Áron sportoló családba született és ez
befolyásolta a sorsát. Anyja aerobikot űzte versenyszerűen, míg apja az erőemelés
kiválósága volt. Szinte természetes, hogy gyermeküket is a sport oltárára
szánták. Áron sok sportágat kipróbált végül az atlétikánál kötött ki, azon
belül is talán a legnehezebbnél, a tízpróbánál. A család élete nem éppen
hagyományos módon zajlott. Mindenki szigorú edzéstervek szerint élt, kiszámolt
kalóriaértékek alapján étkeztek, /általában mindenki magában/, hétvégéket a
saját versenyeiken töltötték. Tulajdonképpen nem is volt ez család, csak egymás
mellett élő három biorobot. A szülői nevelés náluk kimerült a sport iránti
mindenek felettiség, az eredményesség hajkurászása, és a házi éremgyűjtő
szenvedélyből. Áron amikor belevetette magát a sport mélyvizébe, észre sem
vette, hogy közben elmegy mellette az élet. Soha nem ment le suli után
önfeledtem játszani barátaival a játszótérre, nem fért bele az idejébe megnézni
egy jó filmet, vagy koslatni a lányok után. Helyette edzés, edzés, edzés,
verseny és újra mindez előröl.
Agya centiméterek, századmásodpercek
körül zakatolt. Amolyan „sport kocka” lett belőle, másról nem lehetett vele
társalogni, csak a sportról, viszont betéve tudta az eredményeket visszamenőleg.
Ez egy ideig érdekes, de egy idő után már a kutyát sem érdekelte. Mivel tíz
sportágat kellett egy kézben tartani, mindig volt gyenge láncszem, amin még
lehetett javítani- Ez egész embert kívánt, lemondással járt, főleg ha a legjobb
akart lenni. Már pedig a családban csak annak volt becsülete, aki a „number one”.
Iszonyatos energiákba került, de hazai szinten egy idő után nem talált
legyőzőre. Kilépett a nemzetközi színtérre, itt bizony már akadtak hasonló
szintű sportolók, így hát még magasabb fokozatba kapcsolt. Egy ideig még ki tudta
szervezetét zsigerelni, de egy szint után megakadt. Nem tudta, hogyan tovább. A
siker eredmények elmaradoztak, vergődött. Edzője látta ezt a sziszifuszi küzdelmet,
ezért szerét ejtette egy beszélgetésnek:
- Kölök, látom elakadtál!
- Pista bá. A többiek ezt, hogy
csinálják? Mindenki otthagyott állva, pedig már a tüdőmet is kiköpöm annyit
gürizek.
Az edző hosszasan elgondolkodott majd
azt mondta:
- Tudod, mindenki valamilyen testi
adottsággal születik. Van akihez kegyes a sors és olyan a szervezete, hogy a
végtelenségig srófolható. Viszont aki nem részesül ebben a kegyben, az, ha a
fene-fenét eszik is, akkor sem jut át a felső határán. Úgy tűnik, hogy Te ezek
közé tartozol. Ilyenkor két út áll előtted: vagy elfogadod, beleveszel a középszerűségbe
és kiégett sportolóként hagyod abba pályafutásod, vagy olyan szerekhez nyúlsz,
amik segítenek a teljesítmény fokozásban. Te döntesz, melyik utat választod, én
mindkettőben segíthetek…
Áron napokig vívódott. Nem talált
senkit, akitől tanácsot kérhetett volna. Egyik reggel tiszta fejjel ébredt,
megálmodta a helyes utat.
- Pista bá, elhatározásra jutottam,
abbahagyom.
- Örülök Kölök, ez az okosok döntése…
Áron első edzés nélküli napján vidáman
ébredt. Könnyűnek, szabadnak érezte magát. A konyhában összefutott anyjával,
aki csodálkozva kérdezte:
- Hát Te? Épp az előbb néztem a
beosztásodat, most éppen távolugrás edzésem kellene lenned?
A fiú, tehertől mentesülve elmesélt
mindent. Az anya figyelmesen végighallgatta, majd megszólalt:
- Tudod, kikérhetted volna a
véleményem. A sport egy életforma, életre szóló kötelezettség, nem lehet csak úgy
kiszállni belőle. Majd meglátod, hogy hiányozni fog, nem beszélve arról, hogy a
mozgáshiány miatt majd jönnek fel a kilók, dagadt leszel. Na mindegy, majd még
beszélünk, rohannom kell edzésre. – azzal elviharzott.
Áron magára maradt a gondolataival.
Nem tudott mit kezdjen a rászakadt szabadidejével. Végül egy nagy egészségügyi
séta mellett döntött.
Magába szívta a tavasz minfen illatát,
végre észrevette az utcán botorkáló öregembert, a babakocsit tologató kismamát,
az iskolába siető fruskákat. A tavaszi zsongás hangjaiból telefonjának csörgése
zökkentette ki- Az apja volt az:
- Az anyád az imént hívott és mondta,
hogy milyen hülyeséget csináltál! Most fogod magad, visszamész az edződhöz és
visszakönyörgöd magad! Mit gondolsz, hogy melyik sportoló nem használ szereket
az eredményesség érdekében. Anyád és én is szedünk teljesítményfokozókat,
másként gondolod, hogy értünk volna el valaha is valamit?
Áron eddig hallgatta apja szavait,
majd válasz nélkül kikapcsolta a telefonját. A közeli újságstandon vett egy
hirdetőújságot, majd beült egy cukrászdába, rendelt néhány régen vágyott sütit
és elkezdte böngészni az újság albérleti hirdetéseit…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése