Az ikrek: Szerénke és Luca öt perc
eltéréssel látták meg a napvilágot. Apjuk nem vállalta ezt a „nőuralmat” és
időben lelépett, magukra maradtak. Nagy bajba kerültek, mert a család amúgy is
szerény körülmények között tengette az életét. Össze ült hát a családi nőtanács
és úgy döntöttek, hogy Szerénkét Hrabal nagyi veszi magához és neveli fel.
Hrabal nagyi cseh származású volt, állítólag szegről-végről a neves író Bohumil
Hrabal oldalági leszármazottja. Nagypapi a nagy háborúban szedte össze és vette
feleségül. A nagyi soha nem tanult meg igazán magyarul, de jól állt neki, ahogy
törte ezt a számára nehéz nyelvet.
Özvegyen élt, egyedül, így nagyon
örült a lehetőségnek, hogy megoszthatja mindennapjait unokájával. Szerénkével
jól járt, mert szófogadó, szabálykövető, gyurmaszerűen formálhatónak bizonyult.
Hrabal nagyi is igyekezett a maga módján mindent megadni a „lakótársának”.
Szerencsére jólélekkel áldotta meg a sors, mindent megtett, hogy unokája
semmiben ne szenvedjen hiányt. Kedvéért még felvállalta a modern kor kihívásait
is. Még számítógépes tanfolyamra is beiratkozott és profin kezelte az okos
kütyüket is.
Egyetlen dolog volt, amihez két kézzel
kapaszkodott, az pedig az erkölcsi normák. Ebben képtelen volt engedni, nem
tudott két generációt átugrani. Begyepesedetten ragaszkodott a régi elvekhez:
minden tisztátalan vágyat és kívánságot melyek a szemérmet sértik, meg kell
zabolázni. Gondolatainkban, pillantásunkban, beszédünkben, cselekedeteinkben tisztesek,
szemérmesek, erkölcsösek legyünk. Nemi életünket rendezetten, csakis a házasság
szentségében éljük, ne paráználkodjunk, ne törjünk házasságot, ne éljünk
vadházasságban.
A mai világban szinte betarthatatlan
szabályok voltak ezek, mégis Szerénke ebben a szellemben nevelődött. Ezt így
tartotta jónak, mert megbízott Hrabal nagyi tanításában.
Időközben Lucával is állandóan
tartotta a jótestvéri kapcsolatot, aki viszont egész más elvek szerint élt:
szabadosan, kihasználva az adódó lehetőséget. Szerénke ámulattal vegyes
ellenkezéssel hallgatta testvére kalandjait. Mintha egy egészen más világban
élne, olyan érzések törtek rá. Luca jó testvér volt, sem rábeszélni, sem
lebeszélni nem akarta Szerénkét semmire, mindketten élték a maguk életét.
Hrabal nagyi és unokája harmonikus
együttlétben élték mindennapjaikat. Szerénke időközben sudár termetű nagylánnyá
serdült önálló gondolatokkal, önálló érzésekkel, önállósodott egyéniséggel.
Egyik reggel a szeretett nagyi nem
ébredt fel, követte férjét az örökkévalóságba. Szerénkére szakadt a világ,
magányosnak és elárvultnak érezte magát. Túl csendesnek és üresnek érezte a
házat. A temetés után a testvérek nagy elhatározásra jutottak, összeköltöztek.
Újra élet, vidámság, csacsogás, töltötte meg a házat. Az ikrek gyorsan
felvették a fordulatszámot, mintha nem is külön nevelődtek volna.
Egy nap Luca a következővel állított
haza:
- Lett egy komolynak látszó
kapcsolatom. A srácnak van egy facér tesója, nem lenne kedved egy dupla
randihoz?
Szerénkének először el kellett mesélni
a fogalmak jelentését. Amikor felfogta, mindjárt a tiltakozása jutott
felszínre. Aztán kezdte piszkálni a kisördög, végül igent mondott.
Ha hét ruhát nem próbált fel, akkor
egyet sem, amíg el nem döntötte melyik legyen a nyerő. Utána következett a
frizura és a smink félórája. Luca már tűkön ült, sürgette. Végül csak húsz
percet késtek. Szerénke alaposan szemügyre vette a neki szánt pasit. Nagyon
tetszett, bár igazán sok összehasonlítási alapja nem volt. Kellett némi
alkohol, hogy annyira feloldódjon, hogy szóba elegyedjenek. A férfi jó humorú,
kellemes társalgó, udvarias volt, egyszerűen nem talált benne hibát. A hangulat
emelkedett, még táncoltak is. Amikor tánc közben hozzáért a férfi keze, mintha
villámcsapás futott volna rajta végig. Ezután felgyorsultak az események. Előbb
egy éjszakai bárban kötöttek ki, majd Luca javaslatára náluk folytatták az
estét. A hangulat a tetőfokára hágott. Szerénke egyszer csak azon vette észre
magát, hogy kettesben ülnek a félhomályban, Lucáék valahova félrevonultak. A
férfi óvatosan közelített, a lány szíve a torkában dobogott, de nem akart
ellenkezni, átadta magát.
Földöntúli élményt élt át. Ahogy ott
feküdt elalélt testtel, tisztán látta, amint Hrabal nagyi egy felhő szélén
ücsörög és rosszalló tekintettel néz le rá. De a látomás gyorsan köddé vált és
megszólalt egy hang:
- Buta lány, látod miről maradtál le…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése