Karcoltam...

 

A négy kutya:

Dugó a foxterrier igen nagy mozgásigénnyel született. Sajnos az ég mérhetetlenül lusta gazdákkal áldotta meg. Alig tudta őket elvonszolni a napi sétára, akkor is állandóan űcsöröghetnékjük támadt. Dugó ebbe gyorsan beleunt, régi trükkjét alkalmazva kihúzta fejét a pórázból és már ott sem volt.

Pötyi a dalmata, családjával új helyre költözött. A házon sok minden javítasra szorult, így a kerítés is. Pötyi gyorsan felfedezte a lógás lehetőségét, de pákosztos pocakja mindig hazaűzte. A kerítés már majdnem elkészült, amikor Pötyi az örök szabadság mellett döntött.

Macó, a bernáthegyi, fajtáját tekintve is hatalmas méretűre nőtt. Tekintélyt tisztelő termete, mindenkit távol tartott a háztól. Éppen ezért, ha valaki csöngetett, a gazdi betessékelte Macót a garázsba.

Egyszer történt, hogy a postás várt bebocsájtásra, de a gazdi nem látta sehol sem Macót, kinyitotta az ajtót. Ahogy beszélgetett a postással, látta rajta, hogy elfehéredik, földbe gyökeredzik a lába. A gazda hátra fordult, de ekkor már eldübörgött mellettük.

A szibériai huskyt gazdái, fantáziátlanul Haszkinak neveztek el. Egy

sarokház kerítésénél járőrözött. Osztályozta az arra járókat, ugatással vagy farkcsóválással. Egy férfi különösen szimpatikus lett számára. A barátság oda fajult, hogy a férfi minden nap megosztotta barátjával. Haszki egy éjjel kiásta magát a kerítés alatt és elindult megkeresni őt. Nyomát vesztve kóborolt napokon át.

A négy kutyát, egy viharos délután hozta össze egy szélvédett helyen. Ezután együtt bandáztak, mert rájöttek, hogy minden sokkal könnyebb. Egy szép napos délelőtt az úri negyedben poroszkáltak. Dugó megállt egy kerítés előtt és befelé bámult, a többiek követték példáját. Bentről, frissen nyírt, hatalmas terület hívogatta őket. Gondolkodás nélkül átfurakodtak a kerítésen és már kezdetét is vette az önfeledt viháncolás. Sajnálatos módon Macó kint rekedt, mert nem fért be, akárhogy is próbálkozott. Így, bedugta fejét a rácsok között és szomorúan bámult befelé.

Ebben a pillanatban érte az első lövés Pötyit, majd következett Haszli és legvégül az izgága Dugó. Csend borult a tájra, Macó ösztönösen visszahúzta a fejét.

-       Istvámn, kérem szedje össze a tetemeket és dögkútba velük!

A megszólított egymás mellé fektette az áldozatokat. Ahogy végig tekintett rajtuk, mindannyiam boldogságot, nyugalmat, békességet sugároztak.

Az autó kifordult a birtokról. Macó aki követte az eseményeket, a maga módján próbálta követni az autót, de hamarosan lemaradt.

A kocsi az erdő közepén állt meg. István mély gödröt ásott, najd egy pokrócot vett elő és erre fektette a kutyákat, majd betakarta őket…