Az erdei mozit Lipót bátyó a borzok
legidőssebbike üzemeltette. Ismeretsége révén mindig megszerezte a legújabb
filmeket, így nagy volt a mozi látogatottsága. Lipót bátyó egyébként is
odafigyelt a részletekre: Vizíló Benőnek szélessége és súlya miatt két széket
biztosított. Zsiráf Sanyát mindig az utolsó sorba ültette, mert ha előbb ült
volna, nem láttak volna tőle a többiek. Az egér családnak csak egy jegyet
kellett vennie, mert elfértek egy széken. Az első sor egyes szék Teknős Benő
nevére szólt, mert bármikor indult, mindig késve érkezett, és ha a sor közepére
szólt volna a jegye felállította volna a már helyet foglalókat. Idővel a mozit
is korszerűsítenie kellet, mert bejött a széles vászon, majd a Dolby Surround.
Lipot bátyó nehezen szerezte meg a pénzt a korszerűsítésre, de lépést kellett
tartania a konkurenciával. Egy idő után kezdett fogyatkozni a mozinéző. A végén
már csak a Pockos Pocok járt moziba, mint később kiderült csak azért, mert itt
tudott nyugodtan aludni a zajos fúrótornyi munkája után. Lipót bátyó el kezdett
nyomozni, hogy mi lehet az alul látogatottság valódi oka. Mint kiderült már
mindenki az interneten mozizik, ráadásul ingyen, az otthon melegének
biztonságában. Azóta Viziló Benő a háronszorosára hízott a mozgásszegény
otthoni filmnézés következtében. Zsiráf Sanya fekve heverészve élvezi a
legújabb mozitermést. Teknős Benő végre nem késik el, mert ki sem kell
mozdulnia otthonról. Az egércsalád közben akkorára szaporodott, hogy
projektoron nézik az újdonságokat, egyébként sorozatfüggők lettek. Eljött a
nap, amikor bezárt a mozi.
Ma már egy masszásszalon működik a
helyén, mert van ami nem helyettesíthető semmivel…
Két hóember hógolyózik a havas utcán.
A kisebbik répaorron találja a másikat, amitől az bepipul, és emiatt a csata
egyre durvábbá válik. Véderődöket építenek, betáraznak egy csomó golyóbist. Az
egyiknek eszébe jut, hogy segítséget hív, beszalad a házba és a kutyával tér
vissza. A másik sem lesz rest, ő is megerősíti a hadseregét. Egyre bővülnek a haderők,
együtt harcol már velük, a Kóbor Macskák Szövetsége, az egérhadtest, Füles a
szamár, a rakoncátlan kiscsikók csapata, a sarki újságos és a postás is. A
küzdelem már-már vérre menő, amikor a kutyát elszólítja a kötelesség,
járőröznie kell. A kóbor macskákat meghívja a Házi Cicák elnöke egy közös
vacsorára, így hát ők is elszelelnek. Az egérbandát beparancsolja az anyjuk,
mert már késő van és le kell fürdetni az egész bandát, és még akkor ott van a
fogmosás. Füles egyszerűen megunta ezt a hülyeséget, és visszavonult az istálló
melegébe. A kiscsikók hamar elfáradnak a nagy harcban, mert még csak az idén
látták meg a napvilágot. Az újságosnak, ki kell nyitnia a pavilonját, a
postásnak meg még akadt egy csomó kézbesítetlen küldeménye. Így hát maradt a
két hóember, de ők kitartottak. Már órák óta folyt a csata és egyik oldalra sem
látszott, hogy elbillenne a mérleg nyelve. Úgy határoznak, hogy közelharcban
döntik el a győztes személyét. Ott hagyták hát állásaikat, kirohantak az
úttestre és elkezdődött a végső összecsapás. Repültek a fazékkalapok és a
söprűk.
A harc hevében nem vették észre, hogy
egy hókotró közeleg…
Bozsóka, a boszorkánylepke, Szintia, a
szitakötő és Kolária, a kolibri nagyon jó barátnők voltak. Sülve-főve együtt
ütötték el a szabad idejüket. Legjobban kirándulni szerettek a virágos réten,
de mindhároman szívelték az extrém sportokat és együtt jártak zenei koncertekre
is. Egyik este heavy metál zenéhez szottyant kedvük. A híres Zúzósok
koncerteztek épp a városban, ott volt a helyük. Mint mindig most is jegy nélkül
belógtak, nemes egyszerűséggel, ügyesen beröppentek. A baj csak abból eredt,
hogy kiszúrta őket egy rendező és követte őket a tömegben. Szintia imádott a
hangfalakon megpihenni, mert a basszus kellemesen rebegtette a szárnyait. Így
hát letelepedtek a jobboldali nagy hangfalra és várták a kezdést. Itt csípte el
őket a túlbuzgó rendező és egy nagyméretű gyufásdobozba tuszkolta őket. Így
összezsúfolódva hallgatták végig az egész előadást. Amikor véget ért kinyílt
börtönük kapuja, azt hitték újra szabadok lettek, de tévedtek. Egy vigyorgó
pofa meredt be a nyíláson, majd ezt motyogta:
- A lepke, meg a szitakötő, megy a
lányom gyűjteményébe, de mit kezdjek a kolibrivel? Kolária nem várta meg, amíg
kitalálja, tolatva kirepült a dobozból, gyorsan megpördült és jól orron csípte
a fogva tartót. Amíg az áldozat üvöltve a szaglószervét ápolgatta, addig
Kolária kimentette barátait és a társaság elszelelt.
Biztos távolságba érve leszálltak egy
éjjel nyíló liliomra és kifújták magukat. Kolária szólalt meg először:
- Milyen jó, hogy annak idején
nagybátyám megtanított a hátrafelé repülés trükkjére, most igen nagy bajban
lennénk.
A másik kettő, még mindig reszketve a
félelemtől, csak helyeslően bólogatni tudtak…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése