Elátkozott
volt ez a hétfő. A focibíró felesége felmutatta a férje által otthon felejtett
sárga lapot a kutyának, mert az nem törölte le a sáros lábát, amikor bejött a
házba. Nála rosszabbul járt a macska, aki egy elvétett ugrás miatt leszakította
a sötétítő függönyt. Azonnali piros lapot kapott, amely automatikusan két nap
kizárást jelentett a házból. Az állatudvarban is általános felfordulás
uralkodott: a kakas elfelejtette felhúzni a vekkerét és emiatt elaludt, három
nap tyúkelvonást kapott. A malac, dagonyázás közben lefröcskölte a piperkőc
birkavezér ünnepi bundáját, ezért bizony ő is szorult, büntetése moslékelvonás
lett. A két liba megint részegen jött haza, ezért a gazdaasszony elvonóra
küldte az iszákosokat. A kislibák is pórul jártak, mert a főnökasszony beleunt,
hogy nem tudtak már megtanulni libasorba járni, ezért katonai kiképzésre
kellett jelentkezniük. A tehén nem szép sorban pottyantotta el a tányéraknákat,
ezért precíziós tanfolyam várt rá. A ló átlátva a helyzetet, ki sem mozdult az
istállóból, úgy gondolta, ha nincs szem előtt, abból nem lehet baj, de
tévedett, mert a bíróné éles szeme kiszúrta, hogy megint nincs rajta az általa
kötött hálósapka, amit karácsonyi ajándékként adott lóuraságnak. Ezért durcás
arccal bevágta az istállóajtót és megfogadta, hogy a ló semmit nem kap közelgő
névnapjára.
Este a
ház ura hazaért, gyanús csend fogadta, majd éles fütty harsant. A három
kismalac felváltva fújta a régen elveszettnek hitt bírói sípot, majd skandálni
kezdtek:
- Hülye
bíró! Szemüveget a bírónak! Sárgarigó! Tudjuk ám, hogy megint elcsaltad a
meccset, Te szemétdomb..!
A
koponyában csak néhány fiatal neuron téblábolt, nekik is kevés tennivalójuk
akadt. Az idősebbek, a kisagy hátsó zugában kialakítottak maguknak függőágyakkal
egy pihenő helyet. Egész nap itt henyéltek, kártyáztak, vagy olcsó viccekkel
szórakoztatták egymást. A legöregebbek régi, unásig ismételt történetekkel traktálták
az ifjoncokat.
Váratlanul
nagy sürgés-forgás termett a folyósón. A bejárathoz legközelebbi ágyról
lekászálódott egy neutron, felvette a mamuszát és kinézett, hogy mi történt.
Kisvártatva visszajött, leült az ágya szélére. A többiek, látva a döbbent
arcát, unszolni kezdték:
- Mi a
helyzet, mondd már!
- Nem
fogjátok elhinni, vége a jólétnek, munka van. A „Kinéző” továbbított egy filmet,
amely szerint a gazda elment a hangszerboltba és vásárolt egy szintetizátort.
Az öregebbek emlékeznek, hogy a főnök fiatal korában zenélgetett, úgy néz ki,
hogy megint fog.
A többiek
döbbenten hallgatták, majd megszólalt az egyik:
- Mit
akar már 66 évesen. Ilyenkor már lassabbak a reflexek, sok meló koordinálni a
jobb és bal kezet. Miért nem voltak jók neki az eddigi szokásai. Frankón
pocsolyarészegre itta magát és nem kellett gondolkodnia, nekünk meg pihi jutott
osztályrészül. Kinek a fenének jutott eszébe ez az eszeveszett ötlet?
-
Állítólag a nagy öreg bölcs sugallta, ugyanis ha meglátogatta gazdit az
unokája, csak bambán nézett ki a fejéből, a minden napos alkoholmámor hatása
alatt. Most ennek vége, mert befészkelte magát a gondolat, hogy ez így nem
mehet tovább!
Immár
tiszta fejjel, minden nap ott görnyedt a gép fölött és gyakorolt. Már nagyon
várta, hogy meglátogassa az unokája és rég elfeledett dallamokra megtaníthassa
őt…
Szemere a
százlábú unottan sertepertélt otthonában. Nem tudott mit kezdeni magával. Keveset
olvasott, mert a szemei gyorsan elfáradtak, a tévét unta, mert állandóan csak
politika fröcsögött belőle, zenét most nem akart hallgatni, mert csendet
szeretett volna maga körül. Leült a foteljába és keresztbe tette mind a száz
lábát. Hirtelen nagyon magányosnak érezte magát, egyre jobban izzott benne a
vágy, hogy végre társat találjon. Elment a laptopjáért, felnyitotta és böngészni
kezdte a társkereső oldalakat, de nem talált az igényeinek megfelelő partnert. Elhatározta,
hogy ő fog feladni egy hirdetést, hátha nagyobb szerencsével jár. Előtte
azonban jól átgondolta, hogy milyen jellegű legyen a bemutatkozása. Úgy
döntött, hogy őszintén leír magáról mindent, sokkal rosszabb, ha az első személyes
találkozásnál derülnek ki a turpisságok.
Feladta a
hirdetést és izgalommal várta a jelentkezőket.
Napok
teltek el, de semmi nem történt. Már éppen, azon kapta magát, hogy törölni
akarja a hirdetését, amikor megcsörrent a telefon:
- Szia, itt
Emőke. Olvastam az általad feladott aprót és felkeltette a figyelmem, hogy Te
nem a jó tulajdonságaidat reklámoztad, hanem bizony felsoroltad a hibáidat is.
Ez tetszik, szeretem az őszinte lényeket. Megkérdezhetem, hogy mi az az általad
leírt apró testi hiba?
Szemere
csak nehezen tudott megszólalni a testét szétfeszítő örömtől:
- Nagyon
örülök a hívásodnak. Tudod, ez a kis testi hiba onnan ered, hogy Viziló Beáta
tánc közben figyelmetlenségből rálépett a nyolcvankilences lábamra, és azóta
erre egy kicsit sántítok. De aki nem tudja a történetét, az észre sem veszi.
- Értem.
Hát… azt hiszem ez nem fog összejönni. Tudod, mit szólnak majd a barátnőim,
hogy egy nyomorékkal járok. – azzal lecsapta a telefont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése