Az egész azzal kezdődött, hogy a húgi egy óvatlan mozdulatával elszakította a vécélehúzót. Anyától egyből jött a parancs apa irányába a javítást illetően. Apa egy ideig ódázta a dolgot, végül felderült az arca, mivel nagy elhatározásra jutott. Mivel az utóbbi időben a család áttért anya jóvoltából a reformkonyhára elhatározta, hogy sztrájkolni fog. Addig nem javít, amíg nem kapja vissza a régi, jó kis paprikás csirkéjét. Először én csatlakoztam a sztrájkhoz, azzal hogy kezdtem elhanyagolni a tanulást és kezdett jobban érdekelni a szomszédék fia a laposfejű Ferike. Ezután Öcsi következett, aki belázadt, hogy nem tetszik a bilijének a formája és ezért a lakás legváratlanabb helyein kupacokat hagyott maga után. Anya sem maradhatott ki az egészből, ő kijelentette, hogy addig nem főz semmit, amíg itt rend nem lesz, együnk, amit találunk a hűtőben. Persze a hűtő volt a következő, aki sztrájkba lépett, és ennek egy, egyre növekvő tócsával adott nyomatékot. Ennek következménye az lett, hogy hirtelen kellett volna megenni sok mindent, amire a családnak nem volt kapacitása. Ezért a romlani készülő ételek nagy része a kutyánál kötött ki, aki egy ideig degeszre tömte magát, de ő is sztrájkba lépett, követelve vissza az apa által csak „alátétnek” titulált kutyaropit. Amikor már elég nagy volt a káosz a lakásban egy éjszaka váratlan esemény történt. Amíg aludtunk egy betörő járt nálunk. Mondanom sem kell, hogy a sztrájkba lévő kutyánk, amikor tudomást szerzett az esetről befelé fordult a kutyaházba és összegömbölyödve a szebb időkről álmodozott. A család szépen végig durmolta az eseményt, amely során a betörő módszeresen összepakolta apa hifijét, a tv-t, a DVD-lejátszót, a digitális fényképezőgépet, és az összes mobiltelefont. A betörő éppen sunnyogott volna kifelé, amikor a társa, aki odakint falazott odaszólt neki, hogy most kapott értesítést, hogy a betörők szakszervezete sztrájkba lépett. Erre a szajrét a bejárat előtt hátrahagyva, éppen elillantak volna, amikor egy rendőrjárőr haladt el arra. Már régi ismerősök voltak a betörők, úgyhogy egyből kipattantak a kocsiból és üldözőbe vették a rosszfiúkat. Ekkor megszólalt a rádiójuk, amelyben értesítették őket, hogy sztrájkolnak a rendőrök. Erre visszakullogtak a járőrkocsihoz, lezárták és betértek a sarki söntésbe. Azaz csak betértek volna, mert az ajtón, egy táblán ez állt: „Sztrájk miatt zárva!” Időközben a házunk előtt megállt egy teherautó, ugyanis éppen lomtalanítási akció lévén az összekötözött csomagot lomnak vélték. Már éppen lendítette volna fel a csomagot a sofőr, amikor rádión kapta az értesítést a lomtalanítók sztrájkjáról. A lendítés íve megtört és a batyu újra a házunk előtt volt. Ekkor arra járt egy hajléktalan és nagy szerencsének vélte, hogy végre talált valamit. Éppen bontogatta volna ki a szerencsecsomagját, amikor a nemrég kukázott mobiltelefonja megcsörrent és értesítették, hogy a hajléktalanok szakszervezete csatlakozott az országos akcióhoz. Erre továbbsétált éjszakai fekhelyet keresve. Reggel, apa eszelősen keresni kezdte a hifijét /számára ez volt a minden/. Mivel a mobilok is eltűntek elhatározta, hogy utcai fülkéből fog telefonálni. Amikor rohant az ajtón kifelé átesett a csomagon és jól összetörte magát, de amikor megtudta, hogy min esett át minden fájdalmát elfelejtette. Ez volt az a varázslatos pillanat amely rádöbbentett mindenkit, hogy a saját kis sztrájkját feladja. Szerintem nem is olyan jó fej a Ferike, különben is lapos a feje. Anya újra főzi azokat a jó kis reformkajákat, hiszen ettől leszünk a húgival csinik. Képzeljék öcsi szobatiszta lett és már a WC-ülőkén gebeszkedik. A hűtő megjavult és jobban hűt, mint valaha a kutya meg mindent megeszik, amit elé raknak és egész éjszaka járőrözik. Úgy hallottuk a betörőket elcsípték a rend őrei, akik néha be-betérnek a sarki hörpintőbe. A lomtalanításkor tőlünk mindig exkluzív lomot kapnak és a hajléktalanoknak mindig teszünk ki egy kis meglepetést, hogy átvészeljék a nehéz napokat. Hogy az egészből mi lett a hasznunk: Apa megjavította a WC-lehúzót!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése