Virág nagyon szerette a nevét. Amikor
bemutatkozott látta az embereken, ahogy elmosolyodnak, hiszen nagy részük
szerette a természetnek ezt a színes csodáját. Ha rá jellemző virágot
keresnénk, legjobban a Búzavirág illett volna rá, az egyszerűsége és a békés,
szelíd természete miatt. Alsó iskoláiban mindenki szerette. A tanárok, azért
mert precíz volt, szorgalmas és megbízható, a többi gyerek pedig azért, mert
segítőkész, okos és kellemes társaságnak bizonyult. Szépsége vonzotta az
osztálytársait, még a csúnyákat is, mert egy kivételes tökéletesség mellett még
ők is megszépültek. Persze minden közösségben akadnak kötekedő, renitens
alakok, akik őt is próbálták kikezdeni. Ilyenkor ránézett az illetőre azokkal a
nagy ártatlan, kék szemekkel és megkérdezte:
- Bántottalak én valaha is téged? Ha
nem, akkor Te miért akarsz gonoszkodni velem? Itt általában a megszólítottnál a
szó bennrekedt, a nagy arc összement és következett az odébb sompolygás.
Nem haragudott ezekre az alakokra,
mert tudta, hogy ilyeneknek is kell lenni, hogy meglássuk a világ jó oldalát.
A szépsége fiatalkorára még jobban
kiteljesedett. Rajzottak körülötte a férfiak, mint a réten a hajladozó virágok
között a méhek. Megtehette volna, hogy válogat közöttük, de az az elv
vezérelte, hogy mindenkinek meg kell adni az esélyt. Türelemmel kivárta, hogy
megismerje a másikat, és ha olyan tulajdonságot látott, ami nem fért bele az ő
szelíd világába, továbblépett. Szakításai sohasem voltak durvák vagy lekezelők,
szépen elmagyarázta. hogy miért nem megy tovább a közös ösvény.
Végül Sándort választotta élete
párjának, aki ugyan nem volt Adonisz, de belső tulajdonságai messze felette
álltak az eddigi jelölteknek. Közösen megteremtették a meleg családi fészket és
született egy lányuk. Családi életók biztonságos, harmonikus, meghitt mederben
csörgedezett.
Egyik reggel Virág kinézett az
ablakon, csalogató nyáreleji napfény sütött a szemébe. Ekkor trappolt be nagy
talpcsattogással kislánya és az ágyra borította. Hatalmas párnacsata vette
kezdetét. Amikor mindketten kifulladva elterültek az ágyon, Virág megszólalt:
- Mit szólna a kisasszony egy jó kis
játszóterezéshez?
- Hurrá!!! – jött a gyors válasz.
Összeszedték az elmulaszthatatlan
játékszereket és neki indultak. A jó idő sok gyereket vonzott ki a térre. A
kislány némi vívódás után a homokozót választotta és azonnal nekiállt egy gödör
kiásásának. Virág egy ideig mellette állt, azon tűnődött, hogy a lánya talán
régész vagy kútásó lesz-e. De aztán látta, hogy a gyerek önfeledten belemerült
a tevékenységbe, keresett egy padot ahol jól szemmel tarthatja őt. Elővett egy
női magazint és olvasgatni kezdte, időnként ellenőrzésként kipislantott az
újság mögül. Mindent rendben talált.
Egy érdekes cikk lekötötte a
figyelmét, végig elolvasta. Eljött az ellenőrzés ideje, de sehol nem látta a
leomló szőke fürtöket. Fölpattant és idegesen kapkodta a tekintetét. Ekkor meglátta
amint a lánya egy férfivel kézen fogva éppen elhagyja a játszóteret. Fiatalabb
korában 110 méteres gátfutó volt, úgyhogy pillanatok alatt a férfi előtt
termett, magából kikelve, artikulátlan hangon ráordított:
- Mit akar maga a lányomtól?
- Semmit…- hebegte a lekiabált. Virág
lehajolt a lányához.
- Drágám mit mondott a bácsi?
- Megkérdezte, hogy szeretem-e a
kiskutyákat, mert tud nekem mutatni hatot. Még választhatok is magamnak egyet.
Virág felpattant, és ezzel a
lendülettel egy hatalmasat bemosott a férfinek, aki a meglepődéstől és az ütés
erejétől hanyatt vágódott. Virág ennyivel még nem elégedett meg, anyatigrisként
vetette magát a férfire és ütötte ahol csak érte. 26 évének elfojtott dühe,
agresszíója tört fel benne. Ki tudja mi lett volna a végkifejlet, ha a többi
szülő le nem cibálja a védekezni képtelen áldozatról. Többen kérdezték, hogy mi
történt, de a dühtől nem tudott válaszolni. A káoszt kihasználva az alak felpattant,
és elinalt. Virág leült egy padra kislányával. Csak nagyon nehezen nyugodott
le. Odafordult a még mindig hüppögő ijedt aprósághoz:
- Ne haragudj, hogy anya ilyen volt.
Már sokszor megmondtam, hogy nem szabad senkivel elmenni, anélkül, hogy engem
megkérdeznél.
- De tudod, hogy mennyire szeretem a
kiskutyákat?
- Igen kicsim, de ennek a bácsinak
biztos nem is volt, csak el akart csalni. Sajnos vannak rossz emberek, nem
szabad mindenkiben megbízni… - és magához ölelte szeretett lányát.
Na, gyere Búzavirág, összeszedjük a
játékokat és egy fagyiba öljük az ijedségünket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése