Úgy indult, hogy miután egy kicsit jobban megnézte az órát, szembesült a ténnyel, hogy komoly késésben van. Ebből persze kapkodás lett, amelynek persze következményei lettek: kapkodása eredményeként leszakadt az inggombja, majd miután nagy nehezen talált egy másik inget, azt szerencsésen nyakon öntötte egy csésze kávéval. Ahogy turkált a szekrényben, a lábára esett egy nehéz fogas, amitől visításba tört ki. Erre felébredt a felesége aki éjszakás műszakból hazaérve éppen elaludt. A feléje repülő tárgyaktól /kispárna, nagypárna, éjjeli lámpa, éjjeli edény, papucs/ épp hogy csak megmenekült. Végül csak egy kockás favágóinget talált tisztát, ami igen furcsán mutatott a pöttyös nyakkendővel. Különösen úgy, hogy eszébe jutott hogy ma egy fontos tárgyalása lesz. De már mindegy volt. menni kellett, szorított az idő.
Mondanom sem kell, hogy az autónak éppen nem volt kedve elindulni, így elvágtatott a számára annyira utált tömegközlekedés megállója felé. Rohanás közben ügyesen kicselezett egy ismeretlen eredetű tócsát, de egy kellemetlenebb, kutya eredetű kupacot már nem. A buszmegállóban próbált megszabadulni a cipőjét ért inzultustól, de befutott a busz és beindult a hering-feeling.
Miután lebotorkált a buszról levegőt vett, majd ránézve az órájára megdöntötte síkfutás rekordját. Így is késve érkezett, főnöke tekintetéből ítélve a következő fizetésemelési listáról egy hajszállal, de lemaradt.
Egy kicsit kiszuszogta a reggel megpróbáltatásait, amikor belépett kedvenc kolléganője. Már csak egy pincuri hiányzott, hogy kapcsolatuk bensőségesebb legyen. Talán ma átlibbenünk ezen az álomhatáron, álmodozott. Már egész beleélte magát a helyzetbe, amikor meglátta a „kedves” arckifejezését: mint aki savanyú citromot nyalogat, eltorzult arccal a távozás hímes mezejére lépett. Egy pillanatig bambán ült, majd az orra ráébresztette a valóságra: elfelejtette a cipőjét letakarítani. Kirohant a mosdóba és iszonyatos sikálásba kezdett. Ekkor jött be a mosdóba a japán küldöttség egy tagja. Meghajolt, majd elvégezte a dolgát és újból meghajolt. Érdekes, hogy ezen a napon nem sikerült üzletet kötnie, az egyébként mindig kompromisszum kész japánokkal.
Délben már rezignáltan vette tudomásul, hogy a pincér nyakon önti egy tál forró levessel. Délután már csak annyi történt, hogy a takarítónő felmosóvödre épp az ő haladási irányának övezetében tartózkodott, amelynek következménye egy tigrisbukfenc lett. Ha bedagadt orral és horzsolt lábbal is, de csak vége lett ennek a munkanapnak is. Sebeit nyaldosva hagyta el megpróbáltatásainak színhelyét.
Úgy döntött, hogy gyalog megy haza, hátha így nem történik vele semmi baj sem, de tévedett. Útja egy park mellett vitt el, körülnézett nem látott senkit sem, baj nem lehet, hát leült egy padra, hogy egy kicsit kifújja magát. Ahogy ott ücsörgött, meglátott egy négy-öt éves forma kisfiút. Jól körülnézett, nem látott mást, akihez a kisöreg tartozhatott volna. Odament hozzá, elkezdte kérdezgetni, de a kisfiú csak kifejezéstelen arccal bámult rá. Próbálta a homokozóba egy kis játékra invitálni. Egész takaros homokvárat épített, a kisgyerek ugyanolyan rezzenéstelen arccal csak távolról figyelte. Ezután a mászóka következett, szebbnél-szebb tornászmutatványokkal, de ez sem hatotta meg a mi kis barátunkat. Lehet, hogy a hintát nem kellett volna kipróbálnia, mert az elszakadt és hatalmasat nyekkent. A kisfiú mintha ekkor egy kicsit elmosolyodott volna, de ez csak a képzelet szüleménye volt.
Már elképzelte, hogy már megint mibe keveredett: mehet a rendőrségre, jegyzőkönyv, kihallgatások. Egy pillanatra felmerült benne a gondolat, hogy gyorsan elpucol, de elhessegette magától a gonosz kisördögöt. Hogy húzza az időt, -hátha előkerül a gyerek valamelyik hozzátartozója- egy padra invitálta őt. Egy ideig csendben üldögéltek, egyiküknek sem volt lényegbevágó mondandója. Aztán, -ma sem tudni honnan jött az ötlet- ezt kérdezte a fiútól:
– Van-e kedvenc csokid?
Válasz persze most se jött a fiútól. Egy pillanatra azonban elsötétedett a világ előtte. Megrázta a fejét, majd hátra pillantott. Egy termetes asszonyság verte a fejét, egy termetes retiküllel, és közben termetes hangján, teli torokból üvöltötte:
– Mit akarsz a fiamtól te pedofil, majd adok én neked, gyerekeket zaklatni!
Felpattant a padról és futásnak eredt, ahogy távolodott még hallotta a kisfiú vékonyka hangját:
– A Balaton-szelet, de a kék papíros, mert az tejcsoki, meg az XL-es mert az jó nagy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése