Véget
értek a fullasztó nyári napok, közeledett az ősz. A gólyacsalád már felkészült
a hosszú útra. Gólyamama mindent becsomagolt, még gólyapapa kedvenc békafogó
hálóját is. Éppen csatlakoztak volna a gyülekezőhelyen a többi vándorhoz,
amikor észrevették, hogy a legkisebb gólyafi, a Kevin nincs sehol. Gyorsan
ugrasztották a testvéreit,, akik a keresésére indultak. Nagy nehezen előkerült
ifjonc a következővel állt az apja elé:
-
Menjetek csak nyugodtan, én a haverokkal más útvonalat választunk, mert
tömegiszonyunk van.
- De még
életedben nem jártál Afrikában, hogy fogtok odatalálni? – kérdezte az apja.
- Hol
élsz Te, a Lajoskának van GPS-e mi azzal tájékozódunk.
Az apa
nem akarta ezt engedni, de végül a mama unszolására csak belement.
A hosszú
út után fáradtan hajtották le fejüket a nyári rezidencián. Teltek-múltak a
napok, de a büdös kölök csak nem érkezett meg. Így ért véget a nyaralás és újra
szedelődzködtek, hogy visszatérjenek. Ekkor egy alakot láttak közelíteni. Alig
ismerték fel, de Kevin volt az, szakadtan, piszkosan, fáradtan. Az anya ijedten
csapta össze a szárnyait:
- Te jó
gólyaatyám, veled meg mi történt?
Kevin
elmesélte viszontagságait, veszélyesebbnél veszélyesebb kalandjait. Az apa
csendben végighallgatta, majd megszólalt:
- Mi a
történt a csodanavigációtokkal, tudtam én, hogy nincs jobb, mint a gyárilag
belénk épített tájékozódási képesség…
Kelemen a
217 éves törpe mogorván ücsörgött a lakásául szolgáló öreg tölgy odújának
legsötétebb sarkában. Ma sem tudott mit kezdeni magával. Már jó ideje annak,
hogy át sem lépte a házának küszöbét. Utoljára focimeccsre ballagott el, mint
törzsszurkoló, de akkor is olyan mérgesen jött haza, hogy majd megpukkadt
mérgében. A társaság, akiknek szurkolt, a Botlábú FC az idén bűn rosszul játszott,
0 ponttal álltak a tabella végén 2 rúgott és 43 kapott góllal. Úgy döntött, nem
idegesíti magát tovább a csapattal.
Vásárolni
sem járt el, mindent házhoz rendelt Medve Melinda vegyes boltjából. Igazából
nem akart senkivel sem találkozni, de az állandó otthonlét unalmassá vált, nem
érdekelte már semmi.
Ebbe az
ürességbe belehasított a telefon csörgése.
- Ki a
motosz lehet az? – dohogott magában, amíg a telefonhoz csoszogott és felvette.
- Szia,
Kelemen! Itt a rég nem látott barátod, Lajcsi főtündér. Csupa rosszat hallottam
rólad, azt is csiripelték a verebek, hogy mostanság búskomorságba estél. Ha nem
veszed zokon, holnap 10 körül meglátogatnálak. Aztán beengedj ám, mert
ajándékot is viszek. -ezzel letette.
Kelemen
egész éjjel forgolódott, hogy vajon milyen ajándékkal lepi meg furfangos
barátja.
A jelzett
időben megszólalt a bim-bam csengő. Kelemen kinyitotta az ajtót, ott állt
Lajcsi, kezében a csodahárfával. Erröl a hangszerről tudni kell, hogy Lajcsi
nagy kedvence volt.
- Na,
gyere bújj beljebb. – invitálta be barátját Kelemen. Már tudom mi az ajándék,
eljátszod a kedvenc dalomat, hogy felvidíts.
- Nem
egészen. – jött a válasz. Tudod én már mindent eljátszottam ezen a hangszeren,
amit akartam, úgy gondoltam neked ajándékozom, hátha téged is felráz majd a
letargiádból.
Kelemen
ámulattal nézett az arany hangszerre.
- Ez
gyönyörű, de nem fogadhatom el, különben sem tudok rajta játszani. – mondta
bátortalanul.
- Erre
találták ki az internetet, letölthetsz mindent, amire csak szükséged van,
egyébként is mi az, hogy nem fogadhatod el, majd mindjárt jól hátsón
billentelek! – azzal kiviharzott az ajtón és már ott sem volt.
Kelemen
kettesben maradt az ajándékkal. Először hozzá sem mert érni, de aztán szép
lassan összebarátkoztak. Minden nap felvillanyozódva ébredt, egyre
csodálatosabb hangokat varázsolt elő a hangszerből…
A
szamáriskola 2/b osztálya tanulmányi kirándulásra indult Samu kecsketanárűr
vezetésével. A cél az Okoshegy csúcsa volt, ahol egyedül a világon különleges
szamárkórót lehetett tanulmányozni.
A csoport
tagjai viháncoltak az úton, csak Ábel az öszvér ballagott egykedvűen, egyedül a
többiek után. Azon gondolkodott, hogy itt sem fogadták be, ugyan úgy, mint
mikor a lósuliba járt. Hiába a vegyes házasságból születettek mindig a
gúnyolódás célpontjává válnak.
Az út
felénél járhattak, amikor megnyíltak az ég csatornái. A riadt társaság egy
barlangba menekült. Össze bújva reszkettek a sötétben. Az égi háború borzalmas
erővel tombolt odakint, pillanatok alatt felduzzasztva a barlang előtti
patakot. A vízszint egyre emelkedett, már a rejtekük bejáratát nyaldosta és
egyre nagyobb területet követelt magának. Láthatóan csapdába kerültek,
elveszítve a túlélés lehetőségét. Ábel, aki az anyai szamárvér következtében a
csoport szélén szorongott, hirtelen felszegte a fejét és nagyot nyerített.
Feltőrt belőle, ló apjának szilaj vadló vére és kivágtatott a villámló, dörgő,
esőcseppekkel csapkodó fergetegbe. Egy pillanatra sem állt meg a Hegyikecske
Mentőcsapatig. A képzett hegyimentők szinte az utolsó percekben mentették ki a
riadt társaságot.
Ábel
azóta a 2/b nagytiszteletű tagja lett, még Sunyi Sutyi is megosztja vele az
uzsonnáját, pedig igencsak pákosztos és zsugori hírében áll…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése