A jegyzettömb lapjai izgatottan várták,
hogy mikor kerülnek sorra, és ami még fontosabb milyen fontos üzenetet
hordoznak majd. A csapat egyre fogyatkozott, a lakás minden pontján felbukkant
odaragasztott alakjuk. Fő helynek számított a bejárat melletti parafa tábla,
amire minden lap nagy álma volt. Nyolcvanketteske már közel állt hozzá, hogy ő
következzen. Nagyon izgult.
Aztán eljött a nagy nap, az előtte levő
felhasználásra került, fényre jutott, ő következett. Néhány napig nem történt
semmi, már kezdett ásítozni, egy kicsit talán el is aludt. Toll sercegésére
ébredt, valamit írtak rá, majd elválasztották társaitól. Óriási szerencséjére a
főtáblára került, büszkén kihúzta magát.
Egy idő után el kezdett feszengeni, mert
kíváncsi volt milyen feliratok olvashatók környező társain. Ilyeneket betűzött
ki: „Szerda hatkor edzés”, „Ha jössz haza, hozz tejet, mert elfogyott”, „Vidd
ki a szemetet, mert már nagyon büdi”, „Hétvégén nagyi szülinapja, ne felejtsd
el, tudod, a sárga rózsát szereti”, stb.
Egy kicsit pipiskedett, hogy a rajta álló
feliratot is el tudja olvasni. Ennyi állt rajta:
SZERETLEK! – és alatta egy szívecske.
Úgy érezte, ezért érdemes volt megszületnie…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése