Felpezsdült az álmos, középkori kisváros élete. Futótűzként terjedt a hír, hogy újra élhetnek egyetlen szórakozásuknak, a boszorkányégetésnek. A legutóbbi már elég régen volt, az inkvizíció bénázásai miatt. Egyik esetben az alany szervezete nem bírta ki a „humánus” kínzásokat, ami a hóhér leváltásához vezetett és hát manapság nehéz jó utánpótlást beszerezni. Amikor meglett az utód, a következő áldozatról kiderült, hogy tényleg boszi, de titkos tárgyalások során a banyák érdekvédelmi szövetsége súlyos aranyzacskóért kimenekítette. A mostani áldozatot sikerült megtörni, azt is bevallotta volna, hogy nem anya szülte, csak véget vessenek a megpróbáltatásainak. Elérkezett a nagy nap, óriási tömeg gyűlt össze, a bazárosok kaján vigyorral arcukon árulták portékáikat. A szertartás elkezdődött, majd elérte a csúcspontját. Azaz csak elérte volna, ha nem ilyen banyát fognak ki. Azt történt, hogy az áldozat olyan tüdőkapacitással rendelkezett, hogy meghiúsított minden tűzgyújtási kísérletet. A tömeg egy ideig türelmesen várt, majd érdektelenség hiányában csalódottan szétszéledt. Az inkvizíció kénytelen volt elhalasztani a tüzelést és a foglyot visszavitték a cellájába, amig kitalálnak valami megoldást. Az esemény egyetlen nyertese a zsupfedél készítő volt, aki a zűrzavart kihasználva ellopta a boszorkány létráját…
Arthur Brown Fire
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése