Morzsám...

Rosszarcú emberek, jó szándékkal közeledtek felé. A menekülési lehetőség egyre szűkült, végül a kör bezárult. Megfordult a fejében, hogy támadjon, de fölbe gyökeredzett a lába. Megadta magát a sorsnak. Gyöngéden felemelték és berakták egy ketrecbe. Most nem olyan érzése volt, hogy bezárták, hanem megvédik a külvilágtól. A ketreces autó elindult, lekushadt, megnyugodott. Amikor megérkeztek, kiemelték és kézről-kézre járt. Lecsutakolták, megtörölték, kifésülték. Mindenki érzékenyen, simogatóan ért hozzá, közben nyugtatgatták. Nehéz volt a bizalmába férkőzni, mert annyi sok rosszat tapasztalt. De a jót könnyű megszokni. Kényelmes, nyugodt fekhelyet kapott és hamar mély álomba merült. Ezután mindig rendszeresen kapott enni és újra kigömbölyödött, visszanyerte régi önmagát. Egy nap nyílt a ketrecajtó és egy bozontos gyerekfej jelent meg fülig érő vigyorral. Óvatosan közelebb merészkedett. A torzon-borz egy hirtelen mozdulattal átölelte a nyakát és azt mondta: - Kutyukám! Ez volt egy életre szóló barátság kezdete…