Egy kivénhedt gebe sopánkodása:
Bezzeg amikor még fiatal voltam és a
gazdámmal fényes pámcélban parádéztunk csak úgy legyeskedtek körülöttünk a
kancák.
Ma meg csak kiálló csontjaim ágaskodnak,
körülöttem sehol egy lélek., már komolyan gondolkoztam, hogy önként feladom
magam a vágóhídon.
Tudom, hogy megöregedtem, de azért egy
kisgyereket még elbírnék a hátamon, lassan körbesétálnék vele az udvaron és
átadnám neki az érzést, milyen jó eggyé válni egy másik lénnyel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése