Egyre több panasz érkezett Bagoly dr. levelesládájába,
az erdőben eluralkodó állapotokról. Az öreg bölcselő, ezért a következő hétvégére
összehívatta az erdőlakókat, hogy orvosolják a problémákat. Fortyogó hangzavar
fogadta a nagytiszteletű professzort, aki még kissé kótyagos volt az előző nap
elfogyasztott, lejárt szavatosságú gilisztakonzervtől. Felkászálódott az
igazságtevő farönkjére és kalapácsával akkorát csapott rá, amekkorát csak bírt.
Ezt még, a leghátsó sorban ácsorgó, töksüket teknőc apó is meghallotta, úgy
hogy pillanatokon belül már csak a későn érkező méhkirálynő zümmögését lehetett
hallani, aki azt hitte az ő tiszteletteljes fogadására lett ilyen drámai csend,
és ezért kihúzta magát és mindenkire bájosan mosolygott. A főméltóságú bagoly úr, kihasználva a beállt
csendet, megnyitotta a gyűlést. Sorba meghallgatta a beadványok panaszosait.
Elsőként a rókát, aki nehezményezte, hogy a közeli
farm csirkéi, csapatostól járják az erdőt, és a nemrég ideköltözött borz
kung-fu mestertől tanultakat a rókakölykökön gyakorolják.
Ezután a szarka
következett, aki szerint a nehezen és tisztességesen megszerzett értékeire
szemet vetett az a megátalkodott Lajhár Pityu, és csak az ő közismert
éberségének köszönhető, hogy az akció kudarcba fulladt, ugyanis gyanússá vált,
hogy már harmadik napja a fészke felé kúszik az elkövető.
A harmadik panaszos a nyulak
vezére volt, aki előadta, hogy a cserediákként náluk lakó kacsacsőrű emlős,
rávette a fiatal nyulakat, hogy vegyenek tőle, kétes eredetű bogyókat, amitől
viszont leállt a nyúlszaporulat.
Véget nem érő problémahalmaz
zúdult szegény igazságtevő fejére, már kóválygott tőle. Úgy érezte, nem bírja
tovább a terhet egyedül cipelni, ezért újra lesújtott az igazsághozó
kalapáccsal és így szólt:
- Létrehozunk egy erdei
tanácsot, ahová bekerülnek a különböző fajok képviselői. Kérem, hogy
válasszátok ki magatok közül a legalkalmasabbakat és pontosan hét napkelte után,
ugyanitt találkozunk.
Az elkövetkező hét
mozgalmas volt az erdő életében. Különféle érdekcsoportok pusmogtak mindenütt.
Eljött a nagy nap. Ott
ültek mind a heten, a nagy kivágott tölgy körül. A bagoly elnökölt:
- Úgy gondoltam, hogy a következő
levélváltásig legyen a tőlem jobbra ülő az elnök. Az ő szava dönt mindenben, a
többiek csak javaslatot tehetnek. Nem kell aggódni, szép lassan mindenkire sor
kerül, mert ha letelik az elnök ideje, a következő jobbra ülő következik, és ez
így megy tovább, amíg mindenki be nem tölti ezt a fontos pozícíót.
Így lett első
teljhatalmú: Sas Béci, a szárnyasok képviselője. Fő tevékenysége abból állt,
hogy kicserélte az erdő légterét eddig védelmező sólyomflottát, nagyon drága,
külerdei drónokra. Így sokkal többet
tudtak együtt lógni az erdei kantinban. Mire Béci ideje lejárt, a repülő
szerkezetek sorra tönkre mentek, és a mozgáshiány miatt elhájasodott sólymok röpképtelenné
váltak.
A következő ciklusban
Majom Lali elnökölt a fákonmászkálók képviselője. Bár bőséges volt a
banántermés, a majmok mégis eszelősen vigyáztak a készleteikre. Ezért, Lali
megerősítette az erdő határainak védelmét. Elsőként, gyorsan növő óriásgombával
körbeültették a területet. Határvédő szolgálatra kijelölte a rettegett
óriáskígyót. Még éjjellátó készüléket is kapott, bár semmi szüksége nem volt
rá, eltette, hátha jó lesz valamire. Egy idő után már nem próbálkoztak a határsértők,
csend honolt az erdő körül. A ciklus végén azonban baj történt: a habzsi-dőzsi
oda vezetett, hogy máshonnan kellett volna banánt kunyerválni, de akkor már nem
állt velük szóba senki, a majomtársadalom nem felejt.
Harmadik a sorban, Nyúl
Apóka volt, a földalattiak választottja. Üregi nyúl lévén a felszín alatti munkálatokban
gondolkodott. Nagyszabású terveit legjobb barátjára és üzlettársára, Blind
Vakond Eugénre bízta. A zsíros üzlet mindkettőjük számára jövedelmezőnek
bizonyult. A hatalom átadása után mindkét család egy távoli szavannára
költözött, ahol azóta is élik világukat. Közben az állandó furkálások miatt a
fél erdő megsüllyedt.
Aki a stafétabotot átvette,
az Róka Krisztina, az elnökség egyetlen nőtagja. Ő a lomposfarkúak
képviselője, akinek ravaszságában bíztak és nem is csalatkoztak benne. Krisztina
apja által vezetett fiskális iroda, szép lassan átjátszotta az erdő közös
vagyonát a lomposok pénztárába. Mikorra át kellet adnia az irányítást, már üresen
csengett a kincstár.
Ilyen előzményekkel
került hatalomra Medve Bálint a nagytestűek képviselője. Ő, az oroszlánnal
szembeni kézitusával szerezte meg a képviselői rangot. Pár napig búslakodott, a
kassza miatt, de aztán új adókat fundált ki, és a pénzmag szépen cseperedett.
Különösen a méhek adója emelkedett sokszorosára, ugyanis még benne élt az
utolsó mézlopási kísérletének fullánkos emléke. Aztán jött a nagy ötlet:
kötelezte a méheket, hogy csak neki adhatják el a mézkészleteiket. Közben
távoli, simlis rokonai által, silány minőségű mézet is felvásárolt. Kicserélve
a kettőt, a vacakot adta el a környező erdőkben, a jónak álcázva. Mikorra
rájöttek a trükkre, már degeszre tömte a raktárait mézzel, és a zsebét pénzzel.
Úgy hogy pont jókor jött a váltás.
Hatodikként Tücsök Tádé,
a bogarak képviselője következett. Bohém, léhűtő alak volt, de nagy művész, és
ezért szerették. Olyan dallamokat tudott előcsalni a hegedűjéből, amivel könnyet
tudott facsarni a leghidegebb szívűek szemébe is. Képviselőségét arra
használta, hogy fellendítse az erdő kulturális életét. Olyan neves művészeket
tudott megnyerni, hogy lépjenek fel náluk, mint Violetta Cincirella operaénekesnő,
a Golden-Knop Band rock zenekar, vagy Varjú Xavér nádsíporgona művész.
Csodálatos időszak volt, de ez is elröppent. Ciklusának utolsó estéjén, nagyszabású
koncerttel búcsúzott, a talán legsikeresebb képviselő. Mindenki ott volt, aki
számított, nagyon jól érezték magukat, csak a bagoly hiányzott. Otthon pakolt,
lázasan.
Másnap, neki kellett
volna hetedikként átvenni ezt a csődtömeget.
Amikor az éj leple alatt
kisunnyogott, és szárnyra kapott a következő gondolatok jártak a fejében:
- Húúú, ez nem sült el
valami jól… Pedig milyen szépen le volt írva abban az okos könyvben, hogyan is
működik a demokrácia…
