Barátság

Öcsi a törpe egy kidőlt fatörzsön ücsörgött és kedvenc elfoglaltságának hódolt, gondolkodott. Most éppen a múltján töprengett. Eszébe jutott, hogy honnan is kapta a nevét. Kistörpe korában az istennek sem akart megnőni, ezért mindenki leöcsizte és gúnyolódások célpontjává vált. Ráadásul Gazsi a fő viccfaragó rásütötte a bélyeget, hogy Ő a mesebeli hét törpe tulajdonságait egy személyben együtt hordozza, így lett Öcsi 7 az egyben. Ha jól belegondolt ebben azért volt valami: gyakran tüsszentett, mert könnyen megfázott, váratlan helyzetekben idétlenül vigyorgott, a lányokat szendén kerülte, imádott nagyokat szunyálni, védekezésképp állandóan mogorva képet vágott, nem volt a szájkarate nagymestere, de a legokosabb törpének tartották, olvasottsága miatt. Megosztó személyisége magányra kárhoztatta, de ez nem nagyon zavarta, szeretett egyedül.

Még fiatalkorában, (lehetett úgy 98 éves) történt vele egy eset, amely megváltoztatta az életét.

Elgondolkozva, magányosan sétált, nem vette észre, hogy sötét árnyak követik, majd szép lassan bekerítik. Amikor feleszmélt már bezárult a kör körülötte, esélye sem volt menekülésre. A félelmetes sápadtarcú vakondbanda kerítette be. Nagyon veszélyes társaság hírében álltak, akik kellően ijesztően néztek ki, mert mindegyikük albínónak született és tiroli rövid bőrnadrágban jártak. Félelmetes izzó, piros szemekkel szűkítették a kört, látszott rajtuk, hogy nagyon törpeverő hangulatban vannak. Öcsi, máskor ilyen helyzetekben kidumálta magát a veszélyből, de most nem állt mellé a szerencse, ugyanis a brancs egy része tök süket volt, a valamicskét hallok meg nem hozták el a portyára a hallókészüléküket. Öcsi összegörnyedve, behunyt szemmel várta az elkerülhetetlent.

De nem történt semmi. Óvatosan kilesett, valami eltakarta a napot, és a távolban látta a visítva menekülő bandát, és egyeseket, akik kis ásójukkal villámgyorsan beásták magukat a puha erdei földbe. Öcsi felnézett, mi az, ami így elriasztotta a félelmetes banditákat. Egy böhöm nagy óriás nézett rá vissza. A törpe lassan visszanyerte lélekjelenlétét és megszólalt:

- Köszönöm kedves óriás, hogy megmentettél.

- Szóra sem érdemes, nem szeretem a „vak undokokat”, mert állandóan feltúrják a kedvenc tisztásom és ezzel elrontják annak a feng shui-ját. – mondta az óriás és döngő léptekkel tovább állt.

„Tetszik nekem ez az óriás” – mondta magában Öcsi.

25 évnek kellett eltelnie, amíg újra keresztezték egymás útját.

Öcsi lement a patakhoz felfrissíteni magát. Éppen belemártotta volna kezét a hűs habokba, amikor e víz, hipp-hopp eltűnt. A törpe meglepődött, elhatározta utánanéz mi az oka a krónikus vízhiánynak. Elindult a vízeredő irányába. A kanyaron túl megtalálta a bűnöst: kedvenc óriása éppen szomját oltotta bőséges reggelije után.

- Szia óriás, emlékszel még rám?

- Persze, beijedt törpe vs. tiroligatyások.- törölte meg száját a megszólított.

Leültek egymás mellé a patakpartra és nagyokat hallgattak. A törpe törte meg a csendet:

- Én még ekkora óriást soha nem láttam, mint te…

- Nem láthattál valami sokat, mert én vagyok a legkisebb, valahogy visszamaradtam a növésben. Ezért biggyesztették rám a Töpszli nevet.

Ezzel az új információval megint el voltak egy ideig.

A közös sors azonban feloldotta őket. Elmesélték egymásnak történetüket. Kiderült, hogy Töpszli is számkivetett az óriásoknál, nem csak a mérete miatt, de eltérő szokásai és különcségei miatt is. Töpszli ugyanis nem szerette az nyers húst, a gombát részesítette előnyben. Unalmasnak találta a kőmorzsolást, szívesebben olvasott helyette, bár az utóbbi igen nehézkes volt számára, ugyanis az óriásoknak nincs könyvtáruk. Ezért kénytelen volt éjszakánként rendes méretű könyveket beszerezni könyvtárakból, könyvesboltokból, antikváriumból és egy elbugázott csillagászati látcsővel olvasni.

A két mellőzöt egyre többet találkozott, barátságuk elmélyült. A közös együttlétek mindkettőjüknek gyümölcsözőnek bizonyultak. Öcsi szívesen felolvasott, kímélve barátja szemeit a kigúvadástól, míg Töpszli megtanította Öcsit pontosan és messzire elköpni.

Mindketten azt gondolták, hogy ez a barátság örök élet meg egy napig tart majd, de nem így lett.

Történt, hogy mindketten beneveztek a helyi tv műveltségi vetélkedőjébe. A végén már csak ketten maradtak. Szoros mérkőzésen végül is Töpszli nyert. Öcsi egyszerűen nem tudta elviselni, hogy legyőzte egy buta óriás. Felfújta magát és ezentúl kerülte a másik társaságát.

Legközelebb egy ügyességi vetélkedőn futottak össze, ahol Öcsi lett a győztes. Az óriás teljesen kiakadt, hogy egy vakarcs törpe megelőzte őt, a nagy bajnokot.

A sors kereke másfelé pörgette őket, úgy elfelejtették egymást, mintha soha nem találkoztak volna…