minden diétát, amiről csak
olvasott, de csak részsikereket könyvelhetett el.
Egyik nap, amikor lelépett a
mérlegről, teljesen összeomolva roggyant le a közeli székre. Elérte a kritikus
100 kilós lélektani határt. Drasztikus lépésre szánta el magát, a lakásához
legközelebbi edzőterembe ment és váltott egy éves bérletet.
Elérkezett az első alkalom, félve
vetkőzött le, mert körülötte csupa kimunkált test nyüzsgött. Már éppen
elveszíteni látszott az a kis bátorsága is, ami eddig volt és épp menekülőre
fogta volna, amikor valaki megszólította:
- Először látom itt, szüksége van
személyi edzőre?
Anabella hirtelen megfordult és előtte
állt egy csupa izom, gyönyörű férfipéldány.
- Igen, azt hiszem. –rebegte zavartan.
- Akkor neki is ugorhatunk! – jött a
válasz.
Ha fel kellene idézni ezt az első
alkalmat, Anabella nem volna rá képes. Egyrészt a mérhetetlen izomláz miatt,
amivel elrenyhült teste védekezett, másrészt az azonnal fellobbanó szenvedélyes
tűz miatt. Az első hónapban a mérleg nem lett szimpatikusabb, mint azelőtt. Nem
is csoda, hiszen edzés után hazaérve azonnal feltépte a hűtőajtót és habzsi
dőzsit rendezett.
A személyi edzővel lévő kapcsolata
csak a közös munkára korlátozódott, egyre mélyülő szerelme plátói maradt. Már a
második hónapot taposta, amikor hazaérve elgondolkodott: ez így nem mehet
tovább, ha kicsi esélyt is szeretne az edzőnél komolyabban kell venni a
dolgokat. Kitalálta, hogy titokban készít egy képet szerelméről és
motivációként mindenhova kiteszi a lakásba. Elhatározását tett követte, a
hűtőre, mint fő veszélyforrásra két fotó is került.
A terv szép lassan bevált. Legnagyobb
örömére a mérleg egyre vidámabban mosolygott vissza rá.
Eljött a nagy nap, amikor úgy érezte
veheti a bátorságot, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljön élete szerelmével. Az
utcán megvárta a terem zárását és „véletlenül” belefutott a férfiba. Egy közeli
presszóban kötöttek ki. Anabella sziporkázott, igazán kellemes
csevelypartnernek bizonyult. Amikor már elég lazának érezte a beszélgetést,
tréfálkozva bedobta a témát:
- Tudod, amikor először megláttalak,
azt hittem megtaláltam álmaim pasiját. De akkor hozzád sem mertem szólni, ahogy
akkor kinéztem. Mostani külsömmel már magabiztosabb lettem, hogy végre
megnyilatkozhassam.
A férfi csendben hallgatott, majd egy
idő után megszólalt:
- Amikor én először megláttalak,
megállt körülöttem a levegő. Olyan villámcsapás ért, amilyen még soha. Nekem
gyengéim az ilyen alkatú nők, mint amilyen Te voltál. Számomra tökéletes volt
az alakod, majd megőrültem a közeledben, alig bírtam magammal. Aztán ahogy
átváltoztál és azzá a tipusnővé alakultál, akik állandóan körül vesznek,
fokozatosan elmúlt a varázsod és mára már teljesen közömbössé váltál. Nagyon
sajnálom!
Anabella leforrázva ballagott
hazafelé. Elgondolkodott.
Lehet, hogy a végeredmény kicsit
elkeserítő, de az evési kényszeréből kigyógyult és most már tudja, hogy mi a
recept, ha bármilyen problémával kell szembenéznie: ki kell tűzni egy célt
amely a helyes mederbe tereli…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése