Apa az aki a legelsőként ébred, soha nem lehet megelőzni ebben ő egy csalogány típus. Aztán általában én Zsófika vagyok a következő. Még félálomban megkeresem a számítógép bekapcsoló gombját és a Net-en lógok egész nap. Van úgy, hogy át sem öltözöm, egész nap pizsiben vagyok és néha szoktam egy kis nasiért kirohanni a konyhába. Öcsi a következő. Csipás szemekkel apától kakaót követel, majd mikor megkapta zombiként a tv-t bámulja, azokat az iszonyúan idétlen csihi-puhis rajzfilmeket. Anya ilyenkor még szeret az ágyban lustizni egy kicsit, de aztán beindul a magántébolydája: főzés mindenki külön igénye szerint, közben mosás, mosogatás és egyebek.
De ez a vasárnap másként alakult. Amikor felébredtem és a számítógép felé imbolyogtam a hajnali derengésben valami furcsa volt de még nem tudtam mi az. Aztán amikor megnyomtam a kedvenc gombomat döbbentem rá, hogy nincs áram. Ekkor jött be apa és a kezében egy gyertyával és nyomatékosította a dolgot. Egy pillanat alatt leizzadtam, hogy mi lesz a kedvenc foglalatosságommal a chat-eléssel. Már biztos várnak a dumapartnereim akikkel épületes dolgokról szoktunk eszmét cserélni. Apát próbáltam rávenni, hogy csináljon valamit az árammal, de közölte, hogy már megnézte, a problémát nem tudja orvosolni, valami központi hiba van, várnunk kell, hogy visszakapcsolják az áramot. Ekkor öcsi jelent meg álmos szemekkel. Mikor megtudta, hogy mi a helyzet olyan hisztit levágott, hogy sok lány leckét vehetett volna tőle. Persze erre ugrott anya hajnali szendergése is. Amikor kidörzsölte az álmot a szeméből és megtudta mi a helyzet, hát az ő hangulata sem lett rózsás. Végiggondolta, hogy mit is akart csinálni: mosni /mosógép+áram/, mosogatni /mosogatógép+áram/, főzni /flancos kerámiabetétes tűzhely amely minden vágya volt+áram/ és levezetésként vasalni/vasaló+áram/.
Mikor egy kicsit mindenki lenyugodott, apa a konyhába invitált bennünket. Lassan, még mindig morogva elindult a család apa imbolygó gyertyafénye után. Amikor kiértünk egy pillanatra csend lett. Apa terülj-terülj asztalkámat varázsolt a konyhába, volt ott minden finomság. Leültünk az asztalhoz és nekiláttunk a falatozásnak. Lassan elkezdtünk beszélgetni egymással és rájöttünk, hogy hosszú idő óta ez az első alkalom, hogy együtt reggelizünk, mindenki csak jön bekap néhány falatot és tovarobog. Az asztalon álló gyertya különös, meleg fénnyel világította meg az arcokat és ettől olyan varázslatos lett az egész. Mikorra a reggeli végére értünk már mindenki megnyugodott. Még ücsörögtünk egy kicsit, hiszen nem kellett rohanni senkinek sem sehová és azon kezdtünk tanakodni, hogy mit kezdjünk a nyakunkba szakadt rengeteg szabadidővel. Én elvállaltam, hogy elmosogatok a reggeli után mégpedig ősi, kézi módszerrel. Öcsi segített anyának beágyazni és rendet rakni, a szobából beszűrődő kacarászásból úgy tűnt élvezik a dolgot.
Időközben kivilágosodott és összejött a család a szobában. Én és öcsi előszedtük a régi játékainkat és a szülőkkel együtt elkezdtünk játszani. Egyre jobb volt a hangulat, anyát régen hallottam ilyen jóízűen, önfeledten nevetni. Később még lovacskáztunk is én apa, öcsi pedig anya nyakában hatalmas csatát vívtunk, természetesen mi nyertünk, bár néha hagytuk a gyengébb csapatot is sikerélményhez jutni. Mikor már belefáradtunk a csatározásba leültünk a „mesesarkunkba” és hallgattuk apa meseolvasását ami hatalmas élmény volt, mert apa a többszereplős meséknél minden szereplőnek egyéni hanghordozást kölcsönzött, ami miatt a mese általában fuldokló röhögéssel végződött. Miután kifetrengtük magunkat a meseolvasás után kitaláltuk, hogy menjünk ki testületileg a havas domboldalra és szánkózzunk egy nagyot. Anyáék még talán jobban érezték magunkat mi, egy kicsit felidézték a gyerekkorukat. A két „nagy-gyerek” olyan jól érezte magát, hogy alig akartak hazajönni, pedig a poci már nagyon korgott. Hazafelé anya szembesült a kötelességeinek elmaradásával /ebédfőzés, mosás/, de apa megnyugtatta, hogy minden rendben lesz.
Ahogy hazaértünk apa közölte, hogy vágjunk magunkat puccparádéba mert elmegyünk étterembe ebédelni, és anya pedig készítse össze a szennyes ruhákat mert útközben beadjuk őkelméket a tisztítóba. Egy nagyon kellemes, nyugodt, békés helyen ebédeltünk, Mindenki azt választott amit akart, nagyon jól éreztük magunkat. Amikor a desszertnél tartottunk apa megszólalt:
- Be kell vallanom nektek valamit: én csináltam reggel az áramszünetet, mert úgy láttam, hogy kezdünk úgy élni mint a gépek, csak árammal működünk. Vegyük észre, hogy vannak más értékek is ebben az idétlen világban.
Először mindenki döbbenten ült, arra gondolva miről is maradt le emiatt az áramszünet miatt, aztán mindenki visszaemlékezett erre a délelőttre és már másként láttuk egy kicsit a dolgokat.
Most megint vasárnap van és botorkálok a számítógép felé, először felkapcsolom az íróasztali kislámpát, majd akkorát ugrok mint egy szabadnapos kenguru.
– Öcsi mi a francot kukáskodsz itt a sötétben! – kiáltottam rá
– Ájamszüneteset játszok.- jött a válasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése