Mini mesék 2.0 I.

Wanying, a pekingi kacsa interneten barátságot kötött egy magyar, vidéki kacsacsaláddal. Az ismeretség annyira elmélyűlt, hogy Wanying kisasszony személyesen is meglátogatta őket.
Nagy volt a készülődés kacsáéknál. A ház asszonya sürgött-forgott a konyhában, a lányok kitakarítottak, az apa friss pálinkát főzött. Elérkezett a nagy nap. Wanying mindenkinek hozott ajándékot: anya, kínai zöldségszeletelő készletet, apa díszes öngyújtót, a lányok pedig villódzó „gan gam style” figurát kaptak. Degeszre etették a vendéget, akitől mindenki el volt ragadtatva, kivéve a nagypapát, aki csak puccos dámaként emlegette.
Egyik reggel arra ébredtek, hogy a vendég köszönés nélkül eltávozott. Senki nem sejtette, hogy mi történhetett, bár az öreg gyanúsan szótlanul viselkedett.
Másnap a lányok, amikor a közeli városka gimnáziumába iparkodtak, a kínai étterem kirakatában a következő feliratra lettek figyelmesek:
„Mai különleges ajánlatunk: eredeti pekingi kacsa, főszakács módra.”

Charlie a 217 éves teknős hazafelé ballagott Marabú Ervin doktorúrtól. Csak a doki szavai csengtek a fülébe: sajnos ez a mostani betegsége, a teknőpuhulás sajnos halálos végkimenetű is lehet. A forgalmas főúton, átkelés közben átgázolt rajta egy pirosnál átszáguldó gazellacsapat. Amikor odaért a mentőegység Charlie mosolyogva mondta: jól kibabráltam a halállal, csak nem a dokinak lett igaza! – azzal kilehelte a lelkét.

Baldemár, a medve éppen a pornógyűjteményét rendezgette, amikor beállított országos haverja, Dagomér, a varacskos disznó. Szokás szerint beöntöttek a bőr alá némi alkoholt.
Egyszer csak megszólalt Dagomér:
- Te, Baldemár. Szoktál te Újévi fogadalmat tenni.
- Már nem, mert tudom, hogy úgy se tartom be. Miért Te szoktál?
- Általában nem, de most kivételt tettem, bár valószínűleg nagyon be lehettem rúgva.
- Miért mit fogadtál meg?
- Ki fogsz röhögni!
- Megígérem, hogy nem. Mondd már!
- Azt fogadtam meg, hogy átoperáltatom magam nővé.
- Te hülye vagy!? Miért?
- Tudod, láttam, hogy mennyire nincs szerencséd a nőknél, úgy gondoltam segítek…
Néma csend telepedett közéjük.
Baldemár egyszer csak felnevetett, és egyre harsányabban hahotázott. Egy idő után Dagomér is bekapcsolódott.
- Nagy mókamester vagy te varacskos. – csapkodta a térdét vihogás közben a medve. Na, gyere, böngésszük a társkereső hirdetéseket, ahogy szoktuk.
Dagomér felállt és a laptophoz odalgott, arcán megkönnyebbülés futott át…

Hidegláb a kígyó, minden reggel egy órácskát futott, hogy karbantartsa magát. Olyan jól belejött, hogy úgy határozott indul az erdei futóversenyen. A szigorú bírászok azonban kizárták a versenyből, mert úgy ítélték meg, hogy a speciális futócipője miatt előnyt élvezne a többi versenyzővel szemben…

Csanád, a zebra pszihomókusától ballagott hazafelé. Az agyturkásznál történtek foglalták le a gondolatait, ezért körültekintés nélkül, ráadásul nem a zebrán kelt át a főúton. Egy lendületben lévő viziló már csak vészfékezéssel és a kormány félrerántásával tudta elkerülni a balesetet. Ennek következtében a nehéz jármű irányíthatatlanná vált, és az út mellett lévő kávézó teraszán elsodort három asztalt a vendégekkel együtt. Pillanatok alatt érdeklődők lepték el a helyszínt. Egymás szavába vágva mindenki tudni vélte az igazságot. Csanád is odaballagott a csoporthoz. Egy ideig érdeklődve figyelte az eseményeket, aztán ráunt és tovább indult hazafelé, fel sem fogta, hogy ő volt a vétkes, mert a rövid távú memória zavarai miatt látogatta rendszeresen a pszichológust. Az orra alatt azt dünnyögte: mert állandóan rohannak, mint az őrült, aztán meg itt a baj…