Morzsám...

 

Örök életében, városi gyerekként élte a mindennapjait, de a nyarakat a nagyszüléinél a tanyán töltötte. Izgalmas volt számára ez az egész más milliő. A kezdetekben próbálta városi öltözködését becsempészni a vidéki életbe, de fokozatosan asszimilálódott. Egy nap azon kapta magát, hogy unokatesóihoz hasonlatosan klottgatya, mezítláb lett a viselet. A mezítlábazással akadtak gondjai. Az „úri”, városi topogók nehezen viselték a megpróbáltatásokat. Volt amit nagyon nehezen szokott csak meg: a sárban pocskálást, a frissen levágott búzamező tarlóján való fogócskát. Unokatesök kezdetben kinevették, aztán megsajnálták és kitanították a mezítlábazás fortélyaira. Most, hogy már felnőtt, gyakran feltőrnek ezek a gyerekkori emlékek. Érett fejjel értette meg, hogy a mezítlábas lét közelebb viszi Földanyácskához. Ilyenkor leveszi a cipőjét, kioson a kertbe és szétkuszálja a friss vakondtúrásokat…