Blueskocsma - Various Artists-Shrapnel Records Presents The Best of Blues Rock

Elérkeztünk a hétvégéhez, nyit a blueskocsma. Mivel ez a március utolsó hete, így hagyományainkhoz híven különböző előadóké a terep. Ezúttal a legjobb blues-rock felvételek közül szemezgetünk egy 2017-ben megjelent albumról.

A következő felvételeket hallhatjuk:

01. Statesboro Blues - Pat Travers 03:58
02. Blues Before Sunrise - Leslie West 04:33
03. Baby Please Don't Go - Zakk Wylde 03:58
04. Don't Know What to Do - Indigenous, Mato Nanji 08:29
05. Layla - Schenker Pattison Summit 07:54
06. Don't Get Me Killed - Marc Ford 05:50
07. The Thrill Is Gone - Leslie West 05:36
08. Green Eyed Lady - Pat Travers 06:45
09. You Ain't the Boss of Me - Eric Gales 07:30
10. I'll Play the Blues for You - Frank Marino 05:30
11. Out of Town - Craig Erickson 05:52
12. Railroaded - Eric Gales 07:32
13. Blues Without You - Stoney Curtis Band 09:49
14. Clean-Up Time - Jon Butcher 06:52
15. Closing Time - Craig Erickson 06:21
16. The Darkness - Michael Landau, Robben Ford, Jimmy Haslip, Gary Novak 06:13
17. I Was Wrong to Leave You - Mato Nanji 06:35
18. Sun Prairie Blues - Chris Duarte Group 09:20
19. Broken Man Blues - Richie Kotzen 04:20

Letölthető /download/:
https://data.hu/get/11761872/Shrapnel_Records_Presents_The_Best_of_Blues_Rock__2017.001 https://data.hu/get/11761873/Shrapnel_Records_Presents_The_Best_of_Blues_Rock__2017.002 https://data.hu/get/11761875/Shrapnel_Records_Presents_The_Best_of_Blues_Rock__2017.003 https://data.hu/get/11761877/Shrapnel_Records_Presents_The_Best_of_Blues_Rock__2017.crc

Kedvcsinálók:

 Blues Before Sunrise - Leslie West

Green Eyed Lady - Pat Travers 

You Ain't the Boss of Me - Eric Gales

I Was Wrong to Leave You - Mato Nanji

Sun Prairie Blues - Chris Duarte Group

Mini mesék 2.0 III.

Az erdei mozit Lipót bátyó a borzok legidőssebbike üzemeltette. Ismeretsége révén mindig megszerezte a legújabb filmeket, így nagy volt a mozi látogatottsága. Lipót bátyó egyébként is odafigyelt a részletekre: Vizíló Benőnek szélessége és súlya miatt két széket biztosított. Zsiráf Sanyát mindig az utolsó sorba ültette, mert ha előbb ült volna, nem láttak volna tőle a többiek. Az egér családnak csak egy jegyet kellett vennie, mert elfértek egy széken. Az első sor egyes szék Teknős Benő nevére szólt, mert bármikor indult, mindig késve érkezett, és ha a sor közepére szólt volna a jegye felállította volna a már helyet foglalókat. Idővel a mozit is korszerűsítenie kellet, mert bejött a széles vászon, majd a Dolby Surround. Lipot bátyó nehezen szerezte meg a pénzt a korszerűsítésre, de lépést kellett tartania a konkurenciával. Egy idő után kezdett fogyatkozni a mozinéző. A végén már csak a Pockos Pocok járt moziba, mint később kiderült csak azért, mert itt tudott nyugodtan aludni a zajos fúrótornyi munkája után. Lipót bátyó el kezdett nyomozni, hogy mi lehet az alul látogatottság valódi oka. Mint kiderült már mindenki az interneten mozizik, ráadásul ingyen, az otthon melegének biztonságában. Azóta Viziló Benő a háronszorosára hízott a mozgásszegény otthoni filmnézés következtében. Zsiráf Sanya fekve heverészve élvezi a legújabb mozitermést. Teknős Benő végre nem késik el, mert ki sem kell mozdulnia otthonról. Az egércsalád közben akkorára szaporodott, hogy projektoron nézik az újdonságokat, egyébként sorozatfüggők lettek. Eljött a nap, amikor bezárt a mozi.

Ma már egy masszásszalon működik a helyén, mert van ami nem helyettesíthető semmivel…

Két hóember hógolyózik a havas utcán. A kisebbik répaorron találja a másikat, amitől az bepipul, és emiatt a csata egyre durvábbá válik. Véderődöket építenek, betáraznak egy csomó golyóbist. Az egyiknek eszébe jut, hogy segítséget hív, beszalad a házba és a kutyával tér vissza. A másik sem lesz rest, ő is megerősíti a hadseregét. Egyre bővülnek a haderők, együtt harcol már velük, a Kóbor Macskák Szövetsége, az egérhadtest, Füles a szamár, a rakoncátlan kiscsikók csapata, a sarki újságos és a postás is. A küzdelem már-már vérre menő, amikor a kutyát elszólítja a kötelesség, járőröznie kell. A kóbor macskákat meghívja a Házi Cicák elnöke egy közös vacsorára, így hát ők is elszelelnek. Az egérbandát beparancsolja az anyjuk, mert már késő van és le kell fürdetni az egész bandát, és még akkor ott van a fogmosás. Füles egyszerűen megunta ezt a hülyeséget, és visszavonult az istálló melegébe. A kiscsikók hamar elfáradnak a nagy harcban, mert még csak az idén látták meg a napvilágot. Az újságosnak, ki kell nyitnia a pavilonját, a postásnak meg még akadt egy csomó kézbesítetlen küldeménye. Így hát maradt a két hóember, de ők kitartottak. Már órák óta folyt a csata és egyik oldalra sem látszott, hogy elbillenne a mérleg nyelve. Úgy határoznak, hogy közelharcban döntik el a győztes személyét. Ott hagyták hát állásaikat, kirohantak az úttestre és elkezdődött a végső összecsapás. Repültek a fazékkalapok és a söprűk.

A harc hevében nem vették észre, hogy egy hókotró közeleg…

Bozsóka, a boszorkánylepke, Szintia, a szitakötő és Kolária, a kolibri nagyon jó barátnők voltak. Sülve-főve együtt ütötték el a szabad idejüket. Legjobban kirándulni szerettek a virágos réten, de mindhároman szívelték az extrém sportokat és együtt jártak zenei koncertekre is. Egyik este heavy metál zenéhez szottyant kedvük. A híres Zúzósok koncerteztek épp a városban, ott volt a helyük. Mint mindig most is jegy nélkül belógtak, nemes egyszerűséggel, ügyesen beröppentek. A baj csak abból eredt, hogy kiszúrta őket egy rendező és követte őket a tömegben. Szintia imádott a hangfalakon megpihenni, mert a basszus kellemesen rebegtette a szárnyait. Így hát letelepedtek a jobboldali nagy hangfalra és várták a kezdést. Itt csípte el őket a túlbuzgó rendező és egy nagyméretű gyufásdobozba tuszkolta őket. Így összezsúfolódva hallgatták végig az egész előadást. Amikor véget ért kinyílt börtönük kapuja, azt hitték újra szabadok lettek, de tévedtek. Egy vigyorgó pofa meredt be a nyíláson, majd ezt motyogta:

- A lepke, meg a szitakötő, megy a lányom gyűjteményébe, de mit kezdjek a kolibrivel? Kolária nem várta meg, amíg kitalálja, tolatva kirepült a dobozból, gyorsan megpördült és jól orron csípte a fogva tartót. Amíg az áldozat üvöltve a szaglószervét ápolgatta, addig Kolária kimentette barátait és a társaság elszelelt.

Biztos távolságba érve leszálltak egy éjjel nyíló liliomra és kifújták magukat. Kolária szólalt meg először:

- Milyen jó, hogy annak idején nagybátyám megtanított a hátrafelé repülés trükkjére, most igen nagy bajban lennénk.

A másik kettő, még mindig reszketve a félelemtől, csak helyeslően bólogatni tudtak…

Blueskocsma - Lurrie Bell

Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. E heti vendégünk Lurrie Bell.

Lurrie Bell

Lurrie Bell 1958-ban született, amerikai bluesgitáros és énekes. Apja híres blues harmonikás volt így a gyökerek adottak voltak. Ő maga hat éves korában kezdett el gitározni. Igazi gitárlegendáktól tanult, majd játszott is együtt velük. A hetvenes évek közepén csatlakozott Koko Taylor bandájához, majd négy évvel később saját zenekart alapított. Első komolyabb megjelenése 1977-ben volt, amikor is apja lemezén játszott. Önálló albummal 1989-ben jelentkezett, azóta 11 zenei albuma jelet meg és közreműködött számos zenész lemezén is. 2015-ben elnyerte a Blues Music Award in the Traditional Blues Male Artist díját. Ma a 2013-ban megjelent "Blues My Soul" című lemezébe fülelhetünk bele.

A következő felvételeket hallhatjuk:

01. Hey Hey Baby [03:09]
02. Blues in My Soul [06:04]
03. I Feel so Good [04:14]
04. She's a Good 'Un [04:39]
05. 'Bout the Break of Day [06:12]
06. Going Away Baby [04:16]
07. 24 Hour Blues [03:56]
08. My Little Machine [05:30]
09. I Just Keep Loving Her [02:44]
10. T-Bone Blues Special [03:22]
11. Just the Blues [06:59]
12. South Side to Riverside [05:38]
13. If It's Too Late [03:51]
14. Blues Never Die [05:40]

Letölthető /download/:
https://data.hu/get/11750679/Lurrie_Bell.zip

Kedvcsináló:

Lurrie Bell - Blues in My Soul 

Mini mesék 2.0 II.

Véget értek a fullasztó nyári napok, közeledett az ősz. A gólyacsalád már felkészült a hosszú útra. Gólyamama mindent becsomagolt, még gólyapapa kedvenc békafogó hálóját is. Éppen csatlakoztak volna a gyülekezőhelyen a többi vándorhoz, amikor észrevették, hogy a legkisebb gólyafi, a Kevin nincs sehol. Gyorsan ugrasztották a testvéreit,, akik a keresésére indultak. Nagy nehezen előkerült ifjonc a következővel állt az apja elé:

- Menjetek csak nyugodtan, én a haverokkal más útvonalat választunk, mert tömegiszonyunk van.

- De még életedben nem jártál Afrikában, hogy fogtok odatalálni? – kérdezte az apja.

- Hol élsz Te, a Lajoskának van GPS-e mi azzal tájékozódunk.

Az apa nem akarta ezt engedni, de végül a mama unszolására csak belement.

A hosszú út után fáradtan hajtották le fejüket a nyári rezidencián. Teltek-múltak a napok, de a büdös kölök csak nem érkezett meg. Így ért véget a nyaralás és újra szedelődzködtek, hogy visszatérjenek. Ekkor egy alakot láttak közelíteni. Alig ismerték fel, de Kevin volt az, szakadtan, piszkosan, fáradtan. Az anya ijedten csapta össze a szárnyait:

- Te jó gólyaatyám, veled meg mi történt?

Kevin elmesélte viszontagságait, veszélyesebbnél veszélyesebb kalandjait. Az apa csendben végighallgatta, majd megszólalt:

- Mi a történt a csodanavigációtokkal, tudtam én, hogy nincs jobb, mint a gyárilag belénk épített tájékozódási képesség…

Kelemen a 217 éves törpe mogorván ücsörgött a lakásául szolgáló öreg tölgy odújának legsötétebb sarkában. Ma sem tudott mit kezdeni magával. Már jó ideje annak, hogy át sem lépte a házának küszöbét. Utoljára focimeccsre ballagott el, mint törzsszurkoló, de akkor is olyan mérgesen jött haza, hogy majd megpukkadt mérgében. A társaság, akiknek szurkolt, a Botlábú FC az idén bűn rosszul játszott, 0 ponttal álltak a tabella végén 2 rúgott és 43 kapott góllal. Úgy döntött, nem idegesíti magát tovább a csapattal.

Vásárolni sem járt el, mindent házhoz rendelt Medve Melinda vegyes boltjából. Igazából nem akart senkivel sem találkozni, de az állandó otthonlét unalmassá vált, nem érdekelte már semmi.

Ebbe az ürességbe belehasított a telefon csörgése.

- Ki a motosz lehet az? – dohogott magában, amíg a telefonhoz csoszogott és felvette.

- Szia, Kelemen! Itt a rég nem látott barátod, Lajcsi főtündér. Csupa rosszat hallottam rólad, azt is csiripelték a verebek, hogy mostanság búskomorságba estél. Ha nem veszed zokon, holnap 10 körül meglátogatnálak. Aztán beengedj ám, mert ajándékot is viszek. -ezzel letette.

Kelemen egész éjjel forgolódott, hogy vajon milyen ajándékkal lepi meg furfangos barátja.

A jelzett időben megszólalt a bim-bam csengő. Kelemen kinyitotta az ajtót, ott állt Lajcsi, kezében a csodahárfával. Erröl a hangszerről tudni kell, hogy Lajcsi nagy kedvence volt.

- Na, gyere bújj beljebb. – invitálta be barátját Kelemen. Már tudom mi az ajándék, eljátszod a kedvenc dalomat, hogy felvidíts.

- Nem egészen. – jött a válasz. Tudod én már mindent eljátszottam ezen a hangszeren, amit akartam, úgy gondoltam neked ajándékozom, hátha téged is felráz majd a letargiádból.

Kelemen ámulattal nézett az arany hangszerre.

- Ez gyönyörű, de nem fogadhatom el, különben sem tudok rajta játszani. – mondta bátortalanul.

- Erre találták ki az internetet, letölthetsz mindent, amire csak szükséged van, egyébként is mi az, hogy nem fogadhatod el, majd mindjárt jól hátsón billentelek! – azzal kiviharzott az ajtón és már ott sem volt.

Kelemen kettesben maradt az ajándékkal. Először hozzá sem mert érni, de aztán szép lassan összebarátkoztak. Minden nap felvillanyozódva ébredt, egyre csodálatosabb hangokat varázsolt elő a hangszerből…

A szamáriskola 2/b osztálya tanulmányi kirándulásra indult Samu kecsketanárűr vezetésével. A cél az Okoshegy csúcsa volt, ahol egyedül a világon különleges szamárkórót lehetett tanulmányozni.

A csoport tagjai viháncoltak az úton, csak Ábel az öszvér ballagott egykedvűen, egyedül a többiek után. Azon gondolkodott, hogy itt sem fogadták be, ugyan úgy, mint mikor a lósuliba járt. Hiába a vegyes házasságból születettek mindig a gúnyolódás célpontjává válnak.

Az út felénél járhattak, amikor megnyíltak az ég csatornái. A riadt társaság egy barlangba menekült. Össze bújva reszkettek a sötétben. Az égi háború borzalmas erővel tombolt odakint, pillanatok alatt felduzzasztva a barlang előtti patakot. A vízszint egyre emelkedett, már a rejtekük bejáratát nyaldosta és egyre nagyobb területet követelt magának. Láthatóan csapdába kerültek, elveszítve a túlélés lehetőségét. Ábel, aki az anyai szamárvér következtében a csoport szélén szorongott, hirtelen felszegte a fejét és nagyot nyerített. Feltőrt belőle, ló apjának szilaj vadló vére és kivágtatott a villámló, dörgő, esőcseppekkel csapkodó fergetegbe. Egy pillanatra sem állt meg a Hegyikecske Mentőcsapatig. A képzett hegyimentők szinte az utolsó percekben mentették ki a riadt társaságot.

Ábel azóta a 2/b nagytiszteletű tagja lett, még Sunyi Sutyi is megosztja vele az uzsonnáját, pedig igencsak pákosztos és zsugori hírében áll…

Blueskocsma - Joe Henderson-

Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. R heti vendégünk Joe Henderson.

Joe Henderson

Joe Henderson 1937-ben született, amerikai tenorszaxofonos. Muzikális nagycsaládban nőtt fel, így hamar megcsapta a zene szele. 10 éves korában, autodidakta módon kezdet el szaxofonozni. 1959-ben rövid életű saját zenekart alapított, majd játszott a Blood Sweat & Tears zenekarban. Neve az 1962-es Birdland Jazz Jamboree-n vált ismertté. Pályafutása innen már felfelé ívelt. Munkáját háromszor is Grammy-díjjal jutalmazták. 2001-ben vesztette el a zenészvilág. Ma este az 1997-ben megjelent "Ballads & Blues" című albumába fülelhetünk bele.

A következő felvételeket hallhatjuk:

 1. Lazy Afternoon
  2. La Mesha
  3. Out Of The Night
  4. You Know I Care
  5. Ask Me Now
  6. Soulville
7. Portrait

Letölthető /download/:
https://data.hu/get/11738523/Joe_Henderson-Ballads_and_Blues.zip

Kedvcsináló:

Joe Henderson - Lazy Afternoon

Mini mesék 2.0 I.

Wanying, a pekingi kacsa interneten barátságot kötött egy magyar, vidéki kacsacsaláddal. Az ismeretség annyira elmélyűlt, hogy Wanying kisasszony személyesen is meglátogatta őket.
Nagy volt a készülődés kacsáéknál. A ház asszonya sürgött-forgott a konyhában, a lányok kitakarítottak, az apa friss pálinkát főzött. Elérkezett a nagy nap. Wanying mindenkinek hozott ajándékot: anya, kínai zöldségszeletelő készletet, apa díszes öngyújtót, a lányok pedig villódzó „gan gam style” figurát kaptak. Degeszre etették a vendéget, akitől mindenki el volt ragadtatva, kivéve a nagypapát, aki csak puccos dámaként emlegette.
Egyik reggel arra ébredtek, hogy a vendég köszönés nélkül eltávozott. Senki nem sejtette, hogy mi történhetett, bár az öreg gyanúsan szótlanul viselkedett.
Másnap a lányok, amikor a közeli városka gimnáziumába iparkodtak, a kínai étterem kirakatában a következő feliratra lettek figyelmesek:
„Mai különleges ajánlatunk: eredeti pekingi kacsa, főszakács módra.”

Charlie a 217 éves teknős hazafelé ballagott Marabú Ervin doktorúrtól. Csak a doki szavai csengtek a fülébe: sajnos ez a mostani betegsége, a teknőpuhulás sajnos halálos végkimenetű is lehet. A forgalmas főúton, átkelés közben átgázolt rajta egy pirosnál átszáguldó gazellacsapat. Amikor odaért a mentőegység Charlie mosolyogva mondta: jól kibabráltam a halállal, csak nem a dokinak lett igaza! – azzal kilehelte a lelkét.

Baldemár, a medve éppen a pornógyűjteményét rendezgette, amikor beállított országos haverja, Dagomér, a varacskos disznó. Szokás szerint beöntöttek a bőr alá némi alkoholt.
Egyszer csak megszólalt Dagomér:
- Te, Baldemár. Szoktál te Újévi fogadalmat tenni.
- Már nem, mert tudom, hogy úgy se tartom be. Miért Te szoktál?
- Általában nem, de most kivételt tettem, bár valószínűleg nagyon be lehettem rúgva.
- Miért mit fogadtál meg?
- Ki fogsz röhögni!
- Megígérem, hogy nem. Mondd már!
- Azt fogadtam meg, hogy átoperáltatom magam nővé.
- Te hülye vagy!? Miért?
- Tudod, láttam, hogy mennyire nincs szerencséd a nőknél, úgy gondoltam segítek…
Néma csend telepedett közéjük.
Baldemár egyszer csak felnevetett, és egyre harsányabban hahotázott. Egy idő után Dagomér is bekapcsolódott.
- Nagy mókamester vagy te varacskos. – csapkodta a térdét vihogás közben a medve. Na, gyere, böngésszük a társkereső hirdetéseket, ahogy szoktuk.
Dagomér felállt és a laptophoz odalgott, arcán megkönnyebbülés futott át…

Hidegláb a kígyó, minden reggel egy órácskát futott, hogy karbantartsa magát. Olyan jól belejött, hogy úgy határozott indul az erdei futóversenyen. A szigorú bírászok azonban kizárták a versenyből, mert úgy ítélték meg, hogy a speciális futócipője miatt előnyt élvezne a többi versenyzővel szemben…

Csanád, a zebra pszihomókusától ballagott hazafelé. Az agyturkásznál történtek foglalták le a gondolatait, ezért körültekintés nélkül, ráadásul nem a zebrán kelt át a főúton. Egy lendületben lévő viziló már csak vészfékezéssel és a kormány félrerántásával tudta elkerülni a balesetet. Ennek következtében a nehéz jármű irányíthatatlanná vált, és az út mellett lévő kávézó teraszán elsodort három asztalt a vendégekkel együtt. Pillanatok alatt érdeklődők lepték el a helyszínt. Egymás szavába vágva mindenki tudni vélte az igazságot. Csanád is odaballagott a csoporthoz. Egy ideig érdeklődve figyelte az eseményeket, aztán ráunt és tovább indult hazafelé, fel sem fogta, hogy ő volt a vétkes, mert a rövid távú memória zavarai miatt látogatta rendszeresen a pszichológust. Az orra alatt azt dünnyögte: mert állandóan rohannak, mint az őrült, aztán meg itt a baj…

Blueskocsma - Justin Hayward

Itt a hétvége, nyit a blueskocsma. E heti vendégünk Justin Hayward.

Justin Hayward

Justin Hayward 1946-ban született brit énekes, zeneszerző és gitáros. Justin 15 évesen mát több zenekarnak is tagja volt. 17 évesen írta alá első szerződését egy lemezkiadó céggel, mint dalszerző. 1966-ban tagja lett a legendás Moody Blues zenekarnak. Közben film kísérő zenéket írt, majd önálló albummal is jelentkezett. Ebből a korszakából fülelhetjük meg az 1985-ben megjelent "Moving Mountains" című albumát.

A következő felvételeket hallhatjuk:

01. "One Again" - 4:36
02. "Take Your Chances" - 3:47
03."Moving Mountains" - 4:49
04. "Silverbird" (Justin Hayward, Jeff Wayne) - 7:37
05. "Is It Just a Game" - 4:41
06. "Lost and Found" - 4:16
ó7. "Goodbye" - 3:47
08. "Who Knows" - 3:39
09. "The Best Is Yet to Come" (Clifford T. Ward) - 3:53
10. "The Lights Are Low" - 4:39

Letölthető /download/:
https://data.hu/get/11727095/J._Hayward.zip

Kedvcsináló:

Justin Hayward - Moving Mountains

Három konyhaszék

A férfi már elérte a „szépkort”, haja bederesedett, járása lelassult, háta meggörnyedt. Az akkori divat szerint megaméretű házat épített, hogy legyen mindenkinek benne magánélete. Időközben gyermekei kirepültek, a neje egy fiatalabbért elhagyta. Itt maradt egyedül ebben a rideg, siváran kongó ürességben. Mai eszével már biztos nem építene ekkora hodályt. A felső szintet nem is használta, a földszinti részben tengődött. Bizony nagy nehézségekbe ütközött volna a lakás fenntartása, ha a nyugdíj mellett nem dolgozgatna. Nem is mert belegondolni abba, mi lesz vele ha leesik a lábáról.

A nagyfia nem találta helyét a világban, és a kilátástalanságból az életének feladásába menekült. A kisebbik mindig is alkalmazkodó lévén, ügyesen lavírozott a mai élet útvesztőiben, jól menő vállalkozóvá vált. A munkája azonban sok elfoglaltságot jelentett, ezért egyre kevesebbszer hívta fel az öregét. Egy időben karácsonykor meghívták hozzájuk. Ilyenkor kettős érzéssel érkezett az ünnep közös eltöltésére. Egyrészt örült, hogy láthatja fiát és egy szem unokáját, másrészt azonban ott volt a menye, akit attól a pillanattól nem szívelt amióta megismerte. A hosszú évek során nagyon jó emberismeretre tett szert. Ennek a nőnek a szemében egyből észre vette a „rókatekintetet”. Kedvesnek látszott irányába, szinte csöpögött a mézes-mázasságtól, de látta rajta, hogy mindez csak álarc. Karácsonykor mindig kitett magáért, de mindez az öregember számára rémálommá vált. Olyan ételcsodákat teremtett az ünnepi asztalra, amilyeneket az egyszerű halandó még nem is látott. Szegény öreg csak bámulta a tobzódást, azt sem tudta mi az és hogyan kell azt megenni. Az egész ünnepből az maradt meg pozitívumként, amikor végre félre vonulhattak fiával egy kicsit eldumcsizni, szivarozgatni és finom konyakot iszogatni. Na meg persze az unokával játszani, bár hiába igyekezett, ezekbe a mai játékokba mindig vereséget szenvedett, pedig a régi világban, nagy kártya spíler hírében állt, itt azzal nem ment sokra. Nem érezte igazán jól magát ezeken az ünnepeken, úgy hogy az utóbbi időkben már valamilyen mondvacsinált okkal lemondta ezeket. Valahogy a saját kis világa békésebb és megnyugtatóbban hatott rá.

Évek teltek így el, amikor egyszer csak megcsörrent a telefonja. Csodálkozva vette fel, hiszen nagyon régen szólalt már meg. A fia volt az:

- Szia, apa! Ha a hétvégén nem zavarnánk, lemennénk hozzád.

- Rendben, gyertek csak.

- Akkor pénteken, a többit majd személyesen. – azzal letette.

Az öreg félretett dugipénzén bevásárolt, persze nem puccos, csak amolyan hagyományos kajákat. Pénteken megérkezett a kicsi család. A menye a szokásosnál is kedvesebbnek mutatkozott, az unokája azonnal eltűnt a felső szinten valamilyen kütyüvel, a fián gondterheltséget vélt felfedezni. A meny felvonult körbe nézni az emeleten, kettesben maradtak.

- Bökd ki mi a gong? Látszik rajtad, hogy nagy a baj.

- Ennyire látszik, igaz előtted soha nem lehettek titkaim, mindig átláttál rajtam. Tudod az a helyzet, hogy csődbe jutott a vállalkozásom, annyira, hogy mindent pénzzé kellett tennem és szó szerint az utcára kerülünk. Utolsó mentsvárként arra gondoltam, hogy ideiglenesen visszaköltöznénk a szülői házba. Persze csak addig, amíg meg nem erősödünk újra.

Az öreget mellbe vágta a váratlan helyzet, talán meg is látszódhatott rajta, mert a fia gyorsan hozzá tette:

- Nem kell azonnal válaszolnod, ha úgy gondolod, kereshetünk valami más megoldást is.

Az öreg egész éjjel forgolódott az ágyában. Számba vette az érveket, végül döntött. Milyen apa az, aki nem segíti a gyermekét, ha bajba kerül, még akkor is, ha fel kell adnia érte az eddigi nyugalmát? Talán még jó is kisülhet a dologból, többet láthatja az unokáját és a fiát, és talán a menyével is kiegyenesednek a görbületek.

Másnap közölte fiával a döntését.

Nem telt bele sok idő máris élettel telt meg a nagy ház. Kialakult a hétköznapok és hétvégék rutinja. A fia éjt-nappallá téve gürizett, hogy újra építse magát, sokat nem találkoztak. Az unoka gyorsan beilleszkedett az új iskolájába, ha otthon volt a számítógépét bújta nem volt elérhető. A menye, aki még életében nem dolgozott igazi munkahelyen, felvette a kötényt és vele a ház asszonyának szerepét. Az öreg elismerte, hogy szépen tisztán tart mindent, és az alacsonyabb költségvetésnek köszönhetően hagyományosokat főz, ízletesen, de ha tehette kerülte a kapcsolatot ezzel a nővel, mert mindig érezte a negatív kisugárzását. A jelenlétében úgy érezte magát, mint az unoka egyik játékának hőse, aki küzd az energiavámpírokkal és közben elfogy az energiája, amelyet egy vonal jelez. Amikor a végéhez ér a vonás, a hős elterül és veszít.

 A közös étkezések este zajlottak a konyhában. Kezdetben mindenki mesélt a napjáról és mindenki odafigyelt a másikra. Aztán ezek a meghitt esték elmaradoztak, csak halk kanálcsörgés hallatszott.

Az évek során az öreg sorra veszítette el a fogait. Mindig is adott a kultúrált étkezésre, de fogatlanul nem tudott szépeb enni. Látta a szeme sarkából, hogy a menyét ez zavarja és pofákat vág. Másnap gyengeségre hivatkozva a szobájába kérte az ételt. Ezután már hagyománnyá vált, hogy külön étkezik. Eleinte az unoka, hozva a tányérját, szolidalitásból vele evett, de az anyja ráparancsolt, hogy a családnak együtt kell ennie, így elmaradozott.

Már nem nagyon volt kedve elhagyni a szobáját, besavanyodott.

A fiának beindulhatott a szekere, mert egyre bonyolultabb és drágább étel került az asztalra. Titkon talán már abban reménykedett, hogy véget ér ez az egész lidércnyomás és minden újra a régi lesz.

Egy hétköznap délután pakolászás hangját hallotta a folyosóról. Kíváncsian kiment megnézze, hogy mi történik odakinn. Három vadonatúj konyhaszék állt ott. A menye épp a négy régi konyhaszéket ebrudalta ki a konyhából, amikor észrevette az öreget. Így szólt:

- Tudja apuka, olyan rozogák voltak már ezek a hokedlik, hogy úgy gondoltam kicserélem őket…

Az öreg csak állt ott egy pillanatig, majd bement a szobájába és csendben becsukta az ajtót.

Blueskocsma - Harry Belafonte

Itt a hétvége, nyíit a blueskocsma. E heti vendégünk Harry Belafonte.

Harry Belafonte

Harry Belafonte 1927-ben született afroamerikai énekes, színész, producer és polgárjogi aktivista. Belafonte zenei pályafutása az ötvenes évek elején indult. Kezdetben bárokban énekelt. Első jelentős lemeze 1956-ban jelent "Calypso" címmel. Ezzel az albummal vált ismertté, hiszen hosszú időn át vezette a Bilboard 200-as listát, milliós eladási számmal. Közben elindult filmszínészi karrierje is, miközben számolatlan ontotta a lemezeket. Munkáját 2000-ben Grammy díjjal jutalmazták. Belafonte főleg a folk és a calypso zenei stílusban van otthon, de mint minden zenész ellátogat a blues világába is. Ennek tanúbizonyságát füleljük ma meg, a 2016-ban megjelent "Belafonte Singns The Blues" "  című album segítségével.

A következő felvételeket hallhatjuk:

01. A Fool For You (3:41)
02. Losing Hand (4:20)
03. One For My Baby (4:36)
04. In The Evenin' Mama (3:31)
05. Hallelujah I Love Her So (2:56)
06. The Way That I Feel (4:33)
07. Cotton Fields (5:19)
08. God Bless The Child (5:05)
09. Mary Ann (2:43)
10. Sinner's Prayer (3:43)
11. Fare Thee Well (4:42)

Letölthető /download/:
https://data.hu/get/11717594/Harry_Belafonte_-_Belafonte_Sings_The_Blues_2016_24-192_HD_FLAC.zip

Kedvcsináló:

Harry Belafonte - A Fool For You