Mini mesék 2.0 VII.

Ludwig van Brekegi gondolataiba mélyedve ballagott ebben a ködös hajnali órában az erdei ösvényen. Ilyentájt egy lélek sem járt erre, összeszedhette hát gondolatait az elkövetkező napra és ilyenkor jutottak eszébe a legszebb dallamok, amiket azonnal lejegyzett. Váratlanul a ködből egy alak rajzolódott ki. Amint közelebb ért felismerte és szívélyesen üdvözölte:

- Szerbusz Adrián, még soha nem láttalak erre.

- Szia Ludwig, csak véletlen, hogy erre jöttem, azt hiszem eltévedtem a ködben.

- Régen találkoztunk, segítek kitalálnod innen, közben eldumálunk egy kicsit. Mi újság a suliban?

- Tudod egyre kisebb az érdeklődés az általam tanított szépirodalom iránt. A figyelem az internetre irányult. Elárasztotta a hálót az önjelült fűzfapoéták hada, a félszavakból prózát fabrikálók serege és a vulgáris, szennyirodalom. Ezeket falják a mai fiatalok, nincs igény az igazi szépségre. Veled mi történt amióta otthagytad az iskolát? Megy a maszek zenészképzés?

- Szerencsére mindig akad, aki a zene létrehozásában talál örömet. Sok tanítványom van, őstehetségek, szülői kényszerítésre zenét tanulók, de vannak, akik soha nem lesznek igazi zenészek, csak megtanulnak valamilyen szinten megszólaltatni egy hangszert. Mindegyiköjüket ugyanolyan odaadással tanítom a zene művészetére. Különösen azóta, amióta Siketfajd Semjén hozzám járt.

- Rosszul tudom, hogy ők teljesen süketek?

- Semjén valóban az volt. Van azonban egy híres professzor, aki műtéti úton hallóvá teheti őket. A baj csak az, hogy a műtét jelenleg nagyon drága. Semjén összegyűjtögette a rávalót, azonban ezt nem magának szánta. Beiratkozott a zeneiskolámba, hogy megtanuljon zenélni, így süketen, azért mert ha megnősül és lesz gyermeke, /neki szánta a félretett pénzt/, ő már hallhassa, hogy az apja milyen szép dallamokat játszik, és büszke lehessen rá…

Vaksi Vili az underground mozgalom vakond osztagparancsnoka eligazítást tartott:

- Véreim! Olyan régen háborúztunk már. Viszket a tenyerem! Remélem a tietek is! – nem túl lelkes dünnyögés jött válaszul, de Vili tovább folytatta: Úgy határoztam, mint egyszemélyes parancsnokság, hogy megtámadjuk a lila pöttyös törpéket, mert ne hogy már csak nekik lehessen ilyen bőrszínük. Úgy, hogy önként kijelölés alapján megbízom Satnyácskát a hadüzenet átadására. A megszólított, nem nagyon örült a megbízásnak, de aztán kilökdösték a többiek, így kényszeredetten átvette az okmányt és nekiindult.

Éjjel-nappali gyakorlatozás kezdődött, hogy a csapat, formába lendüljön. Esténként hulla fáradtan dőltek ágynak, de másnap minden kezdődött elölről. Az idő előre haladtával egyre nagyobb lett az elégedetlenség, de sem válasz, sem a küldönc nem érkezett meg. Vilinek is elfogyott a türelme, így egy újabb hadüzenetet küldött, de az is eredménytelenül zárult. Így jártak a többi küldöncök is. Végül már csak a parancsnok és egy katona maradt. Vili reményvesztetten szólt az utolsó emberéhez:

- Menj fiam. Benned van minden bizodalmam, - azzal útnak eresztette hadseregének utolsó tagját. Továbbra is lelkesen gyakorlatozott, mert az erőnlét fontos a seregben. Éppen pihenőidőt tartott, amikor megjelent az utolsóként elküldött katona, lila pöttyökkel, szalmakalapban és strandpapucsban. Katonásan összecsapta a sarkait, majd jelentett:

- Parancsnok úr! Ezek a törpék teljesen jó fejek! Állati barátságosak, játék automatáik vannak, teljesen ingyen csinálták a tetkómat és jakuzzijuk is van. Azért küldtek, hogy átadjam a meghívásukat egy kis lazításra…

A tavaszi ébredés visszafordíthatatlanul közeledett. Elszeleltek a hajnali dermesztő fagyok, egyre langyosabb, éltető eső locsolta a kerteket. Érezve a tavasz leheletét, sorra előbújtak a télen szunyókáló virágok. Gondos kezek színpompát varázsoltak a kert téli szürkeségéből. Vitusnak ez volt a harmadik kikelete. Nagyon szeretett barangolni a kertben, új virágokkal megismerkedni. Egy ilyen alkalommal látta meg őt, Amandát. Gyönyörű virágkoronája, karcsú alakja lenyűgözte, le sem tudta venni róla a szemét. Napokig álomkórosan járt, nem tudta kiverni a fejéből. Az anyja, akinek érzékenyek voltak a bibéi, egyből kiszúrta rajta a változást. Nem szállt le róla, amíg színt nem vallott, így hát kibökte:

- Azt hiszem, szerelmes vagyok…

- Végre, már azt hittem unoka nélkül maradok. Ki a szerencsés kiválasztott?

- Amanda…

- Na,nem, csak nem  az a Csüngő Amaránt Amanda?

- De, igen.

- Ide figyelj fiam. Mi a Nagy Völgycsillag családba tartozunk. Mi évelők vagyunk, ő pedig csak egy egynyári virág, nem szokásunk keveredni az ilyen alja népséggel. Megértetted? Apádnak el sem merem mondani! Felejtsd el gyorsan!

Vitus másnap pitymallatkor elhagyta a szülői házat. Egy levelet hagyott hátra:

„Mindenki!

Amikor megismertem Amandát és a családját rádöbbentem arra, hogy eddig milyen felszínes és képmutató életet éltem. Csak a rongyrázás, a pénzvirág felhalmozás volt a lényeg. Lehet, hogy ők csak egy nyáron át élnek, de százszor többet ér ez, mint a miénk. Élvezik az életet, boldogok, tisztelik egymás érzéseit és nem félnek kimondani: SZERETLEK! Inkább élek velük egy nyarat, mint veletek sokat. Gondolom apám azóta már kitagadott, nem gond.

Ég veletek!”

Blueskocsma - Various Artists-Blues Rock-Guitar Shredders

Itt a hétvége nyit a blueskocsma. Mint minden hőnap utolsó hétvégéjén, most  is a különböző előadok válogatáslemeze van műsoron. Ezúttal a rock blues berkeibe kukkantunk bele egy 2016-os összeállítás alapján.

A következő felvételeket hallgathatjuk meg:

01. Flash Chordin' by Roy Buchanan  4:10
02. Master Mechanic  by Johnny Winter 3:38
03. Poor Boy  by North Mississippi Allstars  3:34
04. Rockslide  by Tinsley Ellis  3:47
05. Camp Washington Chili by Lonnie MacK  2:26
06. T-Bone Shuffle  by Albert Collins, Robert Cray &   4:58
07. Midnight Drive  by The Kinsey Report  4:37
08. My Guitar  by Smokin' Joe and Bnois King  4:22
09. Since I Been Loving You  by Michael Burks  7:30
10. Let My Guitar Do the Talking  by Guitar Shorty  4:50
11. El-Bo  by Elvin Bishop  5:25
12. Promises You Can't Keep  by Michael Hill's Blues Mob  5:09
13. Mean Old Frisco  by Lil' Ed & the Blues Imperials  4:17
14. Monkey's Paradise  by Tommy Castro  4:30
15. The Chill  by Rusty Zinn  5:04
16. Last Dirty Deal  by Coco Montoya  3:54
17. Roll Your Moneymaker (Live)  by Elvin Bishop & Little Smokey Smothers  4:26
18. Let It Rain  by W. C. Clark  4:27

Letölthető /download/:
https://data.hu/get/11799151/VA_-_Blues_Rock_-_Guitar_Shredders_-_2016.zip

Kedvcsinálók:

Poor Boy  by North Mississippi Allstars 

Midnight Drive  by The Kinsey Report 

My Guitar  by Smokin' Joe and Bnois King

The Chill  by Rusty Zinn

Last Dirty Deal  by Coco Montoya 

Mini mesék 2.0 - Húsvéti különkiadás

- Anya, minek kell nagytakarítani a barlangban? – morgolódott a legapróbb medvebocs.

- Azért Döncikém, mert ünnep közeleg és megtiszteljük azzal, hogy tisztaságban várjuk. – válaszölt Maci mama.

- Tudom, a nyusziünnep, takarítsanak a nyulak, úgyis olyan sokan vannak. – zsörtölődött tovább Dönci.

- Na, gyertek ide egy kicsit. – mondta Maci mama és maga köré ültette három bocsát. Ez valójában nem a nyulacskák ünnepe, se nem a bárányoké, sőt még csak nem is a kiscsibéké. Mi ezt az ünnepet az emberekkel kötött csereegyezmény keretében vettük át, és azóta megünnepeljük. Minden élőlénynek, így nekünk is van egy közös létrehozónk. Ő az, akiről néha mesélek nektek lefekvéskor és a mi hitünk szerint egy nagy, fehér bundájú medve volt. Az emberek szerint az alkotó hozzájuk hasonlatos. Volt egy kisbocsa, aki mikor felnőtt, feláldozta magát, hogy elvegye az emberek bűneit. A mai embereket látva, nem tudom, hogy megérdemelték-e. Igen ám, de nem halt ám meg igazából, mert egyszer csak újra megjelent. Hát ezt a csodát ünneplik az emberek, és most már mi is.

- Ez pont olyan, mint mikor mi is felkelünk a téli álomból, bezzeg minket nem ünnepelnek. Minek ebből ekkora felhajtást csinálni. – fűzte hozzá Benedek bocs a család esze. A középső macilánynak is volt hozzáfűzni valója:

- Én szeretem a nyusziünnepet, mert ilyenkor új szalagot kapok a bundámra és a fiúk is meglocsolnak illatos rózsavízzel azért, hogy el ne hervadjak.

- De azért még is az a legjobb, amikor az erdőben keresgélhetjük az elrejtett színes tojásokat. – kiáltott fel Dönci, csak, hogy megint az övé legyen az utolsó szó.

- Na, ennyi volt, nyomás aludni, holnap nagy napra virradunk. -parancsolta ágyba bocsait Maci mama, azzal sorba betakarta őket és egy puszit nyomott a homlokukra. Nem sokára hortyogás töltötte meg a barlangot…

Az istálló sötét sarkában csend honolt. Balambér a marhabögöly ijedten fordult meg az ajtóban, mert eszébe jutott, hogy ilyenkor tilos mindenféle zajkeltés és hát bizony az ő röpte igen hangos. Még időben elinalt, mert Ló Ede éppen egy kiadós fülessel akarta észre téríteni. Sanyira a szamárra rájött a csuklás, így ő is gyorsan kimenekült. Egy pisszenést sem lehetett hallani, csak Tehén Benő összetett gyomra munkálkodott szundi üzemmódban. A máskor oly virgonc puli ikrek is áhitattal figyelték az eseményeket.

Ekkor a gazdaasszony a Nagypofájú Erzsók csörtetett be az ajtón, hóna alatt a fejőszékkel:

- Riska, itt a fejésidő! –kiáltotta a maga szerény módján. Szemrehányó tekintetek szegeződtek rá.

- Mi van? Rosszkor jöttem, tán már megkezdődött. Bocsi majd visszajövök később…-azzal ki is fordult.

Ekkor ficergés hallatszott a homályos sarokból. Az istálló lakói lélegzet visszafojtva közelebb húzódtak. A sarokból a fénybe kivezető vályúba lassan legördült egy hímes tojás és a szénába landolt. A tömeg üdvrivalgásba tört ki. Ezután már sorba érkeztek a szebbnél szebb mintázatú tojások. A hangulat egyre emelkedettebbé vált, egymást összeölelkeztek, lapogatták egymás vállát. Az időközben visszaért szamár elkurjantotta magát:

- Csak nekünk van egyedül a világon hímes tojást tojó tyúkunk!

Éljen Mancika, a mi Mancikánk..!

Nyúl mama összefutott a bevásárló központban régi barátnőjével, Farkas Fruzsinával. Puszi-puszi után udvariasan kérdezték egymást a családról, régen látott barátokról és a legfrissebb pletykákról. Fruzsina váratlanul megkérdezte:

- Drágám, milyen lett az idei alom?

Nyúl mama egy ideig nem válaszolt, de végül mégis kibökte:

- Tulajdonképpen örülök, mert igazi életrevaló a társaság. Csak van egy, amelyik autista, ő Szerényke. Nagyon szeretjük a drágámat, olyan békés szeretetreméltó, de hát csak nem az örökmozgó apjára ütött. Szerencsére az én drága jó Lajosom ettől függetlenül imádja, sokat foglalkozik vele.

Hű de eldumáltuk az időt, sietek mert már biztos várnak a csimotáim.

- Sziasztok!- üdvözölte Nyúl mama a családot. Az apróságok rárontottak.

- Mit hoztál? – nyaggatták.

- Nyugalom mindenki kapott valamit. Az izgatott siherehad megkapta a vásárfiát és félrevonultak. Szerényke mint mindig, most is a sarokba ücsörgött és egy babát babusgatott, valami altatódallal próbálta elaltatni. Nyúl mama odament, megölelte:

- Nézd kicsim mit hoztam neked. – és azzal odaadott neki egy kifestőt és színes ceruzákat. Szerényke kifejezéstelen arccal bámulta az ajándékot.

Néhány nap elteltével Nyúl mama káposztafőzés közben a szeme sarkából észrevette, hogy Szerényke a kifestővel bütyköl.

Este, amikor már mindenki lefeküdt a szülők halkan beszélgettek:

- Lajosom! Képzeld a minap vettem Szerénykének egy kifestőt. Napokig rá sem nézett, de aztán azt vettem észre, hogy nagyon körmöl bele. Nem akartam ráijeszteni azzal, hogy megnézem mit csinál, de amikor elszunyókált belekukucskáltam. Valami csodálatos aprólékossággal és színgazdagsággal színezte ki a hímes tojásokat Azt hiszem, óriási tehetsége van, hogy tervező legyen a bátyád húsvéti tojásfestő vállalkozásában…

Blueskocsma - Richard Galiano & Jean-Charles Capon

Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. Ma esti vendégeink Richard Galliano és Jean Charles Capon.

Richard Galliano

Richard Galliano 1950-ben született, francia harmonikás, zenész zeneszerző. Édesapja olasz származású harmonikás volt, adott volt a zenei véna. Az apjától tanultak után hosszú zeneiskolai tanulmányok következtek. Tudása egyre csiszolódott, annyira, hogy több zenei díjat is magáénak tudhat. Elbűvölte a jazz zene, elcsodálkozott, hogy az ú hangszere milyen kevés lehetőséget kap ebben a műfajban. Ezért is lett a jazz zászlóvivője. Debütáló lemeze 1985-ben jelent meg, melyet számolatlan követett. Szívesen közreműködött más zenésztársak albumain is.

Jean-Charles Capon

Jean-Charles Capon 1936-ban született francia jazz-csellista. Capon egy contrabass professzor fia volt. 16 éves korában kezdett csellózni, majd klubokban jazz zenészek mellett double-bass-on játszott. Elsőként a világon a csellót beépítette a jazz zenébe. 1968-tól együtt dolgozott Gef Gilsonnal és Phillipe Cimbellével. A trió debütáló lemeze 1970-ben jelent meg, melyet még több követett. 2011-ben vesztette el a zenei világ.

A két zenész egymásra találásának eredményeként 1992-ben megjelent a "Blues sui Seine" című album. Ma este ebbe fülelhetünk bele.

A következó felvételeket hallhatjuk:

01. Blues sur Seine - Composed By, Arranged By – R. Galliano 4:43
02. For My Lady Arranged By – J. C. Capon, R. Galliano
      Composed By – T. Thielemans 5:07
03. Un Pied Dans Le Caniveau - Composed By, Arranged By – J. C. Capon 4:28
04. Waltz For Debby Arranged By – J. C. Capon, R. Galliano
      Composed By – B. Evans, E. Lees 3:34
05. Laura Et Astor - Composed By, Arranged By – R. Galliano 3:09
06. Kitou - Composed By, Arranged By – J. C. Capon 4:55
07. Les Forains Adapted By, Arranged By – J. C. Capon, R. Galliano
      Composed By – H. Sauguet 4:09
08. Tears Arranged By – J. C. Capon, R. Galliano
      Composed By – D. Reinhardt 3:51
09. Good Bye Miles - Composed By, Arranged By – J. C. Capon 4:59
10. Neigerie - Composed By, Arranged By – R. Galliano 4:08
11. Fou Rire Composed By, Arranged By – R. Galliano 3:27
12. Bateau Mouche - Composed By, Arranged By – J. C. Capon 3:19

Letölthető /download/:
https://data.hu/get/11789506/Richard_Galliano_and_Jean-Charles_Capon_-_Blues_Sur_Seine_GoldAccordion.com.zip

Kedvcsináló:

Galliano-Capon - Good Bye Miles

Mini mesék 2.0 VI.

- Szia Nagyi!

- Szerbusz, Emesécském! Gyere ide gyorsan, hadd dögönyözzelek meg.

- Na, jól van ennyi elég volt. Fontos küldetésbe jöttem.

- Mondd, mi lenne az.

- Biológia órára állathangokat kell szereznem. Nálad sok állat lakik, így rád gondoltam. Apa kölcsön adta erre a célra a nagyon féltett diktafonját.

- Jó, gyere velem, úgyis fejni megyek, Riskának mindig van valami mondanivalója, hátha neked is nyilatkozik. Azzal együtt kiindultak az istállóba. Riska egy ideig némán tűrte a fejés viszontagságait, aztán hirtelen félrecsapta a fejét és belebőgött a nagyvilágba.

- Na, sikerült felvenned? – kérdezte a nagyi.

- Igen, megyek is tovább állathangokat vadászni! – azzal kifutott a baromfiudvarra. Itt aztán volt mit felvenni: az udvar közepén egy kakas fogócskázott két tyúkkal, nagy hangzavarral. Nem messze kiscsibék csiviteltek és ugráltak hozzá. A kutyaól előtt előkelő léptekkel elvonult egy cica és odanyivákolt a kutyának, aki válaszul hanyagul visszavakkantott. Az udvar végében a szamár egykedvűen rágta a szénát, közben néha iázott egyet-egyet.

- Köszi nagyi, kész vagyok már rohanok is. – kiabált be az istállóba Emese és már el is robogott.

- Na, hogy sikerült az állathang bemutatód a biológia órán? –kérdezte apa.

- Nagyon jól, ötöst kaptam érte. – válaszolt Emese. Képzeld olvastam egy előadó művészről, aki ért az állatok nyelvén. Mi lenne, ha felkeresnénk és megmutatnánk neki a felvételt.

Emese addig unszolta az apját, amíg az be nem adta a derekát.

A művész meghallgatta a hangfelvételt, elmosolyodott:

- Kedves kishölgy, biztos benne, hogy tudni szeretné, hogy mit mondanak ezek az állatok? Néha én is átoknak tartom a képességem, jobb lenne nem érteni őket.

- Igen, ragaszkodom hozzá. – makacskodott a kislány. Olyan aranyosak voltak.

- Jól van, ha mindenáron tudni akarja. A felvétel elején a tehén azt bőgte: ha még egyszer ilyen durván rángatod a csecseimet, biztos, hogy kirúgom a fejőszéket alólad!

A tyúkok káricálását inkább nem fordítanám le, mert a laza erkölcseikkel kapcsolatos. A kakas szavai már alig érthetőek, mert annyira ki van fulladva, azt nyögi, hogy álljatok már meg, öreg vagyok én már ehhez, még a végén infarktust kapok.

A kiscsirkék kórusa a következőt skandálja:

- Hajrá apa, kistesót akarunk..!

A macska a következőt nyávogja:

- Mi a helyzet bolhafészek, olyan öreg vagy, hogy már igazán nyugdíjba vonulhatnál. A kutya válasza:

- Mindjárt megmutatom, ki az öreg, kifordítom a bundádat és kicsipeszelem a szárítóra!

Végül a szamár: tiszta hülyék közé keveredtem, hiába mondta apám, hogy ne vállaljan el ezt a munkát, nem hallgattam rá…

A tűzőgép idegesen olvasgatta az álláshirdetéseket. Már sokféle munkával próbálkozott, de sehol sem vált be. Valamilyen gikszer miatt mindenhol gyorsan lapátra került.

Első munkahelyén a virágkötészetben állandóan átszúrta az érzékeny virágszárakat, két napig viselték el.

A következő helyről az indigógyárból önként távozott, mert állandóan olyan mocskosan tért haza, hogy órákig kellett csutakolnia magát.

A vakondbányában olyan sötét volt, hogy nem találta meg a szenet, ezért nem teljesítette a normát és innen is repült.

Vadász hajtóként azért nem felelt meg, mert a csattogó járásával idő előtt felverte a vadakat. Végső elkeseredésében még sírásónak is jelentkezett, de gyorsan kiderült, hogy nem tud ásni.

Immáron második hónapja munkanélküli segélyen élt, már a betevő tűzőkapocsra se tellett. Ahogy fejét lógatva ballagott az utcán, szembe jött régi osztálytársa Gép Elek a gémkapocs. Üdvözölték egymást és beültek egy kávéra. Mindketten elmesélték, hogy mi történt velük azóta amióta nem látták egymást. Gép Elek figyelmesen hallgatta a tűzőgép beszámolóját hányatott sorsáról, majd megszólalt:

- Figyelj barátom. Most indítok be egy vállalkozást. Az lenne a lényege, hogy nyitok egy házasságkötő termet, ahol olyan frigyet lehet kötni, amely örökre összeköti a házasulandó feleket, elválaszthatatlanul. Nuku elhagylak, meg válás, teljes garancia. Ki lenne megfelelőbb házasságkötő, mint Te. Az Isten is erre a munkára teremtett, itt a kezem, csapj bele…

Az öreg orgona büszkén feszített a templomban. Virágvasárnap volt, őt is szépen feldíszítették, sípjait szépen kifényesítették. A kántor a közelgő ünnepre készülve, naponta meglátogatta és gyakorolta az egyházi dalokat. Szerette a kántort, mert mindig tisztelettel bánt vele, érzékeny ujjakkal érintette a billentyűit, mindig levette a cipőjét, ha meg kellett szólaltatni a basszus regisztereit. A kántor szívesen beszélgetett vele, mint egy igaz jóbarát, ismerte ennek a férfinak minden rejtett gondolatát, érzelmeit. Az ünnep előtti este a kántor befejezte a gyakorlást. Felvette cipőjét és távozni készült. A kivezető apró ajtót kinyitva, még egyszer visszafordult és inkább csak maga elé dünnyögte:

Holnap lesz a mi utolsó közös fellépésünk. A püspökségtől kaptunk egy új korszerű orgonát, ami állítólag jobban szól, könnyebb müködtetni, mert minden elektronizált a belsejében. Én nem hiszek benne, de haladni kell a korral

Sajnálom öreg barátom…- azzal kilépett az ajtón és csendben behúzta maga után.

A templom fényei kihunytak, csak az apró mécsesek lámpásai imbolyogtak a nagy üreségben…

Blueskocsma - Raimundo Amador

Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. Ma esti vendégünk Raimundo Amador.

Raimundo Amador

Raimundo Amador 1959-ben született spanyol gitáros, énekes, zeneszerző, hangszerelő. A cigány származású Raimundó-t apja tanította meg a gitározás alapjaira. 12 évig járta Sevilla utcáit, éhbérért gitározott. Itt találkozott Kiko Venenoval aki az Andalúziai zenészek új generációját képviselte és elindította Raimundo pályáját. Egy fúziózene híve lett, ami nem más mint a flamenco-blues. Testvérével zenekart alapított, amely ezt a zenei stílust volt hivatva képviselni. A banda feloszlása után szólókarrierbe kezdett, debütáló lemeze 1995-ben jelent meg, amelyet még számtalan album követett. 2004-ben B.B.King Spanyolországi turnéjan aktívan közreműködött. Ma este egy élő koncertalbumába fülelhetünk bele.

A következő felvételeket hallhatjuk:

1. Pa mojar
2. Candela
3. Pata palo
4. Hoy no estoy pa nadie
5. Ay que gustito pa mis orejas
6. Blues de la frontera
7. Camarón
8. Tio Diego
9. Pasa la vida
10. Amor en vano
11. Bolleré
12. Gitano de tempora
13. Little wing
14. Yo me quedo en Sevilla

Letölthető /download/:
https://data.hu/get/11780647/Raimundo.Amador.-.Noche.De.Flamenco.Y.Blues.Por.Gamolama.zip

Kedvcsináló:

Közös koncert a "Nagy öreggel"

Mini mesék 2.0 V.

Elátkozott volt ez a hétfő. A focibíró felesége felmutatta a férje által otthon felejtett sárga lapot a kutyának, mert az nem törölte le a sáros lábát, amikor bejött a házba. Nála rosszabbul járt a macska, aki egy elvétett ugrás miatt leszakította a sötétítő függönyt. Azonnali piros lapot kapott, amely automatikusan két nap kizárást jelentett a házból. Az állatudvarban is általános felfordulás uralkodott: a kakas elfelejtette felhúzni a vekkerét és emiatt elaludt, három nap tyúkelvonást kapott. A malac, dagonyázás közben lefröcskölte a piperkőc birkavezér ünnepi bundáját, ezért bizony ő is szorult, büntetése moslékelvonás lett. A két liba megint részegen jött haza, ezért a gazdaasszony elvonóra küldte az iszákosokat. A kislibák is pórul jártak, mert a főnökasszony beleunt, hogy nem tudtak már megtanulni libasorba járni, ezért katonai kiképzésre kellett jelentkezniük. A tehén nem szép sorban pottyantotta el a tányéraknákat, ezért precíziós tanfolyam várt rá. A ló átlátva a helyzetet, ki sem mozdult az istállóból, úgy gondolta, ha nincs szem előtt, abból nem lehet baj, de tévedett, mert a bíróné éles szeme kiszúrta, hogy megint nincs rajta az általa kötött hálósapka, amit karácsonyi ajándékként adott lóuraságnak. Ezért durcás arccal bevágta az istállóajtót és megfogadta, hogy a ló semmit nem kap közelgő névnapjára.

Este a ház ura hazaért, gyanús csend fogadta, majd éles fütty harsant. A három kismalac felváltva fújta a régen elveszettnek hitt bírói sípot, majd skandálni kezdtek:

- Hülye bíró! Szemüveget a bírónak! Sárgarigó! Tudjuk ám, hogy megint elcsaltad a meccset, Te szemétdomb..!

A koponyában csak néhány fiatal neuron téblábolt, nekik is kevés tennivalójuk akadt. Az idősebbek, a kisagy hátsó zugában kialakítottak maguknak függőágyakkal egy pihenő helyet. Egész nap itt henyéltek, kártyáztak, vagy olcsó viccekkel szórakoztatták egymást. A legöregebbek régi, unásig ismételt történetekkel traktálták az ifjoncokat.

Váratlanul nagy sürgés-forgás termett a folyósón. A bejárathoz legközelebbi ágyról lekászálódott egy neutron, felvette a mamuszát és kinézett, hogy mi történt. Kisvártatva visszajött, leült az ágya szélére. A többiek, látva a döbbent arcát, unszolni kezdték:

- Mi a helyzet, mondd már!

- Nem fogjátok elhinni, vége a jólétnek, munka van. A „Kinéző” továbbított egy filmet, amely szerint a gazda elment a hangszerboltba és vásárolt egy szintetizátort. Az öregebbek emlékeznek, hogy a főnök fiatal korában zenélgetett, úgy néz ki, hogy megint fog.

A többiek döbbenten hallgatták, majd megszólalt az egyik:

- Mit akar már 66 évesen. Ilyenkor már lassabbak a reflexek, sok meló koordinálni a jobb és bal kezet. Miért nem voltak jók neki az eddigi szokásai. Frankón pocsolyarészegre itta magát és nem kellett gondolkodnia, nekünk meg pihi jutott osztályrészül. Kinek a fenének jutott eszébe ez az eszeveszett ötlet?

- Állítólag a nagy öreg bölcs sugallta, ugyanis ha meglátogatta gazdit az unokája, csak bambán nézett ki a fejéből, a minden napos alkoholmámor hatása alatt. Most ennek vége, mert befészkelte magát a gondolat, hogy ez így nem mehet tovább!

Immár tiszta fejjel, minden nap ott görnyedt a gép fölött és gyakorolt. Már nagyon várta, hogy meglátogassa az unokája és rég elfeledett dallamokra megtaníthassa őt…

Szemere a százlábú unottan sertepertélt otthonában. Nem tudott mit kezdeni magával. Keveset olvasott, mert a szemei gyorsan elfáradtak, a tévét unta, mert állandóan csak politika fröcsögött belőle, zenét most nem akart hallgatni, mert csendet szeretett volna maga körül. Leült a foteljába és keresztbe tette mind a száz lábát. Hirtelen nagyon magányosnak érezte magát, egyre jobban izzott benne a vágy, hogy végre társat találjon. Elment a laptopjáért, felnyitotta és böngészni kezdte a társkereső oldalakat, de nem talált az igényeinek megfelelő partnert. Elhatározta, hogy ő fog feladni egy hirdetést, hátha nagyobb szerencsével jár. Előtte azonban jól átgondolta, hogy milyen jellegű legyen a bemutatkozása. Úgy döntött, hogy őszintén leír magáról mindent, sokkal rosszabb, ha az első személyes találkozásnál derülnek ki a turpisságok.

Feladta a hirdetést és izgalommal várta a jelentkezőket.

Napok teltek el, de semmi nem történt. Már éppen, azon kapta magát, hogy törölni akarja a hirdetését, amikor megcsörrent a telefon:

- Szia, itt Emőke. Olvastam az általad feladott aprót és felkeltette a figyelmem, hogy Te nem a jó tulajdonságaidat reklámoztad, hanem bizony felsoroltad a hibáidat is. Ez tetszik, szeretem az őszinte lényeket. Megkérdezhetem, hogy mi az az általad leírt apró testi hiba?

Szemere csak nehezen tudott megszólalni a testét szétfeszítő örömtől:

- Nagyon örülök a hívásodnak. Tudod, ez a kis testi hiba onnan ered, hogy Viziló Beáta tánc közben figyelmetlenségből rálépett a nyolcvankilences lábamra, és azóta erre egy kicsit sántítok. De aki nem tudja a történetét, az észre sem veszi.

- Értem. Hát… azt hiszem ez nem fog összejönni. Tudod, mit szólnak majd a barátnőim, hogy egy nyomorékkal járok. – azzal lecsapta a telefont.

Blueskocsma - Mel Brown and The Homewreckers

Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. E heti vendégünk Mel Brown és a Homewrwckers egy élő koncerttel.

Mel Brown

Mel Brown 1939-ben született amerikai gitáros és énekes. Debütáló lemeze 1967-ben jelent meg, amelyet számtalan másik követett. Ezen kívül előszeretettel közreműködött zenésztársai albumain is. A nyolcvanas, kilencvenes években a texasi Antone éjszakai klubjának zenésze volt. 2001 és 2002-ben jelölték a Juno Award zenei díjra. 2009-ben vesztette el a bluesvilág. Ma este a 2001-ben megjelent "Homewreckin' Done Live" című albumát fülelhetjük meg.

A következő felvételeket hallhatjuk:

01. Woke Up This Morning 4:23
02. Fannie Mae 4:57
03. The Sky Is Crying 8:27
04. I'm Your Hoochie Coochie Man 5:16
05. I'll Play The Blues For You 5:53
06. Billie Jean 3:35
07. Honeybee 3:40
08. Spoonful 7:52
09. Hey Joe 12:10
10. Turn On Your Lovelight 7:03

Letölthető /download/:
https://data.hu/get/11771086/Mel_Brown_And_The_Homewreckers__Homewreckin_Done_Live_bluesmp3320rogercch33t.zip

Kedvcsináló:

Mel Brown - Hey Joe

Mini mesék 2.0 IV.

A vadlovak békésen legelésztek kedvenc helyükön a Védett Völgyben. Bármerre is csatangoltak nap közben ide mindig visszatértek. Ma a tengerparton vágtáztak, játszadozva a folyton fújó széllel, és a hullámok kavarta vízpermettel. A fáradtságtól elcsigázva, csoportokban heveredtek el a magas fűben, beszélgettek. A többiektől egy kicsit távolabb, fiatalokból álló csapat hallkan sugdolózott. Most is az volt a téma, mint mindig, ez az egész tök unalmas, le kellene lépni, szétnézni a világban. Most azonban komolyan gondolták, és kora hajnalban el is indultak. A frissen kapott szabadságtól megrészegülve viháncoltak, felverve a föld porét és a környék csendjét. A zajra felfigyelt a környéken ólálkodó farkasfalka és azonnal arra vették az irányt. Pillanatok alatt kialakították a végzetes támadókört. Amikor a fiatal csikócsapat észlelte a veszélyt már késő volt, a kör egyre szűkült. Jó lett volna tudni, hogy ilyen helyzetben mit kell tenni, de egyikük sem figyelt oda mikor az öreg, tapasztalt vezérkanca beszélt erről. A helyzet teljesen reménytelennek látszott, amikor egy hatalmas dörrenés hasított a levegőbe. Olyannak hangzott, mint a mennydörgés, mégis valami más volt. A farkasok már megtapasztalhatták ezt a szörnyű zajt, mert azonnal menekülőre fogták és pillanatok alatt eltűntek a sűrűben. A bátrabbak kinyitották a szemüket, egy lovat láttak a hátán egy másik lénnyel, akinek valamiféle füst szállt ki a végtagjából. A ló felnyerített:

- Meneküljetek bolondok, amíg megtehetitek. Csak azért ijesztette el fegyverével a ragadozókat, hogy Ő ejthessen benneteket fogságba. Aztán jön a betörés és egész hátralévő életetekben hurcolásztathatjátok a hátatokon a kétlábú. Higgyetek nekem! Én is így jártam, valaha szabad voltam, mint a madár, de már rab vagyok!

A csapat nekilódult és egyvégtában meg sem álltak a Védett Völgyig. Éppen akkor ért haza a ménes. Senki nem szólt semmit a történtekről.

A vezérkanca rájuk nézett, majd félrevonult. Elővette a mobiltelefonját és konferenciahívást kezdeményezett a Farkastanya, a Nyugdíjas Színészlovak Otthona, és a Műkedvelő Cowboy részvételével. Amikor mindhároman vonalban voltak, a következőt mondta:

- Köszönöm mindenkinek a közreműködést, azt hiszem a lecke működött és alaposan meggondolják, hogy még egyszer ellógjanak…

Bagoly Ernő már megette az egere javát. Magányosan élt, egyetlen szórakozása már csak a televízió maradt. A látásával még nem volt problémája, de a híresen jó hallása már sajnos megtompult, ezért állandóan teljes hangerővel bömböltette a masinát. Ernő lakásául egy hatalmas platánfa szolgált, amely az erdei tisztás közepén helyezkedett el. Társbérlői is akadtak: Mókus Menyus és családja, egy száműzött királyi hollócsalád, és a fa gyökerei közt élő Vakond Bendegúz. Elsőként a főúri hollófamília szedte a sátorfáját mivel a nagy zaj zavarta a délutáni teázásukat. Ezután következtek Mókus Menyusék, mert a gyerekek a pszichológus szerint az állandó zajtól lettek agresszívek és hiperaktívak. Legtovább Vakond Bendegúz tartott ki, de egy idő után ő is beleunt, mert a hangzavar miatt állandóan leszakadt a könyvespolca a hálószobában.

A tisztás szélén egy barlang szája tátongott. Itt éltek Medve Edömérék, három boccsal. Már megszokták és elviselték Ernő hangos tévézését, ám egyik nap Edönér sikertelen mézbeszerzésről tért haza, ráadásul az orrát jól összecsipkedték a mézőrök így nagyon mérges volt. Vacsoráig próbált szunyálni egy cseppet, de a zaj nem hagyta. Felpattant és döngő léptekkel a platán felé vette útját. Háromszor kellett bekopognia a maga módján, - hogy majd kidőlt a fa -, mire Ernő bozontos feje jelent meg az ajtóban:

- Mi történt? – kérdezte riadtan.

- Az van tollas barátom, hogy a tévéd miatt szenved az egész környék, ha nem találsz valami megoldást, nem állok jót magamért! – kiabálta és rácsapta az ajtót a bagolyra.

Néhány napig csend lett, de aztán kezdődött minden elölről. Edömér azonnal reagált és már indult is, hogy lerendezze az ügyet, párja és a bocsok alig tudták visszatartani. Mikor egy kicsit sikerült lenyugtatni Edömért, Mackómama megszólalt:

- Biztos van más megoldás is, mint az erőszak útja…

- Talán mi is költözzünk el, mint a többiek, hol találsz még egy ilyen jó barlangot, mint ez? – morogta Edömér.

- Drágám, aludjunk rá egyet

Másnap Mackómama felszedelőzködött és bement az Erdei Tanácsba.

Délután Ernő ajtaján megint dörömböltek, óvatosan nyitott ajtót. Az egész medvecsalád ácsorgott odakinn. Medvemama megszólalt:

- Kedves Ernő! A hivatalban megtudtam, hogy nem olyan rég volt a születésnapja. Fogadja tőlünk szeretettel ezt a nagyszerű kvadrofon fülhallgatót, amivel élmény lesz tévéznie.

Azóta béke honol az erdőben…

Viziló Béci egyik nap gitártokkal a kezében érkezett az iskolába. Azonnal híre ment a suliban. Béci nem tartozott a népszerű gyerekek közé, de most varázsütésre megváltozott minden. A fiúk irigykedve nézték, ahogy Bécit körbe zsongják a lányok. Még az iskola szépe Pillangó Ajnácska is tiszteletét tette, sőt meg is szólította:

- Bécike, nem játszanál nekünk valami szépet?

- Anyukám azt mondta, hogy a nagyszünetig nem nyithatom ki a tokot. – válaszolt Béci fülig elvörösödve.

- Jó, kivárjuk. – mondta Ajnácska.

Éppen arra vitt el az útja Kelemen énektanárúrnak. Meglátta Bécit és azt mondta:

- Szia, Béci. Nem is tudtam, hogy gitározól. Szívesen látunk az iskolai zenekarban!

Elérkezett a várva-várt nagyszünet. Bécit kíváncsi tömeg figyelte. Megnyikordult a tok zárja, Béci belenyúlt és kivette a tízóraiját, amely egy két kilós kenyér volt hosszában elvágva, telerakva minden finomsággal. Béci jóízűen falatozni kezdett, maga körül csalódott morajjal.

Néhány nap elteltével Béci újra a gitártokkal állított be.

- Na, mi van, anyuka megint csomagolt a pici fiának egy kis elemózsiát… - hallotta maga mögött.

Béci elengedte a füle mellett a megjegyzést, meg sem állt a zeneteremig. Bekopogott. Kelemen tanárúr lesett ki:

- Bújj be Béci. – nyitotta szélesre az ajtót.

Nemsokára csodálatos gitárdallam töltötte meg a folyósót…