Balázska egy kis faluban született,
élvezve annak előnyeit és hátrányait. Az ennyire kicsi helység összekovácsolja
az embereket, tiszta lelkű gyerekeket nevel, de ugyanakkor elrobog mellettük a
rohanó világ, kicsit hátrahagyva őket. A falut mélyen vallásos emberek lakták,
ahol természetesen minden gyerek a paphoz járt hittanra. Balázskát azonnal megcsapta
a vallás szele, elvarázsolták a bibliai történetek. Igazi kis templomi
buzgómócsinggá vált, mindig elsőként jelentkezett, ha valami tevékenység akadt a
paplakban. Állandóan a tiszteletes körül sündörgött, leste minden mozdulatát.
Természetes lett, hogy ministráns jelöltek közül őt választottál ki. A pap
teljesen megbízott benne, hiszen igazi ájtatós manó volt, aki nem talál ki
semmi csibészséget a szertartás megzavarására, és nem issza meg a misebort. Az
iskolába „szentfazék” lett a gúnyneve, de őt ez egyáltalán nem zavarta.
Alázattal viselte sorsát, tudta, hogy ő csak egy csepp az élet óceánjában, de
ér annyit, mint bárki.
Kedvenc beszédtámaja a példabeszédek
voltak, minden helyzetre tudott valami odaillő bibliai történetet. Ezzel persze
egy idő után az őrületbe kergette a családját, rokonait és osztálytársait.
Mindenki menekült előle, nem vágytak a társaságára.
Akkoriban, ha tíz embert megkérdeznek,
abból kilencen azt mondták volna arra a kérdésre, hogy mi lesz Balázskából?
Pap – jött a válasz.
Az az egy, aki mást válaszolt volna,
az maga Balázska. Megfordult a fejében a papi pálya, de ahogy komolyabban
foglalkoztatta a gondolat megakadt egy ponton, ez pedig a papi cölibátus.
Ekkortájt kezdte felfedezni a lányok rejtelmeit, és ahogy bele kóstolt a
mézesbödönbe imígyen szólt:
- Nincs az az Isten, akinek a kedvéért
lemondjak erről!
Így lett belőle mezőgazdasági
gépszerelő. Tisztességes, szorgalmas emberré cseperedett, aki még ezután is
rendszeres templomba járó hívő maradt.
Hetyke kis bajusza népszerűvé tette a
falu lányainak körében. Ő a faluszépét a Zsuzskát választotta. Esküvő után
derült ki, hogy a külső szépség nem minden, ami eddig a felszín alatt rejtőzött,
előtört. Balázska rendesen bevásárolt az asszonnyal. Kiállhatatlan, zsémbes,
magának való társat mért rá a sors.
Ki tudja hogyan, de mégis született
egy gyerekük, a kis Balázs. A két Balázs imádta egymást. Nagybalázs elviselte a
mindennapi megaláztatásokat, amelyek felesége felől érkeztek segítette őt a
beleégetett alázatosság. Ha menekülni akart a vihar elől, akkor vagy a
kutyájánál, vagy Kisbalázsnál lelt menedéket és ők végleg lecsendesítették
háborgó lelkét.
A támadások fő oka mindig a pénz, a
pénz és a pénz. Mindent elvállalt, hogy befogja az asszony lepénylesőjét, de
neki az Isten pénze sem volt elég.
Úgy döntött, hogy disznónevelésbe fog,
ha másnak bejött, neki miért ne. Eleinte futott a szekér, úgy tűnt sikerül az
asszony mérhetetlen pénzigényét valamelyest kielégíteni.
Egy nyári reggelen kiment, hogy adjon
a pocáknak enni. Már messziről hallotta, hogy valami baj van. Anikor odaért az
ólhoz néhány disznó már éllettelenül hevert, a többiek is rossz bőrben voltak.
Az állatorvos sem tudott már segíteni, a teljes állomány odaveszett. Szerette
ezeket az állatokat, sokat beszélgetett velük, ha valami bánat nyomta a szívét.
Nem sokkal rá valaki megmérgezte a
kutyáját. Az utolsó perceiben a hűséges társ az ölébe hajtotta a fejét,
ránézett félelemmel a szemeiben, mielőtt megüvegesedett a tekintete.
Az utolsó csapás, Kisbalázs hirtelen
gyógyíthatatlan betegsége, majd gyors halála képében jelent meg. Ott ült az
ágyánál, tehetetlenül, magába roskadva. Váratlanul felpattant és beleüvöltötte
fájdalmát a világba:
- Milyen Isten az ilyen, aki hagyja,
hogy ez történjen?
A temetés után csak hánykolódott az
ágyában, álmában egy csatában harcolt. A heves küzdelem véres és kegyetlen
volt, úgy látszott, hogy a harcnak nem lehet győztese, csakis vesztesei. Ekkor
éles fény hasított a csatamezőre, mindenki megmerevedett, apró lidércek
jelentek meg és magukkal vitték, akit kiválasztottak…
A másnap hajnal a városba vivő
buszmegállóban találta. Pontosan a menetrend szerint megérkezett az óriás,
kitátotta száját és örökre elnyelte a várakozót…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése